Nagyon szorgalmas voltam futás szempontjából, olyannyira, hogy le is maradtam az edzésnaplózásban, ezért most kettő az egyben következik.

Pénteken reggel csak kilencre kellet mennem melózni, így volt reggel 6-kor egy órám futni. Sárd utcát már sokszor láttam mostanában, a dombok felé viszont nem jutottam el, ezért utóbbiak felé vettem az irányt (egy órába a Duna-gát nem fér bele). 30 percet toltam felfele, nem egy Kékestető déli sípálya, de azért meredek, éppen ezért remek edzés a félmaratonra (Lemúr Miki, csináljunk majd dombos edzést is!). Végül 28 perc körül fordultam, mert pont eljutottam egy jól térképezhető kereszteződésig. Hazafele már sűrű volt a forgalom, ugrálhattam félre az autósok elől akik reggel még nem tudnak kormányozni, különben is köcsög futó, mit rohangál reggel, menjen dolgozni, erre bezzeg van pénz. Nem is ragozom tovább, kényelmes reggeli futás volt, nem annyira fárasztó, hogy ne tudjak utána dolgozni, de azért megmozgatott, felébresztett.

Idő: 55:15:00
Táv: 9.8 km
Tempó: 05:38:15
Zene: Mátyás Attila - Mélyen

Szombatra a fáccsén szerveződött egy Nike futás, a Fuss Csepel. Bevallom őszintén nem olvastam el rendesen a hosszú emailt, amiben visszaigazolták a regisztrációnkat (Áronnal jelentkeztünk), csak annyit tudtam, hogy kora este fogunk a csepeli gyárterületen futni. Így aztán a 18 órára szervezett regisztrációra még korábban is érkeztünk, ami Áronnal egy csoda, ő olyan, hogy tavaly a maratonon már eldördült a rajtpisztoly, amikor én a cipőjét kötöttem, a lányok meg a rajtszámát tűzték fel, ő pedig közben vigyorogva ezt mondta: "Végülis ideértem, nem?" Nem lehet rá haragudni ilyenkor. :D Szóval volt még egy óránk, vettünk túrórudit, csokit, vizet, majd felszálltunk a külön HÉV-re, ami csak a Nike futókat vitte Csepelre. Aztán le is szálltunk, mert rohadt meleg volt, inkább a padon ülve beszélgettünk a marketing hatalmáról és mérhetőségéről, és arról milyen irdatlan pénzt költenek a Nike-hoz hasonló cégek reklámra. Közbe ismerősöket szpottingoltam, láttam pl. Angelday Józsit a futóblogról, meg Jakab Ágnest, aki sokszoros magyar bajnok volt pályaversenyeken tini korában, amikor még a BEAC-ban edzettünk, ő ET-nél, én meg Pásztor Zsolt tanár úrnál. Biztos nyert felnőttként pár versenyt, most ha jól tudom edző a Nike egyik futóklubjában. Aztán elindult a HÉV, egy ellenszenves hangú csávó próbált poénokat nyögni hangosbeszélőn, de nem ment neki, ha megszólalt mindenki elhallgatott és értetlenül nézett a vagonunkban. Leszállásnál láthattuk, hogy a képe sem rokonszenves túlzottan, harsány volt és flegma, nem tudom miért ő lett kiválasztva az est házigazdájának. Később pl. DaMartian lelkesítette a rajt előtt az összegyűlteket, ő közvetlen, barátságos, és könnyed, sokkal jobb lett volna vezérhangnak, csak nyilván nem vágyott rá.
A HÉV-től bevonultunk a gyárba, és rövid regisztrálás után megkaptuk a pólót. Nagyon frankón néz ki, a fenti logó van egy szürke dry-fit felsőn. Egy fél óra ücsörgés és ácsorgás közben nem messze ment el tőlünk Angelday Józsi, ráköszöntem, bemutatkoztam, dumáltunk néhány szót az új futóblog pólóról, meg az esküvőkről (röviden előbbi nem jó, utóbbi jó. :D).
Aztán eljött a rajt, bevetettük magunkat a gyártelepre. A táv amúgy alig 4 káem volt, amit hat perc körüli tempóban teljesített együtt a csapat (nem tudom mennyien lehettünk, 200-an talán?), és kifejezetten nem verseny volt, hanem együtt futás. Közben a Nike részéről velünk együtt futó STAFF pólós fiatalok figyelmeztettek, hogy most sín jön, gödrök, macskakő, biohazard hordóba vegyianyagot fejtő vegyvédelmiruhások, parkour-ös srácok, stb. Kifejezetten érdekes volt a telepen futni, én még egy órát legalább elkanyarogtam volna benne. Féltávtól Angelday-jel együtt futottunk, panaszkodott, hogy sokkal kevesebb ideje jut futni, mint szeretné, így neki ez kicsit gyors, de állta a sarat, ránézésre nem tűnt nagyon elnyüttnek a 4 kiri után, szóval Józsi, menni fog az a _pont_ 30 perc szigetkörön! ;)
Kaptunk szendzsót-üccsit, végignéztük az örülten ugráló srácok parkour bemutatóját, aztán hazaindultunk Áronnal. Kifele még izgisebb volt a hely, elhagyott gyártelepről a lerobbant rehabilitációs városrészbe értünk, és több más futóval együtt vártuk a HÉV-et. A legtöbben maradtak, későbbre zenés-táncos mulatságot szervezett a Nike, de nekem menni kellet haza, és még azt terveztük, hogy a Lágymányosi Rákóczi hídtól elfutunk a Szivárvány közig Pilinszky János közig, mert keveseltük a 4 kirit. Így aztán lepattantunka HÉV-ről és viszonylag tempósan visszakocogtunk a HQ-ra, közben igen jót beszélgetve.
Tetszett a rendezvény (nem mellesleg teljesen ingyenes volt), állat jó a póló, kafa a hangulat, még a megafonos srác is belejött a végére. Megyek is nevezni a Nike félmaratonra! Nike cipőt azért még nem veszek. :)