Jó egy héttel a félmaraton után itt volt az ideje ismét edzeni. Tegnap délután lerobogtunk a gáthoz, ahol én nekikezdtem a szokásos köreimnek, Rrróka koma meg egy hossz után kiszállt a körhintából és elkezdett valami obskurus félmaratoni edzőprogramot Százhalombatta irányába, amit ő dombozásnak vagy combozásnak hív, nem értettem pontosan. Novemberben a siófoki félmaratonon meg akarja dönteni az 1:39-es rekordját, erre a nagy készülődés. Én persze barátilag támogatom, leszámítva, hogy ez automatikusan azt jelenti, hogy az én időmnél (1:39:42) is jobbat fut, és ez hatalmas csapás lenne az egómnak. De hát... győzzön a jobbik, hajrá, Rrróka!

Én egyelőre az októberi Spar maratonra készülök, és az a stratégiám, hogy heti két alkalommal hosszúakat futok a komfortzónám határán. Most 15,5 km-en 4:44-es átlag sikerült, ráadásul közben jó egy percet b*szakodtam a kocsinál, kerestem a sapkámat (otthon maradt). Mindegy, nagyon jól esett a futás, és ez a fontos.

Okosan kiszámoltam, hogy 3 és fél órás maratonhoz 5 perces km-eket kellene tartanom. Ha nem erőltetem szét magam addig, akkor jó eséllyel összejön. Azilinha innen a szomszéd blogból szintén 3:30-as maratonra gyúr, biztos vagyok benne, hogy sikerülni fog neki, mert rengeteget edz. Előre, futók, előre, bloggerek! 28-as BMI alatt is van élet.