HTML

Licenc

Creative Commons License
Ezek a művek Keratomi, Lemúr Miki és rrroka, valamint vendégszerzők írásai. Ők ezen a blogon Creative Commons Nevezd meg!-Ne add el!-Ne változtasd! 2.5 Magyarország License alatt publikálnak.
A felhasználáshoz kérd az engedélyüket!

Havi talpalávaló

Ehavi talpalávalónk Keratomi ajánlásával:

Scorpions: We were born to fly



 

fbcsoport.jpg

Kövess minket a Facebookon is!

 

erdifutovagyok.jpgÉrdi futó vagy? Én meg a BSI érdi futónagykövete! Ha szívesen futnál egy érdi közösséggel, akkor:

Csatlakozz a futócsoportunk FB oldalához!

Utolsó kommentek

Címkék

10 km (1) 12 órás futás (1) 15km (1) 20 (1) 2011 (1) 2030perc futás (2) 3vulkán (3) 6 órás futás (1) alacsony-tátra (1) amorf lovagok (1) Anna-hegy (1) áron (1) Athén (1) Athén Authentic Marathon (1) átmozgatás (1) a hátunk mögött (6) balaton (8) balaton maraton (5) balaton szupermaraton (7) Balaton Szuper Maraton (1) Balaton Trail (1) Balboa-kör (4) bánya (3) bátortábor (1) bécs-pozsony-budapest (6) bejárás (1) betegen futni (1) betegség (1) betonnt (1) beurer pm45 pulzusmérő óra (1) BGy (1) bitliszbá (10) blog (4) blogajánló (3) borvidék félmaraton (1) Börzsöny (1) Börzsöny Trail (1) bozót (1) Breaking2 (1) bringázás (1) BSZM (1) budai trail (2) budapest (1) Bükk (3) camelback (1) chifutás (4) chifutás tanfolyam (1) Classic Balboa (1) Csobánc (1) Csobánc Vertical (1) csonthártyagyulladás (2) csősál (1) csúszásgátló (1) decathlon (2) délibáb félmaraton (1) dioptriás futónapszemüveg (1) diósd (1) dobzse (1) domb (7) dombos útvonal (46) duna gát (68) dupla decaironman (1) dupla élmény (2) eBay (1) edzés (251) edzésterv (5) éhség (1) elmaradt (1) első maraton (3) endomondo (2) endorfin (3) érdekesség (1) érdifutóvagyok (1) érdi hendikep (13) Érdi szilveszteri futás (1) érdkörbe (1) Erzsébet-kilátó (1) európa bajnokság (1) fartlek (4) felkészülés (1) félmaraton (26) fényvisszaverő mellény (2) foci (1) fogyás (1) fotók (3) fotókutya (3) fundoklia (45) fuss csepel (1) futapest (1) futás (356) futas. (1) futás. (2) futócipő (16) futócipő app (2) futócipő mosása (1) futócipő tapasztalat (4) futócipő teszt (3) futócucc (18) futódzseki (1) futófotó (2) futóiskola (1) futókutya (5) futónagykövet (1) futóparti (6) garmin (1) gát (2) Gazdagréti Tavaszindító Futóverseny (1) generali futógála (1) gerecse trail (2) gerinctorna (1) GPS (5) gpx (1) GTX (1) GTX futócipő (1) gútai vízkereszt maraton (5) hárosi-öböl (1) hátunk mögött (24) havi (1) havi powersong (15) hendikep (8) heti powersong (2) hideg (1) hipotermia (1) hírek (4) (2) holtpont (1) hőségriadó (2) hosszutav (9) hosszútáv (1) hosszutav. (2) hosszutav blog (1) humor (1) húszszoros ironman (1) ilovebalaton (1) instagram (21) interjú (1) intersport (1) it szalag (5) jazz (1) jótékonyság (1) jótékonysági futás (3) k100 (1) kalenji (7) kalenji kiprun trail mt (1) Kalenji Protect 1000 (1) Káli-medence (6) Káli futás (1) karmelegítő (1) kékes (2) keresztedzés (1) kihívás (1) kinizsi százas (1) kolozsvár (1) komáromi erőpróba (1) közkút (2) kropkó péter (1) ktf20 (2) kutya (3) lágymányos (1) limonádé (1) linz (1) Linz Marathon (2) magasles (4) marathon (2) maraton (45) maratoni felkészülés (17) maratoni tervek (5) maratonka (1) maratonman (1) maratonszűz (1) margitsziget (1) maszk (1) mátra (3) medvedisznóember (1) mikulás futás (2) minimaraton (1) mp3 (1) nagytétény (10) nemmegy (10) night run (1) nike (6) nike+ app (3) nike alvord (1) nike futóklub (1) nike lunarglide (1) nike pegasus (1) nike vomero (2) nordic-walking (1) nordicwalking (5) Normafa (1) Nulladik Balaton Trail (1) nyújtás (2) omni 10 (1) omni 12 (2) Optivita (2) optivita100 (1) optivita ultrafutó kua (1) orfű (1) orrszarvúbogár (1) Őrség (1) oruxmaps (1) p.o.d. (1) pannonfunk (3) peldakepeink (2) phoenix (1) phoenix 5 (1) phoneix 6 (1) piros85 (6) polar (2) Polar RCX5 (1) polar rs800 (1) powersong (34) pulzuskontroll (4) pulzusmérés (5) pulzusmérő (5) rádió (1) résztáv (7) Róka és a komák (2) Róka és a komék (1) Runners World (1) runtastic (10) saaby (1) Salomon Szentendre Trail (1) sár (1) sárd utca (4) Sárvár (1) saucony (9) scorpions (1) sean conway (1) sérülés (5) siófok (2) Sopron Trail (1) sóskút (1) sparmaraton (3) spar maraton (13) staféta (1) Suhanj!6 (1) Süle Zsolt (1) süti (1) szekszárdi borvidék félmaraton (1) szelidi-tó futás (3) Szentendre trail (1) szentivánéji futás (1) szigetkör (1) tajga trail (1) talpalávaló (55) talpbetét (1) talpi ín gyulladás (1) tapasztalat (1) tárnoki tófutás (2) tartósteszt (1) tátra (1) térdkoptatás (1) terep100 (1) terep50 (2) terepfutás (61) terepfutócipő (2) terepfutó edzésterv (1) terepverseny (26) terep hétvége (1) terheléses vizsgálat (2) teszt (1) titkos edzésterv (3) (3) tóparti (5) tóparti futóparti (9) túra (1) turistafutás (3) tv műsor (1) Ultra-trail Hungary (1) ultrabalaton (19) ultrafutás (21) ultramaraton (10) ultratrail (3) UTH55 (1) útvonal (3) vacsora (1) vadlán (1) Vadlán Ultra Trail (1) váltó (2) vélemény (1) velencei (8) velencei tó (8) verseny (101) versenynaptár (1) Vértes (3) Vértes Terep Maraton (1) vertical (1) videó (2) vivicitta (1) Vonyarcvashegy (2) VTM (3) we were born to fly (1) wps (1) yi chi (1) yoloka (1) yourstruly (10) youth of the nation (1) yt25 (5) yt50 (4) Címkefelhő

Fuss, ahogy jól esik!

2018.02.21. 08:00 rrroka

Élvezd! - Tajga Trail 2018

Címkék: terepfutás terepverseny tajga trail

Nezumi szokta mondani, hogy a futásban nem az a veszélyes, hogy vérhólyagot kapsz, hanem hogy vérszemet. A terepfutásra szerintem ez hatványozottan igaz, érdi futótársam kicsivir tuti rákattant az első terepversenye, a Tajga Trail után, pedig az nem is a legegyszerűbb "beszálló" verseny, hiszen szint van benne, télen van, szóval hó/sár garantált, ja ÉS sötétedés után rajtoltak...
Olvasás közben legyetek szívesek meghallgatni a poszt végi számot!


Amikor megláttam a Tajga Trail versenykiírását (egészen pontosan a gyönyörű havas tájról készült képeket, ahogy a fák között átszűrődik a fény), gondolkodás nélkül eldöntöttem, hogy ott akarok lenni. A versenyekkel úgy vagyok, mint a nyaralással. Először megveszem a repülőjegyet, aztán a többi majd kialakul. Most is gyorsan lecsaptam a 10 km-es nevezésre, be is fizettem, hogy nehogy elbukjam, és csak futólag jutott eszembe, hogy mekkora királyság részt venni egy ilyen V.I.P. rendezvényen, ahol távonként 150 fő a limit. (Erdőbe - szerencsére - nem nagyon engednek egyszerre több száz embert. Öröm a futóknak, akadály a szervezőknek.- rrroka)

tajga_also.jpgForrás: www.donrazzino.hu

Szinte nulla terepes tapasztalattal indultam el. Futkároztam párszor az érdi gátnál, az erdőben, azonkívül voltam egy érdi hendikep hétvégén meg egy Nyakas-körön. A szintkülönbség jelentését a Budapest Urban Games nevű versenyen tapasztaltam meg a saját bőrömön (helyesebben a tüdőmön), amikor a Citadella körül kellett megtenni két 2 km-es kört 70 m szinttel. (Na meg az érdi Yours Truly futáson is, nyilván. - rrroka)
Ezidáig terepcipőm sem volt, egy nappal a Tajga előtt szereztem meg a kinézett Asics gel Sonoma 3-at. Igaz, hogy feketét szerettem volna, de az nem volt a méretemben, aztán meg rájöttem, hogy egy kilométer után úgyis mindegy lesz, hogy milyen a színe. Még frissiben szaladtam benne egy kört a nem túl nagy kihívást jelentő helyi terepen, aztán mentem a dolgomra.
Tíz hónapja kezdtem el futni, úgyhogy nem mondhatnám, hogy kialakult, mi a nekem való terep. Legtöbbször aszfalton, lakott területen futok, vagy az érdi gáton. Utóbbinak megvan az az előnye, hogy szemre követni tudom a százméteres szakaszokat, nem kell semmilyen ketyere, lehet játszani a tempóváltásokkal. Egy időben Újbudán laktam, és épp a közvetlen szomszédságomban kialakítottak egy négyszázméteres rekortán pályát; ott még sötétedés után is nyugodt szívvel köröztem. De ahogy fejlődtem, nőtt a kilométerigényem, és már inkább csak bemelegítésre és levezetésre használtam.
A terepfutás össze sem hasonlítható az utcai futással. Mindenki tudja, hogy a föld jobban elnyeli a becsapódás erejét, meg hogy a változatos felszín a lábfejet állandó alkalmazkodásra készteti, a dombozás megerősíti az izomzatot és a keringést stb. De a természet tud valami egészen különlegeset: lecsendesít, kikapcsol, energiával tölt fel.
Ahogy közeledett az esemény, szó szerint egyre nagyobb lámpalázban égtem. Ugyanis kiírták a szervezők, hogy kötelező az elemlámpa. Napokig szervezkedtem, hogy szerezzek egy elemlámpát, mire megvilágosodtam, hogy hiszen a fejlámpát is elfogadják, ami ugyebár sokkal praktikusabb is. Aztán jöttek a további parák, amik miatt még a verseny napján is izgatottan konzultáltam mesteremmel, Obi van Rókával. ("Mi van odabent? Csak amit magaddal viszel.", ahogy Yoda mondta a Dagobán. - rrroka) Nincs kulacsom, sem bögrém, akkor én nem fogok frissíteni? Nem. És mi van akkor? Edzésen sem szoktam. De mi lesz, ha eltévedek? (Van egy különdíj az adott távon legtöbb kilométert futóknak... - rrroka) Jó eséllyel még akkor sem igazodnék ki egy turistaösvényen, ha magamra tetováltatnám, hogy "Ön itt áll". Lássuk az itinert: piros, sárga, zöld, sá… Aztán beugrott ez a sor, hogy „semmi sem bonyolult annyira, hogy ráparázz”, és eltökéltem, hogy én ezt a napot élvezni fogom.
Az esemény bázisa egy retró művház volt (zöld linóleummal és bakelitlemezes dekorációval), ahol már akkor is átható hagymaszag terjengett, amikor megérkeztem. A kenyér-zsír-hagyma kombó és a futás kapcsolata még igényel némi harvardi vagy oxfordi kutatómunkát részemről. Azt viszont már az amerikai filmekből (például Rocky, vagy esetemben inkább Millió dolláros bébi) tudhatjuk, hogy bevetés előtt a főszereplőnek nyugalomra van szüksége, és erre nincs jobb hely, mint az öltöző. Esetemben sem volt ez másképp. Volt ugyan bent kutya is, meg egy öt-hat hónapos kismama, de ez már nem is lepett meg azok után, hogy a rajtszám-átvételnél egy tíz év körüli kislány állt előttem (Salomon surranóban!)

retro.jpg

Bevallom, az első kilométer (sár és emelkedő) volt a legnehezebb. Számomra eddig ismeretlen sportág volt a csoportos hóban totyorgás. Gondoltam, oké, nézem az előttem haladót, és azt csinálom, amit ő. Felváltva kocogás-séta-kocogás. Közben kapkodtam a levegőt, fújtam az orromat, és arra gondoltam, milyen szerencse, hogy a kiírás nem tiltja a köpködést. (Runners. Yeah, we're different. - rrroka) Majdnem megkérdeztem, hogy ez mindig ilyen? És végig ez lesz? (Igen, nem. - rrroka) Aztán szerencsére jött egy szuper lejtős rész, elkezdtem utolérni és lehagyni embereket. Az akkor előttem haladó férfi olyan jó tempót ment, hogy gondoltam, rátapadok, és akkor nem fogok eltévedni, meg baromi jó időt megyek. You and me, together forever. Azonban románcunk futó kalandnak bizonyult. Egyrészt mert nálunk otthon a szerelem Jókai bablevesben és gesztenyés palacsintában ölt testet, másrészt valami irtózatosan feszülni kezdett a hasfalam: nem tudtam rájönni, hogy a levegővételtől, az övtáskától, vagy esetleg az ebédre elfogyasztott öklömnyi nagyságú túrógombócoktól. Sétáltam, nyújtózkodtam, masszíroztam, mélyeket lélegeztem, és meg-megindultam. Éppen egy kisfiú és az apukája haladt előttem, amikor kiáltást hallottunk a sötétből, hogy „Hajrá, gyertek, ez már a vége!” Ami persze nem a pálya vége volt, hanem a frissítőpont, ahol ugyan nem álltam meg, de mégis hihetetlen energiát adott a tudat, hogy a felénél vagyok, ráadásul lejtő jön. Itt kapcsoltam fel a fejlámpámat is.

este.jpg

Egy sárosabb, keskeny ösvénytől eltekintve, ahol a lábaimat kétoldalra kellett kapkodni, a terep második fele szuper volt. Imádom ezt, ahogy suhanok, szinte repülök, és az út mondja meg, hogyan haladjak rajta. Volt egy szakasz a vége felé, ahol úgy elhagytam az előttem futó lányt, hogy utána senkit nem láttam, csak szökelltem a sötét, havas utakon, szalagtól szalagig. Amikor meghallottam a harangokat, és megláttam a város fényeit, megálltam fényképezni, aminek semmi értelme nem volt, ugyanis vagy öten megelőztek, és még értékelhető képet sem készítettem. Úgyhogy aztán újra Beatrix Kiddo üzemmódba kapcsoltam, és meg sem álltam, amíg a nyakamba nem akasztották az üvöltő farkast ábrázoló fa táblácskát. A nők között 15. lettem, összetettben 58. a 105 indulóból. (Idő? Legfontosabb adat! :) - rrroka) A piros száras lány odajött hozzám, és megköszönte a tempót. Ebben mondjuk részemről körülbelül annyi tudatosság volt, mint amikor egyszer Shakespeare-vizsga után a két sorral följebb ülő lány megköszönte, hogy segítettem a feladatsorban, de azért tök jól esett.
Nagyon-nagy élmény volt ez a verseny, már várom a következő sarazást! (Május végéig erre jó sok alkalom lesz. :) - rrroka)

cipo.jpg

Szólj hozzá!

2018.01.08. 13:00 rrroka

Magyar maraton külföldön - 8. Gútai vízkereszt maraton

Címkék: maraton marathon félmaraton gútai vízkereszt maraton

Nezumi beszámolója az év első maratonjáról.

Már decemberben kérdezgettük, hogy akkor ki jön január első szombatján Gútára, a Vízkereszt Maratonra. Mert a csapatból sokan voltunk már, sokszor, és vakon bízunk a szervezőkben (lásd lejjebb), de nem mindenki rohan lelkesen a vesztébe, a Vág völgyében zúgó orkánba vagy a -12 fokos fagyba, ez minden gútai beszámoló kötelező pontja.
Viszont az újévi koccintáskor már látszott, hogy "győzött a meleglobbi", tudományosan a globális felmelegedés (Trump elnök hitetlenkedve felkapja a fejét. - rrroka), muszáj lesz idén ott kezdeni az évet! Róka Koma azt találta mondani, ő inkább félmarcsira nevezne, na mondom, én azért nem autózom kétszáz kilométert, ez meg is győzte, maradt a maraton :) Keratomi meg gyógyulófélben óvatosan mégis autózott velünk egy félmaratonért, csak akkor bánta meg kicsit, mikor kiderült, hogy ugyanannyi a nevezés, mint a 42-re :)
Szerintem mindenki tudja, miért nyerő Gúta (Kolárovo). Közel van, Komáromtól egy ugrás. Az ára verhetetlen önmagában is: egyszer neveztem online, úgy 10 euró, a helyszínen 15. Ha telekocsizunk Érdről, akkor is olcsóbb a magyar versenyek óriási többségénél. (Ráadásul Gúta címere olyan, mint egy suriken, annyira menő! - rrroka)
Ha ár-érték arányban nézzük, marad a döbbenet: ebbe belefér az útbiztosítás, a príma meleg öltöző (hát jó, közös, ettől kicsit kalandos, lásd később) (Később mondták, hogy a szomszédos sportcsarnokban van külön öltöző és zuhany. - rrroka), időmérés, 5 km-enként pazar frissítő, amit ők üdítőpontnak hívnak (vagy még jobb szlovákul, buffetnek), és tanítani kéne pár marha drága magyar versenynek: hát itt nem fogy el a meleg tea, a kóla, az étel... És a végén akkora kiadós, magyaros finiserkaja... ami mondjuk az UB-nak évtizede nem fér bele, ezt magyarázza meg valaki. (Profitmaximalizálás. Morgok is. - rrroka)
Oké, nem névre szól a rajtszám, hanem visszaadós, bebújós, textil sífutórajtszám, ami szerintem műholdról is látszik: a maratoné neonsárga, a félmaratoné neonnarancs. Nem is rossz, amikor a végtelen síkságon messziről látom, mennyien vannak előttem, mögöttem...
És amit nem adnak pénzért se: határtalan türelem és kedvesség, minden szervező mosolyog, ez itt valami ünnep szerintem.
Nem gond a helyszíni nevezés: a tavaszi idő kicsalta a futókat, elfogyott a félmaratin rajtszám, semmi baj, Keratomi olyat kapott, amit ott helyben vágtak ki egy lepedőből, tollal írtak rá egy számot, Reni, a barátnője meg rajzolt rá szívecskét, amikor nem figyelt oda. (Bezzeg hóembert nem csinált a nyolcasból, pedig úgy még szebb lett volna. És végre van egy rajtszámom Gútából, amit haza tudtam vinni. - Keratomi)
Szóval menőzés van: külföldi maratonnal indul az év, közben támogatjuk a magyar terméket, Gútán nem hallani más szót, csak magyart :) Ettől még jönnek szlovák meg német futók, de tuti, hogy a többség magyar. A honlap, a rajt előtti beszéd, a frissítők önkéntesei persze kétnyelvűek.
Az se rossz, hogy szintemelkedés alig van, szóval kenyaiak, lehet itt kísérletezni, úgyis melegednek a maratonok, de most nem találom az erről szóló cikket.
Parkolás a művház előtt, nahát, igazán nem kellett volna: szemben a verseny gyönyörű színes plakátja, rajta maga Róka Koma, mellette Iramszarvas. Szóval a magyar futónagykövetek Gútán találkoznak, nem mondjuk Ibizán. Ők tudják :)

guta_plakat.jpg

A művházban öltöztünk, három éve a szomszédos sportcsarnok volt a központ. A mosdó a lényeg: tiszta meg minden :)
Kerestük a ruhatárat, hát az nincs, de a nevezési szobában azt mondta a néni, tegyük csak le, "mindig itt fog lenni valaki". Fú, ez milyen klassz, akkor hallottam ezt utoljára, amikor diákkoromban Győrből Kanizsára költöztünk, ott mondják így azt, hogy "lesz".
Eszembe se jut, hogy kételkedjek bennük, vigyázni fognak mindenre. Nem tudom elképzelni, hogy eltűnjön valami. Nyilván ha ötszáz nevező lenne... á, meg fogják oldani azt is, tuti.
Akinek eltűnt a pulzusa, a rajtban megtalálta: olyan ágyúlövésre indulunk, hogy sikítottam ijedtemben.
Ismerem az utat, ez akkora előny! Nem mintha el lehetne tévedni! Nem elég, hogy mindig bemagolom az útvonalat, itt szép nagy sárga táblák jelzik, merre kell menni. Félóra örömfutás a városkában, ami akkora, mint mondjuk Diósd (ott lakom :)). Ragyog a nap, nem kell nekem se sál, se sapka, se kesztyű, 12 fok is lesz még itt! A met.hu szerint szélcsend vagy enyhe DNY-i szél, na erre őszintén kíváncsi vagyok!
Indulás előtt még a plusz mezt is levetem, egy szál hosszú ujjúban meg vékony nadrágban futok, nem is hiányzik semmi, csak nagyjából fél centi a rövid zokni meg a nadrág alja között, na ott lebarnul a bőr :) Arca-kézre ötvenes naptej! Napszemüveg helyett úgy döntök, jöjjön a D-vitamin!
(Rövidnadrágban futottam (!!!). Január elején. És nem fáztam, sőt, úgy éreztem kicsit túlöltöztem. Mondjuk inkább felülről, mert felvettem egy aláöltözőt, egy tök jó karmelegítőt, amit Rókától kaptam az esemény előtt, egy pólót és egy hosszú ujjút. Plussz sál, sapka, kesztyű. A gáton már kicsit izzadtam. - Keratomi)
(Végre ideális volt a karmelegítő, megérte a befektetett 1 $. - rrroka)

guta_gat.jpg

A városból kifelé ráfordultunk a meglepően széles Vág hídjára, utána már vár a végtelenség: a folyó töltése, majd a mellette vezető, csúzliszerűen nyúló aszfaltút. Ami mondjuk nem rosszabb, mint a Városligeté vagy az érdi utak, figyelni kell, na :) legalább van mire... egy ideig még dumcsiztunk egy bécsi úrral, aki azt mondja, ez nem is olcsó maraton, ez ingyen van, ki nem hagyná öt éve.
Innentől az ember vadászta az impulzusokat, mert a látványon nem csemegézhet sokat: két kilométerenként felbukkan egy tanya mondjuk... Az jutott eszembe, milyen szuper készülés ez az idei Korinthosz.hu-ra: töltés töltés után, oda-vissza. Örökkön örökké.
A frissítőnél vizet kérek, mondta a fickó, hehe, az van a töltés túloldalán :D ja, lassan leesett, a Vágban!
13 km-nél visszafordították a narancsokat, nem éreztem, hogy jó nekik, nekem jobb, még szoláriumozhatok pár órát :) Tudtam, fél óra és fordulunk Vágfüzes felé. Minden háznál külön megállapítottam, milyen tök rendben van ez az ország, benne a magyarok. És köszönnek ám minden házból minden futónak!
A falu után még egy kanyar, út a mező közepén a semmibe, rajta kis hidak, patakok vagy csatornák? Na már jönnek szembe az elsők, akik 23,5-nél fordultak: a fiút nem ismerem, a lányoknál Vámpiri vezet, utána Maráz Zsuzsi. Róka Koma sincs lemaradva, sőt messziről kiabál, hogy lekerülte a legendás Szőnyi Ferit. Aki viszont tíz maratont is tud futni egymás után :) csak a tények kedvéért. (És kb ugyanebben a tempóban… - rrroka)
Forduló után belekapaszkodik a szemem minden kis vacakba, kecske őrzi a juhokat, a töltésoldalban meg feltűnik két bársony vasúti ülés, intercity vagy mi :) Á, mindegy, nem érek rá! Külön köszönöm, hogy egyetlen csahos kutya se támadt ránk... ez utólag jutott eszembe, itt nem voltak kóbor ebek.
A fordulóig tényleg fúj szembe valami szellő és tényleg DNY-i, ááá, de jó, visszafelé a hátamba kapom! Meg a nap is odasüt. Erről később megoszlanak a vélemények: állítólag a nap folyamatosan szembe sütött!

guta_nezumi-befut.jpg

A célban forró teával vártak mindenkit, tapsoltak, elkérték a lakcímemet. Mert tavaly óta érem is van, csak  pont elfogyott :) Bakker, ebbe a nevezési díjba belefért az érem! Ráadásul szép is! Utánamküldik :)
Finiserkaja páros magyar kolbász (Hatalmas tepsziből adagolva :) - Keratomi) mustárral, kenyérrel meg túrós batyu. (És sör, ráadásul egész jó kis szlovák sör, 550 ml-es dobozban. Szóval tök jó frissítés, érem, ízletes kaja, sör, és folyamatosan hordták be a kólát, ásványvizeket, meleg teát a végén. És tényleg nagyon kedves mindenki. Hihetetlen. - Keratomi)

guta_dijak.jpg

Közben kétnyelvű eredményhirdetés. Mentem öltözni, akkor ébredtem rá (modoros keveréknyelven: realizáltam), hogy az öltöző, khm, gendersemleges. Bebújtam egy sarokba és próbáltam fesztelenül lekapkodni a vizes holmit, hát ha valaki leselkedett, ez legyen a legnagyobb öröme az életben :) (Maráz Zsuzsi már átöltözve beszélgetett az öltözőben mikor én mentem, kicsit zavarban voltam, de aztán jó előkészítés után két másodperc alatt gyatyót cseréltem, sőt még törölközővel is megtörölgettem ott lent. Nem látszott semmi. - rrroka)

Viszont a gútai maraton nemcsak hibátlan, évről évre jobb, hajrá!

guta_keratomi-befut.jpg

guta_rrr-befut.jpg

3 komment

2017.12.25. 15:00 rrroka

Veterán terepcipő mesél az újoncnak - Kalenji Kiprun Trail MT beavatás, Saucony Grid Excursion búcsúztatás

Címkék: terepfutás kalenji terepfutócipő kalenji kiprun trail mt

kalenji_kiprun_trail_mt.png

Karácsonyra kaptam a Kalenji Kiprun Trail MT terepfutócipőt és már másnap el is vittem futni, mert remek 10 Cº-os, napsütéses, saras, olvadt göröngyös, hatalmas pocsolyás időt hozott a Jézuska. 
A cipő majdnem ugyanolyan súlyú, mint a két éve beszerzett, most nyugdíjba vonult Saucony Grid Excursion TR9, ami 343, az Kiprun 373gramm (a bal lábas, némileg saras csukáimat lemérve patikamérlegen), szerintem ez nem nagy különbség úgy, hogy a Kiprunba be van építve egy csomó hárombetűs technika, meg egy rakás csillapítás. A talpak 5 mm-es barázdákat kaptak, amelyek kemény talajon ígérnek jó tapadást, de sárban sem fognak csalódást okozni. A cipő 10 mm-es dropja kicsit soknak tűnik 2017-ben, amikor a nodrop került előtérben, de ez terepen semmit sem számít szerintem. Érdekes, hogy kapott belső támaszt a csuka, ami nem jellemző a terepcipőkre, nem is igazán hiányzik, hiszen erdőben minden lépés különböző, ide-oda billen a bokánk, de bevallom nekem a Sauconyból hiányzott, a nagylábujjaim és a bokaszalagom mindig érezte az aszfaltos stabil alátámasztás hiányát. 
Ezeket nagyon szépen leírja a céges bemutató, meg van egy hangulatos terepfutós videó is amit érdemes megnézni náluk. Mondjuk minden terepfutós videó hangulatos, még az is ahol Kílian Jornet úgy ugrál lefelé bérceken és sziklákon, ahogy természetesen soha nem teszi versenyen, csakis promó videókon. Direkt nem linkelem, mert még valaki kipróbálja Erzsébet-kilátóból lefelé a Libegő alatt, azt ropogósra töri a bokáját majd 30 métert csúszik az arcán egy mázsa murvát építve az ábrázatába.
Nos egy terepcipő már a polcon sem olyan patika, mint a fenti bevilágított profin fotózott képen, szóval a parkváros-biai futókörünk változatos talaja mészkősziklákkal, réttel, avaros utakkal jóval életszagúbb környezetnek tűnt.

mt_elotte.jpg

First contact, a laminált padló után fincsi a "szarmata mészkőbe bevágódott karsztos aszóvölgy" árvalányhajas talaja.

mt_hegyen.jpg

Ha jól értem a gyár szavait, akkor a cipő talpbarázdái kifejezetten az ilyen sziklás részeken biztosítanak nagy stabilitást, az biztos, hogy nem csúszott sehol, ám elég vastag a talp műanyagja, így nem tűnt olyan fürgének és csendesnek, mint a Excursion. Mondjuk a sebességérzetemet a 10Cº meg a karácsonyi vacsora is befolyásolhatta...

mt_kozben-osszeszed.jpg

A félcentis stoplikban ragadva az erdő egészen nagy részét hazavihetjük.

mt_utana.jpg

Kocsiba pattanás előtt érdemes néhányszor összeütögetni a cipellőket, mert könnyen ki is jön a sár a taplból és nem kell zavart vigyorral néznünk az előszobán át vezető nyomainkat.

 

Jöjjön pár összehasonlító kép a veteránról és az újoncról.
Mi baja lett a réginek nagyjából 1000 km és két év alapos nyüstölés után? Mindkettő gyöngyvászna kiszakadt a lábfej külső oldalán ott ahol hajlik, de a cipővarázsló egy ezresért meg tudta javítani. Az alátámasztás hiánya miatt a jobb lábas cipőm talpának elejébe árkot mélyített a nagylábujjam (erősen befele dől a lábam). Az orroknál meggyengült a talpragasztás és szemmel láthatóan összeesett a felsőrész kissé. Kb ennyi. El kell mondani, hogy lehetne még futni a Sauconyban, de nem érzem biztonságosnak, bár még mindig nagyon kényelmes.

mt_overview.jpg

"Hát igen, a mi időnkben még rendes sarak voltak. Egyszer a Balboán öt centi mély csokipudingnak tűnőr sárba mártogattak két órán keresztül."

mt_bekotes.jpg

"Ha kényelmes cipő leszel talán téged is bekötnek rendesen az utolsó lyukba fűzött hurkon át."

mt_talp.jpg

"Nekünk nem voltak 5 mm-es karmaink, azt mégis végigtoltuk a Piros 85-öt óraátállítás után, zoknicsere nélkül, nevetve."

mt_sarok.jpg

"Dicsőséget jelent, amikor felragasztják rád a kamásli tépőzárjait, ez egyfajta beavatás amin mindenkinek át kell esni."

 

Hát köszi szépen Saucony, jó terepcipő voltál, talán még megyünk egyszer-kétszer túrázni vagy futni. :)

6 komment

2017.12.14. 17:00 rrroka

Budai Trail - Hóban, sárban, napsütésben, vidáman

Címkék: terepfutás budai trail

bt_csukak.jpg

Bár hitem szerint pálinka nélkül is csak toporgás az élet, de azt a rajtzónában nem nézik jó szemmel.
Ez jutott eszembe a plusz-mínusz határán fázva Nezumival és Atival a Budai Trail rajtjában, ment a morfondír, hogy hó lesz vagy sár, Csanya rendezés, persze hogy volt mind a kettő, pont megfelelő mértékben adagolva, bár sárban bokáig merüléssel és ebben a masszában dugóka elhagyással csak a poszt végén találkozhatunk.

A Budai Trailről azt kell tudni, hogy 26,7 km-ben 800m szint van (az L távon), mindezt háromszor durva mászásban egyszer meg sunyi emelkedésben kapjuk meg. Eléggé megijedtem, mert a Csergezán kilátó nincs az L útvonalában, én meg erre nem emlékeztem és a verseny végén azon gondolkodtam, hogy most levágtam valahol a kilátós kanyart, vagy annyira el voltam borulva, hogy nem vettem észre azj, lenyűgözően szép formájú kilátót a Budai-hegység legmagasabb pontján, az 559 m-es Nagy-Kopaszon"...
A szint ellenére meglepően gyors a pálya, a futam előtt az edzésnaplóm visszanézve azt láttam, hogy '16-ban majdnem 6 perces tempóban mentem végig, ami terepen nem számít nálam rossznak. Gondoltam hú de jó formában voltam egykor, most két hét megfázós kihagyás után majd jól végigdöcögök, elnézelődök három és negyed óra alatt, azt jólvan. Szépen sütött a nap, majdnem kiránduló idő.

Indokolatlan nagy lendülettel indult neki a tömeg a Telkiből kivezető meredek aszfaltos, majd fagyott saras emelkedőnek, mintha nem lenne holnap még 3 óra terepezés előttünk, beszélgettük is a hátramaradókkal, hogy mondjuk van ebben logika, itt az elején kell tempósan futni, amikor még tud az ember, nem a végén, mikor már nem.
Elégedetten botladoztam át a dermedt földön, lám nem lesz koszosabb a csukám, sőt majd a hegyekben a hóban jól le is mosom, ezzel le is tudom az évi rituális cipőmosást, kettőt egy csapásra, így kell ezt.

bt_nagyszenas.jpgSzaszafotó

Rengeteg embert előztem meg a futható egyenes vagy lejtős szakaszokon, hogy aztán az emelekedőkön fujtatva visszaelőzzenek, majd ismét elsuhanjak mellettük. A Nulladik Balaton Trailen megismert Ary barátommal kerülgettük egymás, a Nagy-Szénásra felfele kértem, hogy fent majd várjon zsíroskenyérrel, de aztán kiderült hogy nagy a szám, úgy ment el mellettem Nagykovácsi irányába a piros jelzésen lefele , mintha nem ótvar csúszos sziklák között kanyarogna az az ösvény. Az aszfalton kellett belehúznom, hogy beérjem, mondanom sem kell terepcipőben műúton csattogni csacskaság.
A frissítőnél elváltunk, nem áltam meg, szokás szerint mindent hoztam magammal, víz a zsákban, zabszelet és vitatigris a farzsebben, ennyi elég ide. Jött a nagykovácsis aszfaltos mászós rész, aminek ösvényes mászós a folytatása, belem lógott, lábaim tiltakoztak, emlékszem '16-ban is kb itt kezdték el ígérgetni, hogy görcsölni fognak és a fagyott susnyásba hullva végezzük, szóval bevettem gyors ütemben három magnéziumos szőlőcukrot, hatása nyilván kb semmi, de a realista agyam elnyomtam, és a palcebónak tapsikoló naívitást hagytam kibontakozni.
Itt kellett észrevennem, hogy a felfelé gyaloglós módszerem nem mindig jön be, három srác kerülgetett, mentek felfelé mint az állat, lefele épphogy beértem őket, máris újból megléptek a következő emelkedőn, és sehogy sem sikerütl annyit pihennem, hogy ezt a lemaradást behozzam a Tarnai-pihenő látványos lejtős szakaszán.
TODO jövőre: futni felfele is, ehhez megfelelő edzettség elérése.

bt_hegy.jpg

Na és akkor jött az a rész, amikor egy széles múrvás érzésre kétszázezer, valójában tán másfél kilométer hosszú enyhe, illetve akkor már durvának tűnő emelkedő jött. Jól kiszúrtam vele, elkezdtem megebédelni a zabszeletet felfele sétálva és beszélgettem egyik érdi futótárs lánnyal, aki az M távon indult és '16-ban is pont itt beszélgettünk, pont ugyanígy. A tető előtt elköszöntünk egymástól, gondoltam jól kipihentem magam, pulzus lent, lábak frissek, energia feltöltve, már csak futni kell. Úgy háromszáz méter múlva estem el először, amikor az egyik kanyarban megcsúsztam, a görcsbe álló lábam nem tartott meg, suta piruett végén majdnem lementem trehány sprágába, jól meg is húztam vmi izmot középen ott lent. Ja persze, mert Vadlán trail után sikerült a nordicwalking botjaimat a keszthelyi üdülőben hagyni, és még nem kerültek fel, szóval ezek segítsége nélkül kellett végigmennem.
Ebből nem tanulva toltam tovább, vagánykodva a vízmosásban, csapatva csúcssebességgel addig amíg megint sikerült odavernem magam alaposan, vállal próbáltam kárt tenni a kövekben csekély sikerrel. Na itt eldöntöttem, hogy nem fogom behozni a rövidnadrágos lányt, hanem szépen, nyugisan becsorgok a lejtőn.

bt_sarimg_20171210_123905.jpg

Akkor jött az a saras rész, ahol nem lehetett futni, itt még jobban lelassítottam, a végén sárban meghemperegni igazán lúzer dolog volna, amúgy sem hallottam még a telki agyag gyógyhatásáról zúzódásokra vagy izomhúzódásokra. Ki tudja miért eddig tudtam kesztyűben fotózni, most vmiért a cipőm sarasságának megörökítéséhez levettem, hogy aztán a cél előtt 300 méterrel realizáljam, hogy a mozdulattal az időmérő dugókámtól is megszabadultam... Mit tesz ilyenkor egy tapasztalt futó? Befut a célba, lenyomja az óráját, hogy meglegyen a végeredmény (2:42, hogy a brébe voltam gyorsabb, mint egy éve...??!!), majd szépen visszaindul a poszt elején emlegetett rohadt nagy emelkedőn, és úgy tesz, mintha csak szurkolna a befutóknak.
Állati mázlim volt, egy ismerős lány jött szemben egészen hamar, és már kérdezte is, hogy a dugókámat keresem-e, mert ő megtalálta, és ha már itt tartunk elcserélhetjük a Csanya-poharainkat is, ahogy azt korábban megbeszéltük (rózsaszínt kékre, találjátok ki kinek melyik volt).

A cipő levétel még könnyen ment, a sorompóként funkcionáló tornatermi padot átlépni már nehezebben sikerült, de a görcsöt megúsztam. Volt még langyos víz a zuhanyzóban, gyors izomlazító zuhany, mire vékony hajam megszáradt Évi és Ati is beért, együtt fogyasztottuk el a gulyást, a zöldséges rizst (gluténmentes menü) és a répás-cukkinis tortillát (vega választék). Legalább hatszor elmondtuk, hogy ez nagyon jó volt és jövőre is jövünk. Így legyen.

2 komment

2017.11.06. 04:43 Lemúr Miki

A New York-i maraton néhány képben

Címkék: maraton

Jó sorsomnak és kis feleségemnek köszönhetően indultam a New York-i maratonon. A fotók közül igyekeztem a kevésbé kínosakat beválogatni -- milyen lehet a többi!

img_20171102_113646.jpg

A rajtcsomagot a Jacob K. Javits Központban lehetett átvenni (jegyezzük meg ezt a nevet!). Az óriási épületet betontömbök és marcona, gépfegyveres terrorelhárítók védték.

2 komment

2017.10.22. 15:00 rrroka

32. SPAR Budapest Maraton Futóhétvége - 31920 szavazat a városi futóversenyek mellett

Címkék: verseny maraton spar maraton

screen_shot_2017-10-21_at_17_07_56.png

"Két nap alatt 31920 nevezőt számláltunk minden idők legnagyobb hazai futóversenyén." - szól a BSI hivatalos közleménye. Ez a rengeteg futó a hétvégén 11 féle versenyszámban állhatott rajthoz. Nagyon remélem eljut ez a szám most már azok agyához is, akik szerint pár száz idétlen színes ruhás marha miatt zárják le az egész várost és Facebookon fröcsögve gyalázzák a rendezvényt mindenféle saját tapasztalat nélkül. Sosem felejtem el amikor Árpa Attila szédületes csepürágó és pazar filmdirektor arról posztolt, mennyire szeretné halálra gázolni a futókat, akik feltartják őt. A poszt eltűnt, ám az internet nem felejt.
Tarlós István szívébe szerencsére a BSI bekukackodta magát (gondolom örök életre szóló ingyenes indulási lehetőséggel kenyerezték le), bár nagyszerű fővárosatyánk egyszer pallérozott buksijába vette, hogy az ő városában az ő drága autósait csak háromszor engedi majd egy évben a puhatestű autótlan mozgásmániás lúzereknek feltartani, végül talán nem lesz belőle semmi.
Szeretném jelezni a "menjen ki az erdőbe futni" típusú észlényeknek, hogy 30000, harmincezer!!! versenyzőről van szó, plusz szurkolókról, ennyi embert egyszerre senki sem akar valójában egy hazai erdőben sem látni, hacsak nem gyűlöli  teljes szívből a fákat és az erdőlakókat. Indoklásnak itt egy kép a Gerecse teljesítménytúráról, ahol 2500 ember a limit, vagyis a futók számának tizede sem.

gerecse50_1.jpg

Na akkor ez a téma berekesztve, a városi futás van és lesz, mindenki lenyugodhat a csudába. Sőt, nézzük meg ezt a szépen komponált lassított drónvideókkal tűzdelt rövidfilmet a versenyről, és szóljon akinek nem lett tőle kedve részt venni egy ilyen méretű eseményen. A tömegtől viszolygóknak mondom, hogy a maratonon indulók száma még pont jó, lehet futni, nincs nagyon tömörülés,  a berlini vagy new york-i maratonon vagy ötször ennyien vesznek részt, na ott már van tömeg rendesen.

Szóval múlt vasárnap én is letettem a voksom, lábammal szavaztam a budapesti maraton létjogosultsága mellett, bár kicsit összecsaptam a dolgot, mert a rendelkezésre álló öt és fél óra helyett, ahol a félelmetes záróbusz darálja be kérlelhetetlenül a lemaradókat, 3:30 alatt beértem pont a középmezőnyben, ezzel harmadik vagy negyedik hasonló idejű maratonomat teljesítettem. Szeretném jelezni, hogy az elit másfélszer gyorsabb volt nálam és 2:20 körül beértek. Elég fura volt látni, amikor 8 kilométernél én még lefele kocogtam a budai oldalon az Erzsébet-hídnál, az elit meg a túloldalon mér felfele haladt 12 kirinél. Minek így rohanni ebben a melegben?!
Igaz-igaz-bizonyság, elég jó idő volt, szinte szokásos a nagy meleg a SPAR maratonokon, most is volt vagy 25 Cº és ez megviccelt (értsd: kicsinált) megint nagyon sok embert, aki nyáron nem futott néha délelőtt vagy délután az igazi hőségben és nem volt felkészülve arra, hogy úgy csap fejbe az aszfaltról visszaverődő hőség, mint egyszeri gárdistát a babakocsit toló egynemű afromagyar pár látványa.
Na mit meséljek még? Természetesen pulzusra futottam, nem tempóra, csak annyi balhé volt, hogy leállt a kézikészülékem és kb. óránként mutatott csak adatot, de akkor viszont jót, szóval egészen jól ment az érzésre futás is.  Ja az Adidas jóvoltából mindenki kapott ajándékba nagy felbontású digitális befutófotót, ami tök jó, mert amúgy 690 Ft lenne egy vízjel nélküli nem mikroméretű fénykép magunkról. Meg volt grapefruitos Dreher 24 a befutócsomagban, ami kb. egy perc alatt vérré vált.

befut_555.jpg

eredmeny.jpg

11 komment

2017.10.09. 19:00 rrroka

Vadlán Ultra Trail - kiemelkedő szervezés, jó pálya

Címkék: ultrafutás terepfutás terepverseny Vonyarcvashegy vadlán Vadlán Ultra Trail

vadlan_00_borito_555.jpg

Több dolog miatt is izgultunk a Vadlán Ultra Trail (104km@3000+ szint, párban Zsolttal, aki tapasztalt ultrás, de még nem tapasztalt terepes. Mostmár az lett. :D Ja a csapatnevünk "Futni mentünk, majd jövünk".) előtt: a szervezés tényleg olyan jó lesz, mint a közösségi média kommunikációjuk? Durva lesz a terep? Fog-e esni? Fosat-e az új gél? Megesznek-e a medvedisznóemberek a sötétben?
A legtöbb miatt nem kellett volna izgulnunk, mint azt a képes beszámoló végére meglátjátok ti is.

vadlan_01_terkep_555.jpg

Az útvonal jó nagy kör a lett a Keszthelyi-hegység térképen. Rengeteg jelzésváltásra számítottunk, és arra is, hogy néha majd a tracket kell skubizni a telefonon, de végül egészen fasza volt minden, alig párszor néztük be a leágazásokat, a 104 kilométerben egy-két plusz km nem sokat számít szerencsére. Mondjuk az útvonal hossza nem teljesen tuti, 108-ról indult, a tájékoztatón már 104-ről beszéltünk, a track 102-t mutat. Mindegy, mi a 104-et fogadtuk el. Nagyjából feleztük a távot, és 30-30 majd 20-20 km-es szakaszokat vállaltunk, plusz az apró.

vadlan_02_ko_555.jpg

Maroknyi kövek befutóérem helyett, nekem ez a megoldás tökre tetszik, bár a táv rá lehetne írva. Meg a szint is. Majd jövőre.

vadlan_03_tajek_555.jpg

Tucatnyi környékbeli település fogott össze a versenyhez, ami nagyon nagy szó, mert hallottam már sztorikat a kistelepülések passzivitásáról. Gondolom a szervezők helyi erők, így könnyebben nyílnak résnyire az ajtók, onnan meg ügyesen be lehet slisszolni.
A technikai tájékoztató rendkívül alapos volt, bár szerintem az útvonalat szakaszonként elmondani nem szükséges, hiszen mindenhol ugyanaz lesz kb. Erdőben, ösvényen föl meg le. 
Elmondták és tapasztaltuk is, hogy irdatlan sok jelet raktak ki, volt szalag, festés és fehér alapon kék V betűs táblák is. A szakaszok jelölése viszont nem volt egyforma, érezhető volt a különbség az alaposabb, empatikusabb jelölés, és hogy is mondjam, kihívásokat állító jelölés között. Volt pár kereszteződés ahol igen érdekesre sikerült a jel elhelyezés, pl a kétfelé ágazó, azonos erősségű utak esetében a pont az elágazás közepére kitett tábla jól látható, de nem nyújt semmi információt, meg is álltam és hangosan mondtam, hogy vicceltek bakker?! :D

vadlan_04_palesz_555.jpg

A frissítőasztalon bő választék volt, a rajt/cél pedig különlegen felszerelt volt a fent látható doppingnak nem minősülő étrendkiegészítő itallal.

vadlan_05_rajtban_555.jpg

vadlan_06_rajt_555.jpg

A 6:00 órás indulásnál még koromsötét volt, de már látszott a kelő nap fénye. Zsolt kezdett, kicsit irigyeltem is. Volt minden a rajtban, visszaszámolás, hujjogás, drónfelvétel, fáklyás útvonaljelölés. Viszont nem voltunk sokan, nagyjából kétszáz induló lehetett, fele váltó 

vadlan_07_valtas_555.jpg

Nem tudtuk milyen pályára számítsunk, mert a terepen sosem lehet tudni pontosan milyen tempóval lehet haladni, így nagyon-nagyon, sőt túl óvatos időtervvel készültünk, az UTH teljesítésünk alapján 8 perces tempóval számoltunk. Így fordulhatott elő, hogy Zsolt 9 óra körül, kb 45 perccel előbb ért a vonyarcvashegyi 28 km-es első váltópontunkra 6:20 körüli átlagtempóval... Még a kocsinál pepecseltünk kis feleségemmel, aki végig lelkes kísérőnk volt (Köszi Bébi!!!), de szerencsére már majdnem teljesen össze voltam készülve, így csak 1-2 percet kellett várnia. Ekkora távon ez nem sok, de kicsit bosszantó volt, neki is ugrottam a domboknak látványos botozással, a kirendelt operatőr legnagyobb örömére. 

vadlan_08_panorama_1.jpg

Annyira azért nem rohantam, hogy egy közepesen tré panorámafotót ne legyen időm készíteni a közeli kilátóból. Oké, kicsit hullámos a horizont, de 160 körül volt a pulzusom, oké?
Néhányszor elkavartam, kétszer benéztem a derékszögű elágazást, itt a kilátónál meg tök logikus volt, hogy tovább kell menni, nem pedig vissza száz métert és letérni. Zsolt is mondta, hogy többször nézte a tracket, de úgy emlékszem ő nem tett bele plusz távot. Meg kellett szokni, hogy erős ösvényekről random mellékcsapásokra térünk le, és csak abból lehet tudni, hogy vmi gáz van, hogy egy ideje nem látunk egyet sem, az amúgy tényleg sűrűn kirakott jelzésekből.

vadlan_09_messzemar_555.jpg

Érdekes volt látni, hogy milyen hamar milyen messzire távolodok gyalogszerrel a Balatontól. Mivel csak 30 kirim volt elég erős tempót diktáltam, oké, felfele nem, el is mentek mellettem a többfős váltók tagjai, hogy aztán a lejtőn újra a felfussak a nyakukra. Persze utána ők megint nyomták a dombnak fel, könnyű úgy, ha két kilométer múlva kiszállsz, nem 17 múlva.

vadlan_10_gyoker_555.jpg

Válvölgy előtt volt az egyik legszebb szakasz, egy mély vízmosás peremén kellett haladni, elég adrenalinpumpáló volt, olyasmi mint a Prédikálószékre vezető útvonal, csak szerencsére lejtős. :D Nem tudtam elég hálás lenni a futható lejtőkért. Olyan tempót tudtam menni, ami ritkán vagy csak rövid ideig fordul elő más terepversenyeken, talán a Sopron Trail-en volt még ilyen gyors pálya.
Fura, de dél körül úgy megéheztem, hogy hangosan korgott a gyomrom. A váltópontra érve pár szót beszéltem Zsolttal. Örültünk, hogy nagyon jól haladunk, mert jó fél órával gyorsabb voltam én is, 7 percen belüli átlagtempóm volt, pedig volt pár olyan meredek rész, ahol sokat kellett gyalogolni. Váltótársam tök frissnek tűnt, bár saját bevallása szerint ilyenkor nehezen indulnak a merev izmai, de hát szerintem egy erősen megfutott terepes 30 km után senki sem fitt és friss.
Zsolt eltűzött, én meg betömtem egy baracklekváros batyut, ami olyan finom volt, hogy a nyálam most is kicsordul a billentyűzetre. Toltam mellé a sajtkockákból is, terepfutó fine dining bakker!
Alapos nyújtás után bepattantunk Andival a kocsiba, majd kilőttünk egy helytelen irányba, de hamar korrigáltunk egy kézifékes fordulóval (ööö csak viccelek Zsolt, nagyon vigyáztunk a kocsidra! ;) ) és percek alatt Zalaszántón voltunk a jól megérdemelt ebéd utáni kávézásra. A kocsma népe kb akkor kezdte felfedezni magának a fura ruhás futókat, szerintem órákon keresztül remekül szórakoztak a sörük mellől a bizarul izzadó sportembereken és tapadó nadrágos futólányokon.
Realizáltuk, hogy még a Béke Sztúpa előtt megtörténik a váltás a völgyben, így én fogom a szerencsét és jólétet hozó építményt megkerülni (jobbról, megérintve azt), persze miután megmásztam egy bazi dombot. Rettentően hideg volt itt az árnyékos erdőben, Zsolt küldött üzeneteket hogy merre jár, így kicsit arrébb álltunk meg egy napos részen.

vadlan_11_gopnik_555.jpg

A fenti képen nem guggolva ívelek sárgát, hanem a Vám Piri által futó-mémmé tett gopnik pózt mutatom be őszi erdőben, remek fényekkel.
... azon gondolkodom mit mesélt Zsolt a szakaszáról, de nem jut eszembe semmi különös. Megnézte a Tátika várat, nem fázott, nem esett (sem el, sem eső), és 6:30-as tempóban megérkezett. Nagyon sajnálta, hogy nem jut fel futva  sztúpához, így miután és elloholtam, kis feleségemmel felsétáltak, körbejárták, hoztak imazászlót, energiaspirált, meg mala karkötőt szuvenírnek.

vadlan_12_sztupa_555.jpg

Szóval körbeszaladtam jobbról az építményt, csináltattam fotót magamról, majd tűztem Rezi vára felé, ahova hogy-hogynem megint felfele fogok menni. 

vadlan_13_rezihez.jpg

Kiértem erre a rohadt nagy kaszálóra, ami több kilométer hosszan nyúlt el előttem. A legtávolabbi, legmagasabb domb tetején látszott egy szürke pötty, na tudtam, hogy az lesz az a vár ahova fel kell majd másznom, csak arra nem számítottam, hogy a várdomb előtt még egy kicsit elcsalinkázunk balra, távolodva, hogy egy nagyobb emelkedőn mehessünk fel.

vadlan_15_rezi_555.jpg

Mindegy, ha már ott voltam megnéztem a romot, meg lőttem egy szelfit aminek nem a szemem alatti mély árok, és a három napos borostám az érdekessége, hanem a hivatalos irányjelzők alatti kézműves "Biatorbágy 138 km" tábla. Bia itt van a szomszédunkban, alig 10 km, Zsolttal később meg is beszéltük, hogy tulajdonképpen haza tudnánk futni, bár a végén azért lehet kéne fejlámpa és kifogyna a Vitatigris.
Gyakran szoktam mondani terepen biztatásnak szánva, hogy "innen már végig lejtő", de ez most kivételesen igaz is volt. Széles, enyhén lejtős, murvás úton haladtam olyan tempóban, amit terepversenyen szerintem még sosem produkáltam. Himi-hamar beértem egy településre, ahol a tájékoztató tábla szerint már csak 7 km volt hátra a célig. Nem nagyon akartam elhinni, mert a nap még magasan járt, és én úgy terveztem, hogy az ijesztően sötét erdőben fogom összetojni magam fejlámpám pislákoló fényében felbukkanó vörösen világító szemektől. Olyan szemeket képzeltem el, mint amilyen a flamingóknak van.
Apró, vörös, dühös szemeket. 
Ehelyett ragyogó napsütés, najólvanmár, még a végén a Piros 85-re kell menni sötétben futásért és beszarásért, pedig idén nem is tervezem (meg fullra be is telt elővételben, nem csak a trail, a TT is).
Szó, ami szó a lejtőknek köszönhetően hat perces átlag alatt zúgtam be a célba, az utolsó pár métert Andival és Zsolttal közösen tettük meg.
Vicces a befutóképen látható 6:84-es idő. Egy darabig Zsolttal váruk, hogy mi fog történni 6:99-nél, de aztán elmulasztottuk a pillanatot, az óra meg helyreállt és később már jó teljesítési időt mutatott.
Mi 11:23:54-et mentünk, az 6:30-as átlag, ami elég jó terepen. Mármint nekünk jó... :) El kell mondani, hogy beért előttünk majd egy órával az egyéni 104 kilométer győztese, Kurucz András (10:20, 5:55km/p), Vincze Zsófi pedig 20 perccel lezúzva az EGÉSZ mezőnyt (igen a férfiakat is!) 4:07-et ment a 44 kilométeres távon (5:36km/p).

 vadlan_16_bent_555.jpg

Szóval nem sötétedett ránk, éhen maradt a medvedisznóember konda, nem volt gondunk a frissítéssel, jó tempót mentünk, nem hagytunk benne semmit. Örültünk volna, ha a párosokat külön értékelik, de nem volt idén még sok csapat, remélem jövőre egyrészt többen leszünk, másrészt lesz külön duó dobogó, mert arra felkerültünk volna most is. Így nyolcadik helyen zártuk a férfi csapatok között, tippeljük, hogy párban második helyen vagyunk.
A pálya laza, a 3000 szint nem sok és nem szivatós száz kirin, sehol nincs nagyon technikás rész, aszfaltos csukában végig lehet futni az egészet, főleg az utolsó 10 kirit, ami valóban aszfalt volt.
Visszatérünk!

 

4 komment

2017.09.28. 09:07 Keratomi

Éves talpalávaló(k)

Címkék: talpalávaló scorpions p.o.d. we were born to fly youth of the nation

Most néztem meg, és tavaly december végén ajánlott Róka legutóbb dalt - egyből kettőt is, a minden szakkönyvben fellelhető, speciális két hetes maratoni felkészüléshez. Szóval ebben az évben ez az első ilyen bejegyzés, ezért megint két zene lesz megemlítve. Jövőre pedig ismét jelentkezünk nagy sikerű újdonságokkal, és örökzöld slágerekkel. Ez itt a zenebutik, zeneh..., ja nem: a Havi(Évi) Talpalávaló!

(Disclaimer, mert az menő: eleinte mindig zenére/zenével futottam. Aztán áttértem a hangos könyvekre /Rejtőre röhögni a semmi közepén például nagyon vagány/, végül már pár éve egyáltalán nem hallgatok semmit futás közben. Kivéve a saját trappolásomat, zihálásomat, a körülöttem lévő hangokat - városban biztonságosabb szerintem így futni, a természetben pedig sok-sok James Hetfield nyomja egyszerre. Ennek ellenére zenére futni jó! Főleg, ha van egy ilyen sapkád.)

Kezdjük a fiatalabb dallal! Persze, tudjuk, hogy futni születtünk, de egy kicsit repülni is. Az előző mondatnak nincs semmi értelme, de legalább belinkelhettem az egyik kedvenc futós könyvemet. Amúgy meg a futó mozgás része a repülő fázis, szóval, ha futni születtünk, de futás közben mindig repülünk is kicsit, akkor repülni is születtünk. Ugye, hogy kijön a matek. Na, hát erről énekel a Scorpions is a We Were Born to Fly című dalában. Vagy legalábbis a refrénben. A zene a Humanity: Hour I albumon jelent meg 2007-ben, de ezt már a wikipedia-n olvastam. Nem az a fajta cucc ez (egyébként a másik ajánlat sem lesz az), amitől majd 2:54-es ezrekkel fogunk menni, inkább amolyan hero music. Ezalatt azt értem, hogy el tudom képzelni amikor hallgatom - főleg munka közben, végtelenítve, próbáljátok ki 10 órán keresztül; a végén már fejből el tudnád játszani a gitár szólót :) -, szóval fejben megvan, hogy erre a zenére lassítva (ja, persze lassítva: én ezzel a tempóval futok :D) átszakítom a célszalagot, mondjuk 9872-ikként egy tetszőleges futóversenyen.

A másik mai ajánlatunk a kiváló nevű Payable on Death (P.O.D.) együttestől van, amelyik a wikipedia szerint keresztény nu metál zenét játszik, akár mi is legyen az. Ne kérdezzétek honnan hallottam róluk. Azért elmondom. Nem is róluk hallottam, hanem volt régen egy rádió, a Radio Deejay, amelyiknek az egyik szignálja a Youth Of The Nation refrénje volt. Nagyon tetszett, de nem tudtam mi ez, el is felejtettem. Egyszer csak azonban hallottam spinningen (senki nem röhög, tud az kemény lenni) a teljes számot, és akkor eszembe jutottak a régi emlékek, és még aznap este megkerestem a teljes zenét, és jó volt, annyira, hogy már ezt is hallgatom végtelen ciklusban munkaidőben. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy van egy 14 perces playlistem (We Were Born to Fly, Youth Of The Nation, Unforgiven /Metallica/), és mostanában ez megy körbe-körbe. Így már sokkal barátibb, nem igaz?

Ennyit tudtam most mondani, de ezt tényleg kár lett volna magamban tartani.

3 komment

2017.09.24. 20:00 rrroka

Vadlán Ultra Trail felkészülés: besötétedős futás a környéken és 3Vulkán Mindszentkállán

Címkék: verseny félmaraton terepfutás terepverseny Káli-medence 3vulkán

Meséltem már, hogy két hét múlva megyünk a Vadlán Ultra Trailre? Zsolt barátommal párban nekiesünk a 108 kilométeres hosszabb távnak, négy szakaszra osztva azt. Úgy számoljuk rámegy majd az egész napunk, pedig hajnal hatkor lesz a rajt, nehezebb lesz a korán kelés, mint a táv, szinte. "Futni mentünk, majd jövünk" a csapatnevünk, jó nem?
Szóval úgy számoljuk, hogy fogunk már/még sötétben futni, így szervezkedtem próbának egy kis sötétben futást az érdi csapattal, csak aztán olyan szar idő lett estére, hogy a nálam normálisabb futóink közül egy sem jött el, meg amúgy is a terepes brigád nagy része aznap délelőtt a Wadkanz biai versenyén vett részt. Próbáltam rábeszélni őket "levezetésre" este, de nem hallgattak rám... :D Na a lényeg az, hogy jól leszaladtam a Nyakas-kőhöz, útközben szemrevételezve a Wadkanz pályajelölésének maradékát.

est_wadkanz.jpgWadkanz jelek, balra L, jobbra M táv. 

Egyedül egy kicsit csapattam neki, össze akartam sarazni magam és kiszellőztetni a fejem, épp túl voltunk egy fényivós szülinapi bulin, talán nem is volt baj, hogy nem jött más, olyan másnapos kipárolgásom lehetett, mint egy kocsmapult törlőrongyának, amit a forró radiátoron felejtettek. 

est_nyakas.jpgNyakas-kő

Nyakasnál volt még fény (nem az előző napi szódásszifonos-vodkás-szörpös verzió!), hanem aztán ugye visszafele jött a hosszabb, erdősebb szakasz, sitty-sutty lement a Nap, én meg csak passogtam a város fényeire, és arra gondoltam, milyen jó is lesz mindjárt, amikor beiramodok az igazán sűrű erdőbe.

est_feny.jpgBudaőrs és Budapest, innen egészen tűrhetően néznek ki

Nincs semmi baj, felbukkant pár vidáman lobogó Wadkanz szalag, fényvisszaverős kis izével, messziről látszottak a fejlámpám fényében. Aztán egyszer csak másfele vezetett az utam, mint a vadkanosoké, gondoltam is de kár, nem lesz fényjelzésem. Hanem aztán a sötét erdőben dombnak felfele megint csak feltűnt nem is egy, hanem két kis fényfolt előttem, gondoltam milyen jó, hogy mégis van erre szalag, csak aztán a fényfoltok beszaladtak a fák közé, én meg jól megijedtem.

est_szalag.jpgWadkanz fényvisszaverés, tök jól látható messziről is, ügyes!

Már nem volt messze az erdő széle szerencsére, addig azzal szórakoztattam magam, hogy elképzeltem, ahogy a legutóbb látott két szemfény nem az erdőbe szalad be, hanem vörösre vált és felém indul... Haha, de jó móka, gondoltam magamban, majd rájöttem, hogy nagyon nagy kedvem lenne hátranézegetni, jön-e mögöttem valami elképzelhetetlen, de tudjuk jól a filmekből, hogy azt semmiképp sem szabad megtenni. Kicsit megszaporáztam a lépteimet, és már láttam az erdő szélét, amikor - tipikus - megbotlottam és majdnem pofára estem. Visszanyertem az egyensúlyom, kivágtattam az erdőből, elkanyarodtam és ott volt előttem egy áthatolhatatlan méretű tócsa... Igen, vissza kellett fordulnom arra, ahonnan épp csak elszaladtam. Bakker ez valami rossz tinihorror.
Persze nem történt semmi, nyugodt szívvel ihattam meg a kocsihoz visszaérve a regeneráló nullás-gyümölcsös radlerem, bár egyesek szerint az ilyen ital rosszabb, mint az ha sötét erdőben falnának fel vörös pupillájú vérmókusok.

Na aztán most hétvégén meg kis feleségem nordic walking csapatával a 3vulkán futásra mentünk, mondhatjuk, hogy visszatértünk, hiszen évek óta járunk ide Balogh Tomi versenyeire, ahol egyre több a résztvevő, egyre jobb a pálya és a jelölés, megszokott barátságos a hangulat és igazán jó borokat kapnak a dobogósok, finom ételeket pedig a résztvevők.

est_kalipanorama.jpgNem kell elmagyarázni, hogy miért járunk vissza a Káli-medencébe, ugye? :) Pontosan látni szerintem ezen a panorámaképen, amit a pénteki átmozgatáson csináltam a Fekete-hegy kilátóból.

Egyébként pár hete kicsit takarékon edzettem, meg nem tudnám mondani miért (esetleg a szülinapi bulikák sora...?), de most szerettem volna a 3Vulkánon kifutni magam, és egy igazán tempós félmaratont összehozni. Annyi eszem volt, hogy ne kezdjek el az élbollyal futni, amikor tűz a nap (rajt 11:30-kor, végre nem kell korán kelni egy versenyhez, plusz pont Tominak!), így régi futóismerősömmel, Kelemen Nórival (női győztes) beszélgetve futottam az első 6 aszfaltos kilométeren, majd a Csobánc aljába érve mutattam neki, hogy pár lanyhuló mozgású futó van előttünk, én azokat szeretném megfogni, így elváltunk. 
Érdekes megfigyelésem, hogy ha előttem pár száz méterrel fut valaki, de nagyobbakat lép mint én (ideális esetben 170 fölött lépek percenként), akkor azt be szoktam hozni. Így is lett, a Csobáncon felfele behoztam két futót, majd miután megkerültük, az amúgy csodásan szép hegyet (várrom van a tetején, nézzétek meg!!!), az utolsó frissítőpontnál szinte egyszerre értem be négy riválist. Egyikük nagyon belassult, egy megállt büfézni (én félmaratonon viszek egy kulacs vizet, pár magnéziumos szőlőcukrot az elég kell legyen), ketten viszont egészen jó tempóban suhantak tovább, őket a jól bevált taktikámmal előztem meg, amikor utol értem őket pár métert mentem a mögöttük a tempójukba, majd nagy sebességkülönbséggel elléptem mellettük, egy lelkesítő hellóhajrát is odamondva. Egyikük említette is a végén, hogy ez nagyon csúnyán demoralizáló volt számára. Bocs haver! :)
Hozzá kell tenni ez a módszer csak akkor működik, ha tényleg van tartalék bennem, mint ahogy most akadt, mert nem futottam el az elejét, hűtöttem magam megfelelően és ismertem a pályát, tudtam mennyi és kb. milyen szintekkel van előttem. A meredek dombokat most is végig megsétáltam, nem vagyok elit atléta, nem tudok azonos tempót tartani emelkedőkön, mert elszáll a pulzusom és betonná savasodik a lábam, nekem dombon pihennem kell.

est_kalla.jpgMindszentkálla a Kopaszról. Innen nagyon érdemes körbenézni alaposan

Amikor a korábbról ismert pályaszakaszon biztosan tudtam, hogy már csak lejtők jön adtam az érzésnek, kiengedtem a lépéseim, kapkodtam a sarkam (szerintem ez fontos technika, elkerülhetjük vele, hogy trappoljunk lefele, és szétverjük az izmainkat). Senkit nem láttam magam előtt sehol, de gondoltam, hogy nem vagyok első, mert elég sokan voltak előttem az elején, de nem lehetett tudni hányan indultak közülük a 15 kilométeres távon (egyszerre rajtoltunk). Reméltem egy dobogós helyezést, de végül abszolút ötödik, korosztályos negyedik helyen értem be 1:35:30-al, ami veszettül jó idő, ha tényleg igaz a track szerint 20.9 km és 350+ szint. Pulzust nem tudok mondnai, mert elfelejtettem feltenni a pántot... :D
Azért összehasonlításképpen elmondom, hogy 1:27-el nyerték, ami majdnem két km távolság ennél a 4-4:30 közötti tempónál, szóval nem csoda, hogy nem láttam őket.

Kis feleségem első lett a 12 kilométernek kiírt, de majdnem 13 kiris (233+ szint) nordic walking versenyen 2 óra 7 perces idővel, de ahogy lenni szokott az érdi nordic csapat tarolt. :) Olyan jó kis borokat kapunk mindig... Jövünk legközelebb is!

est_nw.jpg

8 komment

2017.08.08. 21:00 rrroka

Kellett ez nekem, mint éjszakai futóversenyre a naptej! - Night Run Budapest

Címkék: maraton maratonman night run

Nezumi hétvégén maraton futott éjjel, az NN Night Run Budapesten (amiben az NN egy biztosító cég, ha jól gondolom), ami tök jól hangzik, de a várt éjszakai hűvös valahogy aznap elmaradt. Voltak gondok a versenyszervezéssel is, és azt kell mondanunk, hogy a Maratonman által szervezett versenyeknél ez már sajnos megszokott. Ne értsetek félre, bajok, problémák minden versenyszervezőnél vannak, de náluk mostanában az a hangvétel lett a kommunikációban, hogy van elég futó, túljelentkezés van (Ultrabalatonnál ez hatványozottan igaz!), nem muszáj jönni... Pedig amúgy nagyon lelkes, futóbarát brigád, csak valahogy a stresszhelyzetekben elmarad a profizmus.

Másfél nappal később azon tipródom, hol kellett volna gyanút fognom. Mert az UB-t szeretem – mindennel együtt, amire panaszkodni szoktak -, az éjszakai budapesti maratont meg ugyanazok szervezik.
Talán hogy este fél kilencig fel kellett venni a rajtcsomagot, viszont csak háromnegyed tízkor volt a rajt? Észrevehettem volna, milyen kevés a maratoni nevező… a többi táv sátra előtt (7, 12, 21) tömött sorok vártak. Vagy amikor lassan fölfogtuk (divatos jövevényszóval: realizáltuk), hogy nem, hiába van még nagyon messze a rajt, itt mi nem fogunk vizet inni. Szerencsére egy kis szopókás cumitasit (kopirájt Terepfutás Facebook-csoport (Akkor sem fogok oda belépni, nem és nem. - rrroka))  magamra kötöttem, csak nem nagyon mertem hozzányúlni. Mintha valamit megsejtettem volna. Volt ellenben kiállítói sátor bőven, az egyikben féldecis izóitalokat kínáltak, ittam, csak utána szomjas lettem, víz meg nem volt. Á, még itt se kapcsoltam.
Végül is jó ötletnek tűnt: napközben 40 fok van, hosszú futás muszáj, miért ne szaladgáljak szép nyugodtan a rakparton, 3 kilométerenként frissítőponton terülj-terülj asztalkámmal, egyik oldalon a vár, másikon a parlament fényárban, ragyognak a hidak… én meg a Spar óta nem futottam a városban. (Budapest egyébként tök jó futóhely. Nem tudom aktuálisan Tarlós polgármester úr mennyire gyűlöli a futókat, hogy egyszer végleg kitiltson minket a picsába, de úgy nézem a versenynaptárban, hogy azért lehet idén még pár futásunk. - rrroka)

rajt2_555.jpg(A fotókat a hivatalos oldalról nyúltam.)

Először a maraton rajtolt, tényleg maroknyian voltunk. Föl a macskaköveken a várba, enyhe, kellemes emelkedő, engem nem zavart a foghíjas macskakő, az se, hogy az öt perccel később utánunk küldött félmaraton leggyorsabbjai klippiti-klippiti (Öööö... "klippiti"...?  :DDD - rrroka) beértek, ők tudják, tuti versenyezni jöttek! A vár után le a rakpartra, végig délnek majdnem a Lágymányosi hídig, a Szabadság-hídnál végre ott az első frissítő, melyekből amúgy három van és mivel föl-le futkározik a mezőny, jobbra-balra kínálnak és nagyon kedvesek! Amúgy a híd alatt dobzenekar is dübörög, később ott az A38, ami szintén. Fordító után föl Óbudáig, Mozaik utca, közben találkozom a másik két dínom-dánommal, aztán vissza délnek. Onnan megint – utoljára - északnak.

rajt3_555.jpg

Igen ám, de közben szépen eltűnt a 7, 12, végül a 21 km-s mezőny… Én meg tudom, hogy enni kell, 15 körül már toltam egy banánt, megint jönne – de hoppá, eltűnt! Elfogyott! Maradt pár szem győri édes az asztalon, hát mit csináljak, nem arra szoktam rá. (Pedig mindent meg kell enni, ahogy jön sorban. - rrroka) Semmi para, majd a következőnél! Upsz, ott sincs semmi… mi van? Eszembe se volt gyorsan futni, nyilván nem 32 fokban akarok privát rekordot, különben is edzésnek szántam, na de a mezőny negyede még mögöttem! 30 körül akarom kezdeni a kólázást, tök fontos lenne éjjel, mivel ilyenkor pont aludnék amúgy, kapok is egy kis pohárral, ami ugyan kézmeleg, de nem ez a gáz vele, hanem hogy az utolsó! Kész, végem, az is elfogyott! A következő frissítőnél sincs! Amiben az az ördögi, hogy ugyanerre futsz vissza és nincs mit remélni, addigra se lesz! Kaja tényleg semmi, a gyomrom pont olyan üres, mint az asztalok… nem, a magnézium-tabletta nem kaja! A mazsola se! Mondanám, hogy a főtt izó meg a víz viszont nem ital, de igazságtalan lenne, mert kétszer is jéggel adták! Egyszer az izót, egyszer a vizet! Aztán többet nem, nyilván az se volt több!
Elfogytam, végem, vánszorgás jön, kalória nélkül 30 km fölött ez nem működik. Reménytelen, semmi sem maradt. Nézem, másfél óra van a szintidőig… pakolják össze az asztalokat, na ez megadja a kegyelemdöfést. (Ultrabalatonon is ugyanez van évek óta, a végének vagy kifosztott frissítőpontok jutnak, és el vannak pakolva a cuccok. Ez hogy lehetséges? Pontosan lehet tudni mikor érnek oda a csapatok. - rrroka) Hogy kerülök én ide??? Na ébredjek már föl, nem velem történik, ugye? Ezt valaki csak meséli! (NN Nightmare Run? - rrroka)
Innentől már kb. mindegy a parádés befutó. Mert ott minden csillog-villog, dübörög, célkapun kivetítő, rajta tűzijáték, a szpíker mondja a nevemet, ááá, kész, vége, elosonok az ajándék sörig, ha azt nem iszom meg, tuti ájulás. Van befutóvíz, -bor, persze kaja nulla. Végül is mi sem könnyebb, mint hajnali kettő-háromkor kaját szerezni Budapesten! (Az amúgy annyira nem nehéz, elég nagy éjszakai élet van Pesten, rájuk épült kismillió gyrosos... Már ha ilyesmire szoktál rá. :) - rrroka)

rajt_555_1.jpg 

Szóval világörökségi helyszín, életre szóló első 7 km, príma, látványos 12 meg 21, semmi gond, de maratont? Úgy, hogy elfogy a megígért kóla meg a kaja? Van príma hátim ivóhólyaggal, nagy zsebekkel - na de pont azért neveztem, hogy ne abban kelljen végre tiplizni! Lehet, hogy az eddigi öt BSI Spar maraton csúnyán elkényeztetett. Megszoktam, hogy azt adják, amit ígértek. Egyetlen külföldi maratonomon - egy jeges január Kolárovóban - az utolsó pillanatig töltögették a nénik a forró teát a Vág puszta töltésén, sarkvidéki szélben... (Megyünk is majd megint megfagyni! - rrroka) Megértem, akit kiborít, hogy térdig ér az S-es póló, hogy keskeny az utca meg ilyenek. Na de hogy nincs frissítés, az deal breaker, nem? Hát csak a higiéniai kiskereskedőlánc verseny előtti cuki kiállítóstandja előtt a felkelő teliholdnál naptejet osztó csajok jutnak eszembe az egészről: kellett ez nekem, mint éjszakai futáshoz a naptej!

5 komment