HTML

Licenc

Creative Commons License
Ezek a művek Keratomi, Lemúr Miki és rrroka, valamint vendégszerzők írásai. Ők ezen a blogon Creative Commons Nevezd meg!-Ne add el!-Ne változtasd! 2.5 Magyarország License alatt publikálnak.
A felhasználáshoz kérd az engedélyüket!

Havi talpalávaló

Ehavi talpalávalónk rrroka ajánlásával:

Xavier Rudd: Follow the sun


Spiderbait: Black Betty

 

fbcsoport.jpg

Kövess minket a Facebookon is!

 

erdifutovagyok.jpgÉrdi futó vagy? Én meg a BSI érdi futónagykövete! Ha szívesen futnál egy érdi közösséggel, akkor:

Csatlakozz a futócsoportunk FB oldalához!

Utolsó kommentek

Címkék

10 km (1) 12 órás futás (1) 15km (1) 20 (1) 2011 (1) 2030perc futás (2) 3vulkán (2) 6 órás futás (1) alacsony-tátra (1) amorf lovagok (1) Anna-hegy (1) áron (1) Athén (1) Athén Authentic Marathon (1) átmozgatás (1) a hátunk mögött (6) balaton (8) balaton maraton (5) balaton szupermaraton (7) Balaton Szuper Maraton (1) Balaton Trail (1) Balboa-kör (4) bánya (3) bátortábor (1) bécs-pozsony-budapest (6) bejárás (1) betegen futni (1) betegség (1) betonnt (1) beurer pm45 pulzusmérő óra (1) BGy (1) bitliszbá (10) blog (4) blogajánló (3) borvidék félmaraton (1) Börzsöny (1) Börzsöny Trail (1) bozót (1) Breaking2 (1) bringázás (1) BSZM (1) budai trail (1) budapest (1) Bükk (3) camelback (1) chifutás (4) chifutás tanfolyam (1) Classic Balboa (1) Csobánc (1) Csobánc Vertical (1) csonthártyagyulladás (2) csősál (1) csúszásgátló (1) decathlon (2) délibáb félmaraton (1) dioptriás futónapszemüveg (1) diósd (1) dobzse (1) domb (7) dombos útvonal (46) duna gát (68) dupla decaironman (1) dupla élmény (2) eBay (1) edzés (251) edzésterv (5) éhség (1) elmaradt (1) első maraton (3) endomondo (2) endorfin (3) érdekesség (1) érdifutóvagyok (1) érdi hendikep (13) Érdi szilveszteri futás (1) érdkörbe (1) Erzsébet-kilátó (1) európa bajnokság (1) fartlek (4) felkészülés (1) félmaraton (24) fényvisszaverő mellény (2) foci (1) fogyás (1) fotók (3) fotókutya (3) fundoklia (45) fuss csepel (1) futapest (1) futás (356) futás. (2) futas. (1) futócipő (16) futócipő app (2) futócipő mosása (1) futócipő tapasztalat (4) futócipő teszt (3) futócucc (18) futódzseki (1) futófotó (2) futóiskola (1) futókutya (5) futónagykövet (1) futóparti (6) garmin (1) gát (2) Gazdagréti Tavaszindító Futóverseny (1) generali futógála (1) gerecse trail (2) gerinctorna (1) GPS (5) gpx (1) GTX (1) GTX futócipő (1) gútai vízkereszt maraton (4) hárosi-öböl (1) hátunk mögött (24) havi (1) havi powersong (15) hendikep (8) heti powersong (2) hideg (1) hipotermia (1) hírek (4) (2) holtpont (1) hőségriadó (2) hosszutav (9) hosszútáv (1) hosszutav. (2) hosszutav blog (1) humor (1) húszszoros ironman (1) ilovebalaton (1) instagram (21) interjú (1) intersport (1) it szalag (5) jazz (1) jótékonyság (1) jótékonysági futás (3) k100 (1) kalenji (6) Kalenji Protect 1000 (1) Káli-medence (5) Káli futás (1) karmelegítő (1) kékes (2) keresztedzés (1) kihívás (1) kinizsi százas (1) kolozsvár (1) komáromi erőpróba (1) közkút (2) kropkó péter (1) ktf20 (2) kutya (3) lágymányos (1) limonádé (1) linz (1) Linz Marathon (2) magasles (4) marathon (1) maraton (42) maratoni felkészülés (17) maratoni tervek (5) maratonka (1) maratonman (1) maratonszűz (1) margitsziget (1) maszk (1) mátra (3) medvedisznóember (1) mikulás futás (2) minimaraton (1) mp3 (1) nagytétény (10) nemmegy (10) night run (1) nike (6) nike+ app (3) nike alvord (1) nike futóklub (1) nike lunarglide (1) nike pegasus (1) nike vomero (2) nordic-walking (1) nordicwalking (5) Normafa (1) Nulladik Balaton Trail (1) nyújtás (2) omni 10 (1) omni 12 (2) Optivita (2) optivita100 (1) optivita ultrafutó kua (1) orfű (1) orrszarvúbogár (1) Őrség (1) oruxmaps (1) pannonfunk (3) peldakepeink (2) phoenix (1) phoenix 5 (1) phoneix 6 (1) piros85 (6) polar (2) Polar RCX5 (1) polar rs800 (1) powersong (34) pulzuskontroll (4) pulzusmérés (5) pulzusmérő (5) rádió (1) résztáv (7) Róka és a komák (2) Róka és a komék (1) Runners World (1) runtastic (10) saaby (1) Salomon Szentendre Trail (1) sár (1) sárd utca (4) Sárvár (1) saucony (9) sean conway (1) sérülés (5) siófok (2) Sopron Trail (1) sóskút (1) sparmaraton (3) spar maraton (12) staféta (1) Suhanj!6 (1) Süle Zsolt (1) süti (1) szekszárdi borvidék félmaraton (1) szelidi-tó futás (3) Szentendre trail (1) szentivánéji futás (1) szigetkör (1) talpalávaló (54) talpbetét (1) talpi ín gyulladás (1) tapasztalat (1) tárnoki tófutás (2) tartósteszt (1) tátra (1) térdkoptatás (1) terep100 (1) terep50 (2) terepfutás (56) terepfutócipő (1) terepfutó edzésterv (1) terepverseny (23) terep hétvége (1) terheléses vizsgálat (2) teszt (1) titkos edzésterv (3) (3) tóparti (5) tóparti futóparti (9) túra (1) turistafutás (3) tv műsor (1) Ultra-trail Hungary (1) ultrabalaton (19) ultrafutás (20) ultramaraton (10) ultratrail (3) UTH55 (1) útvonal (3) vacsora (1) váltó (2) vélemény (1) velencei (8) velencei tó (8) verseny (99) versenynaptár (1) Vértes (3) Vértes Terep Maraton (1) vertical (1) videó (2) vivicitta (1) Vonyarcvashegy (1) VTM (3) wps (1) yi chi (1) yoloka (1) yourstruly (10) yt25 (5) yt50 (4) Címkefelhő

Fuss, ahogy jól esik!

2017.04.01. 14:30 rrroka

Lábam alatt gördül már a Halálcsillag - talpi ín gyulladás

Címkék: sérülés talpi ín gyulladás

A 100 km nagyjából tíz óra alatti lefutásának egyik maradandó utóhatása, hogy a talpi inam két nap múlva hirtelen élesen megfájdult miközben ártatlan arccal hazafelé ballagtam. Nem tudtam mire vélni, kérdőre vontam, azt mondta, hogy elfáradt, besértődött, hagyjam békén két hétig, max egy tizes per hét, oké? Okés volt. A talpi fájdalom lassan elmúlt, helyette most húzódás van ott, ahol a sarkamhoz tapad az achillesem a belső oldalon.

A két tünet összefügg, tudtam meg az internettől, az ín rövidült meg és gyulladt be kicsit, lehet belőle a futókarrier végét és/vagy műtétet jelentő sarkantyú is, ami kb. azt jelenti, hogy ott ahol fáj el is meszesedik a kis szemétláda.

Mit kell tenni? Ahogy ezen a remek képen is mutatja nekünk egyetlen magyar űrhajósunk, Farkas Bertalan, nyújtani kell szigorú arccal.

talpi_in_farkasberci.gif

Mindannyiunk Farkas Bercije további vicces nevű gyakorlatokat is bemutat, pl. lábszárt göndörít ezen a linken, ahonnan képet is csórtam.

Ezen kívül nagyon jó, ha ülőmunkánk közben (OFF: Szinte minden futóismerősöm irodai munkát végez, nem érdekes? Ha te egy vagy azok közül, akik nem ülnek meló közben írd már meg, hogy veszed rá magad a futásra mondjuk egész napos csemegepultban álldogálás után.) valamit görgetünk a talpunk alatt, pl műanyag palackba fagyasztott vizet, teniszlabdát, vagy a Decathlonban kapható ezer forintos gumi halálcsillagot! 
Menő cucc, de a talppal gyűrögetést ne halaszd el addig, míg eljutsz a dekába, nyugodtan kezd el egy proli befőttesüveggel az egészet.

halalcsillag.jpg

Nagyon jó még az úgy nevezett "excentrikus nyújtás", ami az achillesre hat és egy lépcső vagy - kapaszkodjatok meg, nem én találom ki, tényleg van ilyen - jógatégla kell hozzá. Ráállsz és lábujjhegyről szép lassan leengeded vízszintes alá a fájós sarkad reggel és este 3x15-ször. Ez az amit hamar meg fogsz unni, de próbáld meg, itt látható a procedúra egy ronda szőrös lábbal bemutatva, ha találtok csinos női lábas verziót, ígérem cserélem a linket.

Hogy ne csak a testünk, hanem a szellemünk is kapjon némi étket, a poszt címét ihlető Cserna-Szabó András könyvet szeretettel ajánlom nektek, jó könyv, ráadásul kortárs magyar író műve, aki dedikálta* is kis feleségemnek és nekem a művét.

labamalatt.jpg

*Legalábbis valószínűleg dedikálta. Lemúr Mikitől kaptuk a könyvet, kinézem belőle, hogy ő maga dedikálta, sosem tudjuk meg.

12 komment

2017.03.28. 12:44 Keratomi

Balaton körbecsoSZogás Márciusban

Címkék: balaton siófok ultrafutás balaton szupermaraton BSZM Balaton Szuper Maraton

Fúj a szél, fáj a lábam, de ez a negyedik nap, szóval megyek előre szépen. Szépen?! Hát inkább vánszorgok 8 percesnél csak kicsit gyorsabb ezrekkel, és közben azon gondolkodom, hogy milyen címet adjak majd ennek a beszámolónak. Futás-barátság-buli-csoda. Na, hát az csoda, hogy én ma is elindultam. Mondjuk három nap után már nyilván muszáj volt.


Már egy ideje fáj a lábam. A vádlim, a combhajlítóm, majd terhelésnél a csípőm is. Egy ideig tűrhető, de aztán olyan, hogy nem tudok futni tőle. Hónapok óta van ez, hát elmentem egy masszőrhöz, akinek sikerült legalább a vádlimat helyre hoznia. Meg napközben már a combom hátsó része is jól volt. Kicsiket futottam, max 5-10km-eket, aztán elmentem március elején az Optivitára, de 35 km-nél ki kellett állnom, mert fájt, nagyon.

2017-03-24_15_10_41.jpg

Zoli itt éppen megelőz a második napon


Innen szép nyerni gondoltam, és indultam el csütörtökön reggel Siófokról, hogy négy nap múlva ugyan ide érjek majd vissza. Most, így a negyedik napon egészen közel került ismét Siófok. A korai rajtot sajnos lekéstem, pedig az adott némi nyugalmat az előző napokban, hogy van plusz fél órám a szintidőhöz képest. A második napi 54 km-en vészesen közel voltam a szintidőhöz így is. De felfutottan (haha...) a célhoz Szigligeten. Most meg már "csak" 15 km van hátra. Meg az a durva nagy emelkedő, ami az utolsó váltóponthoz vezet.

2017-03-24_16_40_33.jpg

Szigliget előtt megpihentem

Felvonszolom magam, futómozgást imitálva. Hm, valami ilyesmi mozgása lehet a bácsinak, aki a pottyantóhoz igyekszik az utolsó utáni pillanatban. Én most nem sz*rtam be, de nem sokon múlt. Iszok izót, meg vizet, meg magnéziumot. Beveszek egy fájdalomcsillapítót is. Hát igen, az elveimet feladtam valahol Fonyód előtt 20 km-rel.

2017-03-25_11_14_55.jpg

Balatonfüred felé


A harmadik nap jó volt. 42 km, a cél a kedvenc Balaton parti településem, Balatonfüred. Sajnos (szerencsére) most nem kell befutni a központba, a Tagore sétányt megint szerelik. Nem baj, jövőre elfutok majd odáig, most ez is elég volt. Még Szigliget előtt váltottam pár szót Kocsis Árpáddal, aki javasolta, hogy ne fussam el a másnapi rövidebb távot. Nagy szmájli lett az addig szenvedést tükröző arcomból, és mondtam Neki, hogy nem fogom. Belül meg azt gondoltam, hogy ha már sikerül úgy csinálnom, hogy az megfelelő távolságból futásnak látsszon csoda lesz. Ez a négy nap tényleg csoda.

2017-03-25_15_21_33.jpg

A harmadik nap végén napozunk


A korai rajtnak köszönhetően az egész mezőny átmegy rajtam, de jólesik, sok ismerős van akik biztatnak. Én is hajrázok sokaknak. Barátság is van. Az út széléről is tapsolnak. Megköszönöm szóban. Később már csak a kezemmel mutatom, hogy köszi. Beérek a nap végén a célba, a szpíker mondja a nevemet, a barátnőm meg mondja, hogy most már hagyjam abba. Most hagytam. Mára. Holnap persze megyek megint, végül is buli van!

2017-03-26_11_08_47.jpg

Közel már a cél

Aztán ott vagyok a Balaton Félmaratonról már jól ismert útvonalon. Mindjárt itt a cél. Már hallom a hangosbemondót. Kicsit egyenesebbre ferdítem a derekamat. Meglátom Renit, fotóz integet. Egy lépéssel elfutok mellette, de aztán visszafordulok. Nem ezen a pár másodpercen múlik, adok egy puszit. Megfogja a kezem, és velem fut be a célba. Végre itt vagyok. Csoda.


Kapok érmet, meg fotózkodunk, gratulálunk egymásnak néhány sorstárssal. Zoli is beért az eddigi legjobb idejű teljesítése. Roland is itt van, aki négy napon keresztül biciklizett mellettünk, ment oda-vissza közöttünk, és adta amit kértünk. Nem lehet eléggé megköszönni. És Reni, aki ahogy megérkezett rögtön vezetésre kényszerítettünk, pedig nagyon nem akarta. De ügyesen átvitte a célhoz a kocsit két nap is. Lökhárítót meg lehet cserélni. :) (Nem is lett semmi baja - a szerk.) Köszönjük Debinek is, aki az első két nap vitte az autót.

17571388_1304541002960603_170507747_o.jpg

Célban a csapat

Az összidőm pedig több, mint 24 óra lett. Van miből faragni jövőre.

2 komment

2017.03.12. 11:00 rrroka

Optivita 100 - nem százas, aki ennyit fut

Címkék: ultrafutás Optivita optivita100 optivita ultrafutó kua

rajt.jpg

Berzenkedtem a körözgetéstől, 100 km az 20, HÚSZ kör, de mindenki azt mondta: jó az, mert stabil helyen, stabil időközönként ott vár a kánaán, banán-só-angol WC képében. Banánkát eszegettem, sót nyalogattam, WC-re nem volt szükségem, a stabilitás meg háááát félig volt jó. Valahogy nem tudtam akkora flowba kerülni így, hogy fél óránként kizökkentem, az viszont igaz, hogy a segítő csapatom (kis feleségem és Keratomiék - Tomi is futott egy 30 kiri körül, okosan kiszállt, amikor kellett) szupportja félóránként nagyon sok időt, megállást spórolt nekem. Simonyi Balázs feltette a kérdést a blogjában, hogy segítővel vagy nélküle, hát a körözgetős versenyeken szerintem a segítőkkel felé billen a mérleg, mert így mondod mit kérsz következő körben és szépen feladják neked, nem kell megállva turkálni a szatyorban, majd kínkeservesen újraindulni.

palyarajzvelence100.jpg

A kör egy pontosan 5 kilométeres oda-vissza útvonallal, benne két, eleinte enyhének tűnő, az idő múlásával brutálisra változó emelkedővel, ahol szépen elszáll a pulzusod, akkor is ha nem futod meg (én megfutottam mindig, de lazán). Az időjárás cseppet melegebb a kívántnál, 3. kör után vetkőzés, rövidgatya-póló, ezt sajnos nem teheti meg helyetted a szupport team, az esti visszaöltözést beleszámítva elmegy vele kétszer öt perced, mert ha már megállsz és letolod a nadrágot, akkor érdemes a szerszámkészlet környékét is átkenni aloe verával, sőt este, a hideg hatását tekintve azokra, a mellbimbókra is. A futók ilyenek, nyilvánosan mutogatják és kenegetik az intim szférájukat.
Kétszer pisiltem, aranylót, innen tudtam, hogy a folyadék háztartásom rendben van, ha nagyon átlátszó, vagy sötétbarnára vállt, akkor kell a helyzetet kezelni.
Menet közben alig ettem, másfél croissant vajjal és reszelt sajttal, pár gerezd paradicsom kis sóval, banánszeletek, három szem csoki, két aldis gyümölcsszelet, fél liter saját gyártású smoothie (banán, eper, kivi, körte, alma, egy vérnarancs leve, víz), és 70 km után ebédre egy kis adag borsós-parmezános bulgur séta közben. Figyelembe véve, hogy normál esetben majdnem egész nap eszegetek valamit ez elég kevés nagyjából 10 órára elosztva.
Iszogatni a klasszikus trió, víz, iso, kóla. A nagy melegben locsolgattam a fejem búbját is. Ja igen, DM-es kálium porral és magnéziumos szőlőcukorral pótoltam a kiizzadt sókat.

kor2.jpg

Összességében probléma mentesen elvoltam, nem esett le körmöm, nem dörzsölt, fájt, nem jött görcs, nem ment has, és igazából a körözgetésbe is beletörődtem. A "rohadt domb", később "kurva emelkedő" sem akasztott ki, és bár az első 50 km-en 150-es pulzusértékeket is láttam, az elvárt 140 helyett, Tomi megnyugtatott - és igaza is lett - hogy ne aggódjak, később már ha akarom, sem fogom tudni feljebb tolni. 50-70 km között volt egy kis holtpont, 70-85 között újult erő, tíz órán belüli remény, de az esti öltözés után nem tudtam már rendesen nekieredni. 32 percen belüli köröket kellett volna még mindig futnom, de a sötétben fejlámpával botorkálás a kivilágítatlan, sötét erdei műúton minden kedvem elvette, lassultam, nyafogtam, nagyon-nagyon vártam a végét, és tucatnyiszor elmondtam, hogy ilyet soha többet.

celvonal55km.jpg

A körözgetés előnye, hogy a versenytársakkal (főleg miután az 50 km-esek kiszálltak) összemosolyogsz, integetsz, biccentesz. "De hülyék vagyunk", "megy ez még", "kivagyok, de próbálok mosolyogni" nézések ezek. Energiák adódnak át és sokszorozódnak meg, amikor a barátokkal pacsizol. Látod a másik arcán, tekintetén, mozgásán hogy mi a helyzet. Érdekes, az egész verseny alatt nem láttam megtört tekintet.
A sötétedés mindezt elvette tőlünk. Erejük végét járó, fejlámpával egymás elvakító veszélyforrásokká váltunk. Nagyon örülök, hogy csak két kört kellett ebben a sötétben megtennem, nem is tudom a 12 órás szintidővel küzdők hogy bírták kezelni ezt. Lehet, hogy ha az óraátállítás utáni világosban fejezzük be, akkor jobba kedvvel ér véget a verseny, de így tőlem szokatlanul befordultam.
Az utolsó három körben elengedtem a 10 órán belüli teljesítést, ami egyáltalán nem zavart, ilyenkor már nincs jelentősége, hogy 5-10 perccel előbb vagy később végzel. Az utolsó (kivilágított!) pár száz méter meghozta azt az örömöt és megkönnyebbülést, amiért ezt az egészet csináljuk, ráadásul pont az eredményhirdetésre értem be, ahol megtudtam, hogy Lubics Szilvi három (8 óra 27 perc), Muhari Gábor hat kört vert rám (6:50, új pályacsúcs). Muhari utolsó 500 méterén pont összetalálkoztunk, tapsoltam, fütyültem neki, ekkor az addig robotként futó versenyző végre felnézett és elmosolyodott. Hát az utolsó 500 méteren én is mosolyogtam rendesen, 10:08:58 a vége, kérem azt a gulyásleves azonnal.
Most másnap én mozgok robotként, síkon csak-csak elvagyok, de a lépcsőzés fáj, főleg a térdeim mondják, hogy hagyjuk ezt. Másfél óránként ennem kell, másfél kilót fogytam, az érzéseim az ultratávokkal kapcsolatban pedig felemásak. Ilyet még egyszer nem, az biztos, már tudom, hogy az én terepem az 50 km körüli trail futás, azonban a 100 km aszfaltost mindenképp ki akartam egyszer próbálni, és ehhez az Optivita volt a legjobb választás.

Utóirat: Teljes komolysággal kérem a rendezőket, hogy tiltsák meg, hogy a versenyzők Puzsér Róbert podcastjait hallgathassák KIHANGOSÍTVA. Az adott sporttárs másik hobbija az volt, hogy egy centire jön közvetlenül mögötted, illetve, hogy úgy viselkedik a segítőjével, mintha a seggéből húzta volna ki :/

10 komment

2017.02.18. 16:00 rrroka

Minden hónap harmadik hétvége terep hétvége

Címkék: terepfutás érdi hendikep terep hétvége

Tök jót találtunk ki futónagykövet társammal Ildivel, mivel az érdi BSI futónagykövet csoportból már egyre többen bátorkodnak nekimenni a terepfutásnak, sőt van aki szinte kizárólag aszfaltmentesen fut.
Szóval az lesz, hogy minden hónap harmadik hetében Terep Hétvégét tartunk. Első nap becsatlakozunk az idén tíz éves Érdi Hendikep Futásba, ahol egy 5 kilométeres pályán mérhetjük fel fejlődésünket havonta úgy, hogy pontozzák a részvételt, azt, ha megjavítjuk a korábbi legjobb időt, illetve alkalmanként a jelmezben futást. Nyilván nem csak egy kört megyünk ezen a pályán, most is két kört saraztunk, én ezt úgy, hogy első körben megmutogattam a pályát azoknak, akik még nem voltak (szalagozás van, de nem árt egy túravezető), a másodikban pedig tempós futással igyekeztem összesarazni a hajam is és/vagy elnyalni egy kanyarban. Egyelőre sikertelenül, majd legközelebb!


Vasárnap délután mindig más helyszínre fogunk menni, most az Anna-hegyet vesszük célba, ott is két kör a terv, csak ott van 250m szint egy körben (a hendin 100 körül). Ez úgy nagyjából 12-14 km lesz, de itt is lehet egy kört menni, az egy terep hetes.

Nem titkolt célunk a kezdőket bevonni, ezért nyilván elhívtam Keratomit is! :D Bár ő italozást/koncertezést tervez szombat este, remélem hogy benéz hozzánk, tök rég láttam a mosolygós kis arcát.
Na zárásnak itt egy kép, hogy milyen jó sár volt. Nem tudom miért élvezzük annyira felnőttként összedzsuvázni magunkat. :D  Ti tudjátok...?

hendi-sar.jpg


Ja és ha van kedvetek, gyertek! Ez Facebookon, az BSI Futónagykövet - Érd csoportba részletesen kiírtukaz eseményt.

4 komment

2017.01.12. 09:00 rrroka

Szénné fagyni Gútán jó kezdete az évnek

Címkék: verseny maraton hipotermia gútai vízkereszt maraton

 

guta_rajt.jpg"(Róka) - Nem vagyunk normálisak maratont futni ilyen hidegben...
(Tomi) - Te vagy a nemnormális, én félmaratonra neveztem..."

Maraton - rrroka

Nagyon hideg volt. Meg szél. A szél jó volt, ha hátulról fújt, de a tapasztalt futók tudják, hogy ha egy verseny A-ból B-be tart, majd ugyanazon az útvonalon vissza, akkor bizony a hátszélből szembeszél lesz, és a szembeszél mindig a végén jön.
A szelet én egyébként úgy oldom meg, ahogy a dombokat: nem törődök vele. Ez egy megváltoztathatatlan tulajdonsága az adott pillanatban a versenynek, kár belelovalni magunkat abba, hogy ez mennyire feltart, egyszerűen meg kell oldani. Futótechinkával és megfelelő tempóval könnyen leküzdhető, vagy legalábbis átvészelhető. Kis lépésekre kell váltani, rá kell dőlni a szélre, és nem szabad ragaszkodni a szél nélküli tempóhoz, hanem a szél nélküli intenzitást kell tartani. Pulzusmérővel ez ugye könnyű, de nekem már az első 3 km-en befagyott a mellkaspántom, nem adott jelet, próbáltam újra konnektálni az órához, de nem nyert, kénytelen voltam érzésre futni.
Mondjuk a -12 °C eléggé le tudja vinni az átlagpulzust, szóval nem tudom mennyire lett volna amúgy releváns.
Remek megoldás, hogy a fordító nem fél pályánál van, ez fejben nagyon segíthetett szerintem félmaratonon is, de maratonon, amikor 25 km-nél fordulsz, akkor csak kicsit kocogsz és megvan a 2/3, hát nem szuper?
Még a fordító felé haladva Vágfüzes határában van valami természeti anomália, amit már előző évben is éreztem. Itt olyan túlvilági hideg áradt lassú de folyamatos szél formájában, hogy az arcom elkezdett megdermedni, úgy éreztem jégpáncél képződött rajta, többször megérintettem, hogy tényleg így van-e, meg grimaszoltam, arra számítva, hogy a jég recsegve törik majd össze. “Arcára fagy a mosoly” ez itt szó szerinti értelmet nyert, ez volt szerintem a legdurvább rész. Ez egy olyan fura hideg szél, hogy visszafelé, amikor hátszéllé változott, akkor is hideg volt!
A vágfüzesi frissítőpont jeges kóláját és ásványvizét bármikor elfogadnám a SPAR maratonon. Nem tudom hogy bírták a pontőrök a több órás ott tartózkodást, minden esetre nagyon megköszöntem neki és “Jók vagytok!” kiáltással haladtam előre kérlelhetetlenül.
Aztán jött a fagyhalál.
Pedig szerintem ekkora már felmelegedett a hőmérséklet -10°C-ra.

guta_pingvinek.jpg

30 km-nél fordultunk rá a Vág melletti gát monoton, egyenes, ingerszegény, monokróm fehér-szürke, enyhén emelkedő szakaszára, ahol folyamatossá vált a szél szemből. Az első 3-4 kilométeren nem is volt baj, a tempóm által fűtött kis belső kazánom jól üzemelt, a kezem, lábam tette a dolgát magától, fejben pedig elkalandozhattam. Biztos ismered ezt az érzést, teljesen jól elgondolkozol dolgokról, megírsz fejben egy fél posztot, kitalálsz valami nagyszerűt, de aztán szinte soha nem tudod felidézni miről is ábrándoztál. Na ez így ment 35 km-ig, amikor megtörtént az, amire ezen a ponton nem számítottam, vagyis hirtelen még hidegebb lett. Konkrétan nem fáztam, de érzetem, hogy ledermednek az izmaim és tompa érzéketlenség lesz úrrá az ujjaimon. Az egérnyomkodó ujjamért, mint elsődleges munkaeszközömért komolyan elkezdtem aggódni.
Itt gondolkodtam el először azon, hogy normális dolog-e amit csinálok, és hogy jövőre akarom-e. Két frissítőpont mellett mentem el evés-ivás nélkül, _tudom_ hogy kellett volna, frissíteni hidegben is kell, de semmi esélyt nem láttam arra, hogy a megállás jó irányba mozdítaná a továbbhaladás iránti lelkesedésem. A kulacsomban a házi készítésű gyümölcspüré (kézműves vitaróka) jégkásává változott.
A végére tökre belassultam, jött pár görcs-ígéret, és bajban is lettem volna, ha egyszer csak végre véget nem ér a gát, és rá nem kanyarodunk a városba vezető utolsó két kilométerre, ahol azért sokat javult a hőérzet.
Végül 3:34-el besántikáltam a célba, produkáltam pár tünetét a hipotermiának, de hamar bevonultunk az épületbe, kis feleségem hozott egy jó gulyást sok csípőssel, és 10 perc múlva már úgy éreztem magam, mint valami kib*tt nagy hős.
Jól indult az év, rögtön az elején van mire szerénynek lenni.

guta_befuto.jpg

Félmaraton - Keratomi

A szél maradt meg nekem is leginkább Gútából. Persze, mikor két évvel ezelőtt voltam itt, akkor is nagyon fújt, de legalább nem volt ennyire hideg. A körülményekkel futás közben én is úgy vagyok, mint Róka, hogy hát ez van, ezt kell szeretni, de a széllel még nem sikerült megbarátkoznom. Inkább legyen nagyon hideg, vagy nagyon meleg, vagy essen az eső, bármi jó; a szél viszont olyan mint a … na mindegy, hátulról jó, és akkor nem kell leírnom a hasonlatot. A megfelelő futótechnikát én is megtaláltam egyébként: lényegében törzsdöntéssel próbáltam haladni, hogy az arcomat ne érje a fagyasztó. Így is minden elvemet feladva a cukor tartalmú ételek/italok kapcsán kénytelen voltam meleg teát inni a frissítőpontokon. A túléléshez kellett, és végül is finom volt. Érdekes, de ne fázott semmim igazán, csak az arcom Steven Segal-osodott.
A futás jó volt, én kényelmes, kocogós tempót mondanám hogy választottam, de ez igazából ennyire tudtam felpörögni most. Ilyen hat perc körüli ezrekre. Az nekem is tetszett, hogy a forduló nem a felénél volt, mondjuk így kicsivel több szembeszelet kellett elviselni.
Futás után volt meleg étel kenyérrel, sütivel meg kólával sörrel. Egyedül a zuhanyzó hiányzott, de végül is  a hideg konzerválta a szagokat, így nem voltunk büdösek a végén.
Ja, az ágyút majdnem elfelejtettem: egy igazi löveg a startpisztoly. Én nagyon készültem a hangjára, de így is majdnem beszartam, képzelem, hogy aki nem számított rá mit élhetett át.

guta_fake2.jpg

15 komment

2016.12.28. 07:00 rrroka

Havi talpalávaló dupladal kéthetes maratoni felkészüléshez

Címkék: talpalávaló maratoni felkészülés gútai vízkereszt maraton Anna-hegy

Tejóég, jövő szombaton gútai Vízkereszt maraton! - jutott eszembe Karácsony másnapján és gyorsan el is szaladtam futni egy huszast, pedig a bejgli ízét még a számban éreztem és alig olvadt fel az éjszaka leesett ónos eső jege az utakról.
Szóval hősként futottam a szemerkélő esőben a Hárosi-öböl végéig, csősál, hosszú ujjú, futónadrág, erre jött egy izmos csávó félmeztelenül pamut rövidgatyában mezitláb és pont arra ment, mint én, még lassítanom is kellett nehogy utolérjem. A parton sétálók kérdő tekintetére csak a vállam vonogattam. Kb. két hete reggel hatkor a -5 ºC-ban egy rövidnadrágos trikós csávót láttam futni. Mondjátok meg mégis mi értelme ennek? A vagányságon túl minden rossz benne. Rossz a szerveknek, az izületeknek és az izmoknak egyaránt. Ez vmi futós megfelelője a jegesvödrös kihívásnak, vagy vmi spartan race-es hülyeség? Öltözz fel rendesen, úgy menj futni, kész. Persze tudom, hogy nem ártanak ezek senkinek és talán titokban mind fantasztikusan tudnak fütyülni, vagy mit tudom én.

A futást mostanában a Spotify "Totaly Stress Free" playlistjének egyértelműen legjobb dalára kezdem, melynek (a számomra amúgy teljesen ismeretlen) Xavier Rudd az előadója. A Follow the sun egyértelmű aláfestőzenéje lett az utóbbi időszaknak, nyugis kezdés, rákapcsolódás a flow-ra, stressz ki, az ilyesmihez hangulat kell.
Mostanában a megszaporodott budapesti utazások miatt amúgy is rákaptam arra, hogy zenefüggönnyel szeparáljam el magam a közösségi közlekedés közösségétől, ez a  futásnál hatványozottan működik, ha jól csinálod tényleg olyan, mintha a Salomon futócipőgyár valamelyik futós promóvideójában szerepelnél.

Tegnap meg korán végeztem a melóban, az érdi csoport reggel volt Kamaraerdőn futni egy jót, én is a természetbe vágytam, ugyanakkor kéne a km gyűjtés és a door-to-door futás mégiscsak a legpraktikusabb, az Anna-hegy kézenfekvőnek tűnt akkor is, ha óriási szél fújt éppen és északról sötét fellegek közeledtek, miközben kissé alulöltöztem. Utóbbit könnyen lehet kompenzálni egy olyan útvonalon, ami az első 7,5 kilométerén kizárólag felfele vezet, csak szaporázni kell a lépéseket, pulzus és lépésszám legyen 170! Fázol még? Eszedbe sem jut.
Tervben volt, hogy a kilátóból csinálok egy panorámaképet, de piros-fehér szalagokkal volt lezárva, és bár rongyosak voltak már eléggé, mégsem volt kedvem felmászni, inkább próbáltam összekomponálni a naplementét a grafitizőt ábrázoló grafitivel.

grafitizo.jpg


Eldöntöttem, hogy nem egyből visszafordulok, hanem megcsinálom az egész törökbálinti hendikep kört, vagyis lekocogok a faluba, és a nagy emelkedőn meg föl. A pulzuskontroll nehezen összeegyeztethető a terepfutás dombjaival, pláne ha a legnagyobb emelkedőn ad be a random playlist lemezlovasa egy pörgősebb nótát (a számomra amúgy ismeretlen) Spiderbait zenekartól. A Black Betty 1:50-nél kezdődő kiállása szépen felvitt a dombon.

Nem hiszem, hogy ez a klip rosszabb lett volna ha kimaradnak az idióta filmjelenetek. Na mindegy.

A tapasztalt futók már tudják, hogyha egy útvonal A-ból B-be tart és végig emelkedik, akkor B-ből A-ba visszafele végig lejtő jön, akkor is, ha a Yours Truly futásokon ezt minden évben sikerül megcáfolnunk. Nekem tegnap nem volt más dolgom, minthogy hazaguruljak az immár stabilra beállt endorphin-rush hullámon, esetleg mégis próbálkozva menet közben egy fél panorámával, vagy legalább napsütés-felhőkkel kompozícióval.

naplemente_panorama.jpg

Hosszú ideje nem volt olyan, hogy az utolsó kilométeren fejben már a hűtőben kotorásszak, hm sajt vagy olivabogyó, legyen mindkettő, nézdmár kolbász, jöhet!, mégsem rohantam be egyből ahogy a ház elé értem, hanem nyugisan sétálva megvártam, míg az aláfestő zeném a végére ér.

Jövő hét szombaton találkozunk Gútán!

4 komment

2016.11.22. 13:40 Keratomi

Μαραθώνιος Αθήνας

Címkék: futás maraton Athén Athén Authentic Marathon

A futás azért is jó, mert egy csomó olyan helyre juthat el az ember általa, ahova egyébként nem biztos, hogy menne. Vagy esetemben, biztos hogy nem menne. Én túl kényelmes vagyok ahhoz, hogy csak úgy utazgassak, nekem kell legyen valami cél is. A vízparton ücsörgés, múzeum látogatás pedig általában nem az. De mondjuk, ha van valahol egy jó kis futóverseny, akkor már mindjárt érdemes összekötni a kellemeset a szokásokkal, és utazni egyet. Idén például Athénba, ahol az Authentic Marathon-nak nevezett futóversenyt rendezik meg, nyilván az autentikusnak tartott útvonalon.

20161112_142015.jpg

Onnan jönnek majd a futók


Még tavasszal neveztem, három csomag volt, egy alap, egy amihez pluszban póló is jár, és egy ami ezeken felül ingyenes tömegközlekedést adott Athénen belül. Én a kettest választottam, a póló egy tök jó Adidas tecnikai cucc. Az már más kérdés, hogy túl nagy méretet adtam meg, amit szó nélkül cseréltek kisebbre, majd a cserélős bácsi a kezembe nyomta az ingyen utazásra jogosító jegyet. Mondtam neki, hogy nekem ez nem jár, ő meg mondta, hogy nem baj, azért csak tartsam meg. És ez már nem az első eset volt, amikor megállapítottam, hogy a görögök tök jó fejek. Mindenhol nagyon segítőkészek voltak, a többség beszélt angolul, nagyon türelmesen próbálták megérteni, amikor az - egyébként latin betűkkel is feltüntetett - utcaneveket próbáltam kimondani.

20161112_114017_mod2.jpg

Keratomi a versenyközpontban


A szervezés is kiváló volt. A rajt ugye Marathonban volt, oda buszok vittek ki reggel. Azt gondoltam, hogy olyan görögösen lesz megoldva a dolog, hogy ezer emberre lesz három jármű, de nem. Egy idősáv volt megadva a buszok indulására, én kb ennek az első harmadában értem oda, és nagyon sok busz volt, mindenki szépen kultúráltan szállt fel rájuk, ahogy egy megtelt már indult is. Kb negyven percig tarott az út. A rajt helyszíne is hatalmas volt, égett az olimpiai láng, nagyon sok mobil WC-t raktak ki, várakozni egyáltalán nem kellett. Pedig sokezer induló volt, akiket tíz zónából indítottak. A futásig hátralévő időt kávézással, nézelődéssel töltöttem, kicsit hűvös volt, de a szervezők osztogattak nagy nejlon zsákokat, hogy ne fagyjon meg az ember. Mondtam már, kiváló volt a szervezés?

20161112_131148.jpg

Athéni kikötő

Kilenc óra után pár perccel indultam el a hármas zónából. Szerintem sikerült jól belőnöm a zónát, mert nagyjából egy tempóban haladtam a többiekkel, úgy hogy közben még nézelődni is volt lehetőség, nem volt nagy a tempó. Az útvonal nagyon szép. A településeken, amiken átfutottunk nagyon sok ember állt kint az út szélén, és mindenki tapsolt, a futókat bíztatta. Néha olyan érzésem volt, hogy minden lakó kint van az út mellett. Sok helyen gyerekek nyújtották a kezüket pacsira, szólt a zene, hatalmas volt a hangulat. És bár az egész út le volt zárva (Athénban is!) sehol nem láttam türelmetlen, dudáló, ideges autósokat, akik szerint ki kellene menni inkább az erdőbe futni, mert a város a kocsiké. Mindenki jókedvű volt, eleinte még a futók is.

20161112_161123.jpg

Athén az Akropolisz alól


A frissítőpontok nem tudom, hogy milyen sűrűn voltak, de nagyon sűrűn. És fél literes palackban osztogattak vizet, később izót is. Itt mondjuk nem tetszett amit a futótársak műveltek: kinyitották a palackot, egy részét a földre locsolták, ittak belőle két kortyot, majd a többit eldobták. És nem is a csomó kuka egyikébe, csak úgy az út szélére. Szerintem az ilyen négy órás tempóban, ahol mi mentünk igazán nem számít az a két másodperc, amit a kukáig meg kell tenni. Persze akár azt is lehet, hogy az ember viszi magával a palackot, és amikor szomjas kortyol belőle. Nekem így három palack elég volt végig. Szóval a palackos megoldás jó, de kicsit pazarló. Mást én nem vettem el a frissítő asztalról, éhes nem voltam, így nem is nagyon tudom, hogy milyen kaják voltak. Banán biztosan.
A pálya elég szintes, kb tíz km csak felfelé megy benne a közepén. Cserébe viszont az utolsó 8-10 km lejtő. És a végén a stadionba futás, az nagyon felemelő érzés. Az élményfaktor ezen a maratonon volt a legnagyobb az általam eddig futottak közül.

20161112_141909.jpg

A cél helyszíne, a Panathenaic Stadion


Összességében maximálisan megérte az Athén maraton: az útvonal, a hangulat, a szervezés mind-mind kiváló volt. Athén pedig érdekes város, sok látnivalóval, normális árakkal, segítőkész emberekkel.

5 komment

2016.10.30. 16:59 Keratomi

Itt a piros, hol a piros

Címkék: futás terepfutás terepverseny ultratrail piros85

Az egész tavaly kezdődött, amikor valamilyen oknál fogva kettő kötőjel négy terepfutással a hátam mögött (plusz Balboák! :) ) beneveztem a Piros 85 nevű terep kalandra. Jó, hosszút már futottam, csak nem föl-le, hanem jobbra-balra. Síkon, aszfalton, vagy legalábbis szilárd, nem csúszós, nem köves burkolaton. Akkor Dobogókőig jutottam, bár nem az erőmmel volt a baj, hanem sérült volt a térdem, előtte pedig "csakazértis" alapon két maratont khm... sétáltam majdnem végig, mert 25-30 km után a járás is nehezemre esett. Na szóval hülye voltam, és nem is tudtam végig menni, nem engedett át a hegy.
Persze, hogy beneveztem idén is. Most nem hátráltatott sérülés, és viszonylag sokat futottam, bár nagyon lassan, semmi gyorsító edzés, csak ahogy jólesett. Meg azért most többet futottam terepen, vagyis inkább többet mozogtam terepen, mert a gyaloglás-futás mérleg nem biztos, hogy az utóbbi felé billenne.
Nyolc harminckor volt a rajt, én Budaörsön a célnál vártam hatra Rókát és Andit, hogy felvegyenek és átszállítsanak a rajthoz, így a végén mindenkinek a megfelelő helyen lesz majd kocsija. Közben hívott Zoli (akivel néha futunk párban egy UB-t), hogy az Ő kísérőjének nem indul a kocsija. Tiszta szerencse, hogy Rókáék a közelben vannak, így amíg Ők elmentek Zsuzsáért, addig én elmentem Ildiért, aki szintén Zolit kísérte majd. Így aztán mindenki a rajthoz ment, és tök időben oda is értünk. Én rövid nadrág, felül rövid+hosszú+sapka kombó mellett döntöttem, és bár fújt a szél, egyáltalán nem fáztam így mozgás közben. Megbeszéltük Rókáékkal, hogy melyik pontokon találkozunk, aztán fél kilenckor nekiindultunk.

img_20161029_082415.jpg

Rajt előtt hülyén


Óvatosan kezdtem, az elején Zolival haladtunk, kényelmes tempóban a fölfeléket megsétálva. Kb 3:30 óra alatt értük el Dömöst, ahol először találkoztunk Rókáékkal, akik addigra néhány aszfalt rajzot is készítettek. Egy kis pisi-kaki-kávé-gyümölcsös sör után jókedvűen indultunk tovább. Innen már ismerősebb volt a terep, mert tavaly és idén augusztusban is megtettük ezt a Dömös-Budaörs távot Rókával. Egyébként a pálya jelölése nagyszerű volt. Túl azon, hogy ugye végig a piros jelzésen kell haladni, nagyon sok aszfaltra festett nyíl, csomó szalag segítette a tájékozódást. Még én is csak kétszer felejtettem el lekanyarodni, de mindkétszer pártíz méter után valaki utánam szólt, így nem bolyongok még most is a Pilisben. Az is nagyon tetszett, hogy mindig volt valaki körülöttem, vagy gyalogos vagy futó teljesítő. Pedig ilyen hosszú úton azért nagyon szét tud húzódni a mezőny.

fb_img_1477744957262.jpg

Róka rajzol


Kb 1:15 alatt felértem Dobogókőre, biztos azért mert könnyebb is voltam, meg a kávé is hajtott. Itt nem időztem sokat, kis aszalt gyümölcs, meg víz töltés után indultam is lefelé. A víztartályt már Dömösnél kitettem a zsákból, mert a szipókája ki van lukadva, így levegőt tudok vele szívni, de vizet nem. Mondjuk az elég szomorú, hogy egy ilyen Nathan zsáknak a tartálya kevesebb mint egy év alatt tönkre megy, és nem csak ez, hanem maga a zsák is. Egy gumi alkatrész szakadt el, ami azért felel, hogy meg lehessen húzni rendesen a szíjakat, amik rögzítenék az emberhez az egész cuccot. Így most állandóan igazgatnom kell futás közben, mert csúszik le a vállamon. Pedig csak futáshoz használtam, és kb kéthavonta egyszer. Na mindegy, már mástól is hallottam, hogy ez a fajta zsák nem bír sokat, legközelebb legalább nem kell mérlegelnem, vehetem az S betűset. :)

img_20161029_153905.jpg

Lazítás a Kopár csárdánál


A következő emlékem a Kopár csárda, ahol szintén vártak Rókáék, víz, sör, fejlámpa egy fotó, és már mentem is tovább. A csárda előtti fenyves rész pedig még mindig csodálatos. Szerintem ez a legszebb része a 85 km-nek. Élvezet itt futni. Érdekes módon Nagykovácsiba még világosban értem. Itt volt egy hosszabb depózás, felülre vettem száraz ruhát, ittam kávét, ettem némi aszalt gyümit és sajtot.

img_20161029_172950.jpg

Ildi beugrik

 

Nem sokkal később fel kellett kapcsolni a fejlámát, és innentől kezdve lényegében túra üzemmódra váltottam. Tudtam, hogy sötétben lassabban fogok haladni, de azért azt nem gondoltam, hogy ennyire. Annyira féltem, hogy megcsúszok, megbotlok, szimplán csak elesek, és kitöröm a bokám vagy a nyakam, hogy nem mertem futni. Pedig a fejem, a lábam vitt volna. Ki is találtam, hogy olyan ez, mint mikor bekapsz egy viagrát, aztán szívsz rá egy kis füvet: minden csajt megcsinálnál, de parázol tőlük. :)

img_20161029_193855.jpg

Elszántan indulok az Erzsébet-kilátóhoz


Szóval sétálgattam, néha belekocogtam, mentek el mellettem sokan, akik nem olyan beszariak, mint én. A Szépjuhásznénál meg Makkosmáriánál találkoztam még Rókáékkal, aztán jött Budaörs és a cél. Végre beértem! Bár a titkon remélt 13 órán belüli teljesítés nem jött össze, azért boldog vagyok a 13:28-as idővel is. Amíg világos volt nagyon élveztem, aztán meg...hát, ha akarok még sötétben terepen futni, akkor valamit kezdenem kell a félelmeimmel.
Zoli nem sokkal után ért célba, majdnem egy órát faragva a tavalyi idejéből.
Én pedig végre egyenlítettem, aztán, hogy lesz-e 1:1 után 1-2, majd még kiderül. :)

img_20161029_215921.jpg

Célban

Ami viszont még fontos: nagyon köszönöm Rókának és Andinak, hogy az egész napjukat rám szánták, és segítettek! Ildinek és Zsuzsának is köszönettel tartozom, hiszen mindig ott vannak ahol Zolival megőrülünk. És persze gratulálok Zolinak! Pacsi. :)

9 komment

2016.10.16. 19:00 rrroka

Egyenletes tempó és pulzus, de egyre nagyobb erőfeszítéssel - ilyen lett nekem a 31. SPAR Budapest Maraton®

Címkék: verseny maraton pulzuskontroll pulzusmérés spar maraton maratoni felkészülés

A tökéletes futóidőt, és tökéletes pályát hozott nekem az idei Spar Maraton, tökéletesnek tűnő egyenletes tempóval és pulzussal, de van benne pár "mégis".
Tökéletes futóidő, 12 Cº, napsütés, mégis aki 5 óra körül futott, az zuhéban ért be.
Tökéletes pálya, pl kimaradt a Margitsziget, és mégis gond volt sok embernek, hogy a Liget aszfaltja annyira hepehupás, töredezett, hogy a 40 km után fáradt lábak ezen az egyenetlenségen begörcsöltek.
Tökéletesen egyenletesnek tűnik a tempó/pulzus párosom, mégis furán nehéz volt nekem ennek a maratonnak a második fele.

spar_rajt.jpg(Vízjeles fotók: bsi.futfoto.hu, nagyon drágák, jó nekem a vízjeles.)

Elég jól ment, pedig nem nagyon terveztem erős futás. De múlt héten FB-on kérdezte Vincze Zsófi  (runbabyrun.blog.hu), hogy mit tervezek, mondtam, hogy örörmfutást, de persze utána elkezdtem gondolkodni, meg nézegetni az utóbbi versenyekhez tartozó pulzust és számolgattam a tempót... Aztán kitaláltam, hogy akkor megfutom az elejét. Nem el, csak meg, vagyis a komfortzóna legtetején elbillegek.

spar_kozben.jpg

Na, szóval röviden, sikerült is remek tempót tartani megfelelő pulzuson egészen 25 kiriig, sőt volt néhány 4:30 körüli kilométerem is, amit el sem hittem, aztán jött egy kis holtpont, amin végül átlendültem, de a negatív split és a kényelmes diadalittas táv végi gyorsulás elmaradt. Egyszerűen csak lassultam kicsit, de a pulzus maradt, nem emelkedett sehogy sem, ami azért elég fura. Néha belestem 5 perc fölé a frissítőknél, mert kellett az iso.

Végül behajráztam 3:25:44-el, ami két perc javítás a PB-n, ezzel elégedett vagyok nagyon.

screen_shot_2016-10-16_at_19_32_53.png(fotó: kis feleségem)

Elsőre unalmasnak tűnő, nagyon hasonló értékeket tartalmazó számhalmaz következik, mondja meg vki, hogy lehet teljesen egyenletes pulzuson futni, mi a fene történt, hova lett az emelkedés, vagy a lassulás és a csökkenés? Ezmiez?

  1. 4:57 151
  2. 4:38 154
  3. 4:38 154
  4. 4:38 154
  5. 4:40 155
  6. 4:41 154
  7. 4:49 155
  8. 5:22 157 pit stop
  9. 4:36 158
  10. 4:30 159
  11. 4:41 156
  12. 4:40 156
  13. 4:33 159
  14. 4:42 157
  15. 4:45 156
  16. 4:47 154
  17. 4:36 156
  18. 4:37 157
  19. 4:39 156
  20. 4:39 157
  21. 4:37 160
  22. 4:48 159
  23. 4:48 158
  24. 4:46 157
  25. 4:36 159
  26. 4:53 160
  27. 4:54 162
  28. 4:53 159
  29. 4:53 159
  30. 5:06 156
  31. 5:22 155
  32. 4:34 156
  33. 7:05 149 pit stop
  34. 5:15 156
  35. 4:45 157
  36. 4:57 158
  37. 5:15 154
  38. 4:58 157
  39. 4:58 157
  40. 4:58 157
  41. 4:59 157
  42. 4:59 157
  43. 1:00 157

 

14 komment

2016.10.02. 11:00 rrroka

Pár dolog, amire figyelned kell maraton közben

Címkék: verseny futás maraton pulzuskontroll pulzusmérés spar maraton maratoni felkészülés sparmaraton

Október a maratonok hónapja, október 9-én 31. SPAR Budapest Maraton®. A felkészülésen ilyenkor már mindenki túl van, de van pár dolog amire a verseny közben, vagy közvetlenül előtte érdemes odafigyelni, illetve átgondolni, hogy te hogyan csinálod majd. Összeszedtük Keratomival a tapasztalatainkat.

1. Frissítés

- A frissítöpontokon kezedbe adott, vagy felmarkolt pohárból úgy kell inni, hogy oldalról kicsit megroppantod egy csőrt képezve, és ebböl a csücsökböl kortyolsz, így nem öntöd le magad. A kortyot forgasd meg a szádba, így sokkal jobban frissít.
- Válassz olyan poharat, ami majdnem tele van és a felét öntsd a fejed búbjára, hogy lassan lecsurogjon és hűtsön.
- Vigyázz, hogy eközben a fülhallgatód ne ázzon be.
- Az isotóniás ital után igyál vizet is, és az isot pedig nem öntsd a fejedre! :)
- 30 km után vagy gyomorproblémák esetén a coca-cola életmentő.
- Lassan, nyugodtan idd/edd meg amit elvettél a frissítő asztalról! Azon a pár másodpercen semmi sem fog múlni, viszont nagyon jól esik kényelmesen elmajszolni egy banánt és leöblíteni egy kis vízzel és nagyon rosszul, amikor a félig megrágott banán falat távozik az orrodon át a félrenyelés után felköhögött vízzel... :)
- "Ne egyél meg olyat, aminek nem tudod kimondani a nevét!" Űrtechnológiás zselék, kapszulák, porok helyett pont ugyanolyan jó a szőlőcukor, banán, Vitatigris, só. 

2. Cuccok

- Semmilyen új cuccot, kütyüt, frissítést ne a maratonon próbálj ki, mert ha vmi gond van velük (dörzsöl, lötyög, nem működik, nem esik jól), az 4 órán át lesz rohadt zavaró.
- Felejtsd el a fekete pólókat. Lehet hogy tök menőn néz ki, de a pálya nagy része napsütésnek kitett, ott meg fogsz benne gyulladni.
- Hagyd a kütyünyomkodást a rajtban és a célban, élvezd inkább a helyzetet. Indítsd el előbb, állítsd le később, majd átírod az appban később a hivatalos mérés alapján.
- Ha esőre áll legyen nálad a telefonnak egy nejlonzacsi vagy gyors záras uzsonnatáska.

3. Pulzuskontroll

- Tartsd be azt a max pulzust, amit terveztél. Ha esetleg túl kényelmesre sikerült, majd a táv utolsó negyedében belehúzol.
- Ne foglalkozz a tempóval. Ha a pulzusmérő azt mutatja, hogy túl gyors az iram, akkor az úgy is van. Biztos, hogy nem történt csoda és nem fogod tudni végigfutni a 4 órás versenyt a tervezett maratoni pulzus zónád fölött 10-20 ütéssel.

4. Tempó

- Ha a pulzuskontroll helyett a tempót számoltad ki és azt figyeled, akkor számold bele, hogy a frissítöpontokon legalább 10 mp-et lassulni fogsz.
- Csak magaddal foglalkozz, ügyelj arra, hogy a tömeg lendülete ne vigyen el az elején! Ha lassabban kezdesz, később majd úgyis utoléred az elején száguldókat, viszont ha a az erős kezdésben elfutod magad, akkor kínszenvedés lesz tartani a tervet.
- Az emelkedőkön meg se próbáld tartani a tempót, az olyan, mintha síkon egyszer csak sprintelnél egy kicsit. A dombon lassítunk, rádőlunk, rövidítjük a lépést, aktívan dolgozunk a karunkkal és a síkon érzett erösséget tartjuk, így nem teljesen kipurcanva érünk a tetejére.
- A fordítót is bele kalkulálni a tempóba, egy 180-asnàl 2-3 mp elmegy. Az éles kanyaroknál ne a legrövidebb íven fordulj, hanem úgy, hogy ne kelljen nagyon lassítani, gyorsítani.

5. Időjárás

- Évek óta a megszokott meleg vár minket a budapesti maratonon, szinte garantálható, hogy 20 fok fölött lesz a hőmérséklet. Rövidgatya, póló, a hosszú cuccokat felejtsd el. Ha kicsit alulöltözöl, akkor csak gondolj arra, hogy a hideg viszi lefele a pulzusod.
- A nagy melegben egy bevizezett sapka, vékony csősál, vagy vizes karmelegítő (vagy ebben az esetben inkább karhűtő) sokat tud hozzátenni a komfortérzethez. Ezeket a frissítőpontokon kint lévő vízzel töltött dézsákban be tudod vizezni, sőt ha van szivacsod, vagy csuklópántod, akkor két pont közé is tudsz magaddal vinni egy kis hűtővizet.
- Ha mégis hűvös idő lenne, ne öltözz be! Nem kell hosszúgatya és hosszú felső, nem baj ha a rajt pillanatában fázol, 15 fok alatt is kimelegszel rövidgatyában és pólóban. Köztes megoldásként hosszú felső helyett jól jön a karmelegítő, ezt menetközben letűrheted a csuklódra, vagy zsebre vághatod, pár gramm az egész, nem fog zavarni.
- Ha esik az nem gáz, örülj neki, hogy folyamatosan hűteni fog. Ne öltözz be, esőálló futókabát nem létezik, ha vízálló, akkor az izzadságot meg bent fogja tartani.
- Ha tuti esni fog, akkor a láb bekrémezése verseny előtt segít a felázás elkerülésében. Sima kézkrém vagy gyógyszertári lanolin a legjobb arra, hogy vízhatlan legyél.
UPDATE: megérkezett egy hidegfront, erről eszembe jutott még egy dolog:
- Hűvős időben nagyon jó szolgálatot tesznek a különböző bemelegítő krémek, de vigyázz, ezeket KIZÁRÓLAG gumikesztyűben kend fel magadra a verseny előtt. Ezek vérbőséget okozó "csípős" krémek, nagyon nehéz lemosni őket a kézről, és aztán elmész pisilni, megtörlöd az orrod, megdörzsölöd a szemed... Évek óta néznek hülyének a lila gumikesztyűim miatt, de én szóltam...!
UPDATE: október 6-án hó a Mátrában, Budapesten 5 fok reggel, szóval fel kell azért öltözni a maratonra. :) 
- Ha tényleg hideg van, mondjuk 10 fok körül, alatt, akkor lehet elkezdeni beöltözni, és azon gondolkodni kinek adjuk le a rajt előtt a plusz réteget.
- A legfontosabb, hogy célbaérkezésnél legyen hamar valamit fölvenni. Szoktak adni izolációs fóliát, de az csak addig jó, amíg megszerzed a csomagodból a mackófelsőd. 
- Az izolációs fóliát ne dobd el! Szépen összehajtogatva el lehet rakni téli terepfutásokhoz vésztartaléknak.

6. Emelkedő-lejtő

- Ahogy a tempónál írtam, semmiképp se fusd meg ugyanolyanra a dombokat, felüljárókat, hidakat. Tartsd a korábbi eröfeszítést, ehhez nyugodtan lassíts le, a légzéseden vagy pulzuson tudod legjobban mérni.
- A lejtőkön hagyd hogy vigyen a lendület, hogy pörögjön a lábad, jót fog tenni a sok egyforma lépés után.
- Ha meghallom, hogy érdiek megijednek a nyugati téri felüljárótól, hát kikapnak! :D Felénk sokkal nagyobb dombok vannak bármerre indulunk futni! Ezek csak buckák.

7. Verseny közben

- Ne fordulj teljesen be, maradj vidám, nyitott, élvezd a biztatást, vedd föl a szemkontaktus a szurkolókkal, pacsizz a srácokkal. Ezek kimozdítanak a monotóniából és energiát adnak, elvonják a figyelmed a küzdéstől, oldják a stresszt.
- Sok helyen lesz fordító, a szembeforgalomban érdemes más futókkal összevigyorogni, haverokat keresni, ez is erőt fog önteni beléd.
- Ha nagyon megemelkedne a pulzusod, vagy úgy érzed már nem bírod a futás, vált át nagyon lassú kocogásra (joggolás) vagy nyugodtan sétálj bele! Pár perc pihenő után új erőre kapva tudsz futva tovább haladni.

8. Zene

- A BSI egy ideig tiltotta a zenével futást a versenyeken (10 perc időbüntetés), de mivel ez kb. betartathatatlan volt, így már nincs retorzió. 
- Ne csuma hangerőn hallgasd, érzékelned kell a külvilágot. Elözö évben percekig tartott fel egy szirénázó mentőt vki...

9. Pisi-kaki

- Ne cipeld öket magaddal, ha maraton közben kell, akkor az első alkalommal tedd ki, mert nem tud felszívódni az a kaja-pia, amit a frissítöknél felvennél. Lesz toi-toi több helyen, de egy benzinkút vagy kocsma is jó, sőt akadnak bokros részek is. Legyen nálad pzs, tízdarabos, négyrétegű. Pro tipp: nedves törlőkendő.
- Rajt előtt tömeg lesz a klotyóknál, nagydologra biztos nem lesz nyugis helyed, és számíts arra, hogy ilyenkor a Sziget fesztivál wc-je patika a futók által használthoz képest.

10. Befutó

- A Hősök terére érve még bőven lesz pár kilométer kanyargás, bár a cél légvonalban már nagyon közel lesz, erre készülj fel fejben. A liget betonja nem tükörsima, figyelj a buckákra, ilyenkor már mindenki kezd laposabbakat lépni, nem szerencsés elnyalni a szurkolók tömege előtt.
Nem kell a végén sprintet kivágni! Ha úgy érzed a cél előtt néhány km-rel, hogy van még erőd, akkor gyorsíts kicsit, és egyenletes tempóban, mosolyogva, kezedet a magasba emelve haladj át a célvonalon.
- Készülj föl a befutófotóra! Ne fuss rá az előtted futóra, mert ki fog takarni, annál a pár másodperc időnyereségnél többet ér egy tökéletes vigyorgós befutókép. Ne variálj a befutóképpel, nem kell kézenállni, fejen pörögni, dzsiggelni, csak fuss be ahogy végig csináltad és mosoly!

11. Célba érés után

- Sétálj kicsit, fújd ki magad, ne kapkodj, ne rohanj egyből a befutócsomagért, élvezd ki a befutózóna eufóriáját.
- Ha úgy érzed szükséges nyújts, de csak óvatosan.
- A célterületet elhagyva ne rohanj egyből haza, feküdj le a városligetben a fűbe, élvezd a testedben szétáradó endorfint, add át magad a teljesítés örömének.
- Ha van kedved szurkolj, tapsolj a célnál a beérkezőknek, neked is milyen jól esett, nem?
- Pótold az elhasznált táplálékot: egyél, igyál bőségesen a maraton utáni egy-két napban úgyis éhes leszel három óránként mint egy kisbaba. Akár egy-két sör is lecsúszhat. Megérdemled. :)

Kihagytunk valamit? Kérdés van? Írd meg kommentben! :)

17 komment