HTML

Licenc

Creative Commons License
Ezek a művek Keratomi, Lemúr Miki és rrroka, valamint vendégszerzők írásai. Ők ezen a blogon Creative Commons Nevezd meg!-Ne add el!-Ne változtasd! 2.5 Magyarország License alatt publikálnak.
A felhasználáshoz kérd az engedélyüket!

Havi talpalávaló

Ehavi talpalávalónk rrroka ajánlásával:

Xavier Rudd: Follow the sun


Spiderbait: Black Betty

 

fbcsoport.jpg

Kövess minket a Facebookon is!

 

erdifutovagyok.jpgÉrdi futó vagy? Én meg a BSI érdi futónagykövete! Ha szívesen futnál egy érdi közösséggel, akkor:

Csatlakozz a futócsoportunk FB oldalához!

Utolsó kommentek

Címkék

10 km (1) 12 órás futás (1) 15km (1) 20 (1) 2011 (1) 2030perc futás (2) 3vulkán (2) 6 órás futás (1) amorf lovagok (1) Anna-hegy (1) áron (1) Athén (1) Athén Authentic Marathon (1) átmozgatás (1) a hátunk mögött (6) balaton (8) balaton maraton (5) balaton szupermaraton (7) Balaton Szuper Maraton (1) Balaton Trail (1) Balboa-kör (4) bánya (3) bátortábor (1) bécs-pozsony-budapest (6) bejárás (1) betegen futni (1) betegség (1) betonnt (1) beurer pm45 pulzusmérő óra (1) BGy (1) bitliszbá (10) blog (4) blogajánló (3) borvidék félmaraton (1) Börzsöny (1) Börzsöny Trail (1) bozót (1) bringázás (1) BSZM (1) budai trail (1) budapest (1) Bükk (3) camelback (1) chifutás (4) chifutás tanfolyam (1) Classic Balboa (1) Csobánc (1) Csobánc Vertical (1) csonthártyagyulladás (2) csősál (1) csúszásgátló (1) decathlon (2) délibáb félmaraton (1) dioptriás futónapszemüveg (1) diósd (1) dobzse (1) domb (7) dombos útvonal (46) duna gát (68) dupla decaironman (1) dupla élmény (1) eBay (1) edzés (251) edzésterv (5) éhség (1) elmaradt (1) első maraton (3) endomondo (2) endorfin (3) érdekesség (1) érdifutóvagyok (1) érdi hendikep (13) Érdi szilveszteri futás (1) érdkörbe (1) Erzsébet-kilátó (1) európa bajnokság (1) fartlek (4) felkészülés (1) félmaraton (24) fényvisszaverő mellény (2) foci (1) fogyás (1) fotók (3) fotókutya (3) fundoklia (45) fuss csepel (1) futapest (1) futás (355) futás. (2) futas. (1) futócipő (16) futócipő app (2) futócipő mosása (1) futócipő tapasztalat (4) futócipő teszt (3) futócucc (18) futódzseki (1) futófotó (2) futóiskola (1) futókutya (5) futónagykövet (1) futóparti (6) garmin (1) gát (2) Gazdagréti Tavaszindító Futóverseny (1) generali futógála (1) gerecse trail (2) gerinctorna (1) GPS (5) gpx (1) GTX (1) GTX futócipő (1) gútai vízkereszt maraton (4) hárosi-öböl (1) hátunk mögött (24) havi (1) havi powersong (15) hendikep (8) heti powersong (2) hideg (1) hipotermia (1) hírek (4) (2) holtpont (1) hőségriadó (2) hosszutav (9) hosszútáv (1) hosszutav. (2) hosszutav blog (1) humor (1) húszszoros ironman (1) ilovebalaton (1) instagram (21) interjú (1) intersport (1) it szalag (5) jazz (1) jótékonyság (1) jótékonysági futás (3) k100 (1) kalenji (6) Kalenji Protect 1000 (1) Káli-medence (5) Káli futás (1) karmelegítő (1) kékes (1) keresztedzés (1) kihívás (1) kinizsi százas (1) kolozsvár (1) komáromi erőpróba (1) közkút (2) kropkó péter (1) ktf20 (2) kutya (3) lágymányos (1) limonádé (1) linz (1) Linz Marathon (2) magasles (4) marathon (1) maraton (40) maratoni felkészülés (17) maratoni tervek (5) maratonka (1) maratonszűz (1) margitsziget (1) maszk (1) mátra (2) medvedisznóember (1) mikulás futás (2) minimaraton (1) mp3 (1) nagytétény (10) nemmegy (10) nike (5) nike+ app (3) nike alvord (1) nike futóklub (1) nike lunarglide (1) nike pegasus (1) nike vomero (2) nordic-walking (1) nordicwalking (5) Normafa (1) Nulladik Balaton Trail (1) nyújtás (2) omni 10 (1) omni 12 (2) Optivita (2) optivita100 (1) optivita ultrafutó kua (1) orfű (1) orrszarvúbogár (1) Őrség (1) oruxmaps (1) pannonfunk (3) peldakepeink (2) phoenix (1) phoenix 5 (1) phoneix 6 (1) piros85 (6) polar (2) Polar RCX5 (1) polar rs800 (1) powersong (34) pulzuskontroll (4) pulzusmérés (5) pulzusmérő (5) rádió (1) résztáv (7) Róka és a komák (2) Runners World (1) runtastic (10) saaby (1) sár (1) sárd utca (4) Sárvár (1) saucony (9) sean conway (1) sérülés (5) siófok (2) sóskút (1) sparmaraton (3) spar maraton (12) staféta (1) Suhanj!6 (1) Süle Zsolt (1) süti (1) szekszárdi borvidék félmaraton (1) szelidi-tó futás (3) Szentendre trail (1) szentivánéji futás (1) szigetkör (1) talpalávaló (54) talpbetét (1) talpi ín gyulladás (1) tapasztalat (1) tárnoki tófutás (2) tartósteszt (1) térdkoptatás (1) terep100 (1) terep50 (2) terepfutás (52) terepfutócipő (1) terepfutó edzésterv (1) terepverseny (21) terep hétvége (1) terheléses vizsgálat (2) teszt (1) titkos edzésterv (3) (3) tóparti (5) tóparti futóparti (9) turistafutás (3) tv műsor (1) ultrabalaton (18) ultrafutás (20) ultramaraton (10) ultratrail (3) UTH55 (1) útvonal (3) vacsora (1) váltó (2) vélemény (1) velencei (8) velencei tó (8) verseny (99) versenynaptár (1) Vértes (3) Vértes Terep Maraton (1) vertical (1) videó (2) vivicitta (1) Vonyarcvashegy (1) VTM (3) wps (1) yi chi (1) yoloka (1) yourstruly (10) yt25 (5) yt50 (4) Címkefelhő

Fuss, ahogy jól esik!

2017.04.23. 12:00 rrroka

Csobánc Vertical

Címkék: terepfutás vertical terepverseny Csobánc Csobánc Vertical

Félúton voltam a vulkán oldalában, jobbra tőlem még mindig egy több száz méteresnek tűnő függőleges sziklafal emelkedett, a tetején Csobánc várának romjaival. A pulzusom az egekben, bárcsak rövidgatyát és pólót vettem volna, de rajtam csősál és kesztyű is volt. Később persze hálás voltam ezekért a tanúhegy tetején, ahol több helyen megmaradt a hó. A combon égett, beállt, és még csak ekkor fordultunk rá a vasúti talpfákkal kirakott szerpentinre. Bárcsak emlékeznék hány kanyar van ebből a kínzásból míg felérek a Csobánc tetejére... Ki találta ezt ki?!

csv_csobanc.jpg

... Hát a Balogh Tomi!
Tomi családias hangulatú versenyeket, ahogy ő nevezi "kalandfutásokat", szervez országszerte. A Káli-medencét különösen kedveli: májusban Kővágóörsön már kilencedik alkalommal szervez terepfutást, szeptemberben Mindszentkállán az ötödik Három Vulkán futás következik, vertical futás sorozatának idei első elemét is ide, a Csobáncra szervezte meg. Mintegy véletlenül mi pont itt töltünk kis feleségemmel egy hosszabbított hétvégét, így hát nem volt kérdés, hogy Tomiék versenyén részt is veszek, illetve "crew"-ként is besegítünk. ...

csv_rajt.jpg

Az első talpfás kanyarba aztán már belesétáltam. Emlékeztettem magam, hogy a pályarajz alapján túl könnyűnek, nem elég meredeknek találtam az útvonalat: az 5 kilométeres távban kb. 300 méter szint lehet, az elején van kb. 800 méter egyenes rész és legalább két helyen van benne pár tíz méter hosszú lejtő is. Pedig belegondolva a lejtő azt jelenti, hogy amit eddig megmásztunk, azt megint meg kell.
Szépen el is mentek mellettem négyen, a második helyről végül hatodiknak értem be 26:58-as idővel. Kb. 70 induló volt, jelzem megelőztem az összes kissrácot és minden lányt! :D Az első helyezett nagyjából másfél percet vert rám, olyan könnyedén libbent el mellettem a számomra csak sétálva teljesíthető emelkedőn, mintha akkor kezdett volna futni. Hm, el kell ezen gondolkodnom. Több domb kell! A Szentendre Trailen rengeteg meredek domb lesz, azokat kifutni, vagy nagyon lendületesen megsétálni akár tíz perccel jobb időt is jelenthet. 55 kilométeren tíz perc tök sok, nem?

csv_cel.jpg

A célban kis feleségem és Tomi regisztrálta a beérkezéseket, készült befutófotó is, szerencsére rólam nem sikerült, de el tudom képzelni ahogy a félrecsúszott csősál alól kócosan kibuggyanó hajam keretezi a kivörösödött képemet. Azonnal lerogytam, két percig csak vigyorogva ziháltam és néztem a panorámát.
Összekapartam magam és pár sráccal nekiálltunk buzdítani a beérkezőket, az ismerősök még hógolyót is kaptak, ha nem mosolyogtak eléggé. Az utolsók nagyjából egy órát jöttek fölfelé, de ahogy elnéztem a futás facebook oldalát páran igen sok időt töltöttek fotózással. :) Mondjuk volt mit, a kilátás elképesztő, ha erre jártok ki ne hagyjátok!

cs_hoember.jpg

csv_panorama.jpg

 

1 komment

2017.04.14. 17:00 rrroka

UTH55, vagy mi a neve most, Szentendre Trail pályabejárás

Címkék: bejárás terepfutás Szentendre trail UTH55

Nekem jobban tetszett az UTH55 név, szeretem ha benne van a táv a verseny nevében, persze tudjuk, hogy ezek hazudnak, a Piros85 például Piros88 és hozzá kéne tenni, hogy @3000 szint. De ez egy mellékszál, megpróbálok visszakavarodni a lényeghez.

uthbej_palya_555.jpg

uthbej_patak_555.jpgPatak és nevetőráncok

Zsolt barátom is indul az Szentendre Trail-en, így kitaláltuk, hogy legalább egy részét megnézzük, a Pilis nem Budai-hegység és nem is Érd-Százhalombatta-Bia környéki terep, szóval látni kell a pályát. Zsoltnak terepfutó tapasztalata nincs sok, meglepő óvatossággal állt a bejáráshoz, tekintve, hogy UB párban, egyéniben, valamint 12 és 24 órás versenyek vannak a háta mögött, nem beszélve egy Ironmanről.
Szóval tele puttonnyal és nagy lelkesedéssel vágtunk neki Piliszentlászlóról a Visegrád felé vezető útnak (aminek a trackjét köszönöm szépen kollégámnak! :) ), 5 óra körüli teljesítéssel és a kellemesnél pár fokkal hűvösebb időjárással számoltunk, ami viszont jót tesz a pulzusnak, ahogy ezt többször el is mondtuk, amikor fáztunk kissé.
A pályában van +1150 m szint, szóval amikor Visegrádig lejtett, viszont nyolcszor keltünk át a patakon, kezdett gyanús lenni, hogy itt még lesz mászás dögivel.

uthbej_varelott_555.jpgVár előtt

A Duna-partról a Fellegvárba menet ebből meg is kaptunk 250-et, majd jött még 150, én kicsit el is pilledtem, szerencsére pont ekkor kaptunk egy kedves lánytól egy kedves biztatást.

uthbej_varutan_555.jpgVár után

Néhány túrázó volt ám arrafele, még egy  index futóbolond topicos ismerőssel is összefutottam, csak nem hallottam meg, hogy utánam kiabál, így IRL nem ismerkedtünk meg. Viszont nagyon elkezdtünk beszélgetni, olyannyira, hogy kicsit el is kevertünk a "hivatalos" trackről, de nem volt baj, mert nagyjából párhuzamosan haladt a nagy és széles ösvényünk a kék túrajelzéssel, ahol majd a versenyen kell mennünk.
A Pap-rét nevű hely előtt (szerintem ott nincs is rét, ezért írom így), elkanyarodtunk balra, a térkép itt cikk-cakkos útvonalat mutatott, meg voltunk győződve, hogy ez mászást jelent majd, de tökre lefelé tartott, csökkentünk 250 métert. Ami mit jelent? (Kórusban:) Még több mászást! ÁÁÁ!
Több szint, több móka, tartja a terepfutó mondás, ezzel maximálisan egyet is értek, így a Vöröskőig tartó felfele vicces volt, tényleg. Ha sárga kört látsz túrázónként kerüld el, ennyit mondhatok.
A Vöröskőnél táplálkoztunk fotóztunk, küldtem egy Instagram képeslapot szeretettel, majd megint lefelé mentünk... Azt a hétmeganyolcát! 

uthbej_insta_555.jpg

uthbej_panoroama.jpgPanoráma, kicsit beégett, kicsit ferde, de ekkor már volt 25 km meg vagy 800 szint bennem

Gyerünk fel! Már csak az volt hátra (300m mászás mellett), hogy a helyes útvonal helyett egy másfél kilométer után az erdő közepén a semmiben véget érő ösvényre menjünk, ahol, "Arra lesz az út!" felkiáltással offroad módon száz perc per kilométeres sebességgel botladoztunk kicsit a rengetegben. Tökre jól kijutottunk a "PB3 + kék kerékpár" jelzésű, továbbra is emelkedő műúthoz, amin már csökkent lelkesedéssel, néha belesétálva kocogtunk felfele. Elvileg a pulzus alapján váltogattuk a futást és a sétát, de valójában azonnal futni kezdtünk, ha valakit láttunk, és futottunk addig, amíg el nem takart előle a bozót. Futó hiúság, na.
A Pap-rét nevű kereszteződés és vadászház (kertben póni!) ponttól végig lejtő, amitől a pulzusunk lecsökkent, a mosolyunk kiszélesedett, a szőrünk pedig fényesebb lett.
A kocsinál nyújtás (komolyan, rendesen lenyújtottam, ezt add össze), átöltözés (részleges, kis falvakban sem sztriptízelek), indokolatlan szénhidrát fogyasztás (schokobananen coca-colával, jeee!)

uthbej_kaja_555.jpgFinomított cukor? Kell! Háttérben koszos terepcuccok.

 Otthon újabb tapasztalattal bővítettem a "minden, amit amatőr terepfutóként megtanultam" enciklopédiát: a terepfutók kétszer mosnak lábat.

 

34km@1150+ bruttó 4:49, nettó 4:09

 

6 komment

2017.04.08. 14:00 rrroka

Sáros terepcipőm recés talpa szomorúan kopogott a rideg térkövön

Címkék: terepfutás instagram Normafa Erzsébet-kilátó

Az új melómban már az első munkanapon kiszúrtam magamnak a Sashegyet, fel kell oda futni, majd át tovább amerre csak lehet, gondoltam akkor, de mivel viszonylag későn végzek és sötétben nem szeretek erdőben kolbászolni, ha nem muszáj (talán meséltem, hogy a P85-re készülve egy esti futáson, távol mindentől az erdő mélyén lánccsörgést hallottam... Para ON!!!), így egészen a tavaszi óraátállítás utánig vártam ezzel.

 sashegy_insta-1.jpg

Kitaláltam, hogy valahogy eljutok az Erzsébet-kilátóig, de meg kell mondjam az útvonal kicsit csalódás lett. A Sashegy ormára nem lehet kimenni, lezárt, fizetős tanösvény van arra fele. A Farkasréti temető mellett egészen a zöld+ kezdetéig (kb. 45 perc futás) végig aszfaltos az út, sáros terepcipőm recés talpa szomorúan kopogott a rideg térkövön.
A széchenyi-hegyi TV adóig végre ösvény vezetett, félreugrottam a két lefele zúgó downhill bringás elől és már a gyermekvasút végállomásánál jártam, ahol megint aszfaltra váltott az út, kicsit el is keseredtem. Átkocogtam a Normafához, végre ösvény, szép a kilátás, pontosan láthatom ahogy közeleg valami brutál sötét felhő abból az irányból, amerre éppen tartok... Nem baj, a kiírás szerint 2 km a kilátó, innen már vissza nem fordulok, akkor sem, ha öklömnyi jég esik.

janoshegyi_futout_hartyanyi_001_exact726w.jpg

Fotó: Hartyányi Norbert / We Love Budapest

A Normafát nemrég felújították, rendbe tették, lettek padok, meg játszótér, murvás gyalogösvény és egy 2 kilométeres rekortán futópálya. Az erdőben. Rekortán. Ott ahol amúgy számtalan földes ösvény van. Ez szerintem nem teljesen normális dolog, ezért igazán örülnék, ha valaki meg tudná indokolni a létrehozását, mert csak bajszom alatt elmotyogott "pazarlás"-sal kezdődőd és "@#$%&!"-el végződő véleményt tudtam formálni hirtelen, de tudjátok én liberális internetes mikiegér vagyok, semmi nem jó nekem, amit ezek csinálnak, szóval nem mérvadó, amit kommentelgetek.
A murvás gyalogösvény jó tulajdonsága, hogy piszok gyorsan lehet rajta teperni, nem is mentem rá a tájidegen műanyag pályára. A kék körúton percek alatt a kilátóhoz értem, rossz idő, sehol senki, irány a teteje, csinálok egy, hát ha nem is jó fotót, de olyan tájbemutatósat.

img_20170407_185744.jpg

A pózolgatással együtt is fordultam egy óra tíz percnél, innen már csak lejtő, mentem mint a hülye, gondoltam nehogy már nyakamba szakadjon a vihar. Megállapítottam, hogy a terepcipő és a térkő lefele is rossz kombináció, csattog és fáj. Rövidítettem a lépéseket, emeltem a sarkam, az előtalpra érkezés talán kicsit védi a térdem. Elkavartam az aszfaltos utcákon, nem lett hosszabb, csak kicsit máshol értem ki a forgalmas főúthoz, mint amire számítottam.
A viharból szerencsére csak a szél ért ide, az esőt megúsztam, a nyújtás viszont ellógtam, ti soha ne tegyetek ilyet!

Most azon filózom, jöjjek-e még ugyanerre, vagy valamilyen alternatív útvonalat keressek, amiben több a piros és sárga jelzés. Jövő péntekig kitalálom.
Ja és nem fájt semmi a talpamban, tök király.

táv: 19,77km@500m+
idő: 2:00:11
tempó: 6:05
pulzus: 151

7 komment

2017.04.01. 14:30 rrroka

Lábam alatt gördül már a Halálcsillag - talpi ín gyulladás

Címkék: sérülés talpi ín gyulladás

A 100 km nagyjából tíz óra alatti lefutásának egyik maradandó utóhatása, hogy a talpi inam két nap múlva hirtelen élesen megfájdult miközben ártatlan arccal hazafelé ballagtam. Nem tudtam mire vélni, kérdőre vontam, azt mondta, hogy elfáradt, besértődött, hagyjam békén két hétig, max egy tizes per hét, oké? Okés volt. A talpi fájdalom lassan elmúlt, helyette most húzódás van ott, ahol a sarkamhoz tapad az achillesem a belső oldalon.

A két tünet összefügg, tudtam meg az internettől, az ín rövidült meg és gyulladt be kicsit, lehet belőle a futókarrier végét és/vagy műtétet jelentő sarkantyú is, ami kb. azt jelenti, hogy ott ahol fáj el is meszesedik a kis szemétláda.

Mit kell tenni? Ahogy ezen a remek képen is mutatja nekünk egyetlen magyar űrhajósunk, Farkas Bertalan, nyújtani kell szigorú arccal.

talpi_in_farkasberci.gif

Mindannyiunk Farkas Bercije további vicces nevű gyakorlatokat is bemutat, pl. lábszárt göndörít ezen a linken, ahonnan képet is csórtam.

Ezen kívül nagyon jó, ha ülőmunkánk közben (OFF: Szinte minden futóismerősöm irodai munkát végez, nem érdekes? Ha te egy vagy azok közül, akik nem ülnek meló közben írd már meg, hogy veszed rá magad a futásra mondjuk egész napos csemegepultban álldogálás után.) valamit görgetünk a talpunk alatt, pl műanyag palackba fagyasztott vizet, teniszlabdát, vagy a Decathlonban kapható ezer forintos gumi halálcsillagot! 
Menő cucc, de a talppal gyűrögetést ne halaszd el addig, míg eljutsz a dekába, nyugodtan kezd el egy proli befőttesüveggel az egészet.

halalcsillag.jpg

Nagyon jó még az úgy nevezett "excentrikus nyújtás", ami az achillesre hat és egy lépcső vagy - kapaszkodjatok meg, nem én találom ki, tényleg van ilyen - jógatégla kell hozzá. Ráállsz és lábujjhegyről szép lassan leengeded vízszintes alá a fájós sarkad reggel és este 3x15-ször. Ez az amit hamar meg fogsz unni, de próbáld meg, itt látható a procedúra egy ronda szőrös lábbal bemutatva, ha találtok csinos női lábas verziót, ígérem cserélem a linket.

Hogy ne csak a testünk, hanem a szellemünk is kapjon némi étket, a poszt címét ihlető Cserna-Szabó András könyvet szeretettel ajánlom nektek, jó könyv, ráadásul kortárs magyar író műve, aki dedikálta* is kis feleségemnek és nekem a művét.

labamalatt.jpg

*Legalábbis valószínűleg dedikálta. Lemúr Mikitől kaptuk a könyvet, kinézem belőle, hogy ő maga dedikálta, sosem tudjuk meg.

12 komment

2017.03.28. 12:44 Keratomi

Balaton körbecsoSZogás Márciusban

Címkék: balaton siófok ultrafutás balaton szupermaraton BSZM Balaton Szuper Maraton

Fúj a szél, fáj a lábam, de ez a negyedik nap, szóval megyek előre szépen. Szépen?! Hát inkább vánszorgok 8 percesnél csak kicsit gyorsabb ezrekkel, és közben azon gondolkodom, hogy milyen címet adjak majd ennek a beszámolónak. Futás-barátság-buli-csoda. Na, hát az csoda, hogy én ma is elindultam. Mondjuk három nap után már nyilván muszáj volt.


Már egy ideje fáj a lábam. A vádlim, a combhajlítóm, majd terhelésnél a csípőm is. Egy ideig tűrhető, de aztán olyan, hogy nem tudok futni tőle. Hónapok óta van ez, hát elmentem egy masszőrhöz, akinek sikerült legalább a vádlimat helyre hoznia. Meg napközben már a combom hátsó része is jól volt. Kicsiket futottam, max 5-10km-eket, aztán elmentem március elején az Optivitára, de 35 km-nél ki kellett állnom, mert fájt, nagyon.

2017-03-24_15_10_41.jpg

Zoli itt éppen megelőz a második napon


Innen szép nyerni gondoltam, és indultam el csütörtökön reggel Siófokról, hogy négy nap múlva ugyan ide érjek majd vissza. Most, így a negyedik napon egészen közel került ismét Siófok. A korai rajtot sajnos lekéstem, pedig az adott némi nyugalmat az előző napokban, hogy van plusz fél órám a szintidőhöz képest. A második napi 54 km-en vészesen közel voltam a szintidőhöz így is. De felfutottan (haha...) a célhoz Szigligeten. Most meg már "csak" 15 km van hátra. Meg az a durva nagy emelkedő, ami az utolsó váltóponthoz vezet.

2017-03-24_16_40_33.jpg

Szigliget előtt megpihentem

Felvonszolom magam, futómozgást imitálva. Hm, valami ilyesmi mozgása lehet a bácsinak, aki a pottyantóhoz igyekszik az utolsó utáni pillanatban. Én most nem sz*rtam be, de nem sokon múlt. Iszok izót, meg vizet, meg magnéziumot. Beveszek egy fájdalomcsillapítót is. Hát igen, az elveimet feladtam valahol Fonyód előtt 20 km-rel.

2017-03-25_11_14_55.jpg

Balatonfüred felé


A harmadik nap jó volt. 42 km, a cél a kedvenc Balaton parti településem, Balatonfüred. Sajnos (szerencsére) most nem kell befutni a központba, a Tagore sétányt megint szerelik. Nem baj, jövőre elfutok majd odáig, most ez is elég volt. Még Szigliget előtt váltottam pár szót Kocsis Árpáddal, aki javasolta, hogy ne fussam el a másnapi rövidebb távot. Nagy szmájli lett az addig szenvedést tükröző arcomból, és mondtam Neki, hogy nem fogom. Belül meg azt gondoltam, hogy ha már sikerül úgy csinálnom, hogy az megfelelő távolságból futásnak látsszon csoda lesz. Ez a négy nap tényleg csoda.

2017-03-25_15_21_33.jpg

A harmadik nap végén napozunk


A korai rajtnak köszönhetően az egész mezőny átmegy rajtam, de jólesik, sok ismerős van akik biztatnak. Én is hajrázok sokaknak. Barátság is van. Az út széléről is tapsolnak. Megköszönöm szóban. Később már csak a kezemmel mutatom, hogy köszi. Beérek a nap végén a célba, a szpíker mondja a nevemet, a barátnőm meg mondja, hogy most már hagyjam abba. Most hagytam. Mára. Holnap persze megyek megint, végül is buli van!

2017-03-26_11_08_47.jpg

Közel már a cél

Aztán ott vagyok a Balaton Félmaratonról már jól ismert útvonalon. Mindjárt itt a cél. Már hallom a hangosbemondót. Kicsit egyenesebbre ferdítem a derekamat. Meglátom Renit, fotóz integet. Egy lépéssel elfutok mellette, de aztán visszafordulok. Nem ezen a pár másodpercen múlik, adok egy puszit. Megfogja a kezem, és velem fut be a célba. Végre itt vagyok. Csoda.


Kapok érmet, meg fotózkodunk, gratulálunk egymásnak néhány sorstárssal. Zoli is beért az eddigi legjobb idejű teljesítése. Roland is itt van, aki négy napon keresztül biciklizett mellettünk, ment oda-vissza közöttünk, és adta amit kértünk. Nem lehet eléggé megköszönni. És Reni, aki ahogy megérkezett rögtön vezetésre kényszerítettünk, pedig nagyon nem akarta. De ügyesen átvitte a célhoz a kocsit két nap is. Lökhárítót meg lehet cserélni. :) (Nem is lett semmi baja - a szerk.) Köszönjük Debinek is, aki az első két nap vitte az autót.

17571388_1304541002960603_170507747_o.jpg

Célban a csapat

Az összidőm pedig több, mint 24 óra lett. Van miből faragni jövőre.

2 komment

2017.03.12. 11:00 rrroka

Optivita 100 - nem százas, aki ennyit fut

Címkék: ultrafutás Optivita optivita100 optivita ultrafutó kua

rajt.jpg

Berzenkedtem a körözgetéstől, 100 km az 20, HÚSZ kör, de mindenki azt mondta: jó az, mert stabil helyen, stabil időközönként ott vár a kánaán, banán-só-angol WC képében. Banánkát eszegettem, sót nyalogattam, WC-re nem volt szükségem, a stabilitás meg háááát félig volt jó. Valahogy nem tudtam akkora flowba kerülni így, hogy fél óránként kizökkentem, az viszont igaz, hogy a segítő csapatom (kis feleségem és Keratomiék - Tomi is futott egy 30 kiri körül, okosan kiszállt, amikor kellett) szupportja félóránként nagyon sok időt, megállást spórolt nekem. Simonyi Balázs feltette a kérdést a blogjában, hogy segítővel vagy nélküle, hát a körözgetős versenyeken szerintem a segítőkkel felé billen a mérleg, mert így mondod mit kérsz következő körben és szépen feladják neked, nem kell megállva turkálni a szatyorban, majd kínkeservesen újraindulni.

palyarajzvelence100.jpg

A kör egy pontosan 5 kilométeres oda-vissza útvonallal, benne két, eleinte enyhének tűnő, az idő múlásával brutálisra változó emelkedővel, ahol szépen elszáll a pulzusod, akkor is ha nem futod meg (én megfutottam mindig, de lazán). Az időjárás cseppet melegebb a kívántnál, 3. kör után vetkőzés, rövidgatya-póló, ezt sajnos nem teheti meg helyetted a szupport team, az esti visszaöltözést beleszámítva elmegy vele kétszer öt perced, mert ha már megállsz és letolod a nadrágot, akkor érdemes a szerszámkészlet környékét is átkenni aloe verával, sőt este, a hideg hatását tekintve azokra, a mellbimbókra is. A futók ilyenek, nyilvánosan mutogatják és kenegetik az intim szférájukat.
Kétszer pisiltem, aranylót, innen tudtam, hogy a folyadék háztartásom rendben van, ha nagyon átlátszó, vagy sötétbarnára vállt, akkor kell a helyzetet kezelni.
Menet közben alig ettem, másfél croissant vajjal és reszelt sajttal, pár gerezd paradicsom kis sóval, banánszeletek, három szem csoki, két aldis gyümölcsszelet, fél liter saját gyártású smoothie (banán, eper, kivi, körte, alma, egy vérnarancs leve, víz), és 70 km után ebédre egy kis adag borsós-parmezános bulgur séta közben. Figyelembe véve, hogy normál esetben majdnem egész nap eszegetek valamit ez elég kevés nagyjából 10 órára elosztva.
Iszogatni a klasszikus trió, víz, iso, kóla. A nagy melegben locsolgattam a fejem búbját is. Ja igen, DM-es kálium porral és magnéziumos szőlőcukorral pótoltam a kiizzadt sókat.

kor2.jpg

Összességében probléma mentesen elvoltam, nem esett le körmöm, nem dörzsölt, fájt, nem jött görcs, nem ment has, és igazából a körözgetésbe is beletörődtem. A "rohadt domb", később "kurva emelkedő" sem akasztott ki, és bár az első 50 km-en 150-es pulzusértékeket is láttam, az elvárt 140 helyett, Tomi megnyugtatott - és igaza is lett - hogy ne aggódjak, később már ha akarom, sem fogom tudni feljebb tolni. 50-70 km között volt egy kis holtpont, 70-85 között újult erő, tíz órán belüli remény, de az esti öltözés után nem tudtam már rendesen nekieredni. 32 percen belüli köröket kellett volna még mindig futnom, de a sötétben fejlámpával botorkálás a kivilágítatlan, sötét erdei műúton minden kedvem elvette, lassultam, nyafogtam, nagyon-nagyon vártam a végét, és tucatnyiszor elmondtam, hogy ilyet soha többet.

celvonal55km.jpg

A körözgetés előnye, hogy a versenytársakkal (főleg miután az 50 km-esek kiszálltak) összemosolyogsz, integetsz, biccentesz. "De hülyék vagyunk", "megy ez még", "kivagyok, de próbálok mosolyogni" nézések ezek. Energiák adódnak át és sokszorozódnak meg, amikor a barátokkal pacsizol. Látod a másik arcán, tekintetén, mozgásán hogy mi a helyzet. Érdekes, az egész verseny alatt nem láttam megtört tekintet.
A sötétedés mindezt elvette tőlünk. Erejük végét járó, fejlámpával egymás elvakító veszélyforrásokká váltunk. Nagyon örülök, hogy csak két kört kellett ebben a sötétben megtennem, nem is tudom a 12 órás szintidővel küzdők hogy bírták kezelni ezt. Lehet, hogy ha az óraátállítás utáni világosban fejezzük be, akkor jobba kedvvel ér véget a verseny, de így tőlem szokatlanul befordultam.
Az utolsó három körben elengedtem a 10 órán belüli teljesítést, ami egyáltalán nem zavart, ilyenkor már nincs jelentősége, hogy 5-10 perccel előbb vagy később végzel. Az utolsó (kivilágított!) pár száz méter meghozta azt az örömöt és megkönnyebbülést, amiért ezt az egészet csináljuk, ráadásul pont az eredményhirdetésre értem be, ahol megtudtam, hogy Lubics Szilvi három (8 óra 27 perc), Muhari Gábor hat kört vert rám (6:50, új pályacsúcs). Muhari utolsó 500 méterén pont összetalálkoztunk, tapsoltam, fütyültem neki, ekkor az addig robotként futó versenyző végre felnézett és elmosolyodott. Hát az utolsó 500 méteren én is mosolyogtam rendesen, 10:08:58 a vége, kérem azt a gulyásleves azonnal.
Most másnap én mozgok robotként, síkon csak-csak elvagyok, de a lépcsőzés fáj, főleg a térdeim mondják, hogy hagyjuk ezt. Másfél óránként ennem kell, másfél kilót fogytam, az érzéseim az ultratávokkal kapcsolatban pedig felemásak. Ilyet még egyszer nem, az biztos, már tudom, hogy az én terepem az 50 km körüli trail futás, azonban a 100 km aszfaltost mindenképp ki akartam egyszer próbálni, és ehhez az Optivita volt a legjobb választás.

Utóirat: Teljes komolysággal kérem a rendezőket, hogy tiltsák meg, hogy a versenyzők Puzsér Róbert podcastjait hallgathassák KIHANGOSÍTVA. Az adott sporttárs másik hobbija az volt, hogy egy centire jön közvetlenül mögötted, illetve, hogy úgy viselkedik a segítőjével, mintha a seggéből húzta volna ki :/

10 komment

2017.02.18. 16:00 rrroka

Minden hónap harmadik hétvége terep hétvége

Címkék: terepfutás érdi hendikep terep hétvége

Tök jót találtunk ki futónagykövet társammal Ildivel, mivel az érdi BSI futónagykövet csoportból már egyre többen bátorkodnak nekimenni a terepfutásnak, sőt van aki szinte kizárólag aszfaltmentesen fut.
Szóval az lesz, hogy minden hónap harmadik hetében Terep Hétvégét tartunk. Első nap becsatlakozunk az idén tíz éves Érdi Hendikep Futásba, ahol egy 5 kilométeres pályán mérhetjük fel fejlődésünket havonta úgy, hogy pontozzák a részvételt, azt, ha megjavítjuk a korábbi legjobb időt, illetve alkalmanként a jelmezben futást. Nyilván nem csak egy kört megyünk ezen a pályán, most is két kört saraztunk, én ezt úgy, hogy első körben megmutogattam a pályát azoknak, akik még nem voltak (szalagozás van, de nem árt egy túravezető), a másodikban pedig tempós futással igyekeztem összesarazni a hajam is és/vagy elnyalni egy kanyarban. Egyelőre sikertelenül, majd legközelebb!


Vasárnap délután mindig más helyszínre fogunk menni, most az Anna-hegyet vesszük célba, ott is két kör a terv, csak ott van 250m szint egy körben (a hendin 100 körül). Ez úgy nagyjából 12-14 km lesz, de itt is lehet egy kört menni, az egy terep hetes.

Nem titkolt célunk a kezdőket bevonni, ezért nyilván elhívtam Keratomit is! :D Bár ő italozást/koncertezést tervez szombat este, remélem hogy benéz hozzánk, tök rég láttam a mosolygós kis arcát.
Na zárásnak itt egy kép, hogy milyen jó sár volt. Nem tudom miért élvezzük annyira felnőttként összedzsuvázni magunkat. :D  Ti tudjátok...?

hendi-sar.jpg


Ja és ha van kedvetek, gyertek! Ez Facebookon, az BSI Futónagykövet - Érd csoportba részletesen kiírtukaz eseményt.

4 komment

2017.01.12. 09:00 rrroka

Szénné fagyni Gútán jó kezdete az évnek

Címkék: verseny maraton hipotermia gútai vízkereszt maraton

 

guta_rajt.jpg"(Róka) - Nem vagyunk normálisak maratont futni ilyen hidegben...
(Tomi) - Te vagy a nemnormális, én félmaratonra neveztem..."

Maraton - rrroka

Nagyon hideg volt. Meg szél. A szél jó volt, ha hátulról fújt, de a tapasztalt futók tudják, hogy ha egy verseny A-ból B-be tart, majd ugyanazon az útvonalon vissza, akkor bizony a hátszélből szembeszél lesz, és a szembeszél mindig a végén jön.
A szelet én egyébként úgy oldom meg, ahogy a dombokat: nem törődök vele. Ez egy megváltoztathatatlan tulajdonsága az adott pillanatban a versenynek, kár belelovalni magunkat abba, hogy ez mennyire feltart, egyszerűen meg kell oldani. Futótechinkával és megfelelő tempóval könnyen leküzdhető, vagy legalábbis átvészelhető. Kis lépésekre kell váltani, rá kell dőlni a szélre, és nem szabad ragaszkodni a szél nélküli tempóhoz, hanem a szél nélküli intenzitást kell tartani. Pulzusmérővel ez ugye könnyű, de nekem már az első 3 km-en befagyott a mellkaspántom, nem adott jelet, próbáltam újra konnektálni az órához, de nem nyert, kénytelen voltam érzésre futni.
Mondjuk a -12 °C eléggé le tudja vinni az átlagpulzust, szóval nem tudom mennyire lett volna amúgy releváns.
Remek megoldás, hogy a fordító nem fél pályánál van, ez fejben nagyon segíthetett szerintem félmaratonon is, de maratonon, amikor 25 km-nél fordulsz, akkor csak kicsit kocogsz és megvan a 2/3, hát nem szuper?
Még a fordító felé haladva Vágfüzes határában van valami természeti anomália, amit már előző évben is éreztem. Itt olyan túlvilági hideg áradt lassú de folyamatos szél formájában, hogy az arcom elkezdett megdermedni, úgy éreztem jégpáncél képződött rajta, többször megérintettem, hogy tényleg így van-e, meg grimaszoltam, arra számítva, hogy a jég recsegve törik majd össze. “Arcára fagy a mosoly” ez itt szó szerinti értelmet nyert, ez volt szerintem a legdurvább rész. Ez egy olyan fura hideg szél, hogy visszafelé, amikor hátszéllé változott, akkor is hideg volt!
A vágfüzesi frissítőpont jeges kóláját és ásványvizét bármikor elfogadnám a SPAR maratonon. Nem tudom hogy bírták a pontőrök a több órás ott tartózkodást, minden esetre nagyon megköszöntem neki és “Jók vagytok!” kiáltással haladtam előre kérlelhetetlenül.
Aztán jött a fagyhalál.
Pedig szerintem ekkora már felmelegedett a hőmérséklet -10°C-ra.

guta_pingvinek.jpg

30 km-nél fordultunk rá a Vág melletti gát monoton, egyenes, ingerszegény, monokróm fehér-szürke, enyhén emelkedő szakaszára, ahol folyamatossá vált a szél szemből. Az első 3-4 kilométeren nem is volt baj, a tempóm által fűtött kis belső kazánom jól üzemelt, a kezem, lábam tette a dolgát magától, fejben pedig elkalandozhattam. Biztos ismered ezt az érzést, teljesen jól elgondolkozol dolgokról, megírsz fejben egy fél posztot, kitalálsz valami nagyszerűt, de aztán szinte soha nem tudod felidézni miről is ábrándoztál. Na ez így ment 35 km-ig, amikor megtörtént az, amire ezen a ponton nem számítottam, vagyis hirtelen még hidegebb lett. Konkrétan nem fáztam, de érzetem, hogy ledermednek az izmaim és tompa érzéketlenség lesz úrrá az ujjaimon. Az egérnyomkodó ujjamért, mint elsődleges munkaeszközömért komolyan elkezdtem aggódni.
Itt gondolkodtam el először azon, hogy normális dolog-e amit csinálok, és hogy jövőre akarom-e. Két frissítőpont mellett mentem el evés-ivás nélkül, _tudom_ hogy kellett volna, frissíteni hidegben is kell, de semmi esélyt nem láttam arra, hogy a megállás jó irányba mozdítaná a továbbhaladás iránti lelkesedésem. A kulacsomban a házi készítésű gyümölcspüré (kézműves vitaróka) jégkásává változott.
A végére tökre belassultam, jött pár görcs-ígéret, és bajban is lettem volna, ha egyszer csak végre véget nem ér a gát, és rá nem kanyarodunk a városba vezető utolsó két kilométerre, ahol azért sokat javult a hőérzet.
Végül 3:34-el besántikáltam a célba, produkáltam pár tünetét a hipotermiának, de hamar bevonultunk az épületbe, kis feleségem hozott egy jó gulyást sok csípőssel, és 10 perc múlva már úgy éreztem magam, mint valami kib*tt nagy hős.
Jól indult az év, rögtön az elején van mire szerénynek lenni.

guta_befuto.jpg

Félmaraton - Keratomi

A szél maradt meg nekem is leginkább Gútából. Persze, mikor két évvel ezelőtt voltam itt, akkor is nagyon fújt, de legalább nem volt ennyire hideg. A körülményekkel futás közben én is úgy vagyok, mint Róka, hogy hát ez van, ezt kell szeretni, de a széllel még nem sikerült megbarátkoznom. Inkább legyen nagyon hideg, vagy nagyon meleg, vagy essen az eső, bármi jó; a szél viszont olyan mint a … na mindegy, hátulról jó, és akkor nem kell leírnom a hasonlatot. A megfelelő futótechnikát én is megtaláltam egyébként: lényegében törzsdöntéssel próbáltam haladni, hogy az arcomat ne érje a fagyasztó. Így is minden elvemet feladva a cukor tartalmú ételek/italok kapcsán kénytelen voltam meleg teát inni a frissítőpontokon. A túléléshez kellett, és végül is finom volt. Érdekes, de ne fázott semmim igazán, csak az arcom Steven Segal-osodott.
A futás jó volt, én kényelmes, kocogós tempót mondanám hogy választottam, de ez igazából ennyire tudtam felpörögni most. Ilyen hat perc körüli ezrekre. Az nekem is tetszett, hogy a forduló nem a felénél volt, mondjuk így kicsivel több szembeszelet kellett elviselni.
Futás után volt meleg étel kenyérrel, sütivel meg kólával sörrel. Egyedül a zuhanyzó hiányzott, de végül is  a hideg konzerválta a szagokat, így nem voltunk büdösek a végén.
Ja, az ágyút majdnem elfelejtettem: egy igazi löveg a startpisztoly. Én nagyon készültem a hangjára, de így is majdnem beszartam, képzelem, hogy aki nem számított rá mit élhetett át.

guta_fake2.jpg

15 komment

2016.12.28. 07:00 rrroka

Havi talpalávaló dupladal kéthetes maratoni felkészüléshez

Címkék: talpalávaló maratoni felkészülés gútai vízkereszt maraton Anna-hegy

Tejóég, jövő szombaton gútai Vízkereszt maraton! - jutott eszembe Karácsony másnapján és gyorsan el is szaladtam futni egy huszast, pedig a bejgli ízét még a számban éreztem és alig olvadt fel az éjszaka leesett ónos eső jege az utakról.
Szóval hősként futottam a szemerkélő esőben a Hárosi-öböl végéig, csősál, hosszú ujjú, futónadrág, erre jött egy izmos csávó félmeztelenül pamut rövidgatyában mezitláb és pont arra ment, mint én, még lassítanom is kellett nehogy utolérjem. A parton sétálók kérdő tekintetére csak a vállam vonogattam. Kb. két hete reggel hatkor a -5 ºC-ban egy rövidnadrágos trikós csávót láttam futni. Mondjátok meg mégis mi értelme ennek? A vagányságon túl minden rossz benne. Rossz a szerveknek, az izületeknek és az izmoknak egyaránt. Ez vmi futós megfelelője a jegesvödrös kihívásnak, vagy vmi spartan race-es hülyeség? Öltözz fel rendesen, úgy menj futni, kész. Persze tudom, hogy nem ártanak ezek senkinek és talán titokban mind fantasztikusan tudnak fütyülni, vagy mit tudom én.

A futást mostanában a Spotify "Totaly Stress Free" playlistjének egyértelműen legjobb dalára kezdem, melynek (a számomra amúgy teljesen ismeretlen) Xavier Rudd az előadója. A Follow the sun egyértelmű aláfestőzenéje lett az utóbbi időszaknak, nyugis kezdés, rákapcsolódás a flow-ra, stressz ki, az ilyesmihez hangulat kell.
Mostanában a megszaporodott budapesti utazások miatt amúgy is rákaptam arra, hogy zenefüggönnyel szeparáljam el magam a közösségi közlekedés közösségétől, ez a  futásnál hatványozottan működik, ha jól csinálod tényleg olyan, mintha a Salomon futócipőgyár valamelyik futós promóvideójában szerepelnél.

Tegnap meg korán végeztem a melóban, az érdi csoport reggel volt Kamaraerdőn futni egy jót, én is a természetbe vágytam, ugyanakkor kéne a km gyűjtés és a door-to-door futás mégiscsak a legpraktikusabb, az Anna-hegy kézenfekvőnek tűnt akkor is, ha óriási szél fújt éppen és északról sötét fellegek közeledtek, miközben kissé alulöltöztem. Utóbbit könnyen lehet kompenzálni egy olyan útvonalon, ami az első 7,5 kilométerén kizárólag felfele vezet, csak szaporázni kell a lépéseket, pulzus és lépésszám legyen 170! Fázol még? Eszedbe sem jut.
Tervben volt, hogy a kilátóból csinálok egy panorámaképet, de piros-fehér szalagokkal volt lezárva, és bár rongyosak voltak már eléggé, mégsem volt kedvem felmászni, inkább próbáltam összekomponálni a naplementét a grafitizőt ábrázoló grafitivel.

grafitizo.jpg


Eldöntöttem, hogy nem egyből visszafordulok, hanem megcsinálom az egész törökbálinti hendikep kört, vagyis lekocogok a faluba, és a nagy emelkedőn meg föl. A pulzuskontroll nehezen összeegyeztethető a terepfutás dombjaival, pláne ha a legnagyobb emelkedőn ad be a random playlist lemezlovasa egy pörgősebb nótát (a számomra amúgy ismeretlen) Spiderbait zenekartól. A Black Betty 1:50-nél kezdődő kiállása szépen felvitt a dombon.

Nem hiszem, hogy ez a klip rosszabb lett volna ha kimaradnak az idióta filmjelenetek. Na mindegy.

A tapasztalt futók már tudják, hogyha egy útvonal A-ból B-be tart és végig emelkedik, akkor B-ből A-ba visszafele végig lejtő jön, akkor is, ha a Yours Truly futásokon ezt minden évben sikerül megcáfolnunk. Nekem tegnap nem volt más dolgom, minthogy hazaguruljak az immár stabilra beállt endorphin-rush hullámon, esetleg mégis próbálkozva menet közben egy fél panorámával, vagy legalább napsütés-felhőkkel kompozícióval.

naplemente_panorama.jpg

Hosszú ideje nem volt olyan, hogy az utolsó kilométeren fejben már a hűtőben kotorásszak, hm sajt vagy olivabogyó, legyen mindkettő, nézdmár kolbász, jöhet!, mégsem rohantam be egyből ahogy a ház elé értem, hanem nyugisan sétálva megvártam, míg az aláfestő zeném a végére ér.

Jövő hét szombaton találkozunk Gútán!

4 komment

2016.11.22. 13:40 Keratomi

Μαραθώνιος Αθήνας

Címkék: futás maraton Athén Athén Authentic Marathon

A futás azért is jó, mert egy csomó olyan helyre juthat el az ember általa, ahova egyébként nem biztos, hogy menne. Vagy esetemben, biztos hogy nem menne. Én túl kényelmes vagyok ahhoz, hogy csak úgy utazgassak, nekem kell legyen valami cél is. A vízparton ücsörgés, múzeum látogatás pedig általában nem az. De mondjuk, ha van valahol egy jó kis futóverseny, akkor már mindjárt érdemes összekötni a kellemeset a szokásokkal, és utazni egyet. Idén például Athénba, ahol az Authentic Marathon-nak nevezett futóversenyt rendezik meg, nyilván az autentikusnak tartott útvonalon.

20161112_142015.jpg

Onnan jönnek majd a futók


Még tavasszal neveztem, három csomag volt, egy alap, egy amihez pluszban póló is jár, és egy ami ezeken felül ingyenes tömegközlekedést adott Athénen belül. Én a kettest választottam, a póló egy tök jó Adidas tecnikai cucc. Az már más kérdés, hogy túl nagy méretet adtam meg, amit szó nélkül cseréltek kisebbre, majd a cserélős bácsi a kezembe nyomta az ingyen utazásra jogosító jegyet. Mondtam neki, hogy nekem ez nem jár, ő meg mondta, hogy nem baj, azért csak tartsam meg. És ez már nem az első eset volt, amikor megállapítottam, hogy a görögök tök jó fejek. Mindenhol nagyon segítőkészek voltak, a többség beszélt angolul, nagyon türelmesen próbálták megérteni, amikor az - egyébként latin betűkkel is feltüntetett - utcaneveket próbáltam kimondani.

20161112_114017_mod2.jpg

Keratomi a versenyközpontban


A szervezés is kiváló volt. A rajt ugye Marathonban volt, oda buszok vittek ki reggel. Azt gondoltam, hogy olyan görögösen lesz megoldva a dolog, hogy ezer emberre lesz három jármű, de nem. Egy idősáv volt megadva a buszok indulására, én kb ennek az első harmadában értem oda, és nagyon sok busz volt, mindenki szépen kultúráltan szállt fel rájuk, ahogy egy megtelt már indult is. Kb negyven percig tarott az út. A rajt helyszíne is hatalmas volt, égett az olimpiai láng, nagyon sok mobil WC-t raktak ki, várakozni egyáltalán nem kellett. Pedig sokezer induló volt, akiket tíz zónából indítottak. A futásig hátralévő időt kávézással, nézelődéssel töltöttem, kicsit hűvös volt, de a szervezők osztogattak nagy nejlon zsákokat, hogy ne fagyjon meg az ember. Mondtam már, kiváló volt a szervezés?

20161112_131148.jpg

Athéni kikötő

Kilenc óra után pár perccel indultam el a hármas zónából. Szerintem sikerült jól belőnöm a zónát, mert nagyjából egy tempóban haladtam a többiekkel, úgy hogy közben még nézelődni is volt lehetőség, nem volt nagy a tempó. Az útvonal nagyon szép. A településeken, amiken átfutottunk nagyon sok ember állt kint az út szélén, és mindenki tapsolt, a futókat bíztatta. Néha olyan érzésem volt, hogy minden lakó kint van az út mellett. Sok helyen gyerekek nyújtották a kezüket pacsira, szólt a zene, hatalmas volt a hangulat. És bár az egész út le volt zárva (Athénban is!) sehol nem láttam türelmetlen, dudáló, ideges autósokat, akik szerint ki kellene menni inkább az erdőbe futni, mert a város a kocsiké. Mindenki jókedvű volt, eleinte még a futók is.

20161112_161123.jpg

Athén az Akropolisz alól


A frissítőpontok nem tudom, hogy milyen sűrűn voltak, de nagyon sűrűn. És fél literes palackban osztogattak vizet, később izót is. Itt mondjuk nem tetszett amit a futótársak műveltek: kinyitották a palackot, egy részét a földre locsolták, ittak belőle két kortyot, majd a többit eldobták. És nem is a csomó kuka egyikébe, csak úgy az út szélére. Szerintem az ilyen négy órás tempóban, ahol mi mentünk igazán nem számít az a két másodperc, amit a kukáig meg kell tenni. Persze akár azt is lehet, hogy az ember viszi magával a palackot, és amikor szomjas kortyol belőle. Nekem így három palack elég volt végig. Szóval a palackos megoldás jó, de kicsit pazarló. Mást én nem vettem el a frissítő asztalról, éhes nem voltam, így nem is nagyon tudom, hogy milyen kaják voltak. Banán biztosan.
A pálya elég szintes, kb tíz km csak felfelé megy benne a közepén. Cserébe viszont az utolsó 8-10 km lejtő. És a végén a stadionba futás, az nagyon felemelő érzés. Az élményfaktor ezen a maratonon volt a legnagyobb az általam eddig futottak közül.

20161112_141909.jpg

A cél helyszíne, a Panathenaic Stadion


Összességében maximálisan megérte az Athén maraton: az útvonal, a hangulat, a szervezés mind-mind kiváló volt. Athén pedig érdekes város, sok látnivalóval, normális árakkal, segítőkész emberekkel.

5 komment