HTML

Nordic walking képzés

Ismét lesz nordic walking képzés Érden!

A képzések időpontja:
szeptember 3.
vagy
október 1.
vagy
október 15.

14.00-18.00 óráig.

A képzés helye:
Érd, Favágó utca (napközis tábor)

Jelentkezés:

Hívj fel!
Karóczkai Magdi  06-70-311-6433 

Írj!   
nordicerd@gmail.com  

Licenc

Creative Commons License
Ezek a művek Keratomi, Lemúr Miki és rrroka, valamint vendégszerzők írásai. Ők ezen a blogon Creative Commons Nevezd meg!-Ne add el!-Ne változtasd! 2.5 Magyarország License alatt publikálnak.
A felhasználáshoz kérd az engedélyüket!

Havi talpalávaló

Ehavi talpalávalónk rrroka ajánlásával:

Vad Fruttik: Majom majom

 

 

fbcsoport.jpg

Kövess minket a Facebookon is!

 

erdifutovagyok.jpgÉrdi futó vagy? Én meg a BSI érdi futónagykövete! Ha szívesen futnál egy érdi közösséggel, akkor:

Csatlakozz a futócsoportunk FB oldalához!

Utolsó kommentek

  • DirtyHarry: Én maradok a száraz sár leütésnél, ha nagyon mocskos, akkor talán szivaccsal átmosom, de amugy meg... (2016.08.28. 15:59) Futócipő mosása - igazi cipő, igazi sár, igazi mosás
  • csong: Szerintem nyugodtan lehet mosógépben mosni. Mosózsák, Rövid program, 30fok, minimális centrifuga. ... (2016.08.28. 12:51) Futócipő mosása - igazi cipő, igazi sár, igazi mosás
  • Keratomi: @nezumi: Csak nehogy felegyék a madarak, mint a Jancsi és Juliskában. :D (2016.08.16. 16:14) Suhanás
  • nezumi: Ha elvesznétek, a barna turmix nyomain keresünk benneteket. (2016.08.16. 16:03) Suhanás
  • Keratomi: @rrroka: Majd dokumentáljuk a kísérletet írásban, illetve álló- és mozgóképpel egyaránt. :) (2016.08.16. 13:13) Suhanás
  • Utolsó 20

Címkék

10 km (1) 12 órás futás (1) 15km (1) 20 (1) 2011 (1) 2030perc futás (2) 3vulkán (2) 6 órás futás (1) amorf lovagok (1) áron (1) átmozgatás (1) a hátunk mögött (6) balaton (7) balaton maraton (5) balaton szupermaraton (6) Balboa-kör (4) bánya (3) bátortábor (1) bécs-pozsony-budapest (6) betegen futni (1) betegség (1) betonnt (1) beurer pm45 pulzusmérő óra (1) BGy (1) bitliszbá (10) blog (4) blogajánló (3) borvidék félmaraton (1) Börzsöny (1) Börzsöny Trail (1) bozót (1) bringázás (1) budai trail (1) budapest (1) Bükk (3) camelback (1) chifutás (4) chifutás tanfolyam (1) Classic Balboa (1) csonthártyagyulladás (2) csősál (1) csúszásgátló (1) decathlon (2) délibáb félmaraton (1) dioptriás futónapszemüveg (1) diósd (1) dobzse (1) domb (7) dombos útvonal (46) duna gát (68) dupla decaironman (1) dupla élmény (1) eBay (1) edzés (251) edzésterv (5) éhség (1) elmaradt (1) első maraton (3) endomondo (2) endorfin (3) érdekesség (1) érdifutóvagyok (1) érdi hendikep (12) Érdi szilveszteri futás (1) érdkörbe (1) európa bajnokság (1) fartlek (4) felkészülés (1) félmaraton (24) fényvisszaverő mellény (2) foci (1) fogyás (1) fotók (3) fotókutya (3) fundoklia (45) fuss csepel (1) futapest (1) futás (352) futás. (2) futas. (1) futócipő (16) futócipő app (2) futócipő mosása (1) futócipő tapasztalat (4) futócipő teszt (3) futócucc (18) futódzseki (1) futófotó (2) futóiskola (1) futókutya (5) futónagykövet (1) futóparti (6) garmin (1) gát (2) Gazdagréti Tavaszindító Futóverseny (1) generali futógála (1) gerecse trail (2) gerinctorna (1) GPS (5) gpx (1) GTX (1) GTX futócipő (1) gútai vízkereszt maraton (2) hárosi-öböl (1) hátunk mögött (24) havi (1) havi powersong (15) hendikep (8) heti powersong (2) hideg (1) hírek (4) (2) holtpont (1) hőségriadó (2) hosszutav (9) hosszútáv (1) hosszutav. (2) hosszutav blog (1) humor (1) húszszoros ironman (1) ilovebalaton (1) instagram (20) interjú (1) intersport (1) it szalag (5) jazz (1) jótékonyság (1) jótékonysági futás (3) k100 (1) kalenji (6) Kalenji Protect 1000 (1) Káli-medence (4) Káli futás (1) karmelegítő (1) kékes (1) keresztedzés (1) kihívás (1) kinizsi százas (1) kolozsvár (1) komáromi erőpróba (1) közkút (2) kropkó péter (1) ktf20 (2) kutya (3) lágymányos (1) limonádé (1) linz (1) Linz Marathon (2) magasles (4) marathon (1) maraton (36) maratoni felkészülés (14) maratoni tervek (5) maratonka (1) maratonszűz (1) margitsziget (1) maszk (1) mátra (2) mikulás futás (2) minimaraton (1) mp3 (1) nagytétény (10) nemmegy (10) nike (5) nike+ app (3) nike alvord (1) nike futóklub (1) nike lunarglide (1) nike pegasus (1) nike vomero (2) nordic-walking (1) nordicwalking (5) nyújtás (2) omni 10 (1) omni 12 (2) Optivita (1) orfű (1) orrszarvúbogár (1) Őrség (1) oruxmaps (1) pannonfunk (3) peldakepeink (2) phoenix (1) phoenix 5 (1) phoneix 6 (1) piros85 (5) polar (2) Polar RCX5 (1) polar rs800 (1) powersong (34) pulzuskontroll (2) pulzusmérés (3) pulzusmérő (5) rádió (1) résztáv (7) Róka és a komák (2) Runners World (1) runtastic (10) saaby (1) sár (1) sárd utca (4) Sárvár (1) saucony (9) sean conway (1) sérülés (4) siófok (1) sóskút (1) sparmaraton (1) spar maraton (8) staféta (1) Suhanj!6 (1) Süle Zsolt (1) süti (1) szekszárdi borvidék félmaraton (1) szelidi-tó futás (3) szentivánéji futás (1) szigetkör (1) talpalávaló (53) talpbetét (1) tapasztalat (1) tárnoki tófutás (2) tartósteszt (1) térdkoptatás (1) terep100 (1) terep50 (2) terepfutás (46) terepfutócipő (1) terepfutó edzésterv (1) terepverseny (18) terheléses vizsgálat (2) teszt (1) titkos edzésterv (3) (3) tóparti (5) tóparti futóparti (9) turistafutás (3) tv műsor (1) ultrabalaton (18) ultrafutás (18) ultramaraton (10) ultratrail (2) útvonal (3) vacsora (1) váltó (2) vélemény (1) velencei (8) velencei tó (8) verseny (95) versenynaptár (1) Vértes (3) Vértes Terep Maraton (1) videó (2) vivicitta (1) Vonyarcvashegy (1) VTM (3) wps (1) yi chi (1) yoloka (1) yourstruly (10) yt25 (5) yt50 (4) Címkefelhő

Fuss, ahogy jól esik!

2016.08.27. 18:00 rrroka

Futócipő mosása - igazi cipő, igazi sár, igazi mosás

Címkék: futócipő saucony futócipő tapasztalat omni 12 futócipő mosása

Talán említettem már, hogy a Szelidi-tó futáson volt némi sár, ugyanis a verseny napján majdnem a rajtig zuhogott felhőszakadás erősséggel, a pálya fele homokos dűlő ÉS valaki előző héten feltárcsázta az egészet, ezzel olyan frankó húsz centis laza talajt alakított ki, amibe eső nélkül is móka lett volna futni.

Tárcsázás
fotó: agroinform.com

Szóval a cipőm tropa lett, még jó, hogy már ismertem a pályát, és a lejártabb, 1300 kilométeres Saucony Omnit 12-t vittem, nem a vadiújat. A verseny után jópáran beálltak a tóba suvickolni a csukájukat, én előbb meg akartam várni, míg rászárad a sár és a nagyját simán eltávolítom azzal, hogy vidáman, de alaposan összeütögetem őket.

fotó: Rozsos Zoltán

Megvártam, összeütögettem, annyira nem lett jó.

futocipo_mosas_elott.png

Mi legyen? Mosógép? A futócipő a mosógépben olyan idegen, mint gárdista a Szivárvány óvoda kerítésfestésén! Hamar lebeszéltem róla magam, szerintem a cipőtalp EVA habja nem szereti annyira az ázást. Így nem maradt más, mint a langyos vízben lubickolás az udvaron.

Kivittem egy vödörnyi jó kis vizet, fogtam egy rongyot, és darabokra szedtem a cipőm, betét ki, fűzők ki. Itt sem vágtam bele a vízbe a kis testét, hanem a talpbetétet külön áttörölgettem csak simán a nedves ronggyal, aztán a talpat is áttöröltem belülről, hogy a por eltűnjön. Átöblögettem a cipőfűzőt, azzal sok gond nem lesz.
Viszont a gyönygvászon az problémás. Ha elkezded a külső részt suvickolni, akkor csak egyre jobban belenyomod a sarat a cipő belsejébe és rommá áztatod az egész párnázást. Hát akkor belülről kell kifelé mosni nem? De. Jó alaposan bevizetem a rongyocskámat és gombóccá gyűrve a gyöngyvászon elemeihez nyomtam, így olyan könnyedén folyt ki a sár az anyagból, mint a közpénz az állami cégből.
Ezután az alaposan kiáztatatott ronggyal áttöröltem a külső hevedereket és műanyag elemeket és már volt is egy, hát ha nem is új, de felújított, sokat futott cipőm, garázsban tartott, nemdohányzó, megkímélt állapotban.

futocipo_mosas_utan.jpg

Tök jó lett nem? 
Futottam benne már háromszor, hosszúfutás, dombozás, terep, a mosástól semmi baja nem lett, pont úgy simul a lábamra, és pont úgy eszi a kilométereket, mint eddig.
Ha valakinek van kontroll mintája tóban mosásra, mosógépben mosásra, akkor kérem szépen hasonló alapossággal dokumentálva küldje el közszolgálatilag. Köszi!

2 komment

2016.08.24. 08:00 rrroka

Őszi nordic walking képzés Érden! Terepfutóknak is hasznos!

Címkék: terepfutás terepverseny nordicwalking

Kis feleségem edzője, Magdi, ismét tart majd nordic walking képzést a szokott helyen, a parkvárosi napközis tábornál.

Sokszor mondtam már, hogy szerintem a nw alapokat érdemes megtanulnia a terepfutóknak is, a botozás az emelkedőkön és a lejtőkön is nagy segítség, stabilitást ad és erőt spórolhatunk, én is szoktam a botokat használni a terepversenyeken.

image.png

Örömmel értesítelek, hogy ismét lesz nordic walking képzés!

 

Miért jó a nordic walking?

  • mert minden korosztály űzheti,
  • mert régen mozogtál, sportoltál, 
  • mert jó levegőn, jó társaságban gyalogolsz,
  • mert olcsó,
  • mert minden porcikádat megmozgatja,
  • mert végre szeretnél valamit tenni az egészséged érdekében!

Ha felkeltettem még jobban az érdeklődésedet jelentkezz a képzésre!

 

A képzés ideje: 2016. szeptember 3. október 1. és október 15.

                          14.00-18.00 óráig.

A képzés helye: Érd, Favágó utca (napközis tábor)

( Megközelítése: M7-es alatt átkelve végig az Iparos úton, majd a domb után kb. 100 m-re balra kanyarodni az Esztergályos útra. Ezen végig az utolsó házig, ott ismét balra, és az út végén megtalálod a tábort.)

Hogyan tudsz jelentkezni?

Hívj fel! 

Karóczkai Magdi  06 70 311 64 33 

Írj!   nordicerd@gmail.com  vagy  karomagdi@gmail.com

Nézd meg a honlapomat!   www.nordicwalkingerd.hu

Jelentkezésnél feltétlenül add meg, melyik képzésnapot választod!

Várom jelentkezésedet!

Üdvözlettel:

Magdi

Szólj hozzá!

2016.08.13. 13:51 Keratomi

Suhanás

Címkék: jótékonysági futás Suhanj!6 6 órás futás

Viszonylag kevés sorozatot nézek, de például a Big Bang Theory-t igen. Aki nem ismerné, annak elmondom, hogy ebben négy kocka srác a főszereplő (meg a szomszéd csini csaj), akikkel mindenféle kalandok történnek. A kockát úgy kell érteni, hogy tényleg nagyon elvontak, például az egyik elméleti fizikus. Volt egy olyan rész, amiben szombat este egy tücsköt vadásztak a lakásban, mert hallva a ciripelést nem tudták eldönteni, hogy milyen fajtájú a rovar és fogadtak. Ehhez persze meg kellett találni, szóval mentek a hang után. Már egy ideje keresték, amikor az egyikük felnézve feltette a kérdést: kíváncsi vagyok, hogy a normális emberek mit csinálnak szombat esténként?

Nos, valami ilyesmi is járt az eszemben szombat este, amikor megérkeztem Szigetmonostorra, ahol vasárnap 0:00 órakor rajtolt az ötödik Suhanj!6 éjszakai hat órás futás. Mondjuk túl fitt nem voltam, mert előtte négy napig azt csináltam, amit a normális emberek: nyaraltam, eközben az alvással töltött órák száma fordítottan volt arányos az elfogyasztott alkohol tartalmú italok mennyiségével, és nem az alvás javára. Mindegy, mindenképpen ott akartam lenni, mert három éve itt futottam az első hat órásomat, és nagyon nagy élmény volt. Tavaly előtt másfél óra toi-toi-zás után inkább hazamentem, WC-n ülni ott is tudtam, futni meg a sehol sem. Tavaly is nevezve voltam, de akkor más problémáim voltak, el sem mentem. Idén viszont...hát, ott voltam, lényegében a nyaralásból érkeztem.

Volt nálam egy kis gyümölcs turmix (amolyan házi VitaTigris), amibe kávét is kevertem, nehogy elaludjak. Alkoholmentes sör, és napraforgó volt még nálam. Ja, meg víz. Igazából csak a vizet és a gyereksört fogyasztottam, meg azért, hogy legyen értelme hogy vittem, párszor belekortyoltam a turmixba is.
A futás egyébként jól ment, bár igen lassan haladtam, és óránként egy WC szünetre még így is meg kellett állnom, - a vizuális típusok ugorjanak egy sorral lejjebb - nem tudom, hogy annyi minden honnan jött ki. Na. Fúj. Szóval körözgettem a gáton a Duna mellett. A pálya jó volt, egy kis emelkedővel, a hangulat a szokásos bulizós, a váltók meg a gyors egyéniek rendre mentek el mellettem, a fejlámpám merült, és végül is minden rendben volt. A napfelkelte tényleg szép volt, és örültem, hogy végre levehettem a világítást a fejemről, utálok lámpával futni. A nyoma így is elég sokáig megmaradt. Aztán reggel hatkor mindenki abbahagyta amit éppen csinált. Azt tök jó, hogy itt nem kell megvárni egy helyben a tört kört mérő embereket, mert egy lufit a rajtszámmal le lehet tenni a megállás helyére és el lehet sétálni. Mondjuk bundáskenyerezni. Én azt kihagytam, és kis pihegés után haza indultam, hogy zuhanyozzak és aludjak.

Három év után tehát ismét végigfutottam a Suhanj!6-ot, és bár "csak" 55 km-t mentem, de azt holtpont és fájdalmak nélkül (óránként pár percet pihenve :D ).


Ja, és rájöttem, hogy mit csinálnak a normális emberek szombat esténként: futnak. :)

12 komment

2016.08.08. 08:30 rrroka

Szelidi-tó futás

Címkék: verseny futás sár terepfutás szelidi-tó futás

#szeliditófutás 33km@20m+ (nem elírás, végig sík, 3x11km kör a tó körül), de a pálya felén 15 centis sár volt, Csanya sìrna örömében, olyan, szóval ez a#futás simán #terepfutás Jó tempóban ment, 3 óra 4 perc, 157 bmp.

13876660_10206869086542410_6290103716885767410_n.jpg

Szólj hozzá!

2016.07.25. 11:00 rrroka

De jó, hogy nem kell még egy kört futni! - Gerecse Trail M táv 14,6km@525m+

Címkék: verseny terepfutás nordicwalking gerecse trail

Már tudtam amikor lefele csapattam az utolsó 2 kilométeren és sorra értem utol az L táv lassabb futóit, valamint bíztattam a szembe jövőket, akik már nekivágtak a második körnek (fél órával korábban indultak a miénkkel megegyező két körre), hogy ez lesz a poszt címe. Nagyon örültem, hogy nekem nem kell az esőerdőbe még egy karikára kimennem.

gerecsetrail_rajt.jpg

Fotók: terepfutás.hu FB oldala

A pálya egyébként szuper, csak rögtön az elején van benne egy futhatatlan siratófal, ahol a tapasztalatlanabbak simán kivégzik magukat azzal, hogy próbálnak futni vagy akár csak sietni, pont úgy, ahogy én tettem két éve az L táv első körén, amikor először próbáltam ki a nordicwalking botokat versenyen és nagyon magabiztosan botoztam felfele kétszázra pumpálva a pulzusszámomat miközben két liter izzadság távozott zuhatagszerűen a testemből. A kezdeti nagy domb után viszont jön majdnem 5 km futható lejtő, ami teljesen jó lenne, ha nagyrésze nem a tűző napon vezetne úgy, hogy mellette erdőírtás van és az előző napi eső 6 csilliárd százalékos páratartalmat termel. Nembaj, a lefelé csapatásban hűt az ellenszél! 
A féltávnál lévő frissítőpont utáni újabb emelkedő árnyékos erdőben vezet egy bazi nagy vízmosás mellett, nekem ez a fajta egy sávos erdei ösvény, mohás mészkősziklákkal maga a nagy betűs TEREP, szép is, futható is, aztán innen már végig lejtő, 3 km a susnyásban, dózerúton majd aszfalton, lehet trappolva száguldozni lefelé annak, akinek nem kényes az IT szalagja, én a magam részéről aktívan támaszkodtam a pálcáimra.

gerecsetrail_utvonal.jpg

Kis feleségemet nagyon bátran rábeszéltem az M távra, ő ugye nem fut, de a kesztölci 1:20-as terep tíz kiriéből kiszámoltam, hogy pont szintidőre be tud érni nordicwalking stílusban, csak a fent említett hőgutás lejtővel nem számoltam, ahol az ő sebessége nem emelkedik meg annyival, mint a futóké, így sokkal több ideig volt a napon a párában, saját elnevezése szerint "subtropical walking" stílussá alakítva a botozását. 2:42 körül ért be, kicsúszva a 2:30-as szintidőből, de ez egyébként a terepfutás.hu versenyeken csak az eredménylistában jelent megkülönböztetést, pont ugyanúgy jár az érem és a többi szolgáltatás, szóval annyi baj legyen.

gerecsetrail_andi.jpg

Nekem furcsa, hogy rendkívül magas volt a kompressziós szárat viselők száma, ami ilyen időjárásban = HALÁL, hiszen az amúgy is forró időben még magadra húzol egy vastag, szoros zoknit térdig. A csalán vidáman átcsíp rajta, az ellen nem véd, a kompresszió hatása meg 15 és 30 kilométeren szerintem elhanyagolható (és amúgy is kétséges, a szakemberek - Kropkó Péter, Lőrincz Olivér - inkább regenerációhoz szokták ajánlani futás után).
Sokan voltak fekete cuccban, a Mecsek Maraton Teammel pl. jól kiszúrt szerintem az a tervező, aki fekete szerelést álmodott meg számukra egyenruhának.
A futóhátizsák nálam a rövidebb távon pont egyensúlyozott hasznosság-kellemetlenség határán, mert rettentően melegíti a hátat, sőt az enyém a mellkasomat is, viszont a benne lévő két liter víz lehetővé teszi, hogy egyáltalán ne vagy csak nagyon rövid időre kelljen megállni a frissítőpontnál (ezt a trükköt DK Gergőtől tanultam). 
A nw bot kicsit túlzásnak tűnt a 15 km-hez, de mindkét emelkedőn jól jött, és lefele a murvás, köves hosszú lejtőn nagyon nagy stabilitást adott, mióta hasonló pályán elnyaltam kicsit óvatosabb vagyok. Jó összehasonlítási alapot ad az, hogy a frissítőpont utáni emelkedőn megelőzött, majd előttem futott egy srác, végig spiccen kifutva az egész dombot, míg én botozva gyalogolva pihentettem a combizmait, aztán az emelkedők tetején én egészen frissen el tudtam kezdeni futni és nagy tempkülönbséggel elmentem mellette.
Végül 1:25 lett az időm, nem rossz, de csak két perccel gyorsabb, mint két éve az első kör, aztán most azon gondolkodom, hogy jövőre két kört megyek.

_gerecsetrail_terem.jpg

Nyúlcipőbolt Gerecse Trail megint egy rendkívül jó verseny volt, a terepfutás.hu mindig ilyen, a meleg kaja isteni, a zuhanyozási lehetőség életmentő. Volt egy kis tévesztés az L táv elejének irányításában, de azt mondták a résztvevők, hogy nem volt zavaró, illetve a FB oldalon olyan szintű nyílt korrektséggel intézik az ilyesmit, hogy le a kalappal. Volt olyan L távos, aki még örült is, hiszen így 29,6 helyett megvolt a kerek 30 km. :D

 gerecsetrail_cel.jpg

7 komment

2016.07.17. 11:47 Keratomi

Majdnem Dupla Élmény

Címkék: mátra futás kékes terepfutás dupla élmény

A Szimpla még vállalható lett volna. A dupla meg csak távban kétszer a szimpla. 73 km minden terepen sok, de ezen különösen. Ilyen meredek, mint a Sombokor Magyarországon nincs is. De akkor hol vagyunk?
Ilyesmiken elég sok idő volt gondolkodni múlt hét vasárnap, amikor a Dupla Élmény nevű terepfutáson vettünk részt, és a második körben túra üzemmódra váltottunk, kvázi feladtuk a teljesítést. Aztán jöttek a pálya jelölő szalagokat összeszedő lányok, és kénytelenek voltunk tovább menni. Később már csak előlük menekültünk. :)

13603634_612666108889874_7339858717044378969_o.jpgA rajt előtt

Ez egy páros futás, ahol a két futónak végig nagyjából együtt kell haladnia. Zolival indultam, akivel az UB-n már kétszer futottunk együtt, igaz ott sosem egyszerre.
Szóval reggel még bizakodóak voltunk, végül is "csak" négyszer kell felmászni a Kékesre, ez két kör a nyolcas alakú pályán. Hétkor rajtoltunk, volt 12 óránk a teljesítésre. Lassan kezdtünk, szinte minden emelkedőn gyaloglásra váltottunk, de azért voltak futható részek is a szinte folyamatosan felfelé tartó úton. A szintidő előtt nem sokkal értünk fel először Magyarország legmagasabb pontjára, de annyira kicentiztük, hogy a kötelező csúcs-szelfi miatt majdnem kicsúsztunk limitidőből.

13631465_612666182223200_22863033562874929_n.jpgElőször a Kékesen - figyeljük meg a vidámságot, a többi képen ilyen nem lesz :)

Lefelé aztán sikerült egy kis plusz időre szert tenni, bár a fent említett Sombokor a kevésbé futható részek közé tartozott. Mint Tarzan úgy lendültem egyik fától a másikig, csak nem olyan kecsesen, és egy kicsit több félelemmel. Végül leértünk, és mondtam, hogy soha többet. Ja, de még egyszer biztosan. :)
A második felfelé nekem kicsit könnyebbnek tűnt, a legvégét leszámítva nem is emlékszem nagyon meredek szakaszra. Viszont a táj gyönyörű volt. Én még sosem futottam a Mátrában, sőt talán középiskolában voltam itt utoljára túrázni, szóval nem nagyon emlékeztem, hogy milyen. Lenyűgöző. Az égig érő fák, a sok szikla mindenfelé, a patakok, minden olyan meseszerű. És szerencsére a fák között viszonylag elviselhető volt az időjárás, a tisztásokon, ahol sütött a nap nagyon meleg volt. Fogyott is a folyadék rendesen, én minden frissítőn töltöttem a két literes víztartályomat, ami ha nem is teljesen, de kb háromnegyedig mindig üres volt.
Felértünk másodszor is, megcsináltuk a második szelfit, szerencsére itt már volt egy kis időnk a limithez képest.

13667749_612666288889856_1380363497932673318_o.jpgMásodszor a csúcson

Lefelé jól futható volt az egész táv, voltak köves részek, de semmi extrém meredek csúszkálós ereszkedés. Mentünk is, ahogy tudtunk (ami azért annyira nem volt acélos tempó, de legalább folyamatos), így összesen 5 óra 32 perc alatt újra a rajtban voltunk. Itt egy viszonylag hosszú töltekezés után indultunk neki a második körnek. Hát nem ment könnyen. Mikor felértünk valahogy a Kékesre már arról beszélgettünk egy ideje, hogy hol van buszmegálló, ami visszavisz Mátrafüredre. Először csak viccesen, aztán egyre komolyabban. A Kékesen már nagyon nem akaródzott tovább menni, de csak elindultunk, persze a fotó után.

13619860_612666362223182_3513908166411098718_n.jpgNa jó, itt is vigyorgunk

Már lefelé sem esett jól, a síkon is főleg sétáltunk. Innentől inkább túra volt, kerestük a lehetőséget, hogy hol lehet kiszállni. De a Mátrában valahogy nincs buszmegálló a fák közé rejtve, ezért jobb híján mentünk tovább. Itt értek utol a pálya jelölő szalagokat begyűjtő lányok, akik nagyon kedvesen biztattak minket: "itt most pont lejt, és hát lefelé a szar is gurul, fussatok kicsit". Nem tudtunk ellenállni az egyszerre bölcs, figyelmes és tapintatos szavaknak, ezért futó mozgást imitáltunk, kb a következő frissítő pontig, ami egy aszfaltos út mellett volt, és mintha lett volna ott egy buszmegálló is. Szavak nélkül is értettük egymást Zolival, de a frissítőpont személyzete, az addigra odaérő szalaggyűjtő lányok, és ki tudja még ki vagy mi akarata érvényesült, és elindultunk felfelé megint. A Kékesre.Az elmúlt húsz évben összesen nem voltam ennyit ezen a hegyen, mint most egy nap alatt. Valahogy felértünk, nem tudom megmondani hogyan. A pont persze már zárva volt, de az egyik segítő még ott volt, és nagyon kedvesen megengedte, hogy feltápoljunk a megmaradt kajából, piából.

13626566_612666428889842_5394775904543099189_n.jpgEnnyi sört iszunk meg, ha egyszer végre leérünk innen

Innen már csak lefelé kell menni, kb 9 km és ott a cél. Vagy autóval a frissítőpontos hölggyel. Végül gyalog indultunk neki. Már kevésbé sütött a nap, a fák között nem volt olyan világos. Egyszerre volt félelmetes és lenyűgöző a látvány. Lehetetlen betelni a természet szépségeivel. Persze csak óvatosan lehet nézelődni, mert közben folyamatosan figyelni kell a láb elé is, nehogy esés legyen a vége. Szerintem több, mint másfél óra alatt tettük meg a 9 km-es, folyamatosan lejtő utat, szóval nem voltunk túl gyorsak. Mátrafüredre beérve már tudtuk, hogy mindjárt itt a cél, taps, ujjongás, ilyesmik...aztán eszméltünk, hogy másfél órával vagyunk a 12 órás szintidő után, jó, ha lesz még valaki a helyszínen. Voltak még, és nagyon rendesek voltak. Kibontották az elcsomagolt ételt italt, volt paradicsom leves, meg alma-banán, meg kóla meg kávé, meg minden. Még útravaló gyümölcsöt is kaptunk. Nagyon köszönjük, jövőre ígérjük időben célba érünk!

13603272_1076120985803994_4885951061396376133_o.jpgValahol éppen komótosan nemfutunk

Összességében egy remekül szervezett futás volt ez, jól jelölt pályával, elegendő számú frissítőponttal (ahol tényleg dőzsölés van: sajt, keksz, kovi ubi, olívabogyó, aszalt gyümölcsök, gumicukor, meg ki tudja még mi minden van), csodálatos környezetben, jófej segítőkkel. Mi egy kicsit túlvállatuk magunkat a két körrel, de legalább van egy bázis időnk, jövőre legalább másfél órát javítunk majd. :)

6 komment

2016.07.09. 15:00 rrroka

Fullos félmaraton Füreden

Címkék: balaton verseny futás félmaraton ilovebalaton

Nezumi futótársunk és törzsolvasónk (bármit is jelentsen ez) indult Balatonfüreden az I love Balaton Éjszakai Futáson, a múlt szerdai közös edzésen nagyon lelkesen mesélt róla, így megbeszéltük, hogy posztban is megörökíti nekünk a tapasztalatokat, mert a verseny úgy látszik helyes irányba állt.

Azt mondtam két éve, miután lefutottam az I Love Balaton füredi félmaratonját, hogy na, én ezt soha többet. Az első frissítőn elfogyott a víz (a közepén futottam nagyjából 5:40-nel), a három egyforma kör a horrorsötét kiserdőn vezetett át, az első körben simán hasra is estem, szóval köszi, ennyi volt.
Most meg egy januári csonttörés után lassan lábadozva épp ott tartottam, hogy talán már menne a 21, viszont hiába van már minden hétvégén szuper szilvásgombóc-félmaraton pár kisvárosban, a szaharai melegben úgyis elájulnék, úgyhogy fussunk éjjel, inkább viszek fejlámpát meg vizet.

Közben látom, nagyjából csak verseny neve meg a cél helyszíne maradt ugyanaz. Két éve pamutpólót adtak, most (na ilyet se láttam még) hatféle színből-mintából lehet nevezéskor választani. Külön ujjatlan női, rövid ujjú férfi (Ejha! A lány pólókért külön reszpekt! Ez vhogy ki szokott maradni, ami fura. - rrroka). Ha nem tudod, milyen méretet válassz, kilóra-centire be tudod magad lőni a táblázatban, le a kalappal.
Plusz szponzorajándék a Minus Cool, amire mindig kiváncsi voltam, állítólag lehűti a bőrét az olyan gyenge jellemű melegfóbiásoknak, mint én. (Ez vmi olyasmi lehet, mint az ehavi Runners Worldhöz csomagolt testpermet, ami lényegében víz, és tényleg hűt, hiszen bevizezed magad. Zseniláis, rohadt drágán eladják a vizet. - rrroka) A vizes cuccban futás horrorsérüléseket okoz. Ronda helyeken.
A harmadik nagy csali az útvonalváltozás volt. Hú, nem a Tagoréról rajtol, hanem a város legtetejéről, a piros templomtól! Három kilométer zuhanás! Vagyis ott a helyem.

Az éjjeli futás amúgy nem opció. Egyedül. Nőnek. Itt viszont kétezren is lesznek :)
Tényleg rengeteget tanultak: pillanatok alatt megy a rajtszámfelvétel, abc szerint lehet sorbaállni. Az első meglepi, mikor kinyitom a póló zacskóját, őőő, ez olyan, mint az aliexpressztől rendelt szuperolcsó szőnyeg, amiről csak kinyitáskor tudod meg, hogy babaházba szánták... mondjuk szűken, de rám jött - és nem, nem volt szuperolcsó a nevezés. Később a rajtban láttam, más csajok is belepréselték magukat... azért nem mindenki, mert utána láttam a reklamációkat. Túl szexi lett, na. (Ez mondjuk nem feltélenül hátrány! - rrroka)
(Frissített: másodszor is felvettem egy 14 km-s futáshoz, mire hazaértem, két helyen feslett fel a varrás...)
Második meglepi: fönt a rajtban, másfél kilométerre a céltól. Mivel az ember szeret legalább félórával korábban tipródni, szomjas is lesz. 32 fokban pláne! És nincs víz. Kérdezzük rendőrtől, rendezőtől, nem tudják, végül elküldenek a sparba, jó, hogy még nyitva van szombet este fél kilenckor, megnyerjük az utolsó kis hidegvizes palackok egyikét. Kiitták a futók a hűtőpultot. Persze később a kidobott palackok kifordulnak a szemetesekből :)
Hát nem véletlenül érkeztem korábban, így is 35 perces sorbanállás után jutottam be a kevés kék házikó egyikébe. Közben vette föntről a drón az egészet :)
Utólag szólt egy kedves futótárs, hogy legközelebb nézzek föl odabent, van-e tető a toitoion... Tényleg nem tudom!

Persze végül rajt. Az klassz, iszonyú sokan vagyunk, pedig két éve a három egyforma körön volt hét és 14 kilométeres táv is, mégis olyan 500-an lehettünk. Itt talán kétezren is... végtelen a sor.

13567325_1187481561304505_3276216476330030367_n.jpg

Látom, a többség fölvette a drága eseménypólót. A fiúk jártak jól, rajtuk elég szellősen áll.
És innentől hibátlan, fullos, szórakoztató, bájos az egész. Persze régi dakota mondás, hogy lefelé a sz*r is gurul (Én ezt mindig kiegészítem, egy szerintem nagyon plasztikus képpel, miszerint "Csak a kemény!" - rrroka), de őszintén, ki nem élvezi? Lehet dumálni, ismerkedni vagy a többiek okosságait hallgatni. (Mire jó az a hosszú zokni? Nem igazi félmaraton ám ez, inkább bulifutás, mert sok benne az emelkedő!)
Egy jó hosszú alagút is benne van a horrorárban plusz teljes szélességében lezárták a 71-est - respekt. Két éve mentek melletünk az autók.
Szuper, ahogy kint van szurkolni az egész város! Nekem ez maradt meg, nem az ökölrázó autósok.
Sűrűn jönnek egymás után a frissítőállomások: cuki önkéntesek nyomják mindenkinek a kezébe a poharat, kiabálnak, hogy izó meg kóla meg víz meg hajrá, mindenből van bőven, pedig a végén vagyok nagyon, a kólába jeget tesznek, a frissítők után hosszan sorakoznak a logózott kukák, oda lehet dobni a papír poharat, luxuskategória, a zöld szívem se fáj, hajrá!
A kiserdőt is legyőzték: minden huplinál önkéntes világít zseblámpával! Az útvonalon is annyi segítő áll, terel, lelkesít, amennyi soha sehol nem láttam.
A cukiságbomba azért ott robban, ahol a házak előtt kisgyerekek állnak, kezükben méteres vízipiszoly, és még engedélyt is kérnek, hogy lelocsoljanak. Naná!!! (Na csak a drága vízpermet forgalmazója meg ne tudja! - rrroka)
Az útvonalon (egy nagy 10 km-s kör plusz két 5,5-ös már lent) öt helyen szórakoztatnak szpíkerek, szól a zene, a Tagore szombat esti fényében ragyog, alacsonyan szállnak a részeg tinik, megrázó lehet nekik a futók látványa, egész abszurd trágárságokra vetemednek. (Lásd még UB-n a déli part... - rrroka)

Iramfutó 1:30-astól 2:20-asig van, az utóbbiakat megelőztem, köszi a drukkolást :) Nekem a vége 2:18 lett, a leglassabb eddig, de meglett, nem kis szó, ha két hónapja száz méterről indultam újra. Biztos segített a fullos szervezés, meg a város hangulata (javítani meg mindig van mit, nem kell kötözködni).
Ahogy megkaptam az érmet (harmadik cukiság) és megnyugodtam, hogy nem fogok elájulni, látom ám, már itt is a rü (rövid üzenet) a befutó időmmel. Az egész kommunikáció csillagos ötös, csak galambpostán meg füstjeleken nem küldtek el minden információt a rajt előtt ügyes kis csomagokban adagolva, sms, mail, Facebook, honlap.

Minus Cool tapasztalat: fújtam magamra mindenhol, de ettől még marha melegem volt, borítottam a nyakamba a vizet, lett is pár ronda horzsolásom a vizes cucctól, mondtam én. Egyelőre titok, hogy működik-e a permet...

A nap vége: aki ilyenkor a tónál nyaral és van rá pénze, hajrá, próbálja ki, szívesen ajánlom!

13590500_1186700641382597_1539925140908652448_n.jpg

https://www.facebook.com/IloveBalatonEjszakaiFutas/
http://ilovebalaton-futas.hu/

1 komment

2016.06.18. 21:33 Keratomi

Minden, amit a foci EB-ről gondolok

Címkék: vélemény foci európa bajnokság

Ma, ki tudja hány év után újra végignéztem egy teljes foci meccset. Magyarország játszott Izlanddal a foci Euróba Bajnokságon. Ennek kapcsán jutott eszembe néhány gondolat.

Bár nem szeretem a focit, azért az EB előtt sokat olvastam a magyar csapatról, esélyekről, statisztikákrtól, találgatásokról. Akkor még teljesen hidegen néztem ezeket, egyrészt, mert nem értek a focihoz - tízmillió honfitársammal ellentétben -, másrészt, mert nekem is feltűnt, hogy ebben az országban valamiért a football olyan szinten kiemelt sportág, mintha Brazíliában lennénk. Pedig nekünk azért van még néhány eredményes - sőt, mi több eredményesebb -  sportágunk. Azután azonban amit ma láttam, (illetve az osztrák meccs második félidejének egy részében láttam), már nem érdekel többet hogy ki hány stadiont, vagy milyen politikát lát bele a fociba. Mert a sport nem erről szól. Amit ma láttam a pályán lévő emberektől az a küzdés, a győzni akarás volt. Most éppen döntetlen lett az eredmény, de ez nem minősíti azt, hogy a pályán hogyan viselkedtek a focisták.

Tegye mindenki a szívére a kezét: mindannyian odaállunk a rajtvonalhoz egy fél vagy teljes maratonon, egy 6-12-24 órás futáson úgy, hogy, hogy nem sok esélyünk van a dobogóra. Mégis ott vagyunk, csináljuk, nem adjuk fel, megyünk, és küzdünk  magunkkal, a távval, az idővel. Ma pont ezt láttam a focistáinkon. Harcosok voltak, akik vert helyzetben sem adták fel, küzdöttek, mentek. És innentől kezdve engem nem érdekel, hogy melyik őrült hány stadiont épít fel, azt gondolva, hogy majd ettől jobban megy a sport, de nem érdekel a Népszava féle médiumok elleségeskedése sem, akik politikai tiltakozásul drukkolnak a magyar csapat ellen. Ők ugyan olyan idióták, mint az, aki a stadion építésekben látja a magyar foci jövőjét. Mindeközben pedig az a néhány srác ott kint Franciaországban sport történelmet ír, és ez nem azért van, mert itthon ilyen vagy olyan a politika, hanem mert akarnak, küzdenek, mindent megteszenk a sikerért. És ez az ami igazán számít. Ettől lesz a sport nemes, irányzatokon, történelmen, időn felüli. Ahol nem számít bőrszín, vallás, politikai beállítottság. Cak az, hogy mindenki tegye meg a tőle telhető legtöbbet a sikerért, a jó eredményért.


És aki ebben többet lát, mint nemes küzdelem, versengés, az ugyan olyan olyan beteg, mint az a rendszer, ami mellett, vagy aminek ellenében kardoskodik.

5 komment

2016.06.16. 23:06 Keratomi

Iszappakolás és csalánkúra a Börzsönyben

Címkék: terepfutás terepverseny Börzsöny Börzsöny Trail

Jól ezek a terepen futások. Vagy sétálások. Vagy mik. Szombaton volt a Börzsöny Trail, mi az L távra neveztünk, és sikerült befejezni szintidőn belül. Nekem éppen csak. Azért a többes szám egyébként, mert Róka felesége Andi, Róka és Lemúr Miki is ott voltak, mi több ők juttattak el a helyszínre. Kilenc óra előtt pár perccel érkeztünk meg Diósjenőre, ahol a rajt/cél volt. Itt a szokásos terepfutas.hu-s szervezettség honolt, hamar megkaptuk a rajtszámot, dugókát, itinert. Ezután már csak öltözni kellett, vizet tölteni és várni a rajtot. Összefutottunk (ezt nem lehet megunni...vagy mégis? :) ) az érdi futócsapatból Orsival és a férjével, gyors hajrá, és már mentünk is a rajthoz.  Itt azért csináltunk még egy fotót, ahogy Ákos mondaná ilyenek voltunk:

img_20160612_095744.jpgA rajt előtt

Tízkor aztán elindultunk a 35 km-es körre. Andi az S távot Nordic Walking-ozta, az Ő rajtjuk kicsit később volt. Egészen sokáig bírtam tartani a lépést Rókával és Lemúr Mikivel, de aztán csak sikerült leszakadnom, persze valami emelkedőn, ami sokaknak még futható volt, nekem meg már nem. Ez van, ebbe terepen mindig belefutok (már megint...). Ezután csak arra emlékszem, hogy mentem sokat felfelé, de azért volt benne bőven lejtő is. Persze felfelé inkább sétáltam, lefelé meg ahogy tudtam/mertem mentem.

13411939_1057984217617671_7713762631260697046_o.jpgItt még együtt haladunk

Igazából nagy problémáim nem voltak, a lábaim fáradtak az idő előrehaladtával, de persze nagyon lassú voltam. Még a rajt előtt beszéltem Rókával, hogy mennyi idő alatt tervezi lefutni, és mikor mondta, hogy kb 5 óra, akkor gondolkodtam el először, hogy ez lehet, hogy kemény lesz. Előzetesen én is ennyire tettem a magam idejét, a VTM 38 km-éből kiindulva, de mint később kiderült, a Vértes terepe könnyebb volt. Sokkal. Végül is Lemúr Miki és Róka be is értek 5 óra alatt, nekem még kellett plusz 45 perc, így elég közel kerültem a szintidőhöz. Mondjuk végig élveztem a - majdnem azt írtam, hogy futást -, terepezést. Bár sok helyen nagyon megviselt volt az erdő - a jégkár még mindig látszik rajta -, ennek ellenére sok szép helyen mentünk, a kilátás néha pazar volt.

Bár a szervezők mindent megtesznek, hogy a futó ne tévedjen el, rajtam nem tudnak kifogni: összesen négy alkalommal sikerült rossz irányba mennem a nagyon egyértelmű szalagozás, illetve az órámra letöltött track mellett is. Mondjuk max egy km-t mentem pluszban, szóval nem vészes, ennyi belefér, meg tényleg annak köszönhetem, hogy sorsdöntő pillanatokban a földet néztem. Az tök jó a pályában, hogy az utolsó 8 km egy nagy lejtő, a combjaimban azóta is érzem ennek jótékony hatásait.
Amit még éreztem az az útmenti csalán csípése volt, néhány helyen deréknál is magasabb csalánok között kellett egy nem túl széles úton haladni. Persze az előttem haladók már erősen megtizedelték a növényeket, nekem már csak a levezető simogatás maradt. A nagy sarazást egészen a végéig megúsztam, mert voltak ugyan eléggé felázott, csúszós, cipőelnyelős területek, de csak a cipőm meg a lábszáram viselte ennek nyomait. Aztán a cél előtt pár km-rel sikerült egy izgalmasat tanyálnom, azt hiszem nem emeltem elég magasra a lábam, és megakadt egy kőben. Esés közben még pont át tudtam gondolni, hogy mivel szeretnék tompítani, gondoltam a jobb csuklóm és oldalam jó lesz. A ruhámat azóta kimostam, a hátizsákom mondjuk még mindig saras, a csuklóm meg korlátozott tartományban mozog. Nem baj, borogatom sörrel.

13415372_1058233814259378_6832518969474601711_o_1.jpgItt már nélkülem :(

13392049_1058488480900578_64493827686053031_o.jpgItt már nélkülük :(

A célban aztán már ott voltak a többiek, akik akkor már egy ideje unatkozva várták, hogy hol vagyok, de jöttem, beértem, és valószínűleg jövőre visszamegyek újra. Akkor majd megpróbálok a többiekkel tartani futás közben, mert akkor élőben hallhatom és láthatom Lemúr Mikit, aki egy fatörzsre állva mondja, hogy "tönkre tettem magam" (vagy valami ilyesmit); vagy amikor egy frissítő ponton a kilöttyent izó láttán megjegyzi, hogy "úgy látom ez nem takarékos iz(z)ó".


Már csak ezért is érdemes futni.

5 komment

2016.06.06. 21:09 Keratomi

Milyen futás van itt? Megkerüljük a Balatont. Hányszor?

Címkék: ultrabalaton

A fenti párbeszéd szombaton éjjel 11 után zajlott, Keszthely előtt, amikor mellém szegődött pár tíz méter erejéig egy középkorú úr, aki láthatóan nem tudta, hogy miért siet ennyi ember a legközelebbi város irányába. Jó, hát a sietség az részemről relatív volt, mert 6:45-ös perc/km átlaggal robogtam a váltópont, és az aznapi harmadik futásom vége felé. És tegyük hozzá: a magamnak beígért sör felé. Kellett a motiváció. Pedig idén nagyon okosan mentünk, mármint magunkhoz képest. Már másodszor futottam Zolival párban a Balaton kört, tavaly egy kicsit mind a ketten megborultunk, idén ennek nyoma sem volt, viszont 54 perccel lassabbak is voltunk. Sebaj több pályán töltött idő, több élvezet.

13316938_594506397372512_8622771857316013327_o.jpgKis csapatunk szelfivel üti el az időt a megnyitóra várva

A futásról sok érdekeset nem tudok írni: 9:50-kor rajtoltunk, nagy meleg volt, lassan, de biztosan haladtunk, majd éjjel jobb idő volt, de a tempónk nem lett gyorsabb. Délelőtt újra meleg lett, és 11:45-kor meg beértünk. Ugye, hogy semmi érdekes. Nem volt dráma, mentünk, aztán csináltuk, végül is ezért jöttünk. Ennyit tehát a futásról.

2016-05-27_18_39_20.jpgTámadóállásban

Viszont pár dolgot azért feljegyeznék, csak úgy jó tanácsként magamnak, meg mindenkinek. Íme Keratomi négy UltraBalaton pontja:

1. Lehet arról vitatkozni, hogy kell(enek)-e vala(kik) a futó mellé, hogy fuvarozzák, segítsenek a frissítésben, ostorral hajtsák, ha arra van szükség. Sokáig én is úgy voltam ezzel, hogy nem kell, egyedül kell megoldani a logisztikát és a felmerülő problémákat. Ezt továbbra is tartom a rövidebb futásokon, vagy a körözős rendezvényeken, de nagyon nehezen tudom elképzelni, hogy mondjuk egy kétfős csapat teljes cuccát futó ruhástól, kajától piástól el lehet vinni mondjuk autós kísérő nélkül. Persze semmi sem lehetetlen, van olyan, hogy valakik felváltva futnak és bicikliznek, és így kerülik meg a tavat, de az nem az a szint, ahol mi vagyunk. Vagy leszünk valaha is. Szóval jön egy kísérő autóval, aki szállít egyik pontról a másikra, viszi a futáshoz szükséges cuccokat (amikből valahogy egyre több, és több lesz az idő előrehaladtával, kellene rá egy képlet, hogy egységnyi helyet elfoglaló futóruha mikor válik két egységnyi helyet elfoglaló futóruhává), és elviseli a futó szagát, meg, ha hülyeséget beszél éjjel fáradtan. Aztán - bár az UB-n viszonylag sűrűn vannak etető-itató pontok - jól jöhet valaki, aki a futó mellett mondjuk biciklizik, és van nála némi kaja-pia, egyéb bizbasz, ami kellhet. (Papírzsepi például, az nagyon tud kelleni néha. Ha nem vagy megfázva akkor is.) Ad egyfajta bizonságérzetet, hogy mindig ott a víz, vagy éjjel eggyel több lámpa világítja az utat, illetve van kihez szólni. Ennyiből már meg is lehet oldani, akkor már csak futni kell. Nekünk idén két nagyon szuper segítségünk volt, Zsuzsa, aki autóval jött, és Roland, aki körbetekerte a tavat. Nekik nem tudok elégszer köszönetet mondani, zokszó nélkül vették az akadályokat. Szerintem kicsit még élvezték is. :)

2016-05-28_09_42_37-1.jpgRajt

2. Nagyon fontos a jó csapatnév. Ha például az ember szereti a sört (márpedig szereti), akkor jó választás lehet a "Sört adni ér". Ezt nem árt jó nagy betűkkel felírni a pólóra is, amiben fut, mert akkor lehet olyan, hogy egy váltópontra befutva egy teljesen ismeretlen valaki tényleg meg is kínálja sörrel. Ez jólesik, minden értelemben. Mondjuk lehet, hogy legközelebb "Gyűjtöm a 100 eurosokat", vagy a "Ferrarit szeretem" lesz a csapatnév, hátha.

13312718_988004997986345_6711746999514409259_n.jpgPózolgatás 200 km-nél

3. Tavaly és idén is a szakaszkalkulátorral szépen összeraktuk, hogy ki mikor hol fog futni (na jó idén csak megfordítottuk a tavalyi eredeti sorrendet), aztán ezt mind a két alkalommal szépen nem tartottuk be. Úgyhogy szerintem nem kell tervezni ilyen szinten. Na jó, azért nem árt, ha az megvan, hogy ki futja az első szakaszt, meg mikor van az első váltás, de utána mehet hippibe az egész. Fáradtság, kedv, pillanatnyi körülmény függő. Szerintem az UB amúgy is nagy részben a logisztikáról szól, meg a váratlan helyzetek megoldásáról, azokhoz való alkalmazkodásról. Nem kell tervekhez ragaszkodni, futni kell ahogy jól esik. Vagy ahogy nem esik jól, de futni azért kell.

13350433_1163582643673868_7100293223629516199_o.jpgCélba értünk, kézenfogva, vidáman :)

4. Az UltraBalaton bulifutás. Buli nagy csapatban, buli kis csapatban, és bár még nem próbáltam, de szerintem buli egyéniben is. Az időket úgysem lehet összevetni az előző éviekkel, hiszen minden évben kicsit más a pálya, máskor vannak a rajt időpontok, egyáltalán semmilyen körülmény nem azonos. Egymással persze lehet adott évben versenyezni, de az is csak buliverseny. Bár van díjazás a dobogósoknak - amivel én nem értek egyet, de ez az én problémám -, mégis inkább azt mondom: élvezni kell a futást, aztán, ha beesik valami dobogós helyezés, akkor az plusz jó, de igazából itt az élmény, a buli faktor kell, hogy a meghatározó legyen. Ezt viszont egyszer mindenkinek érdemes kipróbálnia: lehet, hogy nem fog tetszeni, de nagyobb a valószínűsége, hogy igen. Szóval szerintem mindenki írja fel a bakancslistára, közvetlenül a "minél többféle sört kóstolok meg életem során" alá (vagy elé), hogy jövőre május utolsó hétvégéjén futás a Balaton körül.

img_5211.JPGRókával átkarolós :)

Addig meg van még pár tó, amit meg lehet kerülni, lehet gyakorolni. :)

5 komment