HTML

Nordic walking képzés

Ismét lesz nordic walking képzés Érden!

A képzések időpontja:
szeptember 3.
vagy
október 1.
vagy
október 15.

14.00-18.00 óráig.

A képzés helye:
Érd, Favágó utca (napközis tábor)

Jelentkezés:

Hívj fel!
Karóczkai Magdi  06-70-311-6433 

Írj!   
nordicerd@gmail.com  

Licenc

Creative Commons License
Ezek a művek Keratomi, Lemúr Miki és rrroka, valamint vendégszerzők írásai. Ők ezen a blogon Creative Commons Nevezd meg!-Ne add el!-Ne változtasd! 2.5 Magyarország License alatt publikálnak.
A felhasználáshoz kérd az engedélyüket!

Havi talpalávaló

Ehavi talpalávalónk rrroka ajánlásával:

Vad Fruttik: Majom majom

 

 

fbcsoport.jpg

Kövess minket a Facebookon is!

 

erdifutovagyok.jpgÉrdi futó vagy? Én meg a BSI érdi futónagykövete! Ha szívesen futnál egy érdi közösséggel, akkor:

Csatlakozz a futócsoportunk FB oldalához!

Utolsó kommentek

Címkék

10 km (1) 12 órás futás (1) 15km (1) 20 (1) 2011 (1) 2030perc futás (2) 3vulkán (2) 6 órás futás (1) amorf lovagok (1) áron (1) átmozgatás (1) a hátunk mögött (6) balaton (7) balaton maraton (5) balaton szupermaraton (6) Balaton Trail (1) Balboa-kör (4) bánya (3) bátortábor (1) bécs-pozsony-budapest (6) betegen futni (1) betegség (1) betonnt (1) beurer pm45 pulzusmérő óra (1) BGy (1) bitliszbá (10) blog (4) blogajánló (3) borvidék félmaraton (1) Börzsöny (1) Börzsöny Trail (1) bozót (1) bringázás (1) budai trail (1) budapest (1) Bükk (3) camelback (1) chifutás (4) chifutás tanfolyam (1) Classic Balboa (1) csonthártyagyulladás (2) csősál (1) csúszásgátló (1) decathlon (2) délibáb félmaraton (1) dioptriás futónapszemüveg (1) diósd (1) dobzse (1) domb (7) dombos útvonal (46) duna gát (68) dupla decaironman (1) dupla élmény (1) eBay (1) edzés (251) edzésterv (5) éhség (1) elmaradt (1) első maraton (3) endomondo (2) endorfin (3) érdekesség (1) érdifutóvagyok (1) érdi hendikep (12) Érdi szilveszteri futás (1) érdkörbe (1) európa bajnokság (1) fartlek (4) felkészülés (1) félmaraton (24) fényvisszaverő mellény (2) foci (1) fogyás (1) fotók (3) fotókutya (3) fundoklia (45) fuss csepel (1) futapest (1) futás (352) futas. (1) futás. (2) futócipő (16) futócipő app (2) futócipő mosása (1) futócipő tapasztalat (4) futócipő teszt (3) futócucc (18) futódzseki (1) futófotó (2) futóiskola (1) futókutya (5) futónagykövet (1) futóparti (6) garmin (1) gát (2) Gazdagréti Tavaszindító Futóverseny (1) generali futógála (1) gerecse trail (2) gerinctorna (1) GPS (5) gpx (1) GTX (1) GTX futócipő (1) gútai vízkereszt maraton (2) hárosi-öböl (1) hátunk mögött (24) havi (1) havi powersong (15) hendikep (8) heti powersong (2) hideg (1) hírek (4) (2) holtpont (1) hőségriadó (2) hosszútáv (1) hosszutav (9) hosszutav. (2) hosszutav blog (1) humor (1) húszszoros ironman (1) ilovebalaton (1) instagram (20) interjú (1) intersport (1) it szalag (5) jazz (1) jótékonyság (1) jótékonysági futás (3) k100 (1) kalenji (6) Kalenji Protect 1000 (1) Káli-medence (5) Káli futás (1) karmelegítő (1) kékes (1) keresztedzés (1) kihívás (1) kinizsi százas (1) kolozsvár (1) komáromi erőpróba (1) közkút (2) kropkó péter (1) ktf20 (2) kutya (3) lágymányos (1) limonádé (1) linz (1) Linz Marathon (2) magasles (4) marathon (1) maraton (36) maratoni felkészülés (14) maratoni tervek (5) maratonka (1) maratonszűz (1) margitsziget (1) maszk (1) mátra (2) medvedisznóember (1) mikulás futás (2) minimaraton (1) mp3 (1) nagytétény (10) nemmegy (10) nike (5) nike+ app (3) nike alvord (1) nike futóklub (1) nike lunarglide (1) nike pegasus (1) nike vomero (2) nordic-walking (1) nordicwalking (5) Nulladik Balaton Trail (1) nyújtás (2) omni 10 (1) omni 12 (2) Optivita (1) orfű (1) orrszarvúbogár (1) Őrség (1) oruxmaps (1) pannonfunk (3) peldakepeink (2) phoenix (1) phoenix 5 (1) phoneix 6 (1) piros85 (5) polar (2) Polar RCX5 (1) polar rs800 (1) powersong (34) pulzuskontroll (2) pulzusmérés (3) pulzusmérő (5) rádió (1) résztáv (7) Róka és a komák (2) Runners World (1) runtastic (10) saaby (1) sár (1) sárd utca (4) Sárvár (1) saucony (9) sean conway (1) sérülés (4) siófok (1) sóskút (1) sparmaraton (1) spar maraton (8) staféta (1) Suhanj!6 (1) Süle Zsolt (1) süti (1) szekszárdi borvidék félmaraton (1) szelidi-tó futás (3) szentivánéji futás (1) szigetkör (1) talpalávaló (53) talpbetét (1) tapasztalat (1) tárnoki tófutás (2) tartósteszt (1) térdkoptatás (1) terep100 (1) terep50 (2) terepfutás (47) terepfutócipő (1) terepfutó edzésterv (1) terepverseny (19) terheléses vizsgálat (2) teszt (1) titkos edzésterv (3) (3) tóparti (5) tóparti futóparti (9) turistafutás (3) tv műsor (1) ultrabalaton (18) ultrafutás (18) ultramaraton (10) ultratrail (2) útvonal (3) vacsora (1) váltó (2) vélemény (1) velencei (8) velencei tó (8) verseny (95) versenynaptár (1) Vértes (3) Vértes Terep Maraton (1) videó (2) vivicitta (1) Vonyarcvashegy (1) VTM (3) wps (1) yi chi (1) yoloka (1) yourstruly (10) yt25 (5) yt50 (4) Címkefelhő

Fuss, ahogy jól esik!

2016.09.07. 12:00 rrroka

Oda és vissza: a Nulladik Balaton Trail meséje zsákos terepfutók tollából

Címkék: terepfutás medvedisznóember terepverseny Káli-medence Balaton Trail Nulladik Balaton Trail

Az első Balaton Trail csökkentett verziója lett a nulladik, 100 csapat nem jött össze az előnevezésnél, csak 88, és közülük is kb 25-en fizették be végül a nevezési díjat, így egy kicsit fapadosabb verzió indult végül. Mi Keratomival párosban neveztünk, Lemúr Miki nyaralt, pedig tuti tetszett volna neki.
A fapadosság nem csak a frissítőpontokat (nem voltak, csak váltópontok chip olvasóval) és a minimál rajtzónát érintette (3 asztal, 6 szék, 2 zászló), de a jelölés terén is voltak elég komoly hiányosságok. Az eredetileg tervezett 115 km-es útvonalat nem tudták végigjelölni, így végül a szervezők úgy döntöttek, hogy módosított útvonalon haladunk Badacsonytomajig, ott pedig szépen megfordulunk és végigmegyünk az egész pályán újra visszafele, így plusz 5 kilométert kaptunk teljesen ingyen. Sok indulónak nem nagyon teszett a rajt előtti módosítás (pedig nem volt más választása a szervezőnek), de nekem ez az opció még jobban is tetszett, mert így mindketten futottunk mindenhol, csak mondjuk azzal nem kalkuláltunk, hogy így Tomi az utolsó 33 kilométerét ismeretlen útvonalon,  koromsötétben fogja futni, ebből lettek is izgalmak később. Talán lehetett volna optimalizálni úgy, hogy én is megyek valamikor éjjel azon az útvonalon, amit amúgy már bejártam idefele.

balatontrail_rajt.jpg

Zánka - Kisdörgicse - Szentanalafa - Szentbékkála (Róka)

A rajtban nem volt túl nagy felhajtás, 25 csapat nem nagy tömeg, de azért egészen jól nézünk ki a fotókon. Nézegettem a többieket és nem tudtam eldönteni, hogy azért nincs egy csomó emberen semmi terepcucc, mert annyira tapasztalt futók, hogy már nem adnak ezekre a külsőségekre, vagy azért, mert még nem voltak terepversenyen és nem tudják, hogy a 3-4 további színes cuccal lehet súlyosbítani az amúgy is csiricsáré futószerkókat. Víztartály csak 2-3 ember hátán volt, ezt betudtam annak, hogy ők sokszor váltanak, nem három szakasz 33 kilométerének vágnak neki hegyen völgyön át.
Szóval adtam egy csókot kis feleségemnek, pacsiztam egyet Keratomival és beálltam előre, ami mondom, nem volt nehéz, nagyon megilletődötten állt az a 25 ember a két Balaton Trail zászló között. Elrajtoltunk, páran nekieredtek, páran máris tartalék üzemmódban mentek, én meg valahol középen próbáltam kitalálni, hogy milyen pulzust tartsak majd.
Zánkáról sunyi kis emelkedő vezet ki hosszan, de legalább erősen sütött a nap, szóval hamar kiderült, hogy 150 alatti számot nem fogok látni ma az órámon (tévedtem), a jelöléssel itt nem volt még gond, egészen Dörgicséig ahol egy helyi néni jóindulatúan elküldött minket rossz irányba, szerencsére ezt csak annyit jelentet, hogy a közút helyett egy kis kitérővel egy mellékúton értünk el az első olyan elágazáshoz, ahol kellett volna lennie valami jelzésnek, de nem volt, így pár másodperc tanakodás után indultunk csak el a nagy emelkedőn a templomrom felé. Ott már szerencsére volt szalag, a mezőn átvágva technikás köves pályán romok és kőfalak mellet mentük a váltópont felé, ahol én csak áthaladtam, meg mondtam kis feleségemnek hogy tuti kell majd tartály tölteni a kövi ponton, mert rohadtul fogy a víz a nagy melegben.

balatontrail_szentantalfa.jpgJobbra hátul az a  pici a Badacsony, na, pont oda tartunk...

Na itt volt némi gond a kék túrajellel és szalagozással is, mindkettő random tűnt el és fel, úgyhogy én végül a tracket nézegettem a telefonon, ha nagyon letértem, akkor a következő lehetőségnél a pálya irányába indultam, max száz méter pluszt beletéve. Kicsit össze is verődött a mezőny, az eleje ugyanis nagyon eltévedt, így 3-4 fős csapatban keltünk át a villanypásztorral védett szarvasmarhakarámon, ami pont közénk és a hivatalos pálya közé került. Nagy kár hogy rám jutott a villanypásztor kábeleinek visszaakasztgatása, mert így nem jutott időm szelfizni a bambán bámuló bocikkal.
Innen már tudtam, hogy a jelzésekre maximum félig számíthatok, de lassan kezdtem ismerős terepre érni, mert a Káli-medencét már bejártuk párszor, sőt Balatonhenye után kiderült, hogy konkrétan a kéken kell menni Szentbékkálláig, amin én már közlekedtem túraszerűen, csak pont ellenkező irányba. Akkor végig azt gondoltam, hogy de jó lenne itt futni, és hát elég kafa, amikor az ember vágya teljesül :). Innen nem is a szalagok alapján közlekedtem, hanem a kéket követtem, bár néha az is csinál olyan turpisságokat, hogy derékszögben letér az addig követett dózerútról úgy, hogy csak két méterre a bozótban van egy kopott jelzés egy fán, lássuk be ezt nem nehéz elszúrni, amikor lefele csapatja az ember egy enyhe lejtőn.
A futás egyébként jól ment, sikerült újratöltenem a vizemet, Henyén még a kékkútból is nyomtak a fejemre vagy fél percig, és azt is tudtam, hogy hol van 15 fokos hideg forrás, amiből meglocsolni magad 30 fokban igazán libabőrös érzés.
Annak azért örültem, amikor 3 óra 48 perc után Szentbékkállán nem a falu közepén, hanem a legközelebbi szélén volt a váltópont.
Átadtam Tominak a chipes karszalagot, beszéltünk pár szót, és már tűzött is, mi pedig beültünk az Eszter Panzióba egy gyors ebédre, borsókrémleves, nyamnyam, de jól esik ilyenkor!

balatontrail_csobanc.jpgVárrom a Csobáncon odafele

Szentbékkálla - Káptalantóti - Badacsonytomaj (Keratomi)

Délután egy óra előtt nem sokkal vettem át a stafétát Rókától, akkorra már lehetett hallani, hogy a pálya kijelölés nem a legjobb. Ennek nem örültem annyira, mert kiváló eltévedőművész vagyok, még jól megadott útvonalon is. Ismeretlen terepen, jelölések hiányában pedig nincs az az angol fogadóiroda, amelyik odds-ot merne adni rám. Ennek ellenére Szentbékkálláról elindulva egészen jól szalagozott úton haladtam, tök sok futható résszel. Kicsit meleg volt, de ez most valamiért nem zavart. Aztán jött egy domboldal, ahol erdőírtás volt, és egyszer csak nem volt pálya jelölő szalag. Felmentem, lementem, alul szalag, de később semmi. Addigra már összeverődtünk négyen, és együttes erővel nem találtuk a tovább haladás irányát. Végül döntöttünk a legvalószínűbb ösvény mellett, és mentünk azon. Szerencsénkre az volt a jó irány. Lejtő volt, ketten elhúztak, egy srác lemaradt, én meg élveztem a lefele kocogást. Aztán találkoztam az előreszaladottakkal, akik ismét a pályát keresték. És tényleg nem volt sehol megint. Végül találtunk egy utat szőlőtőkék mellett, ami bár magánterületnek tűnt, de közben meg kék jelzésű turista útnak is, mentünk arra. Jó döntés volt. Megint egyedül maradtam, és egy helyen azt hiszem rossz irányba fordultam, mert jött szembe a lemaradt srác. Mondtam, hogy amerről jövök vannak szalagok, mintha erre kellene jönni. Plusz rohadt nagy csalánok is vannak, amik már idefele megcsíptek, és én ott vissza nem megyek, már így is többet visítottam, mint egy éhes csecsemő. Szerinte meg tuti arra kell menni, amerről jövök, mert megyünk fel a Csobáncra. Persze, persze a Csobánc... csináltam úgy, mintha tudnám miről van szó, aztán megfordultam, és bevetettem magam a csalánok közé.
Csak annyival értem fel előbb, hogy pont volt időm gyönyörködni a csodálatos kilátásban, meg csinálni néhány képet. Meg keresni az utat lefelé. Mindenfelé kis ösvények, utak, de látszólag egyik sem lefele tart. Végül együtt meglett az eldugott út. Jó meredek volt. Káptalantótiig több izgalom nem történt, sikerült elérnem a települést. Töltöttünk vizet, aztán mentem is tovább.

balatontrail_badacsony_taj.jpg

Innentől egészen jól jelölt úton haladtam, de tudtam, hogy ez csak a beetetés. Mondjuk itt pár km aszfalton haladt, azt nem volt nehéz követni. Aztán egyszer csak bevetettük magunkat a vadonba, és az árnyékban mentünk tovább, amit annyira nem bántam. Volt valami kis település, meg egy nagy út amin átfutottunk, aztán jöttek a lépcsők. Most már biztosan tudom, hogy tibeti kolostorba én csak akkor fogok felmenni, ha lesz lift. Felérve az amúgy is akadozó lélegzetem teljesen megszűnt, muszáj volt fotókat készítenem, mert a kilátás pazar volt. Látszott a Balaton a késő délutáni napfényben a magasból, mint valami festmény. Ha az összes könnyemet nem hagyom a csalánosban, akkor itt elejtettem volna egy-két cseppet. Na jó, menjünk tovább. Kicsit kellett kavarogni ilyen egyszemélyes ösvényen, aztán indult lefelé az út. Persze lépcsők voltak. Elég sok turista volt, kicsit rokksztárkodtam a szétizzadt futócuccomban, hátha kedvet kapnak a terepfutáshoz. A lépcsők alján rájöttem, hogy egy ideje nem láttam pálya jelölő szalagot, sem felfestést az úton. Ajaj, már megint eltévedtem? Kicsit kérdezősködtem, hogy láttak-e itt elhaladó futókat, de mindenki azt mondta, hogy egyet sem. Pedig egy biztosan volt. :D Na mindegy visszamásztam egy darabig, aztán elindultam, amerre Badacsonytomajt sejtettem. Egy idő után elővettem a Google térképet, aki azt mutatta, hogy ahol járok nincs is út. Pedig tuti volt, azon mentem. Hívott Róka, hogy hol vagyok már, mondtam, hogy elvileg közel. Gyakorlatilag meg nem tudom, de ezt nem mondtam Neki. Végül valahogy lekeveredtem a településre, ahol megtaláltam a váltópontot. Innen Róka ment tovább, én pedig örültem, hogy végre megvagyok.

balatontrail_badacsony_fordito.jpgBadasonytomaj fordító, a mosoly kitart

 

Badacsonytomaj - Káptalantóti - Szentbékkálla (Róka)

Elég sokat vártam Tomira, gondoltam, hogy baja nem esett, csak elkevert, mert a többiek szerint itt is elég hiányos volt a szalagozás, bár a pontőr szerint inkább csak arról volt szó, hogy a mi irányunkból történt a kijelölés, így ebből az irányból futva jobban látható az útvonal. Én mindenesetre összehasonlítottam a tracket a téren található térképpel, és jól megjegyeztem merre kell menni, szerintem egyáltalán nem volt bonyolult, mondjuk futás közben rájöttem, hogy itt is jártunk már kétszer korábban… Ha valaki kérdezte, annak is megmutattam a nagy térképen is, egy sráccal még az abrosznyi túratérképén is bejelöltük mimerre.
Tomi végül beért, nem sietteünka  váltással, 2-3 perc igazán nem számít, szóval fotó, élémnybeszámoló, pacsi, mehettem lépcsőtmászni.

balatontrail_badacsony_fel.jpgNa ugye, hogy volt jelzés!?

A Badacsony nagyon jól futható ott, ahol nincs lépcső, de mindenhol lépcső van. Ezeken keservesen lassú a mászás és az ereszkedés is, az elit biztos futja ezeket is, de azért mérnék egy pulzust és légzésszámot rajtuk a tetején.
Találkoztam 6-8 szembejövővel, őket bíztattam, hogy mindjárt fordító, bár akikkel majd egy óra futás után találkoztam, ott eléggé elgondolkodtam, hogy miként fognak beérni, ha már két órával mögöttünk vannak és nagyjából egy óra múlva besötétedik…
Jött szembe rossz irányból két Irongirl csapatos lány, nem tudtam meggyőzni őket, hogy ők kerülték meg a hegyet rossz irányból, makacsul mentek tovább a Bujdosók lépcsőjét megmászni, ahol hivatalosan lefele kellett jönnünk.
Badacsony után lefelé elég sok futható rész volt, mentem is rendesen, de azért a Csobánc megmászására raktam félre egy ki erőt.

balatontrail_totihegy.jpg

Az útvonalismeretnek és a lejtőnek köszönhetően én 1:36 alatt visszaértem Káptalantótiba, ahol jól feltankoltam, mert kezdtem éhes lenni, kis feleségem ellátott minden jóval, amit egy futó ilyenkor enne: sajtos croissan, kókuszrúd, vitatigris formájában biztosította a teljes értékű táplálékot szervezetem számára.
Nekimentem a Csobáncnak, tudtam, hogy fájni fog, meredek, mint a fene, bozótos egyszemélyes ösvényen vezet felfele az út. Emlékszem a 3vulkán futáson mennyire szerettem volna feljutni ide, hát most ez a vágyam is teljesült, pont naplementére értem a tetőre, elég tuti érzés volt, meg is álltam kicsit átélni a helyzetet mielőtt a beton vasúti talpfákon (milyen hülyeség már, beton talpfa, mindegy) leereszkedtem nyugat felé, majd újabb bozótoson áttörve Kálla felé indultam.

balatontrail_csobanc_naplemente.jpgSzoli, fodri, körmi, kozmi után mehet a naplemencsis szelfi

Volt egy kis zavar, mert kezdett besötétedni, és a kék túraút 200 méteres szakaszára valaki legalább négy táblát tett ki, hogy ez szerinte “Magánterület NEM túristaút!”, pedig de. Ha track van, minden van, engem nem zavar össze ilyesmivel, fejlámpám fényében futva átkeltem a sűrű sötét, majd kiírtott erdőn, és innentől búcsút mondhattam a magas pulzusszámnak, mert az este meghozta a lehűlést, és a tempóból is vissza kellett venni a csökkent látásmód miatt, ami miatt kicsit morogtam is, egy vaddisznó pedig két méterről helyeselt hozzá.
Itt egyébként valaki szisztematikusan földre dobálta a szalagozást, legalább ötöt kötöttem vissza.
A szentbékkállai kőtengerben kimeredt szemmel néztem a lábam elé és ikszelgettem, mint naprakész diszkós dárenbészre, sötétben átkelni ezen a szép természeti érétken biztos spirituális élmény máskor, de nem közel 60 km futás után, csak arra koncentráltam hogy ne ugorjak fejest egy sziklába az ingókőről.
Utolsó próbatételként a faluba beérve egy aszfaltra festett nyíl próbált bevinni az erdőbe, de amikor láttam, hogy koromsötét semmi van abba az irányba, inkább arra mentem amerre tudtam az utat: tíz méterre jobbra volt a kék jelzés, ami a váltópontra vezetett.
A helyzethez képest kipihentem értem be, az utolsó 5-6 km alacsony intenzitásától szépen lenyugodott a szívritmusom, így észnél voltam és mondtam Tominak, hogy eszébe ne jusson telefonra töltött track nélkül nekimenni a hegynek, mert örökre ott ragad és élhet zúzmókon meg rügyeken. Hallgatott rám, és ki fog derülni a következő fejezetben, hogy ezt nagyon jól tette.

balatontrail_walkingdead.jpgWalking dead

 

Szentbékkálla - Szentantalfa - Kisdörgicse - Zánka (Keratomi)

Jött Róka fél kilenc után valamivel, már tök sötét volt. Vártam Szentbékkállán elemlámpával a fejemen, félelemmel a szívemben, elszántsággal a lábaimban. Mondta, hogy kell térkép, mert a jelölések nincsenek, amik voltak azt is leszedte már valaki. Itt megremegett kicsit a szám széle, de gondoltam férfi vagyok, megyek eltévedni a sötét erdőbe. Egy-két km után találkoztam egy szembejövő sporttárssal, és itt biztos voltam benne, hogy nem én megyek rossz irányba. És tényleg! Mondta, hogy már egy órája bolyong az utat keresve, de sehol sincs, megy vissza a településre, és hagyja a fenébe az egész dolgot. Mondtam, hogy ne már, van nálam track telefonon, megtaláljuk az utat, innen már nincs sok (hehe). Jól meg is győztem, hogy jöjjön velem. Mentünk, mentük, egy darabig voltak szalagok, egy ideig meg alkalmi társam tudta még az utat. De mondta, hogy a kilátó után nincs semmi, csak sötétség, és reménytelenség. Úgy tettem, mintha tudnám milyen kilátóról beszél, és mondtam, hogy itt van nálam a pálya rajz ez alapján meg fogjuk találni a módját a túlélésnek. Közben hozzánk csapódott még egy srác, aki szintén az utat kereste. Lett igazi vak vezet világtalant szituáció, én próbáltam a kis telefonommal navigálni, Ők meg nézték a kék jelzést, meg a szalagok (hiányát). Tök jól haladtunk. :) Volt olyan, hogy három felé ágazott az út, az egyik irányba távol láttunk egy szalaghoz hasonlító objektumot, közelebb mentünk, jé, ez egy pálya jelölő szalag! De a track meg egy másik utat mutatott. Ilyenkor a tracknek hittünk, bejött. Egyszer volt egy olyan is, hogy az út egy kerítésben végződött, amin volt egy kapu, de láthatóan lezárt magán terület volt. Ilyet általában nem csinálok, és, ha mondjuk rendőrök érdeklődnének azt mondanám, hogy az egészet kitaláltam, csak sztoryzgattam egyet, de az volt, hogy kinyitottuk a kaput, és bementünk, lesz, ami lesz alapon. Szerencsére a másik oldalon szintén volt egy kapu, és a kerítésben sem volt áram, és kutya sem volt szabadon engedve. Innen már tényleg csak egy mezőn kellett átvágni, ahol a világ összes bogara támadott meg a fejlámpa fényét észlelve, és már majdnem a váltóponton is voltunk. Itt még a település határában egy lány csatlakozott hozzánk, ki tudja honnan jött, addig nem láttuk. Így négyen értünk be Szentantalfára, ahol gyanúsan kevesen voltak. Mi lennénk az utolsók? Végül is igen, de főleg azért, mert a többiek feladták. Én úgy voltam vele, hogy innen már csak 17 km, nincs az a balaton-felvidéki medvedisznóember aki meg tudna állítani. Még sörrel sem. Kajáltam, vizet meg telefont töltöttem, és továbbindultunk négyen. Ez nem az a négy ember volt, akik beérkeztek a pontra. Nem filozófiai értelemben, hanem fizikailag sem. A többiek váltottak, mi meg nem, úgyhogy nyomtam tovább fullba a terepfutót.
Innen már tényleg csak a szokásos, említésre sem méltó dolgok történtek: a pályarajz ment balra, a szalagok egyenesen jelölték az utat. A többiek meggyőztek, hogy kövessük a szalagokat. Rájuk hagytam, gondoltam legfeljebb együtt tévedünk el, bár szerintem én voltam a legfáradtabb, szóval, ha jött volna a medve vagy a jeti könnyedén lefutnak, nekem meg maximum a csontjaim nézték volna a régészek ezer év múlva. Vagy, ami még rosszabb üzemanyag lett volna belőlem is, mint szegény dínókból. De asszem nagyon elkalandoztam… Szóval követtük a szalagokat. Amikor azok már nem voltak, akkor nagy nehezen találtunk egy útelágazódást, ahol fordulni kell(ett volna). Így telt-múlt az idő az sötétben. Egyébként többször az volt az érzésem, hogy valószínűleg világosban sokkal egyértelműbb az út (például nehezebb benézni egy balkanyart), de mintha nem gondoltak volna arra a jelölők, hogy itt lesz sötétben futás is.
Végül megérkeztünk az utolsó váltópontra a cél előtt, ahol mi megint nem váltottunk, de volt aki igen, így öten indultunk neki az utolsó szakasznak. Semmi különös: kis sziklamászás, némi útkeresés, és hip-hop már Zánkán is voltunk. Itt az üdülőtábor területén még kellett vagy két km-t futni, aztán jött a cél, és az ünneplő tömeget képviselő Róka, meg egy darab szervező. Megkaptuk a 16 kg-os bazalt kockát, fotózkodtunk, majd irány a Balaton. Nem kellett küzdeni a parton a helyekért, viszont a víz kellemes volt, a levegő már annál kevésbé mikor kijöttünk a vízből.

Hazafelé már csak egy rendőri ellenőrzést kellett kibíni (- Miért nem ég a bal hátsó lámpa?), és már lehetett is pihenni.

balatontrail_celban.jpg


Értékelés (Róka)

A 25 csapatból 10 fejezte be a versenyt. Miért? A legtöbben felkészületlenek voltak, nem úgy értve, hogy nem tudtak 20-30 km-t lefutni fejenként a váltótagok, hanem úgy, hogy sem terepfutó, sem éjszakai, sem tájékozódási tapasztalatokkal nem rendelkeztek, így azt sem tudták megsaccolni, hogy beérnek-e szintidőre. Ezekre a szervezőknek vastag-dőlt-nagybetűs-három felkiáltójeles szövegben kellett volna felhívni a figyelmet. Még mi is 3 órával alul terveztünk és fél órával a szint előtt értünk be… Leginkább azt nem tudtuk realizálni, hogy éjszaka az erdőben nem tudunk tempót tartani, mert azzal vagy elfoglalva hogy 1) ne baszd el az utat, 2) ne nyalj el.

Tuti elhangzott számtalan csapatnál, hogy “ááá, olyan mint az UB, csak erdőben!”, pedig nagyon nem így volt. A helyenként erősen hiányos (nem jól rakták ki és/vagy leszedegették jóakarók) jelölést telefonra letöltött track nélkül lehetetlen volt korrigálni, aki csak a szalagozásban bízott, és nem rendelkezett térképolvasási ismeretekkel, az komoly plusz kilométereket tett bele, de ami rosszabb, hogy ez nagyon rosszul hat a morálra, amikor amúgy is teljesítőképesség tetején vagyunk, akkor egy ilyen malőr nagyon deprimáló.
A tapasztalatokkal nem rendelkező csapatok nagyon helyesen és realistán a kiszállásnál döntöttek, a szervezőknek viszont kommunikálniuk kell majd erősebben a nem hardcore terepfutók felé, hogy itt bizony szint van, eltévedés van sötét van, vaddisznó van (sőt “balaton-felvidéki medvedisznóember”), mert most hallgathatják a jogos panaszokat.

Értékelés (Keratomi)

Mondjuk így, hogy sokan kiszálltak másodikak lettünk a párosok között. A két bent maradt csapat közül. :) Egyébként nekem tetszett a rendezvény, minden nehézség, és első rendezős probléma ellenére. Engem Rókához hasonlóan nem zavart, hogy az utolsó pillanatban változtattak az útvonalon, sőt, szerintem is jobb volt ugyan azon végigmenni visszafelé. Legalább a váltópontok ismerősek voltak. A pálya jelölés pontatlansága/hiánya már sokkal zavaróbb volt, de telefon-track kombóval végig lehetett menni. Igazából így volt élmény, ahogy volt: a gyönyörű tájjal, eltévedéssel, éjszakai bolyongással, és célba érkezés utáni fürdőzéssel. Ha lesz jövőre is, én ott leszek!

(Én is! :) - R.)

7 komment

2016.08.27. 18:00 rrroka

Futócipő mosása - igazi cipő, igazi sár, igazi mosás

Címkék: futócipő saucony futócipő tapasztalat omni 12 futócipő mosása

Talán említettem már, hogy a Szelidi-tó futáson volt némi sár, ugyanis a verseny napján majdnem a rajtig zuhogott felhőszakadás erősséggel, a pálya fele homokos dűlő ÉS valaki előző héten feltárcsázta az egészet, ezzel olyan frankó húsz centis laza talajt alakított ki, amibe eső nélkül is móka lett volna futni.

Tárcsázás
fotó: agroinform.com

Szóval a cipőm tropa lett, még jó, hogy már ismertem a pályát, és a lejártabb, 1300 kilométeres Saucony Omnit 12-t vittem, nem a vadiújat. A verseny után jópáran beálltak a tóba suvickolni a csukájukat, én előbb meg akartam várni, míg rászárad a sár és a nagyját simán eltávolítom azzal, hogy vidáman, de alaposan összeütögetem őket.

fotó: Rozsos Zoltán

Megvártam, összeütögettem, annyira nem lett jó.

futocipo_mosas_elott.png

Mi legyen? Mosógép? A futócipő a mosógépben olyan idegen, mint gárdista a Szivárvány óvoda kerítésfestésén! Hamar lebeszéltem róla magam, szerintem a cipőtalp EVA habja nem szereti annyira az ázást. Így nem maradt más, mint a langyos vízben lubickolás az udvaron.

Kivittem egy vödörnyi jó kis vizet, fogtam egy rongyot, és darabokra szedtem a cipőm, betét ki, fűzők ki. Itt sem vágtam bele a vízbe a kis testét, hanem a talpbetétet külön áttörölgettem csak simán a nedves ronggyal, aztán a talpat is áttöröltem belülről, hogy a por eltűnjön. Átöblögettem a cipőfűzőt, azzal sok gond nem lesz.
Viszont a gyönygvászon az problémás. Ha elkezded a külső részt suvickolni, akkor csak egyre jobban belenyomod a sarat a cipő belsejébe és rommá áztatod az egész párnázást. Hát akkor belülről kell kifelé mosni nem? De. Jó alaposan bevizetem a rongyocskámat és gombóccá gyűrve a gyöngyvászon elemeihez nyomtam, így olyan könnyedén folyt ki a sár az anyagból, mint a közpénz az állami cégből.
Ezután az alaposan kiáztatatott ronggyal áttöröltem a külső hevedereket és műanyag elemeket és már volt is egy, hát ha nem is új, de felújított, sokat futott cipőm, garázsban tartott, nemdohányzó, megkímélt állapotban.

futocipo_mosas_utan.jpg

Tök jó lett nem? 
Futottam benne már háromszor, hosszúfutás, dombozás, terep, a mosástól semmi baja nem lett, pont úgy simul a lábamra, és pont úgy eszi a kilométereket, mint eddig.
Ha valakinek van kontroll mintája tóban mosásra, mosógépben mosásra, akkor kérem szépen hasonló alapossággal dokumentálva küldje el közszolgálatilag. Köszi!

5 komment

2016.08.24. 08:00 rrroka

Őszi nordic walking képzés Érden! Terepfutóknak is hasznos!

Címkék: terepfutás terepverseny nordicwalking

Kis feleségem edzője, Magdi, ismét tart majd nordic walking képzést a szokott helyen, a parkvárosi napközis tábornál.

Sokszor mondtam már, hogy szerintem a nw alapokat érdemes megtanulnia a terepfutóknak is, a botozás az emelkedőkön és a lejtőkön is nagy segítség, stabilitást ad és erőt spórolhatunk, én is szoktam a botokat használni a terepversenyeken.

image.png

Örömmel értesítelek, hogy ismét lesz nordic walking képzés!

 

Miért jó a nordic walking?

  • mert minden korosztály űzheti,
  • mert régen mozogtál, sportoltál, 
  • mert jó levegőn, jó társaságban gyalogolsz,
  • mert olcsó,
  • mert minden porcikádat megmozgatja,
  • mert végre szeretnél valamit tenni az egészséged érdekében!

Ha felkeltettem még jobban az érdeklődésedet jelentkezz a képzésre!

 

A képzés ideje: 2016. szeptember 3. október 1. és október 15.

                          14.00-18.00 óráig.

A képzés helye: Érd, Favágó utca (napközis tábor)

( Megközelítése: M7-es alatt átkelve végig az Iparos úton, majd a domb után kb. 100 m-re balra kanyarodni az Esztergályos útra. Ezen végig az utolsó házig, ott ismét balra, és az út végén megtalálod a tábort.)

Hogyan tudsz jelentkezni?

Hívj fel! 

Karóczkai Magdi  06 70 311 64 33 

Írj!   nordicerd@gmail.com  vagy  karomagdi@gmail.com

Nézd meg a honlapomat!   www.nordicwalkingerd.hu

Jelentkezésnél feltétlenül add meg, melyik képzésnapot választod!

Várom jelentkezésedet!

Üdvözlettel:

Magdi

Szólj hozzá!

2016.08.13. 13:51 Keratomi

Suhanás

Címkék: jótékonysági futás Suhanj!6 6 órás futás

Viszonylag kevés sorozatot nézek, de például a Big Bang Theory-t igen. Aki nem ismerné, annak elmondom, hogy ebben négy kocka srác a főszereplő (meg a szomszéd csini csaj), akikkel mindenféle kalandok történnek. A kockát úgy kell érteni, hogy tényleg nagyon elvontak, például az egyik elméleti fizikus. Volt egy olyan rész, amiben szombat este egy tücsköt vadásztak a lakásban, mert hallva a ciripelést nem tudták eldönteni, hogy milyen fajtájú a rovar és fogadtak. Ehhez persze meg kellett találni, szóval mentek a hang után. Már egy ideje keresték, amikor az egyikük felnézve feltette a kérdést: kíváncsi vagyok, hogy a normális emberek mit csinálnak szombat esténként?

Nos, valami ilyesmi is járt az eszemben szombat este, amikor megérkeztem Szigetmonostorra, ahol vasárnap 0:00 órakor rajtolt az ötödik Suhanj!6 éjszakai hat órás futás. Mondjuk túl fitt nem voltam, mert előtte négy napig azt csináltam, amit a normális emberek: nyaraltam, eközben az alvással töltött órák száma fordítottan volt arányos az elfogyasztott alkohol tartalmú italok mennyiségével, és nem az alvás javára. Mindegy, mindenképpen ott akartam lenni, mert három éve itt futottam az első hat órásomat, és nagyon nagy élmény volt. Tavaly előtt másfél óra toi-toi-zás után inkább hazamentem, WC-n ülni ott is tudtam, futni meg a sehol sem. Tavaly is nevezve voltam, de akkor más problémáim voltak, el sem mentem. Idén viszont...hát, ott voltam, lényegében a nyaralásból érkeztem.

Volt nálam egy kis gyümölcs turmix (amolyan házi VitaTigris), amibe kávét is kevertem, nehogy elaludjak. Alkoholmentes sör, és napraforgó volt még nálam. Ja, meg víz. Igazából csak a vizet és a gyereksört fogyasztottam, meg azért, hogy legyen értelme hogy vittem, párszor belekortyoltam a turmixba is.
A futás egyébként jól ment, bár igen lassan haladtam, és óránként egy WC szünetre még így is meg kellett állnom, - a vizuális típusok ugorjanak egy sorral lejjebb - nem tudom, hogy annyi minden honnan jött ki. Na. Fúj. Szóval körözgettem a gáton a Duna mellett. A pálya jó volt, egy kis emelkedővel, a hangulat a szokásos bulizós, a váltók meg a gyors egyéniek rendre mentek el mellettem, a fejlámpám merült, és végül is minden rendben volt. A napfelkelte tényleg szép volt, és örültem, hogy végre levehettem a világítást a fejemről, utálok lámpával futni. A nyoma így is elég sokáig megmaradt. Aztán reggel hatkor mindenki abbahagyta amit éppen csinált. Azt tök jó, hogy itt nem kell megvárni egy helyben a tört kört mérő embereket, mert egy lufit a rajtszámmal le lehet tenni a megállás helyére és el lehet sétálni. Mondjuk bundáskenyerezni. Én azt kihagytam, és kis pihegés után haza indultam, hogy zuhanyozzak és aludjak.

Három év után tehát ismét végigfutottam a Suhanj!6-ot, és bár "csak" 55 km-t mentem, de azt holtpont és fájdalmak nélkül (óránként pár percet pihenve :D ).


Ja, és rájöttem, hogy mit csinálnak a normális emberek szombat esténként: futnak. :)

12 komment

2016.08.08. 08:30 rrroka

Szelidi-tó futás

Címkék: verseny futás sár terepfutás szelidi-tó futás

#szeliditófutás 33km@20m+ (nem elírás, végig sík, 3x11km kör a tó körül), de a pálya felén 15 centis sár volt, Csanya sìrna örömében, olyan, szóval ez a#futás simán #terepfutás Jó tempóban ment, 3 óra 4 perc, 157 bmp.

13876660_10206869086542410_6290103716885767410_n.jpg

Szólj hozzá!

2016.07.25. 11:00 rrroka

De jó, hogy nem kell még egy kört futni! - Gerecse Trail M táv 14,6km@525m+

Címkék: verseny terepfutás nordicwalking gerecse trail

Már tudtam amikor lefele csapattam az utolsó 2 kilométeren és sorra értem utol az L táv lassabb futóit, valamint bíztattam a szembe jövőket, akik már nekivágtak a második körnek (fél órával korábban indultak a miénkkel megegyező két körre), hogy ez lesz a poszt címe. Nagyon örültem, hogy nekem nem kell az esőerdőbe még egy karikára kimennem.

gerecsetrail_rajt.jpg

Fotók: terepfutás.hu FB oldala

A pálya egyébként szuper, csak rögtön az elején van benne egy futhatatlan siratófal, ahol a tapasztalatlanabbak simán kivégzik magukat azzal, hogy próbálnak futni vagy akár csak sietni, pont úgy, ahogy én tettem két éve az L táv első körén, amikor először próbáltam ki a nordicwalking botokat versenyen és nagyon magabiztosan botoztam felfele kétszázra pumpálva a pulzusszámomat miközben két liter izzadság távozott zuhatagszerűen a testemből. A kezdeti nagy domb után viszont jön majdnem 5 km futható lejtő, ami teljesen jó lenne, ha nagyrésze nem a tűző napon vezetne úgy, hogy mellette erdőírtás van és az előző napi eső 6 csilliárd százalékos páratartalmat termel. Nembaj, a lefelé csapatásban hűt az ellenszél! 
A féltávnál lévő frissítőpont utáni újabb emelkedő árnyékos erdőben vezet egy bazi nagy vízmosás mellett, nekem ez a fajta egy sávos erdei ösvény, mohás mészkősziklákkal maga a nagy betűs TEREP, szép is, futható is, aztán innen már végig lejtő, 3 km a susnyásban, dózerúton majd aszfalton, lehet trappolva száguldozni lefelé annak, akinek nem kényes az IT szalagja, én a magam részéről aktívan támaszkodtam a pálcáimra.

gerecsetrail_utvonal.jpg

Kis feleségemet nagyon bátran rábeszéltem az M távra, ő ugye nem fut, de a kesztölci 1:20-as terep tíz kiriéből kiszámoltam, hogy pont szintidőre be tud érni nordicwalking stílusban, csak a fent említett hőgutás lejtővel nem számoltam, ahol az ő sebessége nem emelkedik meg annyival, mint a futóké, így sokkal több ideig volt a napon a párában, saját elnevezése szerint "subtropical walking" stílussá alakítva a botozását. 2:42 körül ért be, kicsúszva a 2:30-as szintidőből, de ez egyébként a terepfutás.hu versenyeken csak az eredménylistában jelent megkülönböztetést, pont ugyanúgy jár az érem és a többi szolgáltatás, szóval annyi baj legyen.

gerecsetrail_andi.jpg

Nekem furcsa, hogy rendkívül magas volt a kompressziós szárat viselők száma, ami ilyen időjárásban = HALÁL, hiszen az amúgy is forró időben még magadra húzol egy vastag, szoros zoknit térdig. A csalán vidáman átcsíp rajta, az ellen nem véd, a kompresszió hatása meg 15 és 30 kilométeren szerintem elhanyagolható (és amúgy is kétséges, a szakemberek - Kropkó Péter, Lőrincz Olivér - inkább regenerációhoz szokták ajánlani futás után).
Sokan voltak fekete cuccban, a Mecsek Maraton Teammel pl. jól kiszúrt szerintem az a tervező, aki fekete szerelést álmodott meg számukra egyenruhának.
A futóhátizsák nálam a rövidebb távon pont egyensúlyozott hasznosság-kellemetlenség határán, mert rettentően melegíti a hátat, sőt az enyém a mellkasomat is, viszont a benne lévő két liter víz lehetővé teszi, hogy egyáltalán ne vagy csak nagyon rövid időre kelljen megállni a frissítőpontnál (ezt a trükköt DK Gergőtől tanultam). 
A nw bot kicsit túlzásnak tűnt a 15 km-hez, de mindkét emelkedőn jól jött, és lefele a murvás, köves hosszú lejtőn nagyon nagy stabilitást adott, mióta hasonló pályán elnyaltam kicsit óvatosabb vagyok. Jó összehasonlítási alapot ad az, hogy a frissítőpont utáni emelkedőn megelőzött, majd előttem futott egy srác, végig spiccen kifutva az egész dombot, míg én botozva gyalogolva pihentettem a combizmait, aztán az emelkedők tetején én egészen frissen el tudtam kezdeni futni és nagy tempkülönbséggel elmentem mellette.
Végül 1:25 lett az időm, nem rossz, de csak két perccel gyorsabb, mint két éve az első kör, aztán most azon gondolkodom, hogy jövőre két kört megyek.

_gerecsetrail_terem.jpg

Nyúlcipőbolt Gerecse Trail megint egy rendkívül jó verseny volt, a terepfutás.hu mindig ilyen, a meleg kaja isteni, a zuhanyozási lehetőség életmentő. Volt egy kis tévesztés az L táv elejének irányításában, de azt mondták a résztvevők, hogy nem volt zavaró, illetve a FB oldalon olyan szintű nyílt korrektséggel intézik az ilyesmit, hogy le a kalappal. Volt olyan L távos, aki még örült is, hiszen így 29,6 helyett megvolt a kerek 30 km. :D

 gerecsetrail_cel.jpg

7 komment

2016.07.17. 11:47 Keratomi

Majdnem Dupla Élmény

Címkék: mátra futás kékes terepfutás dupla élmény

A Szimpla még vállalható lett volna. A dupla meg csak távban kétszer a szimpla. 73 km minden terepen sok, de ezen különösen. Ilyen meredek, mint a Sombokor Magyarországon nincs is. De akkor hol vagyunk?
Ilyesmiken elég sok idő volt gondolkodni múlt hét vasárnap, amikor a Dupla Élmény nevű terepfutáson vettünk részt, és a második körben túra üzemmódra váltottunk, kvázi feladtuk a teljesítést. Aztán jöttek a pálya jelölő szalagokat összeszedő lányok, és kénytelenek voltunk tovább menni. Később már csak előlük menekültünk. :)

13603634_612666108889874_7339858717044378969_o.jpgA rajt előtt

Ez egy páros futás, ahol a két futónak végig nagyjából együtt kell haladnia. Zolival indultam, akivel az UB-n már kétszer futottunk együtt, igaz ott sosem egyszerre.
Szóval reggel még bizakodóak voltunk, végül is "csak" négyszer kell felmászni a Kékesre, ez két kör a nyolcas alakú pályán. Hétkor rajtoltunk, volt 12 óránk a teljesítésre. Lassan kezdtünk, szinte minden emelkedőn gyaloglásra váltottunk, de azért voltak futható részek is a szinte folyamatosan felfelé tartó úton. A szintidő előtt nem sokkal értünk fel először Magyarország legmagasabb pontjára, de annyira kicentiztük, hogy a kötelező csúcs-szelfi miatt majdnem kicsúsztunk limitidőből.

13631465_612666182223200_22863033562874929_n.jpgElőször a Kékesen - figyeljük meg a vidámságot, a többi képen ilyen nem lesz :)

Lefelé aztán sikerült egy kis plusz időre szert tenni, bár a fent említett Sombokor a kevésbé futható részek közé tartozott. Mint Tarzan úgy lendültem egyik fától a másikig, csak nem olyan kecsesen, és egy kicsit több félelemmel. Végül leértünk, és mondtam, hogy soha többet. Ja, de még egyszer biztosan. :)
A második felfelé nekem kicsit könnyebbnek tűnt, a legvégét leszámítva nem is emlékszem nagyon meredek szakaszra. Viszont a táj gyönyörű volt. Én még sosem futottam a Mátrában, sőt talán középiskolában voltam itt utoljára túrázni, szóval nem nagyon emlékeztem, hogy milyen. Lenyűgöző. Az égig érő fák, a sok szikla mindenfelé, a patakok, minden olyan meseszerű. És szerencsére a fák között viszonylag elviselhető volt az időjárás, a tisztásokon, ahol sütött a nap nagyon meleg volt. Fogyott is a folyadék rendesen, én minden frissítőn töltöttem a két literes víztartályomat, ami ha nem is teljesen, de kb háromnegyedig mindig üres volt.
Felértünk másodszor is, megcsináltuk a második szelfit, szerencsére itt már volt egy kis időnk a limithez képest.

13667749_612666288889856_1380363497932673318_o.jpgMásodszor a csúcson

Lefelé jól futható volt az egész táv, voltak köves részek, de semmi extrém meredek csúszkálós ereszkedés. Mentünk is, ahogy tudtunk (ami azért annyira nem volt acélos tempó, de legalább folyamatos), így összesen 5 óra 32 perc alatt újra a rajtban voltunk. Itt egy viszonylag hosszú töltekezés után indultunk neki a második körnek. Hát nem ment könnyen. Mikor felértünk valahogy a Kékesre már arról beszélgettünk egy ideje, hogy hol van buszmegálló, ami visszavisz Mátrafüredre. Először csak viccesen, aztán egyre komolyabban. A Kékesen már nagyon nem akaródzott tovább menni, de csak elindultunk, persze a fotó után.

13619860_612666362223182_3513908166411098718_n.jpgNa jó, itt is vigyorgunk

Már lefelé sem esett jól, a síkon is főleg sétáltunk. Innentől inkább túra volt, kerestük a lehetőséget, hogy hol lehet kiszállni. De a Mátrában valahogy nincs buszmegálló a fák közé rejtve, ezért jobb híján mentünk tovább. Itt értek utol a pálya jelölő szalagokat begyűjtő lányok, akik nagyon kedvesen biztattak minket: "itt most pont lejt, és hát lefelé a szar is gurul, fussatok kicsit". Nem tudtunk ellenállni az egyszerre bölcs, figyelmes és tapintatos szavaknak, ezért futó mozgást imitáltunk, kb a következő frissítő pontig, ami egy aszfaltos út mellett volt, és mintha lett volna ott egy buszmegálló is. Szavak nélkül is értettük egymást Zolival, de a frissítőpont személyzete, az addigra odaérő szalaggyűjtő lányok, és ki tudja még ki vagy mi akarata érvényesült, és elindultunk felfelé megint. A Kékesre.Az elmúlt húsz évben összesen nem voltam ennyit ezen a hegyen, mint most egy nap alatt. Valahogy felértünk, nem tudom megmondani hogyan. A pont persze már zárva volt, de az egyik segítő még ott volt, és nagyon kedvesen megengedte, hogy feltápoljunk a megmaradt kajából, piából.

13626566_612666428889842_5394775904543099189_n.jpgEnnyi sört iszunk meg, ha egyszer végre leérünk innen

Innen már csak lefelé kell menni, kb 9 km és ott a cél. Vagy autóval a frissítőpontos hölggyel. Végül gyalog indultunk neki. Már kevésbé sütött a nap, a fák között nem volt olyan világos. Egyszerre volt félelmetes és lenyűgöző a látvány. Lehetetlen betelni a természet szépségeivel. Persze csak óvatosan lehet nézelődni, mert közben folyamatosan figyelni kell a láb elé is, nehogy esés legyen a vége. Szerintem több, mint másfél óra alatt tettük meg a 9 km-es, folyamatosan lejtő utat, szóval nem voltunk túl gyorsak. Mátrafüredre beérve már tudtuk, hogy mindjárt itt a cél, taps, ujjongás, ilyesmik...aztán eszméltünk, hogy másfél órával vagyunk a 12 órás szintidő után, jó, ha lesz még valaki a helyszínen. Voltak még, és nagyon rendesek voltak. Kibontották az elcsomagolt ételt italt, volt paradicsom leves, meg alma-banán, meg kóla meg kávé, meg minden. Még útravaló gyümölcsöt is kaptunk. Nagyon köszönjük, jövőre ígérjük időben célba érünk!

13603272_1076120985803994_4885951061396376133_o.jpgValahol éppen komótosan nemfutunk

Összességében egy remekül szervezett futás volt ez, jól jelölt pályával, elegendő számú frissítőponttal (ahol tényleg dőzsölés van: sajt, keksz, kovi ubi, olívabogyó, aszalt gyümölcsök, gumicukor, meg ki tudja még mi minden van), csodálatos környezetben, jófej segítőkkel. Mi egy kicsit túlvállatuk magunkat a két körrel, de legalább van egy bázis időnk, jövőre legalább másfél órát javítunk majd. :)

6 komment

2016.07.09. 15:00 rrroka

Fullos félmaraton Füreden

Címkék: balaton verseny futás félmaraton ilovebalaton

Nezumi futótársunk és törzsolvasónk (bármit is jelentsen ez) indult Balatonfüreden az I love Balaton Éjszakai Futáson, a múlt szerdai közös edzésen nagyon lelkesen mesélt róla, így megbeszéltük, hogy posztban is megörökíti nekünk a tapasztalatokat, mert a verseny úgy látszik helyes irányba állt.

Azt mondtam két éve, miután lefutottam az I Love Balaton füredi félmaratonját, hogy na, én ezt soha többet. Az első frissítőn elfogyott a víz (a közepén futottam nagyjából 5:40-nel), a három egyforma kör a horrorsötét kiserdőn vezetett át, az első körben simán hasra is estem, szóval köszi, ennyi volt.
Most meg egy januári csonttörés után lassan lábadozva épp ott tartottam, hogy talán már menne a 21, viszont hiába van már minden hétvégén szuper szilvásgombóc-félmaraton pár kisvárosban, a szaharai melegben úgyis elájulnék, úgyhogy fussunk éjjel, inkább viszek fejlámpát meg vizet.

Közben látom, nagyjából csak verseny neve meg a cél helyszíne maradt ugyanaz. Két éve pamutpólót adtak, most (na ilyet se láttam még) hatféle színből-mintából lehet nevezéskor választani. Külön ujjatlan női, rövid ujjú férfi (Ejha! A lány pólókért külön reszpekt! Ez vhogy ki szokott maradni, ami fura. - rrroka). Ha nem tudod, milyen méretet válassz, kilóra-centire be tudod magad lőni a táblázatban, le a kalappal.
Plusz szponzorajándék a Minus Cool, amire mindig kiváncsi voltam, állítólag lehűti a bőrét az olyan gyenge jellemű melegfóbiásoknak, mint én. (Ez vmi olyasmi lehet, mint az ehavi Runners Worldhöz csomagolt testpermet, ami lényegében víz, és tényleg hűt, hiszen bevizezed magad. Zseniláis, rohadt drágán eladják a vizet. - rrroka) A vizes cuccban futás horrorsérüléseket okoz. Ronda helyeken.
A harmadik nagy csali az útvonalváltozás volt. Hú, nem a Tagoréról rajtol, hanem a város legtetejéről, a piros templomtól! Három kilométer zuhanás! Vagyis ott a helyem.

Az éjjeli futás amúgy nem opció. Egyedül. Nőnek. Itt viszont kétezren is lesznek :)
Tényleg rengeteget tanultak: pillanatok alatt megy a rajtszámfelvétel, abc szerint lehet sorbaállni. Az első meglepi, mikor kinyitom a póló zacskóját, őőő, ez olyan, mint az aliexpressztől rendelt szuperolcsó szőnyeg, amiről csak kinyitáskor tudod meg, hogy babaházba szánták... mondjuk szűken, de rám jött - és nem, nem volt szuperolcsó a nevezés. Később a rajtban láttam, más csajok is belepréselték magukat... azért nem mindenki, mert utána láttam a reklamációkat. Túl szexi lett, na. (Ez mondjuk nem feltélenül hátrány! - rrroka)
(Frissített: másodszor is felvettem egy 14 km-s futáshoz, mire hazaértem, két helyen feslett fel a varrás...)
Második meglepi: fönt a rajtban, másfél kilométerre a céltól. Mivel az ember szeret legalább félórával korábban tipródni, szomjas is lesz. 32 fokban pláne! És nincs víz. Kérdezzük rendőrtől, rendezőtől, nem tudják, végül elküldenek a sparba, jó, hogy még nyitva van szombet este fél kilenckor, megnyerjük az utolsó kis hidegvizes palackok egyikét. Kiitták a futók a hűtőpultot. Persze később a kidobott palackok kifordulnak a szemetesekből :)
Hát nem véletlenül érkeztem korábban, így is 35 perces sorbanállás után jutottam be a kevés kék házikó egyikébe. Közben vette föntről a drón az egészet :)
Utólag szólt egy kedves futótárs, hogy legközelebb nézzek föl odabent, van-e tető a toitoion... Tényleg nem tudom!

Persze végül rajt. Az klassz, iszonyú sokan vagyunk, pedig két éve a három egyforma körön volt hét és 14 kilométeres táv is, mégis olyan 500-an lehettünk. Itt talán kétezren is... végtelen a sor.

13567325_1187481561304505_3276216476330030367_n.jpg

Látom, a többség fölvette a drága eseménypólót. A fiúk jártak jól, rajtuk elég szellősen áll.
És innentől hibátlan, fullos, szórakoztató, bájos az egész. Persze régi dakota mondás, hogy lefelé a sz*r is gurul (Én ezt mindig kiegészítem, egy szerintem nagyon plasztikus képpel, miszerint "Csak a kemény!" - rrroka), de őszintén, ki nem élvezi? Lehet dumálni, ismerkedni vagy a többiek okosságait hallgatni. (Mire jó az a hosszú zokni? Nem igazi félmaraton ám ez, inkább bulifutás, mert sok benne az emelkedő!)
Egy jó hosszú alagút is benne van a horrorárban plusz teljes szélességében lezárták a 71-est - respekt. Két éve mentek melletünk az autók.
Szuper, ahogy kint van szurkolni az egész város! Nekem ez maradt meg, nem az ökölrázó autósok.
Sűrűn jönnek egymás után a frissítőállomások: cuki önkéntesek nyomják mindenkinek a kezébe a poharat, kiabálnak, hogy izó meg kóla meg víz meg hajrá, mindenből van bőven, pedig a végén vagyok nagyon, a kólába jeget tesznek, a frissítők után hosszan sorakoznak a logózott kukák, oda lehet dobni a papír poharat, luxuskategória, a zöld szívem se fáj, hajrá!
A kiserdőt is legyőzték: minden huplinál önkéntes világít zseblámpával! Az útvonalon is annyi segítő áll, terel, lelkesít, amennyi soha sehol nem láttam.
A cukiságbomba azért ott robban, ahol a házak előtt kisgyerekek állnak, kezükben méteres vízipiszoly, és még engedélyt is kérnek, hogy lelocsoljanak. Naná!!! (Na csak a drága vízpermet forgalmazója meg ne tudja! - rrroka)
Az útvonalon (egy nagy 10 km-s kör plusz két 5,5-ös már lent) öt helyen szórakoztatnak szpíkerek, szól a zene, a Tagore szombat esti fényében ragyog, alacsonyan szállnak a részeg tinik, megrázó lehet nekik a futók látványa, egész abszurd trágárságokra vetemednek. (Lásd még UB-n a déli part... - rrroka)

Iramfutó 1:30-astól 2:20-asig van, az utóbbiakat megelőztem, köszi a drukkolást :) Nekem a vége 2:18 lett, a leglassabb eddig, de meglett, nem kis szó, ha két hónapja száz méterről indultam újra. Biztos segített a fullos szervezés, meg a város hangulata (javítani meg mindig van mit, nem kell kötözködni).
Ahogy megkaptam az érmet (harmadik cukiság) és megnyugodtam, hogy nem fogok elájulni, látom ám, már itt is a rü (rövid üzenet) a befutó időmmel. Az egész kommunikáció csillagos ötös, csak galambpostán meg füstjeleken nem küldtek el minden információt a rajt előtt ügyes kis csomagokban adagolva, sms, mail, Facebook, honlap.

Minus Cool tapasztalat: fújtam magamra mindenhol, de ettől még marha melegem volt, borítottam a nyakamba a vizet, lett is pár ronda horzsolásom a vizes cucctól, mondtam én. Egyelőre titok, hogy működik-e a permet...

A nap vége: aki ilyenkor a tónál nyaral és van rá pénze, hajrá, próbálja ki, szívesen ajánlom!

13590500_1186700641382597_1539925140908652448_n.jpg

https://www.facebook.com/IloveBalatonEjszakaiFutas/
http://ilovebalaton-futas.hu/

1 komment

2016.06.18. 21:33 Keratomi

Minden, amit a foci EB-ről gondolok

Címkék: vélemény foci európa bajnokság

Ma, ki tudja hány év után újra végignéztem egy teljes foci meccset. Magyarország játszott Izlanddal a foci Euróba Bajnokságon. Ennek kapcsán jutott eszembe néhány gondolat.

Bár nem szeretem a focit, azért az EB előtt sokat olvastam a magyar csapatról, esélyekről, statisztikákrtól, találgatásokról. Akkor még teljesen hidegen néztem ezeket, egyrészt, mert nem értek a focihoz - tízmillió honfitársammal ellentétben -, másrészt, mert nekem is feltűnt, hogy ebben az országban valamiért a football olyan szinten kiemelt sportág, mintha Brazíliában lennénk. Pedig nekünk azért van még néhány eredményes - sőt, mi több eredményesebb -  sportágunk. Azután azonban amit ma láttam, (illetve az osztrák meccs második félidejének egy részében láttam), már nem érdekel többet hogy ki hány stadiont, vagy milyen politikát lát bele a fociba. Mert a sport nem erről szól. Amit ma láttam a pályán lévő emberektől az a küzdés, a győzni akarás volt. Most éppen döntetlen lett az eredmény, de ez nem minősíti azt, hogy a pályán hogyan viselkedtek a focisták.

Tegye mindenki a szívére a kezét: mindannyian odaállunk a rajtvonalhoz egy fél vagy teljes maratonon, egy 6-12-24 órás futáson úgy, hogy, hogy nem sok esélyünk van a dobogóra. Mégis ott vagyunk, csináljuk, nem adjuk fel, megyünk, és küzdünk  magunkkal, a távval, az idővel. Ma pont ezt láttam a focistáinkon. Harcosok voltak, akik vert helyzetben sem adták fel, küzdöttek, mentek. És innentől kezdve engem nem érdekel, hogy melyik őrült hány stadiont épít fel, azt gondolva, hogy majd ettől jobban megy a sport, de nem érdekel a Népszava féle médiumok elleségeskedése sem, akik politikai tiltakozásul drukkolnak a magyar csapat ellen. Ők ugyan olyan idióták, mint az, aki a stadion építésekben látja a magyar foci jövőjét. Mindeközben pedig az a néhány srác ott kint Franciaországban sport történelmet ír, és ez nem azért van, mert itthon ilyen vagy olyan a politika, hanem mert akarnak, küzdenek, mindent megteszenk a sikerért. És ez az ami igazán számít. Ettől lesz a sport nemes, irányzatokon, történelmen, időn felüli. Ahol nem számít bőrszín, vallás, politikai beállítottság. Cak az, hogy mindenki tegye meg a tőle telhető legtöbbet a sikerért, a jó eredményért.


És aki ebben többet lát, mint nemes küzdelem, versengés, az ugyan olyan olyan beteg, mint az a rendszer, ami mellett, vagy aminek ellenében kardoskodik.

5 komment

2016.06.16. 23:06 Keratomi

Iszappakolás és csalánkúra a Börzsönyben

Címkék: terepfutás terepverseny Börzsöny Börzsöny Trail

Jól ezek a terepen futások. Vagy sétálások. Vagy mik. Szombaton volt a Börzsöny Trail, mi az L távra neveztünk, és sikerült befejezni szintidőn belül. Nekem éppen csak. Azért a többes szám egyébként, mert Róka felesége Andi, Róka és Lemúr Miki is ott voltak, mi több ők juttattak el a helyszínre. Kilenc óra előtt pár perccel érkeztünk meg Diósjenőre, ahol a rajt/cél volt. Itt a szokásos terepfutas.hu-s szervezettség honolt, hamar megkaptuk a rajtszámot, dugókát, itinert. Ezután már csak öltözni kellett, vizet tölteni és várni a rajtot. Összefutottunk (ezt nem lehet megunni...vagy mégis? :) ) az érdi futócsapatból Orsival és a férjével, gyors hajrá, és már mentünk is a rajthoz.  Itt azért csináltunk még egy fotót, ahogy Ákos mondaná ilyenek voltunk:

img_20160612_095744.jpgA rajt előtt

Tízkor aztán elindultunk a 35 km-es körre. Andi az S távot Nordic Walking-ozta, az Ő rajtjuk kicsit később volt. Egészen sokáig bírtam tartani a lépést Rókával és Lemúr Mikivel, de aztán csak sikerült leszakadnom, persze valami emelkedőn, ami sokaknak még futható volt, nekem meg már nem. Ez van, ebbe terepen mindig belefutok (már megint...). Ezután csak arra emlékszem, hogy mentem sokat felfelé, de azért volt benne bőven lejtő is. Persze felfelé inkább sétáltam, lefelé meg ahogy tudtam/mertem mentem.

13411939_1057984217617671_7713762631260697046_o.jpgItt még együtt haladunk

Igazából nagy problémáim nem voltak, a lábaim fáradtak az idő előrehaladtával, de persze nagyon lassú voltam. Még a rajt előtt beszéltem Rókával, hogy mennyi idő alatt tervezi lefutni, és mikor mondta, hogy kb 5 óra, akkor gondolkodtam el először, hogy ez lehet, hogy kemény lesz. Előzetesen én is ennyire tettem a magam idejét, a VTM 38 km-éből kiindulva, de mint később kiderült, a Vértes terepe könnyebb volt. Sokkal. Végül is Lemúr Miki és Róka be is értek 5 óra alatt, nekem még kellett plusz 45 perc, így elég közel kerültem a szintidőhöz. Mondjuk végig élveztem a - majdnem azt írtam, hogy futást -, terepezést. Bár sok helyen nagyon megviselt volt az erdő - a jégkár még mindig látszik rajta -, ennek ellenére sok szép helyen mentünk, a kilátás néha pazar volt.

Bár a szervezők mindent megtesznek, hogy a futó ne tévedjen el, rajtam nem tudnak kifogni: összesen négy alkalommal sikerült rossz irányba mennem a nagyon egyértelmű szalagozás, illetve az órámra letöltött track mellett is. Mondjuk max egy km-t mentem pluszban, szóval nem vészes, ennyi belefér, meg tényleg annak köszönhetem, hogy sorsdöntő pillanatokban a földet néztem. Az tök jó a pályában, hogy az utolsó 8 km egy nagy lejtő, a combjaimban azóta is érzem ennek jótékony hatásait.
Amit még éreztem az az útmenti csalán csípése volt, néhány helyen deréknál is magasabb csalánok között kellett egy nem túl széles úton haladni. Persze az előttem haladók már erősen megtizedelték a növényeket, nekem már csak a levezető simogatás maradt. A nagy sarazást egészen a végéig megúsztam, mert voltak ugyan eléggé felázott, csúszós, cipőelnyelős területek, de csak a cipőm meg a lábszáram viselte ennek nyomait. Aztán a cél előtt pár km-rel sikerült egy izgalmasat tanyálnom, azt hiszem nem emeltem elég magasra a lábam, és megakadt egy kőben. Esés közben még pont át tudtam gondolni, hogy mivel szeretnék tompítani, gondoltam a jobb csuklóm és oldalam jó lesz. A ruhámat azóta kimostam, a hátizsákom mondjuk még mindig saras, a csuklóm meg korlátozott tartományban mozog. Nem baj, borogatom sörrel.

13415372_1058233814259378_6832518969474601711_o_1.jpgItt már nélkülem :(

13392049_1058488480900578_64493827686053031_o.jpgItt már nélkülük :(

A célban aztán már ott voltak a többiek, akik akkor már egy ideje unatkozva várták, hogy hol vagyok, de jöttem, beértem, és valószínűleg jövőre visszamegyek újra. Akkor majd megpróbálok a többiekkel tartani futás közben, mert akkor élőben hallhatom és láthatom Lemúr Mikit, aki egy fatörzsre állva mondja, hogy "tönkre tettem magam" (vagy valami ilyesmit); vagy amikor egy frissítő ponton a kilöttyent izó láttán megjegyzi, hogy "úgy látom ez nem takarékos iz(z)ó".


Már csak ezért is érdemes futni.

5 komment