HTML

Nordic walking képzés

Ismét lesz nordic walking képzés Érden!

A képzések időpontja:
szeptember 3.
vagy
október 1.
vagy
október 15.

14.00-18.00 óráig.

A képzés helye:
Érd, Favágó utca (napközis tábor)

Jelentkezés:

Hívj fel!
Karóczkai Magdi  06-70-311-6433 

Írj!   
nordicerd@gmail.com  

Licenc

Creative Commons License
Ezek a művek Keratomi, Lemúr Miki és rrroka, valamint vendégszerzők írásai. Ők ezen a blogon Creative Commons Nevezd meg!-Ne add el!-Ne változtasd! 2.5 Magyarország License alatt publikálnak.
A felhasználáshoz kérd az engedélyüket!

Havi talpalávaló

Ehavi talpalávalónk rrroka ajánlásával:

Vad Fruttik: Majom majom

 

 

fbcsoport.jpg

Kövess minket a Facebookon is!

 

erdifutovagyok.jpgÉrdi futó vagy? Én meg a BSI érdi futónagykövete! Ha szívesen futnál egy érdi közösséggel, akkor:

Csatlakozz a futócsoportunk FB oldalához!

Utolsó kommentek

Címkék

10 km (1) 12 órás futás (1) 15km (1) 20 (1) 2011 (1) 2030perc futás (2) 3vulkán (2) 6 órás futás (1) amorf lovagok (1) áron (1) Athén (1) Athén Authentic Marathon (1) átmozgatás (1) a hátunk mögött (6) balaton (7) balaton maraton (5) balaton szupermaraton (6) Balaton Trail (1) Balboa-kör (4) bánya (3) bátortábor (1) bécs-pozsony-budapest (6) betegen futni (1) betegség (1) betonnt (1) beurer pm45 pulzusmérő óra (1) BGy (1) bitliszbá (10) blog (4) blogajánló (3) borvidék félmaraton (1) Börzsöny (1) Börzsöny Trail (1) bozót (1) bringázás (1) budai trail (1) budapest (1) Bükk (3) camelback (1) chifutás (4) chifutás tanfolyam (1) Classic Balboa (1) csonthártyagyulladás (2) csősál (1) csúszásgátló (1) decathlon (2) délibáb félmaraton (1) dioptriás futónapszemüveg (1) diósd (1) dobzse (1) domb (7) dombos útvonal (46) duna gát (68) dupla decaironman (1) dupla élmény (1) eBay (1) edzés (251) edzésterv (5) éhség (1) elmaradt (1) első maraton (3) endomondo (2) endorfin (3) érdekesség (1) érdifutóvagyok (1) érdi hendikep (12) Érdi szilveszteri futás (1) érdkörbe (1) európa bajnokság (1) fartlek (4) felkészülés (1) félmaraton (24) fényvisszaverő mellény (2) foci (1) fogyás (1) fotók (3) fotókutya (3) fundoklia (45) fuss csepel (1) futapest (1) futás (355) futas. (1) futás. (2) futócipő (16) futócipő app (2) futócipő mosása (1) futócipő tapasztalat (4) futócipő teszt (3) futócucc (18) futódzseki (1) futófotó (2) futóiskola (1) futókutya (5) futónagykövet (1) futóparti (6) garmin (1) gát (2) Gazdagréti Tavaszindító Futóverseny (1) generali futógála (1) gerecse trail (2) gerinctorna (1) GPS (5) gpx (1) GTX (1) GTX futócipő (1) gútai vízkereszt maraton (2) hárosi-öböl (1) hátunk mögött (24) havi (1) havi powersong (15) hendikep (8) heti powersong (2) hideg (1) hírek (4) (2) holtpont (1) hőségriadó (2) hosszútáv (1) hosszutav (9) hosszutav. (2) hosszutav blog (1) humor (1) húszszoros ironman (1) ilovebalaton (1) instagram (20) interjú (1) intersport (1) it szalag (5) jazz (1) jótékonyság (1) jótékonysági futás (3) k100 (1) kalenji (6) Kalenji Protect 1000 (1) Káli-medence (5) Káli futás (1) karmelegítő (1) kékes (1) keresztedzés (1) kihívás (1) kinizsi százas (1) kolozsvár (1) komáromi erőpróba (1) közkút (2) kropkó péter (1) ktf20 (2) kutya (3) lágymányos (1) limonádé (1) linz (1) Linz Marathon (2) magasles (4) marathon (1) maraton (39) maratoni felkészülés (16) maratoni tervek (5) maratonka (1) maratonszűz (1) margitsziget (1) maszk (1) mátra (2) medvedisznóember (1) mikulás futás (2) minimaraton (1) mp3 (1) nagytétény (10) nemmegy (10) nike (5) nike+ app (3) nike alvord (1) nike futóklub (1) nike lunarglide (1) nike pegasus (1) nike vomero (2) nordic-walking (1) nordicwalking (5) Nulladik Balaton Trail (1) nyújtás (2) omni 10 (1) omni 12 (2) Optivita (1) orfű (1) orrszarvúbogár (1) Őrség (1) oruxmaps (1) pannonfunk (3) peldakepeink (2) phoenix (1) phoenix 5 (1) phoneix 6 (1) piros85 (6) polar (2) Polar RCX5 (1) polar rs800 (1) powersong (34) pulzuskontroll (4) pulzusmérés (5) pulzusmérő (5) rádió (1) résztáv (7) Róka és a komák (2) Runners World (1) runtastic (10) saaby (1) sár (1) sárd utca (4) Sárvár (1) saucony (9) sean conway (1) sérülés (4) siófok (1) sóskút (1) sparmaraton (3) spar maraton (12) staféta (1) Suhanj!6 (1) Süle Zsolt (1) süti (1) szekszárdi borvidék félmaraton (1) szelidi-tó futás (3) szentivánéji futás (1) szigetkör (1) talpalávaló (53) talpbetét (1) tapasztalat (1) tárnoki tófutás (2) tartósteszt (1) térdkoptatás (1) terep100 (1) terep50 (2) terepfutás (48) terepfutócipő (1) terepfutó edzésterv (1) terepverseny (20) terheléses vizsgálat (2) teszt (1) titkos edzésterv (3) (3) tóparti (5) tóparti futóparti (9) turistafutás (3) tv műsor (1) ultrabalaton (18) ultrafutás (18) ultramaraton (10) ultratrail (3) útvonal (3) vacsora (1) váltó (2) vélemény (1) velencei (8) velencei tó (8) verseny (98) versenynaptár (1) Vértes (3) Vértes Terep Maraton (1) videó (2) vivicitta (1) Vonyarcvashegy (1) VTM (3) wps (1) yi chi (1) yoloka (1) yourstruly (10) yt25 (5) yt50 (4) Címkefelhő

Fuss, ahogy jól esik!

2016.11.22. 13:40 Keratomi

Μαραθώνιος Αθήνας

Címkék: futás maraton Athén Athén Authentic Marathon

A futás azért is jó, mert egy csomó olyan helyre juthat el az ember általa, ahova egyébként nem biztos, hogy menne. Vagy esetemben, biztos hogy nem menne. Én túl kényelmes vagyok ahhoz, hogy csak úgy utazgassak, nekem kell legyen valami cél is. A vízparton ücsörgés, múzeum látogatás pedig általában nem az. De mondjuk, ha van valahol egy jó kis futóverseny, akkor már mindjárt érdemes összekötni a kellemeset a szokásokkal, és utazni egyet. Idén például Athénba, ahol az Authentic Marathon-nak nevezett futóversenyt rendezik meg, nyilván az autentikusnak tartott útvonalon.

20161112_142015.jpg

Onnan jönnek majd a futók


Még tavasszal neveztem, három csomag volt, egy alap, egy amihez pluszban póló is jár, és egy ami ezeken felül ingyenes tömegközlekedést adott Athénen belül. Én a kettest választottam, a póló egy tök jó Adidas tecnikai cucc. Az már más kérdés, hogy túl nagy méretet adtam meg, amit szó nélkül cseréltek kisebbre, majd a cserélős bácsi a kezembe nyomta az ingyen utazásra jogosító jegyet. Mondtam neki, hogy nekem ez nem jár, ő meg mondta, hogy nem baj, azért csak tartsam meg. És ez már nem az első eset volt, amikor megállapítottam, hogy a görögök tök jó fejek. Mindenhol nagyon segítőkészek voltak, a többség beszélt angolul, nagyon türelmesen próbálták megérteni, amikor az - egyébként latin betűkkel is feltüntetett - utcaneveket próbáltam kimondani.

20161112_114017_mod2.jpg

Keratomi a versenyközpontban


A szervezés is kiváló volt. A rajt ugye Marathonban volt, oda buszok vittek ki reggel. Azt gondoltam, hogy olyan görögösen lesz megoldva a dolog, hogy ezer emberre lesz három jármű, de nem. Egy idősáv volt megadva a buszok indulására, én kb ennek az első harmadában értem oda, és nagyon sok busz volt, mindenki szépen kultúráltan szállt fel rájuk, ahogy egy megtelt már indult is. Kb negyven percig tarott az út. A rajt helyszíne is hatalmas volt, égett az olimpiai láng, nagyon sok mobil WC-t raktak ki, várakozni egyáltalán nem kellett. Pedig sokezer induló volt, akiket tíz zónából indítottak. A futásig hátralévő időt kávézással, nézelődéssel töltöttem, kicsit hűvös volt, de a szervezők osztogattak nagy nejlon zsákokat, hogy ne fagyjon meg az ember. Mondtam már, kiváló volt a szervezés?

20161112_131148.jpg

Athéni kikötő

Kilenc óra után pár perccel indultam el a hármas zónából. Szerintem sikerült jól belőnöm a zónát, mert nagyjából egy tempóban haladtam a többiekkel, úgy hogy közben még nézelődni is volt lehetőség, nem volt nagy a tempó. Az útvonal nagyon szép. A településeken, amiken átfutottunk nagyon sok ember állt kint az út szélén, és mindenki tapsolt, a futókat bíztatta. Néha olyan érzésem volt, hogy minden lakó kint van az út mellett. Sok helyen gyerekek nyújtották a kezüket pacsira, szólt a zene, hatalmas volt a hangulat. És bár az egész út le volt zárva (Athénban is!) sehol nem láttam türelmetlen, dudáló, ideges autósokat, akik szerint ki kellene menni inkább az erdőbe futni, mert a város a kocsiké. Mindenki jókedvű volt, eleinte még a futók is.

20161112_161123.jpg

Athén az Akropolisz alól


A frissítőpontok nem tudom, hogy milyen sűrűn voltak, de nagyon sűrűn. És fél literes palackban osztogattak vizet, később izót is. Itt mondjuk nem tetszett amit a futótársak műveltek: kinyitották a palackot, egy részét a földre locsolták, ittak belőle két kortyot, majd a többit eldobták. És nem is a csomó kuka egyikébe, csak úgy az út szélére. Szerintem az ilyen négy órás tempóban, ahol mi mentünk igazán nem számít az a két másodperc, amit a kukáig meg kell tenni. Persze akár azt is lehet, hogy az ember viszi magával a palackot, és amikor szomjas kortyol belőle. Nekem így három palack elég volt végig. Szóval a palackos megoldás jó, de kicsit pazarló. Mást én nem vettem el a frissítő asztalról, éhes nem voltam, így nem is nagyon tudom, hogy milyen kaják voltak. Banán biztosan.
A pálya elég szintes, kb tíz km csak felfelé megy benne a közepén. Cserébe viszont az utolsó 8-10 km lejtő. És a végén a stadionba futás, az nagyon felemelő érzés. Az élményfaktor ezen a maratonon volt a legnagyobb az általam eddig futottak közül.

20161112_141909.jpg

A cél helyszíne, a Panathenaic Stadion


Összességében maximálisan megérte az Athén maraton: az útvonal, a hangulat, a szervezés mind-mind kiváló volt. Athén pedig érdekes város, sok látnivalóval, normális árakkal, segítőkész emberekkel.

5 komment

2016.10.30. 16:59 Keratomi

Itt a piros, hol a piros

Címkék: futás terepfutás terepverseny ultratrail piros85

Az egész tavaly kezdődött, amikor valamilyen oknál fogva kettő kötőjel négy terepfutással a hátam mögött (plusz Balboák! :) ) beneveztem a Piros 85 nevű terep kalandra. Jó, hosszút már futottam, csak nem föl-le, hanem jobbra-balra. Síkon, aszfalton, vagy legalábbis szilárd, nem csúszós, nem köves burkolaton. Akkor Dobogókőig jutottam, bár nem az erőmmel volt a baj, hanem sérült volt a térdem, előtte pedig "csakazértis" alapon két maratont khm... sétáltam majdnem végig, mert 25-30 km után a járás is nehezemre esett. Na szóval hülye voltam, és nem is tudtam végig menni, nem engedett át a hegy.
Persze, hogy beneveztem idén is. Most nem hátráltatott sérülés, és viszonylag sokat futottam, bár nagyon lassan, semmi gyorsító edzés, csak ahogy jólesett. Meg azért most többet futottam terepen, vagyis inkább többet mozogtam terepen, mert a gyaloglás-futás mérleg nem biztos, hogy az utóbbi felé billenne.
Nyolc harminckor volt a rajt, én Budaörsön a célnál vártam hatra Rókát és Andit, hogy felvegyenek és átszállítsanak a rajthoz, így a végén mindenkinek a megfelelő helyen lesz majd kocsija. Közben hívott Zoli (akivel néha futunk párban egy UB-t), hogy az Ő kísérőjének nem indul a kocsija. Tiszta szerencse, hogy Rókáék a közelben vannak, így amíg Ők elmentek Zsuzsáért, addig én elmentem Ildiért, aki szintén Zolit kísérte majd. Így aztán mindenki a rajthoz ment, és tök időben oda is értünk. Én rövid nadrág, felül rövid+hosszú+sapka kombó mellett döntöttem, és bár fújt a szél, egyáltalán nem fáztam így mozgás közben. Megbeszéltük Rókáékkal, hogy melyik pontokon találkozunk, aztán fél kilenckor nekiindultunk.

img_20161029_082415.jpg

Rajt előtt hülyén


Óvatosan kezdtem, az elején Zolival haladtunk, kényelmes tempóban a fölfeléket megsétálva. Kb 3:30 óra alatt értük el Dömöst, ahol először találkoztunk Rókáékkal, akik addigra néhány aszfalt rajzot is készítettek. Egy kis pisi-kaki-kávé-gyümölcsös sör után jókedvűen indultunk tovább. Innen már ismerősebb volt a terep, mert tavaly és idén augusztusban is megtettük ezt a Dömös-Budaörs távot Rókával. Egyébként a pálya jelölése nagyszerű volt. Túl azon, hogy ugye végig a piros jelzésen kell haladni, nagyon sok aszfaltra festett nyíl, csomó szalag segítette a tájékozódást. Még én is csak kétszer felejtettem el lekanyarodni, de mindkétszer pártíz méter után valaki utánam szólt, így nem bolyongok még most is a Pilisben. Az is nagyon tetszett, hogy mindig volt valaki körülöttem, vagy gyalogos vagy futó teljesítő. Pedig ilyen hosszú úton azért nagyon szét tud húzódni a mezőny.

fb_img_1477744957262.jpg

Róka rajzol


Kb 1:15 alatt felértem Dobogókőre, biztos azért mert könnyebb is voltam, meg a kávé is hajtott. Itt nem időztem sokat, kis aszalt gyümölcs, meg víz töltés után indultam is lefelé. A víztartályt már Dömösnél kitettem a zsákból, mert a szipókája ki van lukadva, így levegőt tudok vele szívni, de vizet nem. Mondjuk az elég szomorú, hogy egy ilyen Nathan zsáknak a tartálya kevesebb mint egy év alatt tönkre megy, és nem csak ez, hanem maga a zsák is. Egy gumi alkatrész szakadt el, ami azért felel, hogy meg lehessen húzni rendesen a szíjakat, amik rögzítenék az emberhez az egész cuccot. Így most állandóan igazgatnom kell futás közben, mert csúszik le a vállamon. Pedig csak futáshoz használtam, és kb kéthavonta egyszer. Na mindegy, már mástól is hallottam, hogy ez a fajta zsák nem bír sokat, legközelebb legalább nem kell mérlegelnem, vehetem az S betűset. :)

img_20161029_153905.jpg

Lazítás a Kopár csárdánál


A következő emlékem a Kopár csárda, ahol szintén vártak Rókáék, víz, sör, fejlámpa egy fotó, és már mentem is tovább. A csárda előtti fenyves rész pedig még mindig csodálatos. Szerintem ez a legszebb része a 85 km-nek. Élvezet itt futni. Érdekes módon Nagykovácsiba még világosban értem. Itt volt egy hosszabb depózás, felülre vettem száraz ruhát, ittam kávét, ettem némi aszalt gyümit és sajtot.

img_20161029_172950.jpg

Ildi beugrik

 

Nem sokkal később fel kellett kapcsolni a fejlámát, és innentől kezdve lényegében túra üzemmódra váltottam. Tudtam, hogy sötétben lassabban fogok haladni, de azért azt nem gondoltam, hogy ennyire. Annyira féltem, hogy megcsúszok, megbotlok, szimplán csak elesek, és kitöröm a bokám vagy a nyakam, hogy nem mertem futni. Pedig a fejem, a lábam vitt volna. Ki is találtam, hogy olyan ez, mint mikor bekapsz egy viagrát, aztán szívsz rá egy kis füvet: minden csajt megcsinálnál, de parázol tőlük. :)

img_20161029_193855.jpg

Elszántan indulok az Erzsébet-kilátóhoz


Szóval sétálgattam, néha belekocogtam, mentek el mellettem sokan, akik nem olyan beszariak, mint én. A Szépjuhásznénál meg Makkosmáriánál találkoztam még Rókáékkal, aztán jött Budaörs és a cél. Végre beértem! Bár a titkon remélt 13 órán belüli teljesítés nem jött össze, azért boldog vagyok a 13:28-as idővel is. Amíg világos volt nagyon élveztem, aztán meg...hát, ha akarok még sötétben terepen futni, akkor valamit kezdenem kell a félelmeimmel.
Zoli nem sokkal után ért célba, majdnem egy órát faragva a tavalyi idejéből.
Én pedig végre egyenlítettem, aztán, hogy lesz-e 1:1 után 1-2, majd még kiderül. :)

img_20161029_215921.jpg

Célban

Ami viszont még fontos: nagyon köszönöm Rókának és Andinak, hogy az egész napjukat rám szánták, és segítettek! Ildinek és Zsuzsának is köszönettel tartozom, hiszen mindig ott vannak ahol Zolival megőrülünk. És persze gratulálok Zolinak! Pacsi. :)

9 komment

2016.10.16. 19:00 rrroka

Egyenletes tempó és pulzus, de egyre nagyobb erőfeszítéssel - ilyen lett nekem a 31. SPAR Budapest Maraton®

Címkék: verseny maraton pulzuskontroll pulzusmérés spar maraton maratoni felkészülés

A tökéletes futóidőt, és tökéletes pályát hozott nekem az idei Spar Maraton, tökéletesnek tűnő egyenletes tempóval és pulzussal, de van benne pár "mégis".
Tökéletes futóidő, 12 Cº, napsütés, mégis aki 5 óra körül futott, az zuhéban ért be.
Tökéletes pálya, pl kimaradt a Margitsziget, és mégis gond volt sok embernek, hogy a Liget aszfaltja annyira hepehupás, töredezett, hogy a 40 km után fáradt lábak ezen az egyenetlenségen begörcsöltek.
Tökéletesen egyenletesnek tűnik a tempó/pulzus párosom, mégis furán nehéz volt nekem ennek a maratonnak a második fele.

spar_rajt.jpg(Vízjeles fotók: bsi.futfoto.hu, nagyon drágák, jó nekem a vízjeles.)

Elég jól ment, pedig nem nagyon terveztem erős futás. De múlt héten FB-on kérdezte Vincze Zsófi  (runbabyrun.blog.hu), hogy mit tervezek, mondtam, hogy örörmfutást, de persze utána elkezdtem gondolkodni, meg nézegetni az utóbbi versenyekhez tartozó pulzust és számolgattam a tempót... Aztán kitaláltam, hogy akkor megfutom az elejét. Nem el, csak meg, vagyis a komfortzóna legtetején elbillegek.

spar_kozben.jpg

Na, szóval röviden, sikerült is remek tempót tartani megfelelő pulzuson egészen 25 kiriig, sőt volt néhány 4:30 körüli kilométerem is, amit el sem hittem, aztán jött egy kis holtpont, amin végül átlendültem, de a negatív split és a kényelmes diadalittas táv végi gyorsulás elmaradt. Egyszerűen csak lassultam kicsit, de a pulzus maradt, nem emelkedett sehogy sem, ami azért elég fura. Néha belestem 5 perc fölé a frissítőknél, mert kellett az iso.

Végül behajráztam 3:25:44-el, ami két perc javítás a PB-n, ezzel elégedett vagyok nagyon.

screen_shot_2016-10-16_at_19_32_53.png(fotó: kis feleségem)

Elsőre unalmasnak tűnő, nagyon hasonló értékeket tartalmazó számhalmaz következik, mondja meg vki, hogy lehet teljesen egyenletes pulzuson futni, mi a fene történt, hova lett az emelkedés, vagy a lassulás és a csökkenés? Ezmiez?

  1. 4:57 151
  2. 4:38 154
  3. 4:38 154
  4. 4:38 154
  5. 4:40 155
  6. 4:41 154
  7. 4:49 155
  8. 5:22 157 pit stop
  9. 4:36 158
  10. 4:30 159
  11. 4:41 156
  12. 4:40 156
  13. 4:33 159
  14. 4:42 157
  15. 4:45 156
  16. 4:47 154
  17. 4:36 156
  18. 4:37 157
  19. 4:39 156
  20. 4:39 157
  21. 4:37 160
  22. 4:48 159
  23. 4:48 158
  24. 4:46 157
  25. 4:36 159
  26. 4:53 160
  27. 4:54 162
  28. 4:53 159
  29. 4:53 159
  30. 5:06 156
  31. 5:22 155
  32. 4:34 156
  33. 7:05 149 pit stop
  34. 5:15 156
  35. 4:45 157
  36. 4:57 158
  37. 5:15 154
  38. 4:58 157
  39. 4:58 157
  40. 4:58 157
  41. 4:59 157
  42. 4:59 157
  43. 1:00 157

 

14 komment

2016.10.02. 11:00 rrroka

Pár dolog, amire figyelned kell maraton közben

Címkék: verseny futás maraton pulzuskontroll pulzusmérés spar maraton maratoni felkészülés sparmaraton

Október a maratonok hónapja, október 9-én 31. SPAR Budapest Maraton®. A felkészülésen ilyenkor már mindenki túl van, de van pár dolog amire a verseny közben, vagy közvetlenül előtte érdemes odafigyelni, illetve átgondolni, hogy te hogyan csinálod majd. Összeszedtük Keratomival a tapasztalatainkat.

1. Frissítés

- A frissítöpontokon kezedbe adott, vagy felmarkolt pohárból úgy kell inni, hogy oldalról kicsit megroppantod egy csőrt képezve, és ebböl a csücsökböl kortyolsz, így nem öntöd le magad. A kortyot forgasd meg a szádba, így sokkal jobban frissít.
- Válassz olyan poharat, ami majdnem tele van és a felét öntsd a fejed búbjára, hogy lassan lecsurogjon és hűtsön.
- Vigyázz, hogy eközben a fülhallgatód ne ázzon be.
- Az isotóniás ital után igyál vizet is, és az isot pedig nem öntsd a fejedre! :)
- 30 km után vagy gyomorproblémák esetén a coca-cola életmentő.
- Lassan, nyugodtan idd/edd meg amit elvettél a frissítő asztalról! Azon a pár másodpercen semmi sem fog múlni, viszont nagyon jól esik kényelmesen elmajszolni egy banánt és leöblíteni egy kis vízzel és nagyon rosszul, amikor a félig megrágott banán falat távozik az orrodon át a félrenyelés után felköhögött vízzel... :)
- "Ne egyél meg olyat, aminek nem tudod kimondani a nevét!" Űrtechnológiás zselék, kapszulák, porok helyett pont ugyanolyan jó a szőlőcukor, banán, Vitatigris, só. 

2. Cuccok

- Semmilyen új cuccot, kütyüt, frissítést ne a maratonon próbálj ki, mert ha vmi gond van velük (dörzsöl, lötyög, nem működik, nem esik jól), az 4 órán át lesz rohadt zavaró.
- Felejtsd el a fekete pólókat. Lehet hogy tök menőn néz ki, de a pálya nagy része napsütésnek kitett, ott meg fogsz benne gyulladni.
- Hagyd a kütyünyomkodást a rajtban és a célban, élvezd inkább a helyzetet. Indítsd el előbb, állítsd le később, majd átírod az appban később a hivatalos mérés alapján.
- Ha esőre áll legyen nálad a telefonnak egy nejlonzacsi vagy gyors záras uzsonnatáska.

3. Pulzuskontroll

- Tartsd be azt a max pulzust, amit terveztél. Ha esetleg túl kényelmesre sikerült, majd a táv utolsó negyedében belehúzol.
- Ne foglalkozz a tempóval. Ha a pulzusmérő azt mutatja, hogy túl gyors az iram, akkor az úgy is van. Biztos, hogy nem történt csoda és nem fogod tudni végigfutni a 4 órás versenyt a tervezett maratoni pulzus zónád fölött 10-20 ütéssel.

4. Tempó

- Ha a pulzuskontroll helyett a tempót számoltad ki és azt figyeled, akkor számold bele, hogy a frissítöpontokon legalább 10 mp-et lassulni fogsz.
- Csak magaddal foglalkozz, ügyelj arra, hogy a tömeg lendülete ne vigyen el az elején! Ha lassabban kezdesz, később majd úgyis utoléred az elején száguldókat, viszont ha a az erős kezdésben elfutod magad, akkor kínszenvedés lesz tartani a tervet.
- Az emelkedőkön meg se próbáld tartani a tempót, az olyan, mintha síkon egyszer csak sprintelnél egy kicsit. A dombon lassítunk, rádőlunk, rövidítjük a lépést, aktívan dolgozunk a karunkkal és a síkon érzett erösséget tartjuk, így nem teljesen kipurcanva érünk a tetejére.
- A fordítót is bele kalkulálni a tempóba, egy 180-asnàl 2-3 mp elmegy. Az éles kanyaroknál ne a legrövidebb íven fordulj, hanem úgy, hogy ne kelljen nagyon lassítani, gyorsítani.

5. Időjárás

- Évek óta a megszokott meleg vár minket a budapesti maratonon, szinte garantálható, hogy 20 fok fölött lesz a hőmérséklet. Rövidgatya, póló, a hosszú cuccokat felejtsd el. Ha kicsit alulöltözöl, akkor csak gondolj arra, hogy a hideg viszi lefele a pulzusod.
- A nagy melegben egy bevizezett sapka, vékony csősál, vagy vizes karmelegítő (vagy ebben az esetben inkább karhűtő) sokat tud hozzátenni a komfortérzethez. Ezeket a frissítőpontokon kint lévő vízzel töltött dézsákban be tudod vizezni, sőt ha van szivacsod, vagy csuklópántod, akkor két pont közé is tudsz magaddal vinni egy kis hűtővizet.
- Ha mégis hűvös idő lenne, ne öltözz be! Nem kell hosszúgatya és hosszú felső, nem baj ha a rajt pillanatában fázol, 15 fok alatt is kimelegszel rövidgatyában és pólóban. Köztes megoldásként hosszú felső helyett jól jön a karmelegítő, ezt menetközben letűrheted a csuklódra, vagy zsebre vághatod, pár gramm az egész, nem fog zavarni.
- Ha esik az nem gáz, örülj neki, hogy folyamatosan hűteni fog. Ne öltözz be, esőálló futókabát nem létezik, ha vízálló, akkor az izzadságot meg bent fogja tartani.
- Ha tuti esni fog, akkor a láb bekrémezése verseny előtt segít a felázás elkerülésében. Sima kézkrém vagy gyógyszertári lanolin a legjobb arra, hogy vízhatlan legyél.
UPDATE: megérkezett egy hidegfront, erről eszembe jutott még egy dolog:
- Hűvős időben nagyon jó szolgálatot tesznek a különböző bemelegítő krémek, de vigyázz, ezeket KIZÁRÓLAG gumikesztyűben kend fel magadra a verseny előtt. Ezek vérbőséget okozó "csípős" krémek, nagyon nehéz lemosni őket a kézről, és aztán elmész pisilni, megtörlöd az orrod, megdörzsölöd a szemed... Évek óta néznek hülyének a lila gumikesztyűim miatt, de én szóltam...!
UPDATE: október 6-án hó a Mátrában, Budapesten 5 fok reggel, szóval fel kell azért öltözni a maratonra. :) 
- Ha tényleg hideg van, mondjuk 10 fok körül, alatt, akkor lehet elkezdeni beöltözni, és azon gondolkodni kinek adjuk le a rajt előtt a plusz réteget.
- A legfontosabb, hogy célbaérkezésnél legyen hamar valamit fölvenni. Szoktak adni izolációs fóliát, de az csak addig jó, amíg megszerzed a csomagodból a mackófelsőd. 
- Az izolációs fóliát ne dobd el! Szépen összehajtogatva el lehet rakni téli terepfutásokhoz vésztartaléknak.

6. Emelkedő-lejtő

- Ahogy a tempónál írtam, semmiképp se fusd meg ugyanolyanra a dombokat, felüljárókat, hidakat. Tartsd a korábbi eröfeszítést, ehhez nyugodtan lassíts le, a légzéseden vagy pulzuson tudod legjobban mérni.
- A lejtőkön hagyd hogy vigyen a lendület, hogy pörögjön a lábad, jót fog tenni a sok egyforma lépés után.
- Ha meghallom, hogy érdiek megijednek a nyugati téri felüljárótól, hát kikapnak! :D Felénk sokkal nagyobb dombok vannak bármerre indulunk futni! Ezek csak buckák.

7. Verseny közben

- Ne fordulj teljesen be, maradj vidám, nyitott, élvezd a biztatást, vedd föl a szemkontaktus a szurkolókkal, pacsizz a srácokkal. Ezek kimozdítanak a monotóniából és energiát adnak, elvonják a figyelmed a küzdéstől, oldják a stresszt.
- Sok helyen lesz fordító, a szembeforgalomban érdemes más futókkal összevigyorogni, haverokat keresni, ez is erőt fog önteni beléd.
- Ha nagyon megemelkedne a pulzusod, vagy úgy érzed már nem bírod a futás, vált át nagyon lassú kocogásra (joggolás) vagy nyugodtan sétálj bele! Pár perc pihenő után új erőre kapva tudsz futva tovább haladni.

8. Zene

- A BSI egy ideig tiltotta a zenével futást a versenyeken (10 perc időbüntetés), de mivel ez kb. betartathatatlan volt, így már nincs retorzió. 
- Ne csuma hangerőn hallgasd, érzékelned kell a külvilágot. Elözö évben percekig tartott fel egy szirénázó mentőt vki...

9. Pisi-kaki

- Ne cipeld öket magaddal, ha maraton közben kell, akkor az első alkalommal tedd ki, mert nem tud felszívódni az a kaja-pia, amit a frissítöknél felvennél. Lesz toi-toi több helyen, de egy benzinkút vagy kocsma is jó, sőt akadnak bokros részek is. Legyen nálad pzs, tízdarabos, négyrétegű. Pro tipp: nedves törlőkendő.
- Rajt előtt tömeg lesz a klotyóknál, nagydologra biztos nem lesz nyugis helyed, és számíts arra, hogy ilyenkor a Sziget fesztivál wc-je patika a futók által használthoz képest.

10. Befutó

- A Hősök terére érve még bőven lesz pár kilométer kanyargás, bár a cél légvonalban már nagyon közel lesz, erre készülj fel fejben. A liget betonja nem tükörsima, figyelj a buckákra, ilyenkor már mindenki kezd laposabbakat lépni, nem szerencsés elnyalni a szurkolók tömege előtt.
Nem kell a végén sprintet kivágni! Ha úgy érzed a cél előtt néhány km-rel, hogy van még erőd, akkor gyorsíts kicsit, és egyenletes tempóban, mosolyogva, kezedet a magasba emelve haladj át a célvonalon.
- Készülj föl a befutófotóra! Ne fuss rá az előtted futóra, mert ki fog takarni, annál a pár másodperc időnyereségnél többet ér egy tökéletes vigyorgós befutókép. Ne variálj a befutóképpel, nem kell kézenállni, fejen pörögni, dzsiggelni, csak fuss be ahogy végig csináltad és mosoly!

11. Célba érés után

- Sétálj kicsit, fújd ki magad, ne kapkodj, ne rohanj egyből a befutócsomagért, élvezd ki a befutózóna eufóriáját.
- Ha úgy érzed szükséges nyújts, de csak óvatosan.
- A célterületet elhagyva ne rohanj egyből haza, feküdj le a városligetben a fűbe, élvezd a testedben szétáradó endorfint, add át magad a teljesítés örömének.
- Ha van kedved szurkolj, tapsolj a célnál a beérkezőknek, neked is milyen jól esett, nem?
- Pótold az elhasznált táplálékot: egyél, igyál bőségesen a maraton utáni egy-két napban úgyis éhes leszel három óránként mint egy kisbaba. Akár egy-két sör is lecsúszhat. Megérdemled. :)

Kihagytunk valamit? Kérdés van? Írd meg kommentben! :)

17 komment

2016.09.07. 12:00 rrroka

Oda és vissza: a Nulladik Balaton Trail meséje zsákos terepfutók tollából

Címkék: terepfutás medvedisznóember terepverseny Káli-medence Balaton Trail Nulladik Balaton Trail

Az első Balaton Trail csökkentett verziója lett a nulladik, 100 csapat nem jött össze az előnevezésnél, csak 88, és közülük is kb 25-en fizették be végül a nevezési díjat, így egy kicsit fapadosabb verzió indult végül. Mi Keratomival párosban neveztünk, Lemúr Miki nyaralt, pedig tuti tetszett volna neki.
A fapadosság nem csak a frissítőpontokat (nem voltak, csak váltópontok chip olvasóval) és a minimál rajtzónát érintette (3 asztal, 6 szék, 2 zászló), de a jelölés terén is voltak elég komoly hiányosságok. Az eredetileg tervezett 115 km-es útvonalat nem tudták végigjelölni, így végül a szervezők úgy döntöttek, hogy módosított útvonalon haladunk Badacsonytomajig, ott pedig szépen megfordulunk és végigmegyünk az egész pályán újra visszafele, így plusz 5 kilométert kaptunk teljesen ingyen. Sok indulónak nem nagyon teszett a rajt előtti módosítás (pedig nem volt más választása a szervezőnek), de nekem ez az opció még jobban is tetszett, mert így mindketten futottunk mindenhol, csak mondjuk azzal nem kalkuláltunk, hogy így Tomi az utolsó 33 kilométerét ismeretlen útvonalon,  koromsötétben fogja futni, ebből lettek is izgalmak később. Talán lehetett volna optimalizálni úgy, hogy én is megyek valamikor éjjel azon az útvonalon, amit amúgy már bejártam idefele.

balatontrail_rajt.jpg

Zánka - Kisdörgicse - Szentanalafa - Szentbékkála (Róka)

A rajtban nem volt túl nagy felhajtás, 25 csapat nem nagy tömeg, de azért egészen jól nézünk ki a fotókon. Nézegettem a többieket és nem tudtam eldönteni, hogy azért nincs egy csomó emberen semmi terepcucc, mert annyira tapasztalt futók, hogy már nem adnak ezekre a külsőségekre, vagy azért, mert még nem voltak terepversenyen és nem tudják, hogy a 3-4 további színes cuccal lehet súlyosbítani az amúgy is csiricsáré futószerkókat. Víztartály csak 2-3 ember hátán volt, ezt betudtam annak, hogy ők sokszor váltanak, nem három szakasz 33 kilométerének vágnak neki hegyen völgyön át.
Szóval adtam egy csókot kis feleségemnek, pacsiztam egyet Keratomival és beálltam előre, ami mondom, nem volt nehéz, nagyon megilletődötten állt az a 25 ember a két Balaton Trail zászló között. Elrajtoltunk, páran nekieredtek, páran máris tartalék üzemmódban mentek, én meg valahol középen próbáltam kitalálni, hogy milyen pulzust tartsak majd.
Zánkáról sunyi kis emelkedő vezet ki hosszan, de legalább erősen sütött a nap, szóval hamar kiderült, hogy 150 alatti számot nem fogok látni ma az órámon (tévedtem), a jelöléssel itt nem volt még gond, egészen Dörgicséig ahol egy helyi néni jóindulatúan elküldött minket rossz irányba, szerencsére ezt csak annyit jelentet, hogy a közút helyett egy kis kitérővel egy mellékúton értünk el az első olyan elágazáshoz, ahol kellett volna lennie valami jelzésnek, de nem volt, így pár másodperc tanakodás után indultunk csak el a nagy emelkedőn a templomrom felé. Ott már szerencsére volt szalag, a mezőn átvágva technikás köves pályán romok és kőfalak mellet mentük a váltópont felé, ahol én csak áthaladtam, meg mondtam kis feleségemnek hogy tuti kell majd tartály tölteni a kövi ponton, mert rohadtul fogy a víz a nagy melegben.

balatontrail_szentantalfa.jpgJobbra hátul az a  pici a Badacsony, na, pont oda tartunk...

Na itt volt némi gond a kék túrajellel és szalagozással is, mindkettő random tűnt el és fel, úgyhogy én végül a tracket nézegettem a telefonon, ha nagyon letértem, akkor a következő lehetőségnél a pálya irányába indultam, max száz méter pluszt beletéve. Kicsit össze is verődött a mezőny, az eleje ugyanis nagyon eltévedt, így 3-4 fős csapatban keltünk át a villanypásztorral védett szarvasmarhakarámon, ami pont közénk és a hivatalos pálya közé került. Nagy kár hogy rám jutott a villanypásztor kábeleinek visszaakasztgatása, mert így nem jutott időm szelfizni a bambán bámuló bocikkal.
Innen már tudtam, hogy a jelzésekre maximum félig számíthatok, de lassan kezdtem ismerős terepre érni, mert a Káli-medencét már bejártuk párszor, sőt Balatonhenye után kiderült, hogy konkrétan a kéken kell menni Szentbékkálláig, amin én már közlekedtem túraszerűen, csak pont ellenkező irányba. Akkor végig azt gondoltam, hogy de jó lenne itt futni, és hát elég kafa, amikor az ember vágya teljesül :). Innen nem is a szalagok alapján közlekedtem, hanem a kéket követtem, bár néha az is csinál olyan turpisságokat, hogy derékszögben letér az addig követett dózerútról úgy, hogy csak két méterre a bozótban van egy kopott jelzés egy fán, lássuk be ezt nem nehéz elszúrni, amikor lefele csapatja az ember egy enyhe lejtőn.
A futás egyébként jól ment, sikerült újratöltenem a vizemet, Henyén még a kékkútból is nyomtak a fejemre vagy fél percig, és azt is tudtam, hogy hol van 15 fokos hideg forrás, amiből meglocsolni magad 30 fokban igazán libabőrös érzés.
Annak azért örültem, amikor 3 óra 48 perc után Szentbékkállán nem a falu közepén, hanem a legközelebbi szélén volt a váltópont.
Átadtam Tominak a chipes karszalagot, beszéltünk pár szót, és már tűzött is, mi pedig beültünk az Eszter Panzióba egy gyors ebédre, borsókrémleves, nyamnyam, de jól esik ilyenkor!

balatontrail_csobanc.jpgVárrom a Csobáncon odafele

Szentbékkálla - Káptalantóti - Badacsonytomaj (Keratomi)

Délután egy óra előtt nem sokkal vettem át a stafétát Rókától, akkorra már lehetett hallani, hogy a pálya kijelölés nem a legjobb. Ennek nem örültem annyira, mert kiváló eltévedőművész vagyok, még jól megadott útvonalon is. Ismeretlen terepen, jelölések hiányában pedig nincs az az angol fogadóiroda, amelyik odds-ot merne adni rám. Ennek ellenére Szentbékkálláról elindulva egészen jól szalagozott úton haladtam, tök sok futható résszel. Kicsit meleg volt, de ez most valamiért nem zavart. Aztán jött egy domboldal, ahol erdőírtás volt, és egyszer csak nem volt pálya jelölő szalag. Felmentem, lementem, alul szalag, de később semmi. Addigra már összeverődtünk négyen, és együttes erővel nem találtuk a tovább haladás irányát. Végül döntöttünk a legvalószínűbb ösvény mellett, és mentünk azon. Szerencsénkre az volt a jó irány. Lejtő volt, ketten elhúztak, egy srác lemaradt, én meg élveztem a lefele kocogást. Aztán találkoztam az előreszaladottakkal, akik ismét a pályát keresték. És tényleg nem volt sehol megint. Végül találtunk egy utat szőlőtőkék mellett, ami bár magánterületnek tűnt, de közben meg kék jelzésű turista útnak is, mentünk arra. Jó döntés volt. Megint egyedül maradtam, és egy helyen azt hiszem rossz irányba fordultam, mert jött szembe a lemaradt srác. Mondtam, hogy amerről jövök vannak szalagok, mintha erre kellene jönni. Plusz rohadt nagy csalánok is vannak, amik már idefele megcsíptek, és én ott vissza nem megyek, már így is többet visítottam, mint egy éhes csecsemő. Szerinte meg tuti arra kell menni, amerről jövök, mert megyünk fel a Csobáncra. Persze, persze a Csobánc... csináltam úgy, mintha tudnám miről van szó, aztán megfordultam, és bevetettem magam a csalánok közé.
Csak annyival értem fel előbb, hogy pont volt időm gyönyörködni a csodálatos kilátásban, meg csinálni néhány képet. Meg keresni az utat lefelé. Mindenfelé kis ösvények, utak, de látszólag egyik sem lefele tart. Végül együtt meglett az eldugott út. Jó meredek volt. Káptalantótiig több izgalom nem történt, sikerült elérnem a települést. Töltöttünk vizet, aztán mentem is tovább.

balatontrail_badacsony_taj.jpg

Innentől egészen jól jelölt úton haladtam, de tudtam, hogy ez csak a beetetés. Mondjuk itt pár km aszfalton haladt, azt nem volt nehéz követni. Aztán egyszer csak bevetettük magunkat a vadonba, és az árnyékban mentünk tovább, amit annyira nem bántam. Volt valami kis település, meg egy nagy út amin átfutottunk, aztán jöttek a lépcsők. Most már biztosan tudom, hogy tibeti kolostorba én csak akkor fogok felmenni, ha lesz lift. Felérve az amúgy is akadozó lélegzetem teljesen megszűnt, muszáj volt fotókat készítenem, mert a kilátás pazar volt. Látszott a Balaton a késő délutáni napfényben a magasból, mint valami festmény. Ha az összes könnyemet nem hagyom a csalánosban, akkor itt elejtettem volna egy-két cseppet. Na jó, menjünk tovább. Kicsit kellett kavarogni ilyen egyszemélyes ösvényen, aztán indult lefelé az út. Persze lépcsők voltak. Elég sok turista volt, kicsit rokksztárkodtam a szétizzadt futócuccomban, hátha kedvet kapnak a terepfutáshoz. A lépcsők alján rájöttem, hogy egy ideje nem láttam pálya jelölő szalagot, sem felfestést az úton. Ajaj, már megint eltévedtem? Kicsit kérdezősködtem, hogy láttak-e itt elhaladó futókat, de mindenki azt mondta, hogy egyet sem. Pedig egy biztosan volt. :D Na mindegy visszamásztam egy darabig, aztán elindultam, amerre Badacsonytomajt sejtettem. Egy idő után elővettem a Google térképet, aki azt mutatta, hogy ahol járok nincs is út. Pedig tuti volt, azon mentem. Hívott Róka, hogy hol vagyok már, mondtam, hogy elvileg közel. Gyakorlatilag meg nem tudom, de ezt nem mondtam Neki. Végül valahogy lekeveredtem a településre, ahol megtaláltam a váltópontot. Innen Róka ment tovább, én pedig örültem, hogy végre megvagyok.

balatontrail_badacsony_fordito.jpgBadasonytomaj fordító, a mosoly kitart

 

Badacsonytomaj - Káptalantóti - Szentbékkálla (Róka)

Elég sokat vártam Tomira, gondoltam, hogy baja nem esett, csak elkevert, mert a többiek szerint itt is elég hiányos volt a szalagozás, bár a pontőr szerint inkább csak arról volt szó, hogy a mi irányunkból történt a kijelölés, így ebből az irányból futva jobban látható az útvonal. Én mindenesetre összehasonlítottam a tracket a téren található térképpel, és jól megjegyeztem merre kell menni, szerintem egyáltalán nem volt bonyolult, mondjuk futás közben rájöttem, hogy itt is jártunk már kétszer korábban… Ha valaki kérdezte, annak is megmutattam a nagy térképen is, egy sráccal még az abrosznyi túratérképén is bejelöltük mimerre.
Tomi végül beért, nem sietteünka  váltással, 2-3 perc igazán nem számít, szóval fotó, élémnybeszámoló, pacsi, mehettem lépcsőtmászni.

balatontrail_badacsony_fel.jpgNa ugye, hogy volt jelzés!?

A Badacsony nagyon jól futható ott, ahol nincs lépcső, de mindenhol lépcső van. Ezeken keservesen lassú a mászás és az ereszkedés is, az elit biztos futja ezeket is, de azért mérnék egy pulzust és légzésszámot rajtuk a tetején.
Találkoztam 6-8 szembejövővel, őket bíztattam, hogy mindjárt fordító, bár akikkel majd egy óra futás után találkoztam, ott eléggé elgondolkodtam, hogy miként fognak beérni, ha már két órával mögöttünk vannak és nagyjából egy óra múlva besötétedik…
Jött szembe rossz irányból két Irongirl csapatos lány, nem tudtam meggyőzni őket, hogy ők kerülték meg a hegyet rossz irányból, makacsul mentek tovább a Bujdosók lépcsőjét megmászni, ahol hivatalosan lefele kellett jönnünk.
Badacsony után lefelé elég sok futható rész volt, mentem is rendesen, de azért a Csobánc megmászására raktam félre egy ki erőt.

balatontrail_totihegy.jpg

Az útvonalismeretnek és a lejtőnek köszönhetően én 1:36 alatt visszaértem Káptalantótiba, ahol jól feltankoltam, mert kezdtem éhes lenni, kis feleségem ellátott minden jóval, amit egy futó ilyenkor enne: sajtos croissan, kókuszrúd, vitatigris formájában biztosította a teljes értékű táplálékot szervezetem számára.
Nekimentem a Csobáncnak, tudtam, hogy fájni fog, meredek, mint a fene, bozótos egyszemélyes ösvényen vezet felfele az út. Emlékszem a 3vulkán futáson mennyire szerettem volna feljutni ide, hát most ez a vágyam is teljesült, pont naplementére értem a tetőre, elég tuti érzés volt, meg is álltam kicsit átélni a helyzetet mielőtt a beton vasúti talpfákon (milyen hülyeség már, beton talpfa, mindegy) leereszkedtem nyugat felé, majd újabb bozótoson áttörve Kálla felé indultam.

balatontrail_csobanc_naplemente.jpgSzoli, fodri, körmi, kozmi után mehet a naplemencsis szelfi

Volt egy kis zavar, mert kezdett besötétedni, és a kék túraút 200 méteres szakaszára valaki legalább négy táblát tett ki, hogy ez szerinte “Magánterület NEM túristaút!”, pedig de. Ha track van, minden van, engem nem zavar össze ilyesmivel, fejlámpám fényében futva átkeltem a sűrű sötét, majd kiírtott erdőn, és innentől búcsút mondhattam a magas pulzusszámnak, mert az este meghozta a lehűlést, és a tempóból is vissza kellett venni a csökkent látásmód miatt, ami miatt kicsit morogtam is, egy vaddisznó pedig két méterről helyeselt hozzá.
Itt egyébként valaki szisztematikusan földre dobálta a szalagozást, legalább ötöt kötöttem vissza.
A szentbékkállai kőtengerben kimeredt szemmel néztem a lábam elé és ikszelgettem, mint naprakész diszkós dárenbészre, sötétben átkelni ezen a szép természeti érétken biztos spirituális élmény máskor, de nem közel 60 km futás után, csak arra koncentráltam hogy ne ugorjak fejest egy sziklába az ingókőről.
Utolsó próbatételként a faluba beérve egy aszfaltra festett nyíl próbált bevinni az erdőbe, de amikor láttam, hogy koromsötét semmi van abba az irányba, inkább arra mentem amerre tudtam az utat: tíz méterre jobbra volt a kék jelzés, ami a váltópontra vezetett.
A helyzethez képest kipihentem értem be, az utolsó 5-6 km alacsony intenzitásától szépen lenyugodott a szívritmusom, így észnél voltam és mondtam Tominak, hogy eszébe ne jusson telefonra töltött track nélkül nekimenni a hegynek, mert örökre ott ragad és élhet zúzmókon meg rügyeken. Hallgatott rám, és ki fog derülni a következő fejezetben, hogy ezt nagyon jól tette.

balatontrail_walkingdead.jpgWalking dead

 

Szentbékkálla - Szentantalfa - Kisdörgicse - Zánka (Keratomi)

Jött Róka fél kilenc után valamivel, már tök sötét volt. Vártam Szentbékkállán elemlámpával a fejemen, félelemmel a szívemben, elszántsággal a lábaimban. Mondta, hogy kell térkép, mert a jelölések nincsenek, amik voltak azt is leszedte már valaki. Itt megremegett kicsit a szám széle, de gondoltam férfi vagyok, megyek eltévedni a sötét erdőbe. Egy-két km után találkoztam egy szembejövő sporttárssal, és itt biztos voltam benne, hogy nem én megyek rossz irányba. És tényleg! Mondta, hogy már egy órája bolyong az utat keresve, de sehol sincs, megy vissza a településre, és hagyja a fenébe az egész dolgot. Mondtam, hogy ne már, van nálam track telefonon, megtaláljuk az utat, innen már nincs sok (hehe). Jól meg is győztem, hogy jöjjön velem. Mentünk, mentük, egy darabig voltak szalagok, egy ideig meg alkalmi társam tudta még az utat. De mondta, hogy a kilátó után nincs semmi, csak sötétség, és reménytelenség. Úgy tettem, mintha tudnám milyen kilátóról beszél, és mondtam, hogy itt van nálam a pálya rajz ez alapján meg fogjuk találni a módját a túlélésnek. Közben hozzánk csapódott még egy srác, aki szintén az utat kereste. Lett igazi vak vezet világtalant szituáció, én próbáltam a kis telefonommal navigálni, Ők meg nézték a kék jelzést, meg a szalagok (hiányát). Tök jól haladtunk. :) Volt olyan, hogy három felé ágazott az út, az egyik irányba távol láttunk egy szalaghoz hasonlító objektumot, közelebb mentünk, jé, ez egy pálya jelölő szalag! De a track meg egy másik utat mutatott. Ilyenkor a tracknek hittünk, bejött. Egyszer volt egy olyan is, hogy az út egy kerítésben végződött, amin volt egy kapu, de láthatóan lezárt magán terület volt. Ilyet általában nem csinálok, és, ha mondjuk rendőrök érdeklődnének azt mondanám, hogy az egészet kitaláltam, csak sztoryzgattam egyet, de az volt, hogy kinyitottuk a kaput, és bementünk, lesz, ami lesz alapon. Szerencsére a másik oldalon szintén volt egy kapu, és a kerítésben sem volt áram, és kutya sem volt szabadon engedve. Innen már tényleg csak egy mezőn kellett átvágni, ahol a világ összes bogara támadott meg a fejlámpa fényét észlelve, és már majdnem a váltóponton is voltunk. Itt még a település határában egy lány csatlakozott hozzánk, ki tudja honnan jött, addig nem láttuk. Így négyen értünk be Szentantalfára, ahol gyanúsan kevesen voltak. Mi lennénk az utolsók? Végül is igen, de főleg azért, mert a többiek feladták. Én úgy voltam vele, hogy innen már csak 17 km, nincs az a balaton-felvidéki medvedisznóember aki meg tudna állítani. Még sörrel sem. Kajáltam, vizet meg telefont töltöttem, és továbbindultunk négyen. Ez nem az a négy ember volt, akik beérkeztek a pontra. Nem filozófiai értelemben, hanem fizikailag sem. A többiek váltottak, mi meg nem, úgyhogy nyomtam tovább fullba a terepfutót.
Innen már tényleg csak a szokásos, említésre sem méltó dolgok történtek: a pályarajz ment balra, a szalagok egyenesen jelölték az utat. A többiek meggyőztek, hogy kövessük a szalagokat. Rájuk hagytam, gondoltam legfeljebb együtt tévedünk el, bár szerintem én voltam a legfáradtabb, szóval, ha jött volna a medve vagy a jeti könnyedén lefutnak, nekem meg maximum a csontjaim nézték volna a régészek ezer év múlva. Vagy, ami még rosszabb üzemanyag lett volna belőlem is, mint szegény dínókból. De asszem nagyon elkalandoztam… Szóval követtük a szalagokat. Amikor azok már nem voltak, akkor nagy nehezen találtunk egy útelágazódást, ahol fordulni kell(ett volna). Így telt-múlt az idő az sötétben. Egyébként többször az volt az érzésem, hogy valószínűleg világosban sokkal egyértelműbb az út (például nehezebb benézni egy balkanyart), de mintha nem gondoltak volna arra a jelölők, hogy itt lesz sötétben futás is.
Végül megérkeztünk az utolsó váltópontra a cél előtt, ahol mi megint nem váltottunk, de volt aki igen, így öten indultunk neki az utolsó szakasznak. Semmi különös: kis sziklamászás, némi útkeresés, és hip-hop már Zánkán is voltunk. Itt az üdülőtábor területén még kellett vagy két km-t futni, aztán jött a cél, és az ünneplő tömeget képviselő Róka, meg egy darab szervező. Megkaptuk a 16 kg-os bazalt kockát, fotózkodtunk, majd irány a Balaton. Nem kellett küzdeni a parton a helyekért, viszont a víz kellemes volt, a levegő már annál kevésbé mikor kijöttünk a vízből.

Hazafelé már csak egy rendőri ellenőrzést kellett kibíni (- Miért nem ég a bal hátsó lámpa?), és már lehetett is pihenni.

balatontrail_celban.jpg


Értékelés (Róka)

A 25 csapatból 10 fejezte be a versenyt. Miért? A legtöbben felkészületlenek voltak, nem úgy értve, hogy nem tudtak 20-30 km-t lefutni fejenként a váltótagok, hanem úgy, hogy sem terepfutó, sem éjszakai, sem tájékozódási tapasztalatokkal nem rendelkeztek, így azt sem tudták megsaccolni, hogy beérnek-e szintidőre. Ezekre a szervezőknek vastag-dőlt-nagybetűs-három felkiáltójeles szövegben kellett volna felhívni a figyelmet. Még mi is 3 órával alul terveztünk és fél órával a szint előtt értünk be… Leginkább azt nem tudtuk realizálni, hogy éjszaka az erdőben nem tudunk tempót tartani, mert azzal vagy elfoglalva hogy 1) ne baszd el az utat, 2) ne nyalj el.

Tuti elhangzott számtalan csapatnál, hogy “ááá, olyan mint az UB, csak erdőben!”, pedig nagyon nem így volt. A helyenként erősen hiányos (nem jól rakták ki és/vagy leszedegették jóakarók) jelölést telefonra letöltött track nélkül lehetetlen volt korrigálni, aki csak a szalagozásban bízott, és nem rendelkezett térképolvasási ismeretekkel, az komoly plusz kilométereket tett bele, de ami rosszabb, hogy ez nagyon rosszul hat a morálra, amikor amúgy is teljesítőképesség tetején vagyunk, akkor egy ilyen malőr nagyon deprimáló.
A tapasztalatokkal nem rendelkező csapatok nagyon helyesen és realistán a kiszállásnál döntöttek, a szervezőknek viszont kommunikálniuk kell majd erősebben a nem hardcore terepfutók felé, hogy itt bizony szint van, eltévedés van sötét van, vaddisznó van (sőt “balaton-felvidéki medvedisznóember”), mert most hallgathatják a jogos panaszokat.

Értékelés (Keratomi)

Mondjuk így, hogy sokan kiszálltak másodikak lettünk a párosok között. A két bent maradt csapat közül. :) Egyébként nekem tetszett a rendezvény, minden nehézség, és első rendezős probléma ellenére. Engem Rókához hasonlóan nem zavart, hogy az utolsó pillanatban változtattak az útvonalon, sőt, szerintem is jobb volt ugyan azon végigmenni visszafelé. Legalább a váltópontok ismerősek voltak. A pálya jelölés pontatlansága/hiánya már sokkal zavaróbb volt, de telefon-track kombóval végig lehetett menni. Igazából így volt élmény, ahogy volt: a gyönyörű tájjal, eltévedéssel, éjszakai bolyongással, és célba érkezés utáni fürdőzéssel. Ha lesz jövőre is, én ott leszek!

(Én is! :) - R.)

7 komment

2016.08.27. 18:00 rrroka

Futócipő mosása - igazi cipő, igazi sár, igazi mosás

Címkék: futócipő saucony futócipő tapasztalat omni 12 futócipő mosása

Talán említettem már, hogy a Szelidi-tó futáson volt némi sár, ugyanis a verseny napján majdnem a rajtig zuhogott felhőszakadás erősséggel, a pálya fele homokos dűlő ÉS valaki előző héten feltárcsázta az egészet, ezzel olyan frankó húsz centis laza talajt alakított ki, amibe eső nélkül is móka lett volna futni.

Tárcsázás
fotó: agroinform.com

Szóval a cipőm tropa lett, még jó, hogy már ismertem a pályát, és a lejártabb, 1300 kilométeres Saucony Omnit 12-t vittem, nem a vadiújat. A verseny után jópáran beálltak a tóba suvickolni a csukájukat, én előbb meg akartam várni, míg rászárad a sár és a nagyját simán eltávolítom azzal, hogy vidáman, de alaposan összeütögetem őket.

fotó: Rozsos Zoltán

Megvártam, összeütögettem, annyira nem lett jó.

futocipo_mosas_elott.png

Mi legyen? Mosógép? A futócipő a mosógépben olyan idegen, mint gárdista a Szivárvány óvoda kerítésfestésén! Hamar lebeszéltem róla magam, szerintem a cipőtalp EVA habja nem szereti annyira az ázást. Így nem maradt más, mint a langyos vízben lubickolás az udvaron.

Kivittem egy vödörnyi jó kis vizet, fogtam egy rongyot, és darabokra szedtem a cipőm, betét ki, fűzők ki. Itt sem vágtam bele a vízbe a kis testét, hanem a talpbetétet külön áttörölgettem csak simán a nedves ronggyal, aztán a talpat is áttöröltem belülről, hogy a por eltűnjön. Átöblögettem a cipőfűzőt, azzal sok gond nem lesz.
Viszont a gyönygvászon az problémás. Ha elkezded a külső részt suvickolni, akkor csak egyre jobban belenyomod a sarat a cipő belsejébe és rommá áztatod az egész párnázást. Hát akkor belülről kell kifelé mosni, nem? De. Jó alaposan bevizeztem a rongyocskámat és gombóccá gyűrve a gyöngyvászon elemeihez nyomtam belülről, így olyan könnyedén folyt ki a sár az anyagból, mint a közpénz az állami cégből.
Ezután az alaposan kiáztatatott ronggyal áttöröltem a külső hevedereket és műanyag elemeket és már volt is egy, hát ha nem is új, de felújított, sokat futott cipőm, garázsban tartott, nemdohányzó, megkímélt állapotban.

futocipo_mosas_utan.jpg

Tök jó lett nem? 
Futottam benne már háromszor, hosszúfutás, dombozás, terep, a mosástól semmi baja nem lett, pont úgy simul a lábamra, és pont úgy eszi a kilométereket, mint eddig.
Ha valakinek van kontroll mintája tóban mosásra, mosógépben mosásra, akkor kérem szépen hasonló alapossággal dokumentálva küldje el közszolgálatilag. Köszi!

5 komment

2016.08.24. 08:00 rrroka

Őszi nordic walking képzés Érden! Terepfutóknak is hasznos!

Címkék: terepfutás terepverseny nordicwalking

Kis feleségem edzője, Magdi, ismét tart majd nordic walking képzést a szokott helyen, a parkvárosi napközis tábornál.

Sokszor mondtam már, hogy szerintem a nw alapokat érdemes megtanulnia a terepfutóknak is, a botozás az emelkedőkön és a lejtőkön is nagy segítség, stabilitást ad és erőt spórolhatunk, én is szoktam a botokat használni a terepversenyeken.

image.png

Örömmel értesítelek, hogy ismét lesz nordic walking képzés!

 

Miért jó a nordic walking?

  • mert minden korosztály űzheti,
  • mert régen mozogtál, sportoltál, 
  • mert jó levegőn, jó társaságban gyalogolsz,
  • mert olcsó,
  • mert minden porcikádat megmozgatja,
  • mert végre szeretnél valamit tenni az egészséged érdekében!

Ha felkeltettem még jobban az érdeklődésedet jelentkezz a képzésre!

 

A képzés ideje: 2016. szeptember 3. október 1. és október 15.

                          14.00-18.00 óráig.

A képzés helye: Érd, Favágó utca (napközis tábor)

( Megközelítése: M7-es alatt átkelve végig az Iparos úton, majd a domb után kb. 100 m-re balra kanyarodni az Esztergályos útra. Ezen végig az utolsó házig, ott ismét balra, és az út végén megtalálod a tábort.)

Hogyan tudsz jelentkezni?

Hívj fel! 

Karóczkai Magdi  06 70 311 64 33 

Írj!   nordicerd@gmail.com  vagy  karomagdi@gmail.com

Nézd meg a honlapomat!   www.nordicwalkingerd.hu

Jelentkezésnél feltétlenül add meg, melyik képzésnapot választod!

Várom jelentkezésedet!

Üdvözlettel:

Magdi

Szólj hozzá!

2016.08.13. 13:51 Keratomi

Suhanás

Címkék: jótékonysági futás Suhanj!6 6 órás futás

Viszonylag kevés sorozatot nézek, de például a Big Bang Theory-t igen. Aki nem ismerné, annak elmondom, hogy ebben négy kocka srác a főszereplő (meg a szomszéd csini csaj), akikkel mindenféle kalandok történnek. A kockát úgy kell érteni, hogy tényleg nagyon elvontak, például az egyik elméleti fizikus. Volt egy olyan rész, amiben szombat este egy tücsköt vadásztak a lakásban, mert hallva a ciripelést nem tudták eldönteni, hogy milyen fajtájú a rovar és fogadtak. Ehhez persze meg kellett találni, szóval mentek a hang után. Már egy ideje keresték, amikor az egyikük felnézve feltette a kérdést: kíváncsi vagyok, hogy a normális emberek mit csinálnak szombat esténként?

Nos, valami ilyesmi is járt az eszemben szombat este, amikor megérkeztem Szigetmonostorra, ahol vasárnap 0:00 órakor rajtolt az ötödik Suhanj!6 éjszakai hat órás futás. Mondjuk túl fitt nem voltam, mert előtte négy napig azt csináltam, amit a normális emberek: nyaraltam, eközben az alvással töltött órák száma fordítottan volt arányos az elfogyasztott alkohol tartalmú italok mennyiségével, és nem az alvás javára. Mindegy, mindenképpen ott akartam lenni, mert három éve itt futottam az első hat órásomat, és nagyon nagy élmény volt. Tavaly előtt másfél óra toi-toi-zás után inkább hazamentem, WC-n ülni ott is tudtam, futni meg a sehol sem. Tavaly is nevezve voltam, de akkor más problémáim voltak, el sem mentem. Idén viszont...hát, ott voltam, lényegében a nyaralásból érkeztem.

Volt nálam egy kis gyümölcs turmix (amolyan házi VitaTigris), amibe kávét is kevertem, nehogy elaludjak. Alkoholmentes sör, és napraforgó volt még nálam. Ja, meg víz. Igazából csak a vizet és a gyereksört fogyasztottam, meg azért, hogy legyen értelme hogy vittem, párszor belekortyoltam a turmixba is.
A futás egyébként jól ment, bár igen lassan haladtam, és óránként egy WC szünetre még így is meg kellett állnom, - a vizuális típusok ugorjanak egy sorral lejjebb - nem tudom, hogy annyi minden honnan jött ki. Na. Fúj. Szóval körözgettem a gáton a Duna mellett. A pálya jó volt, egy kis emelkedővel, a hangulat a szokásos bulizós, a váltók meg a gyors egyéniek rendre mentek el mellettem, a fejlámpám merült, és végül is minden rendben volt. A napfelkelte tényleg szép volt, és örültem, hogy végre levehettem a világítást a fejemről, utálok lámpával futni. A nyoma így is elég sokáig megmaradt. Aztán reggel hatkor mindenki abbahagyta amit éppen csinált. Azt tök jó, hogy itt nem kell megvárni egy helyben a tört kört mérő embereket, mert egy lufit a rajtszámmal le lehet tenni a megállás helyére és el lehet sétálni. Mondjuk bundáskenyerezni. Én azt kihagytam, és kis pihegés után haza indultam, hogy zuhanyozzak és aludjak.

Három év után tehát ismét végigfutottam a Suhanj!6-ot, és bár "csak" 55 km-t mentem, de azt holtpont és fájdalmak nélkül (óránként pár percet pihenve :D ).


Ja, és rájöttem, hogy mit csinálnak a normális emberek szombat esténként: futnak. :)

12 komment

2016.08.08. 08:30 rrroka

Szelidi-tó futás

Címkék: verseny futás sár terepfutás szelidi-tó futás

#szeliditófutás 33km@20m+ (nem elírás, végig sík, 3x11km kör a tó körül), de a pálya felén 15 centis sár volt, Csanya sìrna örömében, olyan, szóval ez a#futás simán #terepfutás Jó tempóban ment, 3 óra 4 perc, 157 bmp.

13876660_10206869086542410_6290103716885767410_n.jpg

Szólj hozzá!

2016.07.25. 11:00 rrroka

De jó, hogy nem kell még egy kört futni! - Gerecse Trail M táv 14,6km@525m+

Címkék: verseny terepfutás nordicwalking gerecse trail

Már tudtam amikor lefele csapattam az utolsó 2 kilométeren és sorra értem utol az L táv lassabb futóit, valamint bíztattam a szembe jövőket, akik már nekivágtak a második körnek (fél órával korábban indultak a miénkkel megegyező két körre), hogy ez lesz a poszt címe. Nagyon örültem, hogy nekem nem kell az esőerdőbe még egy karikára kimennem.

gerecsetrail_rajt.jpg

Fotók: terepfutás.hu FB oldala

A pálya egyébként szuper, csak rögtön az elején van benne egy futhatatlan siratófal, ahol a tapasztalatlanabbak simán kivégzik magukat azzal, hogy próbálnak futni vagy akár csak sietni, pont úgy, ahogy én tettem két éve az L táv első körén, amikor először próbáltam ki a nordicwalking botokat versenyen és nagyon magabiztosan botoztam felfele kétszázra pumpálva a pulzusszámomat miközben két liter izzadság távozott zuhatagszerűen a testemből. A kezdeti nagy domb után viszont jön majdnem 5 km futható lejtő, ami teljesen jó lenne, ha nagyrésze nem a tűző napon vezetne úgy, hogy mellette erdőírtás van és az előző napi eső 6 csilliárd százalékos páratartalmat termel. Nembaj, a lefelé csapatásban hűt az ellenszél! 
A féltávnál lévő frissítőpont utáni újabb emelkedő árnyékos erdőben vezet egy bazi nagy vízmosás mellett, nekem ez a fajta egy sávos erdei ösvény, mohás mészkősziklákkal maga a nagy betűs TEREP, szép is, futható is, aztán innen már végig lejtő, 3 km a susnyásban, dózerúton majd aszfalton, lehet trappolva száguldozni lefelé annak, akinek nem kényes az IT szalagja, én a magam részéről aktívan támaszkodtam a pálcáimra.

gerecsetrail_utvonal.jpg

Kis feleségemet nagyon bátran rábeszéltem az M távra, ő ugye nem fut, de a kesztölci 1:20-as terep tíz kiriéből kiszámoltam, hogy pont szintidőre be tud érni nordicwalking stílusban, csak a fent említett hőgutás lejtővel nem számoltam, ahol az ő sebessége nem emelkedik meg annyival, mint a futóké, így sokkal több ideig volt a napon a párában, saját elnevezése szerint "subtropical walking" stílussá alakítva a botozását. 2:42 körül ért be, kicsúszva a 2:30-as szintidőből, de ez egyébként a terepfutás.hu versenyeken csak az eredménylistában jelent megkülönböztetést, pont ugyanúgy jár az érem és a többi szolgáltatás, szóval annyi baj legyen.

gerecsetrail_andi.jpg

Nekem furcsa, hogy rendkívül magas volt a kompressziós szárat viselők száma, ami ilyen időjárásban = HALÁL, hiszen az amúgy is forró időben még magadra húzol egy vastag, szoros zoknit térdig. A csalán vidáman átcsíp rajta, az ellen nem véd, a kompresszió hatása meg 15 és 30 kilométeren szerintem elhanyagolható (és amúgy is kétséges, a szakemberek - Kropkó Péter, Lőrincz Olivér - inkább regenerációhoz szokták ajánlani futás után).
Sokan voltak fekete cuccban, a Mecsek Maraton Teammel pl. jól kiszúrt szerintem az a tervező, aki fekete szerelést álmodott meg számukra egyenruhának.
A futóhátizsák nálam a rövidebb távon pont egyensúlyozott hasznosság-kellemetlenség határán, mert rettentően melegíti a hátat, sőt az enyém a mellkasomat is, viszont a benne lévő két liter víz lehetővé teszi, hogy egyáltalán ne vagy csak nagyon rövid időre kelljen megállni a frissítőpontnál (ezt a trükköt DK Gergőtől tanultam). 
A nw bot kicsit túlzásnak tűnt a 15 km-hez, de mindkét emelkedőn jól jött, és lefele a murvás, köves hosszú lejtőn nagyon nagy stabilitást adott, mióta hasonló pályán elnyaltam kicsit óvatosabb vagyok. Jó összehasonlítási alapot ad az, hogy a frissítőpont utáni emelkedőn megelőzött, majd előttem futott egy srác, végig spiccen kifutva az egész dombot, míg én botozva gyalogolva pihentettem a combizmait, aztán az emelkedők tetején én egészen frissen el tudtam kezdeni futni és nagy tempkülönbséggel elmentem mellette.
Végül 1:25 lett az időm, nem rossz, de csak két perccel gyorsabb, mint két éve az első kör, aztán most azon gondolkodom, hogy jövőre két kört megyek.

_gerecsetrail_terem.jpg

Nyúlcipőbolt Gerecse Trail megint egy rendkívül jó verseny volt, a terepfutás.hu mindig ilyen, a meleg kaja isteni, a zuhanyozási lehetőség életmentő. Volt egy kis tévesztés az L táv elejének irányításában, de azt mondták a résztvevők, hogy nem volt zavaró, illetve a FB oldalon olyan szintű nyílt korrektséggel intézik az ilyesmit, hogy le a kalappal. Volt olyan L távos, aki még örült is, hiszen így 29,6 helyett megvolt a kerek 30 km. :D

 gerecsetrail_cel.jpg

7 komment