Zsenge ifjúkoromban hithű metálos voltam (a korai Modern Talking-os kilengést fedje jótékony homály), de volt egy határ a brutalitásban, amin túl már nem szívesen hallgattam a lengyelpiacon vett, fénymásolt borítós műsoros adathordozót. Nem úgy, mint pl. Wágner barátom, aki egészen az Obituary-ig elmerészkedett, és napokig hallgatta a belezős Slowly We Rot albumot, amíg rájött, hogy a kazetta mindkét oldalára ugyanaz az öt szám van felvéve. 

A határ nálam a Sepulturánál húzódott, ennél vadabb muzsikát már képtelen voltam befogadni, a '93-as Chaos A.D.-t viszont sokszor és szívesen hallgattam. Ez volt az a lemez, amin a derék brazil fiúk kísérletezni kezdtek, és hardcore, törzsi, indusztriális mozzanatokat is beépítettek a zenébe. 

Erről választottam havi powersongnak a The Hunt című nótát, ami a New Model Army laza kettő-négyes dalocskájának húzós dobokkal és némi csordavokállal megtámogatott, sodró erejű feldolgozása: