Csütörtökön nem jött össze a közönségtalálkozónk Helgával, talán nem is bánja, hiszen elég rusnya esős idő lett. Lemúr Miki bealudt, kénytelen voltam egyedül nekivágni a szemerkélésnek, hogy valamit azért szépítsünk pannonfunkkal szemben. Többek között ezért is nagy kár, hogy Helga nem jött, mert kreatív könyveléssel beleszámolnánk futását a hosszútáv blog teljesítménybe. Újra is kalkulálom ezt az egészet, hiszen Derrick, Dobzse és Áron is futott a színeinkben. És ugye, hogy úgy volt a kihívás, hogy Hosszútáv vs. Pannonfunk? :)
Egyedül futni nem probléma, zene be, ChiFutást átgondol, cipő beköt, sapka, mellény, villogó.
Még nem is meséltem, hogy a siófoki félmaraton előtt pár nappal vettem észre, hogy a Saucony Progrid Omni 10-es futócipőm sarkának belső bélése mindkét csukámban elkezdett szétszakadni. Az új verzió nem olyan, mint a Omni 8-as, ahol a gyöngyvászon a sarokra van ragasztva, ebben csak így lógott bele a világba, már az elején láttam, hogy ez nem lesz jó, de nem tudtam eldönteni, hogy ez 1 cent spórolás cipőnként a ragasztóval, vagy valami jól átgondolt feature. Kiderült, hogy ez bizony bug, így a magyar ember ösztönös félelmével fordultam garanciális kifogásommal a forgalmazó Unisport Kft felé, hiszen alig három hónapos a cipő, és mindössze 500 km van benne, nem kéne szétmennie még. Nem kis megdöbbenést okozott, amikor az ilyenkor Magyarországon megszokott himimhumizás, terelés, holaszámlaköcsög, beküldjükakermibeháromhónap helyett, azt mondták, vigyem csak be, megcsináltatják, remélik pár napig tudom nélkülözni. Szerencsére az Omni 8 még alkalmas volt a decemberi visszavett futásmennyiséghez, így amikor arrafele volt dolgom bevittem az sarokproblémás lábbelit. Amikor megtudták, hogy érdi vagyok, azt kérdezték miért nem mondtam telefonban, hiszen az ő kontójukra el is postázhattam volna, ahogy természetesen a visszaküldést is állják, és SMS-ben értesítenek amikor postára adják.
Amikor kimentem a boltból, még mindig mindenki magyarul beszélt, nem valamilyen német anyanyelvű nyugati országban voltam. Hihetetlen.
A hét elején meg is érkezett a csomag, a csuka sarokrészének belső anyagát teljesen lecserélt a cipészmester, nem az a dizájnos lukacsos technikai gyöngyvászon, hanem valamiféle szövet, vastagabbnak tűnik és rendesen oda van ragasztva, de puha és kényelmes érzés benne futni, mintha semmi sem változott volna a cipőben.
Az Unisport Kft megkapja futócipő javításért tőlem a maximális tíz pontot.
No, a terjedelmes kitérő után, végre futunk. Cél a Duna-gát, egyedül sötétedés fele nem szívesen mentem volna Fundoklián túlra. A gát ellenben remek lehetőség a ChiFutás alapjainak gyakorlására, hiszen a testérzékelés, az egyenesen tartott lábfej, a medence vízszintezése, az Oszlop fenntartása könnyebben megy az ingerszegény aszfaltozott gáton, mint a mészköveken bukdácsolva a doberdón.
A ChiFutás elég bonyolultnak tűnik, azt mondja a könyv, hogy nem fogjuk két perc alatt elsajátítani a futás lényegét adó testtartást és mozgást, de ez mit sem számít, hiszen az egész taichi alapú gondolkodás és mozgás lényege nem a cél hajszolása, hanem maga a gyakorlás, a folyamat átélése. Lényeges mondata, hogy ha többet akarunk kipréselni a testünkből, mint amire az valójában képes, akkor az biztosan komolyabb sérüléshez vezet. Az hiszem erre mindannyian tudunk példát, pannonfunknak a bokája fájt, borboletta is széthajtotta a lábát a félmaratoni felkészülésében, DK pedig hetek óta nem fut, mert különböző izgalmas latin nevű sérüléseket szedett össze. Egyedül Lemúr Mikit nem láttam még futástól sérülten, a fém asztalláb lekaratézását ne vegyük ezek közé. Ő valamit jól csinál, hiszen fut, ahogy jól esik. Én a félmaratoni edzésterv harmadik hete körül éreztem, hogy ez sok, akkor jött elő az IT-szalag fájásom, és ha belegondolok, akkor ennek a következő okai voltak: gyorsabban futottam, mint az kellett volna, dombon futottam amikor nem kellett volna, és többet futottam, mint kellett volna. Tisztán emlékszem egy pillanatra, amikor eldöntöttem, hogy nem fogok többet, gyorsabban és dombon futni, csak amennyi simán megy, és ezek után az IT-fájásom enyhült, majd megszűnt, az ólmos fáradtság elmúlt, és határozottan éreztem a fejlődést.
Szóval elképzeltem, hogy én vagyok a vattába csomagolt acéltű, a tartásom egyenes, a gerincem és a vázizomzatom adja az Oszlopot, medencém pedig egyenes, hogy a chi ne tudjon tud kifolyni. :) Fura dolog futás közben vissza-visszatérni a tudatos testkontrollhoz, hiszen mindannyian tudjuk, mennyire kikapcsol ilyenkor az ember. Mindez azonban nem kényelmetlen és felzaklató, hanem egyfajta tudatos és koncentrált érzés, mint amikor sima történetolvasás helyett az ember meg akarja jegyezni, érteni, amit olvas. Persze nem tudom ezt az érzékelést fenntartani egy másfél órás futás folyamán végig, de a legjobb az egészben, hogy a ChiFutás szerinte ez marhára nem is fontos, majd belejövünk, a lényeg hogy az út, maga a cél.
Persze az is kizökkent kicsit a vattába csomagolt acéltűségből, ha olyan zene jön a sorban, pont gát közepén, mint áprilisi talpalávalónk a Temple of Love című nóta, amit hét perces hossza ellenére muszáj kétszer meghallgatni és végigénekelni.
Tényleg szerencse, hogy egyedül voltam szemerkélő esőben, és csak a varjak néztek hülyének. :)
Az edzés egyébként jól ment, azt nem tudom megmondani mennyire volt hatásos így Chi-vel futni, de érdekes élmény volt. A legtöbb módszerét, testfókuszokat lehet séta közben is gyakorolni, és van néhány otthon elvégzendő gyakorlat is, ám a könyvnek még csak a közepénél járok, a mindentvivő techinkák még csak most következnek.
Idő: 01:18:27
Táv: 14.4 km
Tempó: 05:26
UPDATE: most olvasom a FB csoportunkban, hogy borbolettának nem csak a lába fáj, hanem elrepedt a csipőcsontja! Aztakurva! Jobbulást!
Utolsó kommentek