A verseny hivatalos neve "12. K&H mozdulj! Balaton maraton és félmaraton" és ez az a verseny ahol két nap alatt nagyon sokféle távot futhatsz, de maratont egyben, a verseny neve ellenére, nem. Nekem visszatérő kedvencem ezek közül a vasárnapi félmaratoni táv, mert ez egy teljesen sík pálya, két 10 kiris körrel, ami a pályavezetésnek köszönhetően "jól szurkolható", vagyis a közönségünk pár száz méter sétával akár négyszer is bíztathat minket.
Novemberben az időjárás kedvezőbb a gyors, rövid futásnak (haha, félmaratonra ezt mondom, tök hülye vagyok), mert a hidegben a pulzusunk nehezebben szökik az égbe. Mivel nemrég két félmaratoni terepfutáson is elég jó tempót mentem, úgy gondoltam simán meglehet egy új PB, csak azt felejtettem el, hogy kiszámoljam milyen ezreket kell mennem, szerencsére a rajt előtt összefutottunk Keratomival, így ő elárulta nekem, hogy a 4:30-as átlag az 1:34-es félmaratont jelent.
A 4:30 elég ijesztő sebességnek tűnt, az őszi hosszú terepfutós felkészülésemben nem igazán fektettem hangsúly a gyorsaságra, de mi baj történhet, legfeljebb elfáradok.
Az érdi futókkal a második hullámban indultunk (az első km után olyan szűk lesz az útvonal, hogy egyszerre csak nagyjából 200 futót indítanak, utána 3 percenként mehet a következő brigád), ez nagyon jó döntésnek bizonyult, mert ugyan át kellett magam küzdeni pár lassabb futón az elején, de aztán beállhattam egy egyenletes tempóra, és gyakorlatilag végig előztem az egész verseny során.
A 4:30-tól felment a pulzusom 168-ra, de ettől már nem ijedtem meg, tudom, hogy ezt bírom két órán át, úgyhogy nem volt más teendőm, mint ezt tartani. Így is lett, tulajdonképpen nehézség és kínlódás nélkül mentek a 4:30-on belüli kilométerek, a második körben pedig egy kicsit még oda is léptem, így egy perccel jobb lett az elsőnél 170-172-es bpm-el. A frissítőpontokat egyáltalán nem használtam, a két 1,25 dl kulacsom bőven elég volt.
Lehetett volna rövidgatya-póló kombinációban is futni, de a vékony hosszúnadrág és hosszú felső sem volt sok. Egyszer mintha lett volna egy kis szél, de nem különösebben erős, nem zavart bele a flow-ba. Néhol kimentem az út szélére vigyorogva gázolni a lehullott levelekbe, máshol az út közepén futva az elválasztó sáv jeleit kerülgettem, úgy összességében nagyon jól éreztem magam.
fotó: kis feleségem
Meg is lett a PB, 1:34:01, két és fél percet javítottam a 2011-es eredményemen.
Ha belemetkifutósra veszem biztos lett volna benne egy perc, de én jobban szeretem ezeket a magabiztosan sikerülős eredményeket. Jobban kedvelem a nyugodt flow érzést, mint a küzdelmet.
Persze kitűztem már azt a versenyt is, ahol azt tervezem, hogy szétfutva, szédelegve esek be a célba, de addig még hátra van néhány hét gyorsítás, meg dombozás.
Utolsó kommentek