HTML

Licenc

Creative Commons License
Ezek a művek NezumiKeratomi, Lemúr Miki és rrroka, valamint vendégszerzők írásai. Ők ezen a blogon Creative Commons Nevezd meg!-Ne add el!-Ne változtasd! 2.5 Magyarország License alatt publikálnak.
A felhasználáshoz kérd az engedélyüket!

Havi talpalávaló

Ehavi talpalávalónk Keratomi ajánlásával:

Scorpions: We were born to fly



 

fbcsoport.jpg

Kövess minket a Facebookon is!

 

erdifutovagyok.jpgÉrdi futó vagy? Én meg a BSI érdi futónagykövete! Ha szívesen futnál egy érdi közösséggel, akkor:

Csatlakozz a futócsoportunk FB oldalához!

Utolsó kommentek

Címkék

10 km (1) 12 órás futás (1) 15km (1) 20 (1) 2011 (1) 2030perc futás (2) 2S (1) 3vulkán (4) 4up4down (1) 6 órás futás (1) achilles (1) achilles-ín (1) alacsony-tátra (1) Ambit (1) amorf lovagok (1) Anna-hegy (1) aonijie (1) Arberland Trail (1) arberland ultra trail (1) áron (1) Athén (1) Athén Authentic Marathon (1) átmozgatás (1) Auerhahn trail (1) aurerhahn trail (1) autós (1) a hátunk mögött (6) balaton (11) balaton maraton (5) balaton szupermaraton (10) Balaton Szuper Maraton (2) Balaton Trail (1) Balboa-kör (4) bánya (3) bátortábor (1) bécs-pozsony-budapest (6) bejárás (1) betegen futni (1) betegség (1) betonnt (1) beurer pm45 pulzusmérő óra (1) BGy (1) bitliszbá (10) blog (4) blogajánló (3) borvidék félmaraton (2) Börzsöny (1) Börzsöny Trail (1) bozót (1) Breaking2 (1) bringázás (2) BSZM (4) budai trail (3) budapest (1) Bükk (3) camelback (1) chifutás (4) chifutás tanfolyam (1) Classic Balboa (1) Csobánc (2) Csobánc Vertical (1) csonthártyagyulladás (2) csősál (1) csúszásgátló (1) decathlon (2) délibáb félmaraton (1) dioptriás futónapszemüveg (1) diósd (1) dobzse (1) domb (7) dombos útvonal (47) Dömösről jöttünk (1) duna gát (68) dupla decaironman (1) dupla élmény (4) eBay (1) edzés (251) edzésterv (7) éhség (1) elmaradt (1) első maraton (3) Eltévedés (2) endomondo (2) endorfin (3) érdekesség (1) érdifutóvagyok (1) érdi hendikep (13) Érdi szilveszteri futás (1) érdkörbe (1) Erzsébet-kilátó (2) európa bajnokság (1) fartlek (4) felkészülés (1) félmaraton (27) fényvisszaverő mellény (3) foci (1) fogyás (1) fotók (3) fotókutya (3) fundoklia (45) fuss csepel (1) fuss te is (1) futapest (1) futás (359) futás. (2) futas. (1) futócipő (17) futócipő app (2) futócipő mosása (1) futócipő tapasztalat (4) futócipő teszt (4) futócucc (19) futocuccok.hu (1) futódzseki (1) futófotó (2) futóiskola (1) futókutya (5) futónagykövet (1) futóparti (6) futottak már (1) Gánt Trail (1) garmin (1) gát (2) Gazdagréti Tavaszindító Futóverseny (1) generali futógála (1) gent (1) gerecse trail (2) gerinctorna (1) GPS (5) gpx (1) GTX (1) GTX futócipő (1) gútai vízkereszt maraton (6) hárosi-öböl (1) hátunk mögött (24) havi (1) havi powersong (15) hendikep (8) heti powersong (2) hideg (1) hipotermia (1) hírek (4) (3) holtpont (1) hőségriadó (3) hosszutav (9) hosszútáv (1) hosszutav. (2) hosszutav blog (1) humor (1) húszszoros ironman (1) ilovebalaton (1) instagram (21) interjú (1) intersport (1) it szalag (5) jazz (1) jótékonyság (1) jótékonysági futás (3) k100 (1) kalandfutás (2) kalenji (7) kalenji kiprun trail mt (1) Kalenji Protect 1000 (1) Káli-medence (9) Káli futás (3) karmelegítő (1) kékes (3) kékkút (1) keresztedzés (1) kihívás (1) kinizsi százas (1) Kiskör (1) kolozsvár (1) komáromi erőpróba (1) konfliktus (1) közkút (2) közösségi futás (1) kropkó péter (1) ktf20 (2) kutya (3) lágymányos (1) limonádé (1) linz (1) Linz Marathon (2) Lőrincz Olivér (1) magasles (4) marathon (2) maraton (46) maratoni felkészülés (17) maratoni tervek (5) maratonka (1) maratonman (1) maratonszűz (1) margitsziget (1) maszk (1) mátra (4) medvedisznóember (2) meztelen (1) mikulás futás (2) minimaraton (1) mp3 (1) Nagykör (1) nagytétény (10) nemmegy (10) night run (1) nike (7) nike+ app (3) nike alvord (1) nike futóklub (1) nike lunarglide (1) nike pegasus (1) nike vomero (2) nordic-walking (2) nordicwalking (8) Normafa (1) No pasarán! (1) Nulladik Balaton Trail (1) nyújtás (2) omni 10 (1) omni 12 (2) Optivita (2) optivita100 (1) optivita ultrafutó kua (1) orfű (1) orrszarvúbogár (1) Őrség (1) oruxmaps (1) őszibarack (1) p.o.d. (1) pannonfunk (3) peldakepeink (2) phoenix (1) phoenix 5 (1) phoneix 6 (1) piros85 (6) plandurance (2) polar (2) Polar RCX5 (1) polar rs800 (1) powersong (34) puki (1) pulzuskontroll (5) pulzusmérés (5) pulzusmérő (6) rádió (1) résztáv (7) Róka és a komák (2) Róka és a komék (2) Runners World (1) runtastic (10) saaby (1) Salomon Szentendre Trail (1) Salomon Ultra-Trail Hungary (1) sár (1) sárd utca (4) Sárvár (1) saucony (10) scorpions (1) sean conway (1) sérülés (6) siófok (2) Sopron Trail (1) sört adni ér (1) sóskút (1) sparmaraton (3) spar maraton (13) stabil cipő (1) staféta (1) Suhanj!6 (1) Süle Zsolt (1) süti (1) Suunto (1) szekszárdi borvidék félmaraton (2) szelidi-tó futás (3) Szénás-kör (3) Szentendre trail (1) szentivánéji futás (1) Szentlászló Trail (1) szigetkör (1) szíjcsere (1) Szőlőskör (1) Tájékozódás (2) tajga trail (1) talpalávaló (55) talpbetét (1) talpi ín gyulladás (1) tapasztalat (1) tárnoki tófutás (2) tartósteszt (1) tátra (1) térdkoptatás (1) terep100 (1) terep50 (2) terepfutás (77) terepfutócipő (2) terepfutó edzésterv (1) terepverseny (32) terep hétvége (1) terheléses vizsgálat (2) teszt (1) titkos edzésterv (3) (3) tókör (1) tóparti (5) tóparti futóparti (10) túra (1) turistafutás (3) tv műsor (1) Ultra-trail Hungary (1) ultrabalaton (22) ultrafutás (25) ultramaraton (10) ultratrail (5) UTH (3) UTH55 (2) útvonal (3) vacsora (1) vadlán (2) Vadlán Ultra Trail (2) váltó (4) városnézősfutás (1) vélemény (2) velencei (8) velencei tó (8) verseny (102) versenynaptár (1) Vértes (3) Vérteskozma RocknRoll (1) Vértes Terep Maraton (3) vertical (1) videó (2) vivicitta (1) Vonyarcvashegy (2) VTM (5) we were born to fly (1) withwind (1) wps (1) yi chi (1) yoloka (1) yourstruly (10) youth of the nation (1) yt25 (5) yt50 (4) Címkefelhő

Fuss, ahogy jól esik!

2019.05.19. 21:00 nezumi

Ultrabalaton párban 26 és fél óra alatt

Címkék: ultrafutás váltó ultrabalaton futottak már

img_20190511_052205.jpg

A szemeteszsákra vettem föl a kukásmellényt, de arra még a futóhátizsákot is, így vágtam neki a 220 kilométerből rám eső két szakasz közül az utolsónak. Nem, erről nincs fotó, ha valaki megpróbálta volna, azt kikövetem az instán!
Éjjel fél kettő, Balatonvilágos, nincs mese, ezt nem úsztuk meg, a vihar lecsapott. 45 kilométerem volt hátra, én kértem ezt a szakaszt, mert nagyon szeretem. A keleti és a nyugati öblöt is.
Futottam a zizegő zsákban, tépte a vihar, az arcomba vágta a cseppeket. Futottam és hirtelen elkezdtem piszokul élvezni az egészet. Időnként megelőzött néhány hasonló öntött ürge, persze gyorsabbak voltak, valószínű, hogy nem volt a lábukban már hatvan kilométer. Néztem hosszan a fénypontjaikat, milyen jó, mutatják az utat :) És nem ez a legjobb! Hanem az, hogy megint itt vagyok az UB-n, már hatodszor! 12-ben hétfős, 13-ban hat, aztán öt, kétszer meg kétfős váltóban, 15-ben másodikok lettünk. Viszont két éve akkora vihar csapott le az UB-ra, hogy a letörő ágak között, a sötétben a vízparton egyszerűen azt hittük, mindjárt lefújják az egészet és nem mentünk tovább Réka barátnőmmel. 30 km volt hátra... nagyon fájt a feladás.
Na például ezért is el kellett még egyszer jönni. Tartozik nekem még ezzel az Ultrabalaton! De asszem magamtól nem szerveztem volna semmit, mert sok ez, több nap távollét, utazás, szállás, nemár. Aztán mégis megtetszett az ötlet és rá is csaptam a nevezés linkjére az első másodpercben, aztán még húsz percig izmoztam, mikor jött az üzenet, hogy elfogyott a 90 darab pároshely. Hát akkor heló, szia, szevasz, ennyi volt. Aztán még egy üzenet, hogy van várólista, nem került semmibe, hadd szaladjon, feliratkoztunk. És egy hónap múlva már az indulók közt voltunk :)

Ugyanolyan a vihar megint, mint két éve, hát ez már a karma, rohadjon meg, ez kellett nekem, most megkapja tőlem, én végigfutok Füredig, engem nem győz le még egyszer! Mert az már világos volt, hogy más nem győzhet le. Direkt lejöttünk egy nappal előbb, hogy ne kelljen hajnalban kelni, direkt tovább maradunk, hogy ne azonnal essünk vissza a gép mellé a gyárba. Sőt! Ennél is nagyobb áldozat! Direkt nem két 110 kilométeres szakaszra osztottuk föl a pályát! Hanem négy rövidebbre! Mivel nem verseny ez! Hanem akartunk két hosszabbat futni!
Én reggel fél tízkor indultam, Róka akkor ért Badacsonyörsre a Varga Pincészethez.

unnamed.jpg

(Helló, Szabolcs - mondom abban a pillanatban, amikor felismertem a fotósban egy régi futótársat, nyilván ezt a képet tette föl rólam, oké!)

Fél órával korábban a vártnál, na majd én tudok mit kezdeni azzal a kis extrával! Finom hűvös volt, csodás reggeli fények, ragyogtak a szőlőhegyek, hullámzott a köves Római út, pacsi a rengeteg futóismerőssel... és valahol Keszthelynél, miután már sapkát nyomtak a fejembe a segítők meg lefújtak naptejjel, szóval arrafelé, ahogy a strandon szaladtam át, 30 kilométerre Badacsonytól egyszerre lecsapott a meleg. Só, víz, banán, izó, az első csodálatos leves... de a gyomrom érezte, hogy nem lesz jó. Aztán Máriánál már minden lépésre vissza akart jönni, ami benne volt. Innen még 18 a váltásig, Alsóbélatelepig... basszus belesétáltam :( aztán 9 kilométerrel a vége előtt telefonáltam, hogy semmi értelme, elájulok, váltsatok :( leállt az üzem, nincs tovább...

ub_deli.jpg

Róka teljesen természetesen leváltott, gondoltam, majd korábban visszaveszem, mint megbeszéltük, ezután két óra csöndbe borultam, takaró a fejemre, nem tudtam semmiről, pedig nem aludtam. Este nyolc körül éreztem, hogy minden rendben, kiugrottam a kocsiból, ami épp várta Rókát. Tök jól nézett ki (haja is), épp talált egy futótársat, még fotóztunk is egy jót, aztán hajrá, szaladt tovább. Faltam két szendvicset, a levegő lehűlt, akár váltottam volna előbb is, de nem, maradt Világos. Ahogy odaértünk, a fejünkre zúdult a zápor, na, hiába reménykedtünk.

ub_csapat.jpg

Kukazsák, váltás Világoson. Kenese előtt egy molinóról leolvastam, hogy 500 méter múlva forró tea. Nem lehet délibáb... számoltam a métereket, és tényleg! Az semmi, hogy tea! Forró brokkolikrémleves! És az én alvó kísérőim :) jól tették, piszok kemény dolog futókat kísérni és parkolóért küzdeni a megbeszélt helyeken!

Négy óra után elkezdtem várni a napfelkeltét. Tudtam, mindig előtte van a legsötétebb :) Akkor szólalt meg egy madár, amikor valahol Fűzfő körül jártam, a bicikliút egyik legszebb részén. Aztán egy világos folt kelet felé, ami percről percre nőtt, betöltötte a felhős eget, erőt adott, mint a hirtelen felbukkanó frissítőállomások, a vacogó önkéntesek, a gyors váltósok... egyszer untam meg nagyon, akkor kicsit belesétáltam, hát nem pont a mi kocsink vette észre? Megálltak, én is, legalább lekaptam a kukacuccokat, atyaég, alatta minden csupa víz... de már nem érdekelt, 12 kilométer, hason csúszva is bemegyek. Hát nem is sprintelve :)

Végül a füredi Vitorlás téren megláttam Rókát, még egy jó kilométer volt hátra, de a körforgalom előtti emelkedőn nem bírtam már futni :(

Arra se emlékszem, ki mondta, hogy soha többet. Meg hogy jó ötletnek tűnt.

Reggel fél nyolc volt, amikor a nyakunkba kaptuk az érmet, utána nagy reggeli, alvás, kirándulás Tihanyba, merengés a víz fölött, aztán csobbanás a fedett, forró vízű medencébe, hanyatt fekve bámultam, ahogy a medencét fedő üvegtetőn koppannak a vízcseppek, az üvegfalon túl rázza a fákat a szél... és arra gondoltam, milyen jó lesz jövőre ugyanitt, valahogy.

ub_erem.jpg

Csodás, ahogy az Ultrabalaton fejlődik, el voltam ájulva a frissítők kínálatától, a rendező csapat kedvességétől, a parkolók szervezettségétől. Tisztelem és irigylem az egyéni teljesítőket és örülök, hogy minden évben több csapat fut, szurkol, boldog. Engem a magam százasa közben egy pillanatra sem zavartak, csak szurkolt mindenki. Magamat láttam bennük öt évvel ezelőttről.

Ebben a pillanatban sem tudom, hányadikok lettünk - hát nem verseny ez :) én sokkal gyorsabb voltam a csonttörés előtt és lehet, hogy még leszek olyan gyors, ha nem azzal telik az idő, hogy a sérüléseket kezelgetve készülök :) Róka meg biztos többre ment volna egy gyorsabb párral, hát ennyire futotta :)

 

Róka része

Nekem könnyű dolgom volt, nekem csak futni kellett. Se tűző nap, se zuhogó eső. Najó, reggel korán kelni, de az megy, 3:30-kor kisurrantam kis feleségem mellől az ágyból, kaja, kávé, harci dísz, mehetek. Elég hihetetlen volt 4:30-kor a rajtzónába lenni sok más őrülttel, mert egy kupacban indították a 2-3 fős csapatok lassabbnak ítélt felét. Márkus Öcsi mondja: "Hasonló mentális problémákkal küzdő barátokkal szebb a hétvége". Mennyire igaz!

ub_rajt.jpg

Füredről a Varga pincéhez tartottam, 53 km, nem vészes, csináltam már ilyet korábbi UB-n, minden pontját ismerem a pályának, tudom, hogy az Aszófő utáni dombok nem nehezek, viszont visszanézve annál szebb a táj, tudom, hogy a Káli-medence sunyi emelkedő, ami eszi az erőt, de nem haladsz rendesen, és tudom, hogy az utolsó 3 km Salföldtől sosem akar véget érni.

ub_nap2.jpg

Haladtam, ahogy a lábamnak kényelmes volt, és örömmel láttam, hogy ez 5:00-5:30 közötti iramot jelent, meg tök normális pulzust, a hajnali hideg ugye. Rövidgatya, póló, karszár, eltaláltam a kombinációt. Zánka körül már szóltam is pár embernek, hogy a 20 Cº-ban tán sok a fekete hosszú felső, de nem nagyon hallgattak rám, én meg aztán hagytam annyiban a dolgot, volt nekem feladatom, kérlelhetetlenül kellett előre haladnom.
Kővágóőrs ismerős utcáin haladva volt egy nagy holtpontom, ezeket a perceket igyekszem megragadni és jól az emlékezetembe vésni, nehogy valaha is eszembe jusson egyéniben indulni, mert ott nem lesz 1-2 óra múlva vége a távnak, majd csak 25 óra múlva. Nemnem. Sőt hastag-nemnem!

ub_koveskal.jpg

Mentem, mendegéltem, egyszer csak 5 óra múlva a Varga pincéhez értem. Ahogy előre sejtettem, az utolsó 3 km már nem volt vidám annyira. Nezumi eltűzött, én szereztem kaját, piát, és örömmel vettem, hogy még mindig patyolat WC-k vannak az épületben a futók rendelkezésére bocsátva, meg persze KÁVÉ.

ub_varga.jpg

Eszembe sem jutott akkor, hogy Nezumi a nagy napsütésben kezd el futni, és hogy 7 órát fog az egyre jobban tűző napon tölteni.

Valamivel fele távja után déli parton vártuk egy random palacsintázónál, szurkoltunk a szorványosan elhaladó váltótagoknak. A széthúzott indulásnak (04-18 óra között indultak a csapatok) köszönhetően volt, hogy percekig nem jött senki, a járda és a büfék csapattagok teltek meg, ha mégis jött egy futó, akkor úgy kellett szólongatnia az embereket, hogy ugyan már engedjék tovahaladni. 
Itt derült ki, hogy rettenetesen hangosan tudok tapsolni, ami már-már zavaró tud lenni, szóval próbáltam úgy konfigurálni a tenyerem hajlatát, hogy ne akarjanak a teraszon kávézók agyonverni egy napernyő nyelével.
A futóknak nehéz ilyenkor mit mondani, nem tudod mióta fut, mikor vált majd, nekem az "Ez az, nagyon jó, hajrá, csak mosolyogva, vidáman, jó vagy!" kombináció tűnt megfelelőnek. Ledöbbentem, mikor egyik lány azt válaszolta a szurkolásra "Jó a blog!".

Nezumi elég elnyűttnek, de jó erőben lévőnek tűnt, kicsit meglocsoltuk, itattuk, mentem vele pár száz métert, beszélgettünk, haladt tovább. Egy óra múlva mikor újra találkoztunk nagyon megijedtem, mert megállva dezorientáltnak tűnt, azt vártam leül, behunyja a szemét. Kérdeztem váltsunk-e most, mondta nem, megy tovább, szól, ha baj van. Elkezdett futni és futva meg teljesen okés volt a mozgása, energikus, semmi bizonytalanság.
Azért megegyeztünk a férjével és kis feleségemmel, hogy ránézünk egy óra múlva is. Addig én elkezdtem a szerelésem összerakni, lábat lanolinoztam, vételeztem vizet a zsákba, szereztünk egy kávét. Igen a kávék nagyon fontos oszlopai ennek a versenynek, én gyakorlatilag mindent két kávé között csináltam most, szeretem a kávét, üresen, forrón, feketén, bár lehetne belőle végtelent inni.

Akkor telefonált Nezumi, hogy nincs jól, szédül, hányingere van, így Máriafürdőn a 107 km-es pontnál váltsunk, mindössze 7-8 km-el korábban a tervezetnél. Ahogy beért nem rohantam egyből tova, még ettem-ittam-pakoltam, és közben meggyőződtem róla, hogy nincs baja, nem lesz rosszul.
Fél hat körül kezdetem neki a távnak, 62 helyett így majdnem 70 km-em lesz, az majdnem ugyanaz, gondoltam akkor.
Úgy két és fél óra múlva éreztem először, hogy nem haladok rendesen. Kedvtelen, erőtlen voltam. Rájöttem, hogy nem ettem napközben eleget, nincs energiám. Két napi kaját égettem el az 53 km alatt, és egy rántott hús rösztivel, meg három palacsinta valahogy nem volt elég. Elkezdtem agyalni, azon is, hogy mennyit fogok futni. A tervező táblázatból a 60 km-re hat és fél óra volt beírva, aszerint éjfél előtt váltanánk, de ahogy nézegettem a km jelzőket a pontokon, szép lassan összeállt és megdöbbentett a matek, hogy itt bizony több mint nyolc óra futás lesz, nem hat.
Vagy egy fél órát agyaltam ezen, sehogy sem fér a fejembe. Ha két óra futás után, menet közben jössz rá, hogy van még hat, akkor az lesújt. Rádnehezedik. Cukorra éhező aggyal nehéz feldolgozni. Egy órát tudsz azon gondolkodni, hogyan kéne átnevezni az UTH 112 km-es távjáról a 84-re, nem is, inkább a 54-re. Vagy - micsoda remek ötlet! -  a 33 km-es Videgrád Trailen még sosem indultam, nem arra kéne...?
Csanyától jó érzékkel az UB befutó vasárnapján kaptuk az "UTH átnevezési határidő: ma éjfél" tartalmú levelet, mikor bátortalanul megemlítem Nezuminak, hogy elgondolkodtam a lehetőségen, azt írja: aludj rá egyet. Leesik, értem én, igazad van, tökre bánnám, ha megfutamodnék.
Aztán picit kirángatott az egész negatív gondolatmenetből, hogy Balatonszemesen, gyerekkori nyaralóhelyünkön, az állami üdülős stég előtt haladt el pont az útvonal. Nagyon furcsa érzés 20 év után újra egy ismerős, mégis tök más helyen lenni.

ub_szemes.jpg

Ebbe kapaszkodva sikerült kitalálnom egy tervet, hogy akkor enni kell, meg inni. Ugye milyen furmányos terv? Írtam Andinak, hogy a földvári frissítőpontra szerezzen nekem kávét vagy energiaitalt, addig pedig hármasával toltam a kólákat. Egy részen beszélgettem egy másik páros tagjával, de mondtam neki, hogy most van az, amikor egyedül kell mennem, saját tempómban, saját ideális mozgásommal, zenével a fülemben. Teljesen megértett, elléptem tőle.
Fogalmam sincs hogy jutottam el Balatonföldvárra, mert ott már sötét volt, zajos, nyüzsgő pont, este tíz óra. Az előbb még világos volt, nem? Vagy várjunk csak, Szemesen csináltam egy naplementés fotót, ok. Kis feleségem kezében kávé. KÁVÉ!!! Előtte három kóla, meg valami csokis energiaszelet, amit a frissítőpont kínálata. Kis feleségem szól, hoyg itt van leves is. LEVES?! Nekünk jár leves? Igen a zöld rajtszámos egyéniek, párosok, triók kapnak meleg ételt. Én ezt miért nem tudtam? :D Ez egy csoda! Éhes gyomorra meleg leves. Nyamnyamnyamnyam. Kávé. De szép a világ? Mennyit kell futni? 4 óra még? Akkor gyerünk! Tépjük fel az aszfaltot hatharmincasban. Hétpercesben. Hétharmincban.

ub_pont.jpg

Siófok. Rövid szó, de maga település mégsem akar soha, soha, soha véget érni. Csak mész az egyenes, kihalt utcákon, néha kijutsz egy műútra, unalmas. Egyszer csak 160 km-es felfestést látsz az aszfalton, amit azt jelenti, megtetted ma a második 53 km-ed, 106, azaz ennyit még sosem futottál egy nap. És már egy huszas sincs hátra.

Akkor meg eleredt az eső. Nekem már nem volt sok távom, de arra gondoltam Nezuminak zuhogó esőben kell befejeznie... Azt senki sem szereti igazán. Elkezdtem az állapotfelmérést, tervezgetést, hogy ha nagyon megázna, akkor végülis pár óra pihenú után 10-15 km nekem még beleférne. 

Balatonvilágos, magaspart. Bizony, fel kell mászni. Nyolcpercesben. Esőben. Meglátom Andit és Nezumit, Végre átadom a mérőkénket. Mondom, hogy ha szükséges váltsunk, de kukazsákba bújt jókedvű és friss futótársam csak lassan nemet int a fejével, nem lesz szükég ilyenre. Legyen ez a Zsé terv akkor, amúgy ahogy megbeszéltük, egy kilométerrel a  befutó előtt találkozzunk a  Tagore sétányon. Jóutat.
És indul szemeteszsákban, kukásmellényben bele abba a zivataros éjszakába. Én meg átöltözöm, nem nyújtok, nem csinálok semmit, csak befekszem a kocsiba, megkönnyebbülten és elégedetten. Elszundizok, kapok levest valamelyik ponton Nezumi férjétől, valahol máshol kiszállunk megnézni Nezumit, hogy halad. Tök vidám, kap ő is levest a férjétől. Andi és Lajos remek kísérőink voltak, nagyon köszönjük nekik itt is!
Partizós, zajos pont, a szpíker dumál, biztos örülnek a szomszédos lakótelepiek. Mikor a kocsival kikanyarodtunk, akkor realizáltam, hogy ez Almádi volt, alig százszor jártam itt, mégsem ismertem fel.

Csopakra elállt az eső, megszabadítottuk futótársamat a zsáktól. Még mindig jó kedélyű, picit sétáltunk együtt, ezek a séták voltak az egész verseny legjobb részei, komolyan mondom.

Célegyes, Tagore sétány. Várom a párom. Biztatom a beérkezőket. Összecsapkodtam a zajos tapsos tenyerem, mindenkitől kaptam egy mosolyt vagy biccentést a biztatásomra válaszul, akkor is, ha elég romos az illető. Vagyunk egy páran romosak.
Láttam jön Évi, kicsit előre szaladtam, hogy fel tudjam venni a ritmusát, de nagyon nehezen mozogtam. Azt beszéltük meg, hogy nem beszélgetünk a végén, de azért fél perc múlva kinyögtem, hogy ilyet többet ne csináljunk. Nagyon jól megcsináltuk, nem lett bajunk, de piszok fárasztó. Helyeslő választ kapok, nem KELL ennyit futni, senki nem kényszerít minket, kipróbáltuk, pofonért jöttünk, kaptunk is, de nem olyan földre küldőset, hanem nevelő jellegűt. Hogy tudjuk hol a helyünk. 

ub_rom.jpg

Mégis beszélgettünk, csendesen, de vidáman, megközelítettük a görög romokat, felcaplattunk a célegyenesbe vezető köves részen, milyen muris lenne itt pofára esni, de nem estünk. Csippantás, jelentem be vagyunk érve. Már csak sorba kellett állni a célba befutós fotóért, megérte, mert végre nem két totál másnapos, kellemetlen ürge vezényli a célkapun áthaladást, hanem egy nagyon kedves télikabátos lány. Igaza van Nezimunak, jó irányba fejlődött az UB idén.
Micsoda remek érzés ketten áthaladni egy 13 főre tervezett kapun. Sosem gondoltam, hogy gyorsabb párral többre mennék!
Kéne jönni jövőre is valahogy...

ub_befuto_1.jpg

 

3 komment

2019.05.08. 21:00 rrroka

uBéterv - "Futottak már" páros

Címkék: ultrabalaton

ubeterv.png

Nem emlékszem már rá, hogy melyikünknek jutott eszébe, Nezuminak, vagy nekem, hogy menjünk idén egy UB-t párban. Biztos valami kritikus pillanat volt, mikor -10 Cº-ban álltunk Gútán az ágyus rajtban, vagy mikor a Dupla élményen botorkáltunk lefele a 30 Cº-ban, szóval jó ötlet volt, bajtársias, együtt futunk, együtt nevetünk szituáció. Nagyon szeretek Nezumival futni, akkor is, ha éppen a leghülyébb dolgokon röhögcsélünk, és akkor is, ha éppen hallgatásra van szüksége  (utóbbi nekem nehezebb).
Amire nem gondoltunk most, hogy a váltásokat leszámítva alig fogunk találkozni az egy nap alatt. Lemúr Mikivel azt beszéltük meg régen, hogy ha egyszer UB-t csinálunk párban, akkor egy igazi amerikai izomautót bérelünk az eseményre és avval robogunk pontról-pontra, mondtam ezt Nezuminak is, azt mondta nehéz azokkal parkolni, ezért végül maradtunk a megbízható VW egyterűnél és házastársaink kíséreténél. Megjegyzem szerintem a kis feleségemnek és Nezumi férjének lesz nehezebb dolga a több, mint egy napos tókör alatt, és ez vonatkozik minden kísérőre, akármivel közlekedik, bringás kíséret esetében szorozd meg hárommal. Öttel.

Eleve egy "B" tervvel készülünk (UB B-terv, értitek? Ezért elnézést kérek,  "Szóviccért ütök."), "A" terv nincs, "C" terv meg ugye mindig is a Célbaérés, magabiztosak és tapasztaltak vagyunk, csak egy jó nagy, viszonylag sík aszfaltos kör, nincs benne se kettő, se négy Kékes, se Sombokor, Prédikálószék vagy Vörös-kő, nem kell sietni, nem verseny ez.

Mi a francnak állít maga elé ilyen kihívásokat az ember? Donald Shimoda szerint (aki Indiana szent földjén született messiásnak, de abbahagyta, mert idegesítette a hajbókoló tömeg,) két dologért jövünk a Földre, illetve vágunk bele dolgokba: tanulni és szórakozni.
Mennyire igaz!
Amikor a B terv szerint két-két 50-60 km-es részletben nekivágunk a Balaton megkerülésének, akkor nyilvánvalóan azt csinálhatjuk órákon át, amit olyan nagyon szeretünk, és közben rengeteg tapasztalatot szerzünk. Kettő egy áráért, hát nem remek?

Azt hiszem kicsit túlagyalom, meg túlgondolom ezt a kört, pedig megcsináltuk már hatszor csapatban. Nezumi és Keratomi is volt már párban. Tomiék  jönnek most is Zolival, "Sört adni ér", #otttali, 4:50-kor rajt, minek annyit aludni, az izgalomtól úgysem megy.

Megvan Nezumitól a lista, hogy mi kell, olyan, mint egy Camino-lista, csak itt az dominál, hogy minden bajra legyen megoldás, nem pedig az, hogy beleférj egy nem túl nagy hátizsákba.

Utálnám, ha esne az eső, kérlek szurkoljatok, hogy bírjon ki egy bő napot legalább.

 

Szólj hozzá!

2019.05.07. 08:00 Keratomi

Rapszodikus hétvége

Címkék: borvidék félmaraton szekszárdi borvidék félmaraton

bor_szekszard.jpg

Régen voltam már a Borvidék Félmaratonon, akkor még a 23 km volt a leghosszabb táv. Már egy ideje viszont van 30 km is, és idén ráadásul Bohém Rapszódia lett a rendezvény témája. Amikor megláttam a rajtcsomag pólót egyből beindult az azonnal kell érzés. Amikor neveztem sütött a nap, és nem gondoltam, hogy május 4-én esős-szeles, egyáltalán-nem-futó-idő lesz. De elég a kötőjelekből: amikor szombaton egy óra előtt megérkeztünk Szekszárdra, akkor nagyon cudar idő volt. Még kabátban is fáztam, és el nem tudtam képzelni, hogy én ezt le fogom venni, és úgy fogok futni.

Megérkezés után átvettem a rajtcsomagot - benne a szuper grafikájú pólóval -, és arra gondoltam, hogy haza kellene menni. Ültünk egy sátor alatt, és néztük a gyermek futam rajtját, meg azt, hogy esik az eső. Hideg van. Haza akarok menni. Végül nem mentem, és milyen jól tettem, hiszen nem is értem hogyan, de közeledve a két órához, amikor a rajt volt, egyre tisztább lett az idő, elállt az eső, és még a nap is kisütött.

A rajt előtt összefutottunk Rókáékkal, Ő egy kicsit alul öltözöttnek tűnt, de mint később kiderült, Neki lett igaza. A rajt eszméletlen jól volt megkomponálva. Szólt a Queen, volt eo-eo, aztán indulás, immár napsütésben. Azzal kezdtem, hogy a hosszú felsőm ujjait feltűrtem. Az elején minden táv együtt ment, jó sokan voltunk, de azért lehetett haladni. Nekem egy kényelmes tempó volt a tervem, teljesen edzés jelleggel. Arra gondoltam, hogy amíg bírom, addig megkocogom az emelkedőket is, lássam, hogy milyen formában vagyok egy héttel az UltraBalaton előtt. Kb a feléig tudtam is így menni, addig tényleg csak a (számomra) nagyon meredek részeken váltottam gyaloglásra.

bor_dombteto.jpg

A második felében már éreztem hogy fogy az energia, meg a hirtelen jött meleg miatt kezdtem egyre szomjasabb is lenni. A jó kis fröccsökből, meg pálinkából, amik itt szerves részei a frissítőasztal kínálatának nem ihattam, mert még haza is kellett vezetni. Itt már több volt az emelkedőn gyaloglás, de azért ahol lehetett futottam, mert annyira azért mégsem voltam ki. :)

27 km-nél viszont jött a Félelmetes Vádligörcs, ami már egy ideje jelentkezik minden hosszabb futásom alkalmával. Nem tudom, hogy miért, naponta megiszok kb 3 liter folyadékot, szedek magnéziumot, a kajálásom is azt gondolom, hogy kiegyensúlyozott. A BSZM-en úgy tudtam többé-kevésbé elkerülni négy napon át, hogy az ajánlott magnézium mennyiség kb 10-szeresét ettem/ittam meg, de az se volt jó, mert akkor meg minden toi-toi-nál meg kellett állni. Most csak akkor ittam egy pohár magnéziumot amikor jött a görcs, szerencsém volt, hogy pont egy frissítő előtt történt pár száz méterrel. El is múlt a magnéziumtól, de fura, hogy naponta kb 500 mg-ot szedek be és ez van.

bor_szurdok.jpg

Aztán összefutottam Rókáékkal, és csináltunk egy jó fotót, meg kaptam tőle magnéziumos szőlőcukrot, amit nem sokkal később meg is ettem, mert megint jött a görcs, és próbált belém állni. De innen már csak másfél km volt a célig, az is lejtő, úgyhogy valahogy begurultam, mert hát lefelé még én is.

59106097_1216551735192269_3871450200258117632_n.jpg

3 óra 19 perc lett az eredményem, és pont 30 km-t mért az órám, úgyhogy elégedett vagyok, és nem görcsölök rá az UB-ra sem.

60022759_906088146228151_7701233367999578112_n.jpg

És tök jó, hogy most nem késtem le majdnem a rajtot, viszont hazafelé az M6-on kifogyott a kocsiból a benzin, de ez egy másik történet. :P

 

bor_csomag.jpg

Róka része

(Bakker Tomi, nem mondod h kifogyott a fényevő kis büdiből az üzemanyag? :O)

El kell áruljam, hogy a napsütést a rajt előtt én intéztem. Mikor megérkeztünk 13 órakor dörgött, villámlott, erős szél fújt, bevonultunk az épületbe, kerestünk egy klotyót, de olyan zavaró nyüzsgés volt, hogy hamar leléptünk és a rajt mellett egy nagy fa alá vonultunk. Ezt a versenyt régóta terveztük kolléganőmmel Lizával, náluk van egy 15 hónapos kisfiú, így nehezebb volt a felkészülése, de nagyon bátran és elszántan állt a rajthoz. Megbeszéltük, hogy minden emelkedőn gyaloglunk, fél óránként eszünk-iszunk, így tuti nem lesz gond a teljesítéssel. Az esővel nem számoltunk. Mikor a fa alatt állva azt mondta, nem jó ez az eső, mondtam viccesen a felhők felé intve, hogy jó, akkor intézem a napsütést. Nem gondoltam volna, hogy ez annyira jól sikerül, hogy rövidnadrágos-pólós futóidőt varázsolok. Kis feleségemtől még azzal a kéréssel köszöntünk el a rajtban, hogy a szállásról hozzon le plusz hosszú felsőt a beérkezésre, de erre nem lett szükség.

Nem vagyok oda a Queenért, de a rajtban a hangos zúzósabb számai teljesen jók voltak, megadták az alaphangulatot. Tetszik, hogy nem rajtzónák vannak, hanem az egész térről indulunk, mindenki a maga iramában. 
Sokan jönnek jelmezbe, idétlen ruhákba öltözve erre a versenyre, meg piálni, ami nekem picit furcsa, de lehet rá tudnék érezni a dologra. A fröccsös részére, nem tülszoknyában futásra.

Nem nagyon nézegettem a pályarajzot, így nem tudtam, hogy a félmaraton 22 km-e alatt lesz vagy tíz bazi meredek emelkedő a szőlődombokra, így jó sokszor váltottunk sétára, de nem volt baj, mert a köztes részeken és a lejtőkön meg nagyon jól tudtunk futni. Beszélgettünk, fotóztam a tájat, találgattuk, hogy ez már az utolsó emelkedő-e (nem, sosem az volt), mert a végén azért 3 óra futás után Liza lábizmai lázadoztak kicsit. Pedig az utolsó, tényleg utolsó domb tetejéről, a kilátóból nagyon klassz kilátás volt.

bor_taj.jpg

Nekem kapóra jött, hogy az emelkedőkön gyaloglásra váltunk, mert az UB előtt nem akartam tovább szekálni a romos achillesem, ami csodás narancs színű tape-pel lett megtámogatva (Köszi Nóri, Tündi! :) ...ide látom, ahogy Nezumi a fejét ingatja! :D), miután a szakember egy hegyes vasrúddal péppé nyomta azt a pontot a bokám alatt, ahol mert fájni. Jelzem azóta nem is mer fájni. UB előtt megint megyek egy kezelésre, szóval sakkban van tartva rendesen!

bor_tape.png

A befutó nagyon jó volt, Andi várt engem, Lizát pedig férje Attila és kisfia, Bence, aki aztán Liza karjában fejezte be a versenyt, Szélesen vigyorogtunk mindannyian. Érdekes volt látni, ahogy én megnyugszom és kiengedek a futás után, Liza pedig azonnal anya módba vált és szinte pihenés nélkül megy az örökmozgó gyerek után. Este láttam rajta hogy kimerült nagyon, reszketett, fázott a fáradtságtól, de reggelre okésnak tűnt.

59519747_2365952743457058_7796989152762789888_n.jpg

Még nem mertem megkérdezni, hogy jövünk-e jövőre... :D

 

3 komment

2019.05.03. 13:00 rrroka

11. Káli-futás

Címkék: terepfutás terepverseny nordicwalking Káli-medence nordic-walking Káli futás kalandfutás

Mindig viccelődök ezzel a névazonossággal, úgyhogy tuti unjátok már, de muszáj mindig elsütnöm, be van nálam ragadva, szóval el KELL mondanom, hogy nem egy olyan versenyen voltunk, amit Káli, a vérszomjas hindu istennő tiszteletére rendeznek meg sokadszor (ld. még Indiana Jones és a Végzet Temploma), hanem a kedvenc helyünkön, a Káli-medencében futottuk, botoztunk. Ugye milyen megnyugtató érzés?

kali_kali.jpg

Tök jól jártunk, mert itt egész hétvégén nem volt eső, közben láttam az időkép radarján, hogy az ország más részében nagy piros foltokban csap le a zivatar a népre, tönkretéve a hétvégéjüket. A versenyt szervező Balogh Tomi szerint itt egyébként akkor sincs eső, ha a környéken máshol esik, számtalanszor nézte végig egy domboldalból, ahogy a távolban eső mossa a tanúhegyek túloldalát, de a medencében zavartalan napsütés vagy legalábbis jó idő maradt.
Lehet, hogy eső nem volt, nem szokott lenni a környéken, de a tavasz elemi zöld erővel tört már elő mindenhol. Nagyvázsony felől jöttünk Kővágóőrsre, én komolyan mondom, hogy végig vigyorogtam az utat, olyan szép ez a rész. Amikor Szentantalfáról lefele Zánka fele meglátod a Balatont végre, nem tudsz nem nevetni. Javaslom, hogy ha ide jöttök, akkor ne az amúgy is zsúfolt parti utakon gyertek, hanem erre, a felvidéken. Nem lassabb, nem hosszabb, de sokkal szebb.

kali_panroamaverseny.jpg

Na de mi volt a versenyen? Tomi egy csomóféle távot tervezett, volt több aszfaltos pálya: 2, 3, 6 vagy 7 falut lehetett bejárni 8, 15, 22 vagy 28 kilométeren át. A terep pálya (ami a nordic walking útvonala is) nem volt hosszú, bár a verseny közeledtével egyre nőtt 12-ről 13,6-ra (+15% ingyen!). A 200 méter szintemelkedést megkaptuk a legelején, egyből fel a kilátóig, meredeken, lépcsőkön, utána hosszan futható lejtő jött, a végén egy kis aszfalttal. Rohadt gyorsan lehetett rajta futni.

A nordic walkingosok negyed órával előttünk indultak, kis feleségem és edzője a debreceni és veresegyházi nw csapattal szált versenybe. A rajtnál a debreceni csapat egy speckó technikával nagyon kilőtt, de később az emelkedőn és az erdőben Andim simán behozta őket, és második helyen végzett a veresegyháziak edzője, Vigh Mercédesz mögött 1 óra 57 perces idővel, ami nagyjából 8:30-as tempó, vagyis 7 km/óra sebesség, ha így könnyebb.

kali_eredmeny.jpg

Utánuk elrajtoltak az aszfalthuszárok, érdi futótársam Effe itt indult a 3FF, vagyis három falu futáson. A Kővágóörs – Köveskál – Kékkút útvonalon is jutott nekik 150 méter emelkedő szépen elosztva az út hullámzásával. De nem hiszem, hogy a mezőny ezzel lett volna elfoglalva, inkább a tájat nézhette, mert annyira hihetetlen látvány a sok tanúhegy, ugye a Csobánc az konkrétan vulkán formájú, a tetején várrommal, szóval csak tátod a szád, nem hiszed el, hogy tényleg van ilyen. Emlékszem milyen megdöbbentő volt, mikor a Nulladik Balaton Trailen pont naplementekor futottam fel rá, majd le róla.
Na most a Csobáncot csak messziről tekintették meg (nagyon meredek, de futható, ld még Csobánc Vertikál), Erika pedig remek futással (fényképezgetve :D) megszerzett magának egy második helyet és vele egy mázas cserép érmet, meg egy Káli-medence kalandkönyvet

Ez most nem fizetett reklám, csak mesélem, hogy Balogh Tomi már egész sorozatot írt össze az ország régióit feldolgozó kalandkönyvekből (Mátra, Bükk, Dunakanyar), mindet érdemes megvenni, átlapozni, de sokkal-sokkal-sokkal jobb élmény megnyerni az egyik versenyen. :)

Na a végén maradtunk kb. negyvenen terepesek, sok volt az ismerős arc a korábbi versenyekről, ismertem a pályát, elég optimistán álltam rajthoz, bemelegítettem lendületes repülőfutásokkal, de azért tartottam tőle, hogy kifingatom az achillesem felfele. Vagy lefele. Vagy a tempófutós részeknél. Szóval óvatosan arcoskodtam.
A rajt után egy nagy izmos, napszemcsis srác kilőtt, soha többet nem is láttam a pályán, nem tudom ekkora izmokkal hogy a fenében tud ilyen gyorsan futni. Az elején hagytam, hogy menjen mindenki ahogy akar, nagyon ki tudom magam készíteni felfele, és ezt semmiképp nem akartam. Lépcsők is vezettek felfele, és ugye a futás (egyik) első számú szabálya, hogy lépcsőn nem futunk. Ezt elég szigorúan betartom, hiszen én találtam ki.
A hegytetőn belefért egy szelfi is a Fülöp-hegyi kilátóval, közben praktikusan lement a pulzus, 2in1, futhattam tovább a lejtős részen.

kali_kilato.jpg

Nagyon kapkodtam a sarkam, nem akartam elnyalni, figyeltem a kéztartásra, hisz a múltkor ugye kiderült, hogy bazira lógatom a kezem, hát most felemeltem, amitől Andi szerint (akit a többi nordicossal együtt itt értünk utol) úgy néztem ki, mint egy T. Rex. Muszáj röhögnöd, ha ilyet mond a házastársad. :D
Elég annyi, hogy siettem lefele. Szép lassan beértem a lelkes ifjúságot, és az ismerős vetélytársam, Zsoltot, akivel gyorsan megbeszéltük, hogy "pihen", hiszen másnap Mecsek Trailre is megy. Pihengetve leelőztünk mindenkit 4 perces tempóban. Nem kúrtuk el a jól jelölt hirtelen balos kanyart, ahol egyébként több futó és pár nordicos is elkevert, pedig bazi nagy festett nyíl mutatta a helyes utat.
Tomi várt minket a frissítőponton, de még csak nem is lassítottunk, itt kicsit előnyben éreztem magam Zsolttal szemben, mert az Aonijie zsákom biztosította az italozó életmódom, nála meg nem volt semmi. Oké, nekem meg cipelnem kellett azt a kb másfél kilót... Mindegy, én jártam jobban. Ha megáll inni, megvártam volna, de így rohantunk tovább. Jött az aszfaltos rész, ahol kis futótechnika állítással azonos pulzuson (170) gyorsultam, ő meg visszavett, végül kb fél perccel előtte értem be, abszolút második, korosztály első helyen. (Az igazsághoz tartozik, hogy az első és harmadik idősebb nálam. Jó formában vannak bakker...)
1:00:26 lett a végső időm, 4:30-as tempó, 167-es átlagpulzus.
Ez így nem rossz. Meglátjuk mit jelent majd UB-n, ahol sokkal lassabban kell majd menni, de sokkal-sokkal többet.

Ottmaradtunk vasárnapra is, de nem versenyezni, hanem segíteni a duatlon versenyzőit, hogy jó útvonalon menjenek, azaz távirányítók lettünk.

kali_duatlonrajt.jpg

Nagyon jó idő lett, végig napsütésben szupportálhattuk a kb 20 versenyzőt, akik legtöbbje nem vérkomoly országúti bringás fenegyerek volt, bár akadtak ilyenek is, hanem egyszerű mozogni vágyók, akik szívesen tettek meg a Káli-medencében 15 km futás után ugyanennyi kerékpárt.

kali_panorama.jpg

Mi meg adtunk nekik vizet, almát, banánt és élveztük a napsütést. :)

kali_duatloneredmeny.jpg

Szólj hozzá!

2019.04.22. 18:00 rrroka

Achilles-ín fájdalom - gyulladás, rövidülés - de ha futok, nem fáj!

Címkék: sérülés achilles achilles-ín

Néhány hete rémülten tapasztaltam, hogy az amúgy sebezhetetlen és hibátlan kis testem egyik pontján apró fájdalom üt rést. A Sztüx vízébe mártott félisten Akhilleusznak is ugyanitt volt a sebezhető pontja, értitek a párhuzamot, szóval nem szégyen, ha nekem is pont a achilles sarkam fáj, csak kicsit felelőtlenség egy hónappal UB páros előtt lezúzni magamat, szóval most teperhetek, hogy rendbe hozzam, vagy legalábbis kordába tartsam a helyzetet.

Mik a tünetek?
Semmi komoly, mégis bosszantó és ijesztő: folyamatos sajgó, húzó, enyhe fájdalom a jobb sarkam belső oldalán, ott, ahol az ín tapad, nem éles fájdalom, de ha odaverem valahova, akkor tud szikrázni a szemem. Futás közben lassan enyhül, majd elmúlik, de emelkedőkön eléggé feszül.
Mitől lett?
Sok faktora van az achilles elszúrásának, én távol tartom magam az alap hülyeségektől, úgymint foci, sí, gördeszka. Viszont az ülőmunka során megrövidül az achilles ín, én pedig nagyjából napi 8 órát ücsörgök. Erre az alapra rádobtam egy hirtelen felindulásból felkészülést egy öt órán belüli VTM 50 km-es távra, ami tartalmazott pár olyan Erzsébet-kilátós futást, hogy munka után, bemelegítés nélkül iszkiri fel a hegyre, 160-as pulzussal, gyors panorámafotót 500 méterrel feljebb, majd jöhetett 10 km lejtő visszafele, ahol lehet tolni 4 percesben, ámde hideg van futás után, be az autóba (futás után leülni az egyes számú főbűn), nyújtás persze othon is szkippelve.
Soha, soha, soha ne hagyjátok ki a nyújtást.
Mit tehetek?
Minden futó tudja, csak nem csinálja: bemelegítés, hengerezés, nyújtás, erősítés. Miért nem csináljuk? Mert amíg nincs baj, nem tűnik fontosnak a megelőzés. Az sem, hogy keresztedzés során erősítsem azokat az izmokat, amik amúgy állati fontosak a futásnál. Vázizmok, hátizom, farizom. Tudjátok, milyen érzés egy hiú, szűz jegyű futónak, mikor a szakember azt mondja, hogy gyenge a farizma? Magától buggyant ki az önérzetes válasz, hogy ezt már hova tudám tovább erősíteni?! :D
A jó szakember ismérve, hogy rávezet a válaszra.
- Szokott izomlázad lenni futás után?
- Hát persze, hogy szokott.
- Hol?
- Vádlimban, combomban.
- A farizmodban?
- Ott... ott nem szokott.
- Akkor használod őket, erősödnek?
- Óóóó, igaz...!

Tatár Szilvi, a Flatfitness sportrehabilitációs trénere kiváló pedagógiai érzékkel rendelkezik, emellett gyakorlott terepfutó, szóval őszintén és célratörően nyújt tájékoztatást és segítséget.
Örökre bevésődik az emlékezetembe, ahogy az ín fájó tapadási pontjába nyomja hüvelykujját úgy nyolc percig, amikor végre lassan enyhül a fájdalom. Rámutat a sebezhetetlennek és hibátlannak gondolt kis testem aszimmetrájára, arra, hogy a jobb lábam mennyivel erősebb, és hogy a vállaim milyen furán felemásak. Rámutat a hülye monitor miatt berögzült előretolt fejtartásra, behúzott vállakra. Mutat pár nagyon klassz és eleinte irtóra fájdalmas gyakorlatot SMR hengerrel, elmondja, hogy a halálcsillag labdával hogyan végezhető még célravezetőbb masszázs, ahogy magadtól sosem csinálnál.

Csinál két videót a szépnek gondolt futótechnikámról 2%-os emelkedésű futópadon 6 perces, majd 5 perces tempóban. Lógatom a kezem, kifele hord a jobb lábam. Bal lábbal valamennyire sarokra érkezem, jobbal nem.
Nagyon jó ezt visszanézni, sokat lehet belőle tanulni.
Mindkét tempónál tudtam tartani a 180 körüli lépésszámot.

Futópadon futni szar, végig attól féltem, hogy leesem, ráfogom, hogy a fele technikai hibám attól, volt, hogy egyensúlyoznom kellett.

kifele.jpg

Kifele csapódik a jobb lábam érkezéskor. Ez lehet az achilles fájdalom kompenzációja?

 

logatom.jpg

Hat perces tempónál rohadtul lógatom a kezem, annyira nem használnom, mert lazán akarok futni.

 

logatom.jpg

A bal lábam eléggé sarokra érkezik 5 perces tempónál.
A kezem nem lóg annyira, de a kézfejem furán lefeszítem.

 

nemsarokra.jpg

 A jobb lábam középtalpra érkezik.

 

 

 

 

3 komment

2019.03.31. 16:59 Keratomi

Bízz az edződben!

Címkék: balaton edzésterv ultrafutás balaton szupermaraton BSZM plandurance

Ha valakinek, akivel beszéltem a Balaton Szupermaraton előtt, és mostanában elmesélem neki, hogy milyen volt a hétvége nagyjából ezt mondja: "Látod, bízz az edződben!". És valószínűleg igaza is van. Elmondom, hogy miért. Az előző posztomban írtam, hogy még tavaly ősszel kezdtem el a Plandurance-szel futni, pontosabban a BSZM edzéstervükkel készülni a tavaszra. Ugyan ebben a bejegyzésben leírtam azt is, hogy nekem a hosszabb futásokra való felkészülés közben szükségem lenne több, mint két órás futásokra is. Hát, úgy tűnik, hogy nem. Oké, párszor csaltam, és futottam egy kicsit többet, de nem hiszem, hogy az számított. Most azt gondolom, hogy az edzésterv tényleg úgy van összerakva, hogy aki azt követi tényleg tudja teljesíteni a távot.

Legalábbis velem az történt, hogy minden előzetes félelmem ellenére tök jó hangulatban, nagy izom fáradság/fájdalom nélkül sikerült végig futni/kocogni a négy napot. Nagyon meglepő volt, hogy az első napi 48 km után gond nélkül tudtam fel-le lépcsőzni, sőt ugyan ez volt igazából az összes többi napon is. Az csak az én hibám, hogy kinyírtam egy kicsit a gyomromat a sok (rengeteg) magnéziummal, mert féltem a vádli görcstől. Mondjuk egyrészről nem is görcsölt, másrészről meg így nem kellett sokat időznöm a kék dobozban.

Szóval most leírom így külön is: az edzésterv működik, bár nekem akkor is kicsit unalmas. És nem azért működik, "mert céltalan lötyögés helyett heti 5x futás" van, mert mennyiségre előtte is futottam ennyit hetente, hanem a minőségi edzéseken van a hangsúly, amikor valamilyen pulzuson kell valamennyi ideig futni. Ebben a "valamilyen"-ben és "valamennyi"-ben van a tudomány, gondolom.

A BSZM négy napja pedig még mindig nagyon tetszik nekem. Persze, profin meg van szervezve minden az útvonal kijelöléstől és biztosítástól, a frissítők kínálatán át a futók utaztatásáig, de amik nem csak a szervezőkön múlnak, azok is tök jók szerintem: a hangulat, idén az időjárás, a helyszínek. Mi hárman mozogtunk együtt: Zolival futottunk egyéniben, és Roland biciklizett velünk. Napközben futás, esténként kaja és sör, mondom, hogy jó buli ez. Oké, az első nap rajtját szokás szerint majdnem lekéstük, a rajtcsomagot negyed óra késéssel vettük át, és még öltözni is kellett, de ezen már fel sem megy a pulzusunk. Másnap kedélyesen beszélgettünk a rajtban, arra számítva, hogy olvassák majd a neveket, ahogy az lenni szokott, de amikor negyed óra múlva már gyanúsan kevesen voltak, akkor számunkra is világossá vált, hogy itt most csak indulni kell. Megint az utolsó helyről; a záróbringások közelsége azért kicsit frusztráló. Harmadik és negyedik nap minden rendben ment, ez gyanús is volt, de nem történt semmi különös. Találkoztam és beszélgettem ismerősökkel, akikkel csak ilyen futások alkalmával szoktunk, néztem a tájat, és csináltam a futást.

És a végére elkezdtem bízni az edzőben és az edzéstervben. :)

1 komment

2019.03.20. 21:03 Keratomi

Edzés, tervezéssel

Címkék: vélemény edzésterv balaton szupermaraton pulzuskontroll Lőrincz Olivér fuss te is BSZM plandurance

Amióta Nemmaratonman (igazából Maratonman) Peti írt az akkor még Fuss Te Is!-nek hívott, ma már Plandurance-ként futó klubról, ahol olyan nevek csinálnak az egyszerű haladóknak edzéstervet, mint Lőrincz Olivér, nem hagyott nyugodni a gondolat, hogy én is tegyek egy próbát a szolgáltatással.

Tavaly ősszel aztán szembejött egy hirdetés, hogy lesz BSZM edzésterv, ami októbertől márciusig tart. Befizettem rá, gondoltam jó lesz télre alapozni, meg kíváncsi voltam nagyon, hogy milyen az igazi pulzuskontrollos edzés. Kezdésnek kellett csinálni egy tesztfutást, előre megadott iránymutatás szerint, majd ezt feltöltve egy felületen megtörtént a "lézerpontos" intenzitási zóna meghatározás, és utána már kaptam is a heti/kétheti terveket a Trainingpeaks oldalon. Viszonylag olajozottan működött a gépezet, csak néhányszor fordult elő, hogy késve kaptam meg a heti tervet, főleg a havonta esedékes fizetési nap környékén. Gondolom nem töltenek be előre edzéstervet, mert mi van, ha valaki lemondja az előfizetést; aztán meg az edzés csináló rutinból kimaradtak néha elfelejtődnek. Nem olyan nagy probléma ez, csak a tényszerűség kedvéért említettem meg.

De akkor beszéljünk kicsit magáról az edzéstervről! A továbbiakban (is) a véleményem lesz olvasható, szóval ezek az én benyomásaim, ahogy én éreztem, ahogy rám hatott az edzés. Nem vagyunk egyformák, lehet, hogy Te ugyan azokból az impulzusokból, ingerekből mást szűrsz le, más következtetésre jut, máshogy hatnak rád. Ezt csak azért írom, mert bár az igazat szándékozom mondani, de ez csak az én igazságom, lehet, hogy a tiéd más, ez nem fekete és fehér. A fő kérdés (szerintem): hasznos volt-e a féléves edzésterv, fejlődtem-e annyit, amennyit szerettem volna, vagy egyáltalán fejlődtem-e?

Onnan kell kezdenem, hogy a tavalyi és főleg a tavaly előtti évben nem futottam valami sokat. Ki-kimentem kocogni, de csak nagyon lazán, nagyon lassan, és csak amikor más dolgom éppen nem volt - más dolgom pedig sokszor volt. Kezdett már elegem lenni ebből a céltalan lassú kocorászásból, kellett valami, amihez tudom magam tartani, kellett egy terv, amiről tudtam, hogyha van, akkor be fogom tartani. Csinálhattam is volna magamnak valami tervet, valamilyen netes terv alapján, de akkor jött szembe a Plandurance (akkor még Fuss Te Is!).

Először nagyon fura volt, hogy egy viszonylag alacsony pulzus értéket kell tartanom, könnyű lesz ez - gondoltam eleinte. Aztán úgy alakult, hogy a kiírt edzéseket reggel tudtam csak csinálni (hajnali 4:15-4:45 körül indultam neki), és akkor szembesültem azzal, hogy nekem reggel nem megy 140 fölé a pulzusom. Persze futhattam volna sokkal gyorsabban, és akkor biztos jó lett volna, de éreztem magamon, hogy bár a számok stimmelnének, de a gyorsabb futás egy magasabb edzészónát jelentene, és én inkább azokat akartam tartani. Plusz az élvezeti érték. Hobbifutóként leginkább a relaxáció, a kikapcsolódás, az élvezet a célom a futással, nem a teljesítmény hajszolása. Tehát maradtam az alacsonyabb pulzuson.

Térjünk vissza a fejlődés kérdésére! Megnyugtatok mindenkit, a terv működik (legalábbis nálam), volt (van) fejlődés. Erősebbnek, energikusabbnak éreztem magam futás közben, és nem okozott gondot a heti öt edzés (plusz 3-4 spinning) teljesítése sem. Ebből a szempontból tényleg működik a dolog. Viszont nekem két-három hónap után kezdett unalmas lenni. Eleinte még leírtam egy papírra, hogy milyen pulzuson mennyi ideig kell futnom, aztán már csak megjegyeztem, mert mindig nagyjából ugyan az volt. Ami kezdetben jó móka volt, hogy folyamatosan figyelem az órát, hogy éppen mennyi a pulzusom, az kezdett elmaradni, inkább futottam a gondolataimba merülve, hiszen nekem a futás sokkal inkább kikapcsolódás, mint 1-2 óra koncentráció. Egyébként vártam volna, hogy egy idő után változnak a pulzus zónák a tervben - hiszen az az ígéret, hogy a zónák alapján kialakítják az egyedi, egyénre szabott edzéstervet -, de ilyen változtatás nem volt, végig maradtak ugyan azok az értékek. Ami még nekem furcsa volt, hogy két óránál hosszabb edzés alig volt a hat hónap alatt. Azt gondoltam, hogy egy négy napon át tartó, napi kb 5 órás futásra felkészítő programban lesznek igazán hosszú edzések, de nem. Ezért néha csaltam, és futottam kicsit többet, mert tudom magamról, hogy nekem ezekre szükségem van, meg kell tapasztalnom edzésen is, hogy milyen állapotban tudok teljesíteni hosszabb távokat. Másik oldalról viszont hagytam is ki bőven edzésnapot - főleg hétvégén -, de soha nem pótoltam, mindig Róka ide vonatkozó tanácsa járt az eszemben (kimaradt edzést soha nem pótolunk!) :D .

Ha már felmerült blogtársam egy gondolata, akkor hadd osszam meg egy másikat is gyorsan: mielőtt belevágtam volna októberben az edzés programba, beszélgettem erről Rókával, és mondtam neki, hogy lehet, hogy nem fogok tudni minden kiírt tervet megcsinálni, mert elég sok a programom, főleg hétvégén. Erre ő azt mondta, hogy elég, ha egy edzéstervnek a 60-70%-át megcsinálod, már az is tuti siker. Na ez megnyugtatott. :)

Egyébként a számok a következőképpen alakultak: összesen 111 edzés volt kiírva, ebből 80-at teljesítettem (72%), 27-et nem (24%), és 4-szer futottam többet, mint a kiírt (4%). Plusz volt néhány nem tervezett futásom is. Róka szerint tehát tuti siker van. :D És szerintem? Mindjárt arra is válaszolok, de előbb még elmondok két dolgot ami engem zavart (zavar) Plandurace-szel kapcsolatban. (Megint csak saját vélemény.)

Az egyik a kommunikáció, marketing. Kicsit olyan érzésem volt/van, amikor egy Plandurance-os emailt olvasok, vagy bejegyzést/hirdetést nézek a Facebook-on, hogy nem a teljes igazságot kommunikálják. Elmondom, mire gondolok. Többször volt az elmúlt hónapokban, hogy azt hirdették, hogy nincs több hely, éjfélkor bezárják a regisztrálási lehetőséget, utolsó lehetőség, csak itt, csak most, ne maradj le. Aztán pár nap múlva érdekes módon újra lehetett regisztrálni, és ment minden tovább. A következő csak itt, csak most-ig. A másik, hogy miközben már ment a BSZM edzésterv, átalakították a portfóliójukat, lecserélték a csomagokat, kicsit drágább lett minden, de látszólag többet kap a magasabb árért a futótárs. A már futó ( megint :DDD ) edzéstervek árait viszont - szerintem tök helyesen - nem emelték, hiszen azok már folyamatban voltak. Ennek ellenére a márciusi havi díjjal már a megnövekedett összeget emelték le a számláról - pedig az edzésterv még tart! Nyilván mind a két eset védhető, bennem mégis egy kis ellenérzést váltottak ki. Kommunikálni csak őszintén, még ha reklámról van szó, akkor is!

És akkor a fő kérdés: siker-e vagy nem számomra a Plandurance edzésterv? A válaszom pedig - akár mi is lesz majd a hétvégén a BSZM-en -, hogy igen. Én érzem a fejlődést, nekem segített, hogy volt egy terv, amihez többé-kevésbé tarthattam magamat. Az alap csomag eléggé általános, szerintem hasonló terveket a netről is le lehet tölteni, mégis itt valamennyire megvan az az érzés, hogy foglalkoznak velem, és néha még arra is gondoltam, lehet, hogy valaki megnézi hogyan teljesítettem a héten.

Végeredményben tehát azt tudom mondani, hogy egy próbát érdemes tenni a Pladurance-szal, aztán majd elválik, hogy fekszik-e ez a fajta edzésmódszer vagy sem. Én most egy ideig biztosan nem így fogok edzeni, de nincs bennem csalódottság, megkaptam, amiért belevágtam.

9 komment

2019.03.17. 19:59 rrroka

Vértes Terep Maraton 2019 - A nagy része jó volt...

Címkék: ultrafutás terepfutás terepverseny VTM Vértes Terep Maraton

erem_555.jpg

A blog kartársaiból hárman mentünk VTM-re, meg is beszéltük, hogy akkor ezt a blogbejegyzést a jelen nem lévő Keratominak kéne megírnia, csak hogy igazán hűek legyünk a blog szellemiségéhez. Sosem lesz közös fotó négyünkről...

blog_555.jpg

Készítettek vagy harmincan beszámolót a VTM-ről, szóval így egy hét távlatából olyan sok izgalmas dolgot nem tudok írni, nyilván tök jó idő volt, elmaradt az eső, meg a szél, tök jó volt a szervezés, de minden terepfutás.hu verseny ilyen, az erdő még nem zöldül, de attól még szép, a VTM útvonala pedig minden másik terepfutás.hu pályánál könnyebben futható.
Az érdi csapat nagy számban vett részt a versenyen, még le is maradtak páran a közös képről, amit eredetileg a toitoi WC-k és a kiállós piszoárok elé terveztem, nem a rajtkapuhoz.

erdicsapat_555.jpg

Egy hónapja azzal paráztattam/motiváltam magam erre az 50 km-re, hogy 5 órán belüli teljesítést szeretnék, ami nem tűnik olyan erősnek, ha figyelembe vesszük, hogy Kiss Miki nyerte már meg 3:39-el. Ő 20 év terepfutás után kimegy az erdőbe futni telefon nélkül, ahol aztán vmi seggfej megpróbálja lefújni gázsprével (a szél visszafújja rá), megpróbálja leütni egy vascsővel (elveszi tőle, és megcsapkodja vele), aztán a rendőrség picit kering az erdőbe, majd egy hét múlva elkapják a seggfejet.

Szóval az öt órához igencsak futni kell, minden lehetséges helyen, igen nagy tempóban, hogy átlagban kijöjjön az a hatperces. 4:20 és 8:40 között jöttem-mentem, a szokásos vitatigrist eszegettem, ittam a zsákból a vizem, nem nagyon büféztem egyik ponton sem. Délben megéheztem, hiányzott az ebéd utáni kávém. Mélypont, kornyadás, ha lenne az erdőben egy nagy piros "LEMONDOM AZ UTH 112 KM-T" gomb, most megnyomnám, hiszen az kétszer ennyi, hogy a francba bírnám.

frissites_555.jpg

A mélypontról tudni kell, hogy csak arról szól, hogy kifogy a cukor és még nem ég a zsír, egyszerű energetikai probléma, át kell vészelni, ki kell várni, amikor túl vagy rajta megint jó lesz minden. Pl, az utolsó 5 km lejtőjén már nincs gond, főleg mikor utolérem érdi futótársam, Nórit a 40-es távja végén, és mondja, hogy na, úgy látom meglesz az az öt óra mindkettőnknek. Egész verseny alatt egyszer sem néztem az órán az időmet, csak pulzust figyeltem, az meg néha baromságokat mutatott, nullát, vagy 220-at, így csak felerészben hittem neki, mikor a tempós részeken a nekem megfelelő 150-160 közötti értéket láttam. Ki kellett volna mosni rendesen a pántot előtte.

40km_555.jpg

A végén arra gondoltam, amit Simonyi Balázs írt, hogy az ultrái végét mindig megnyomja kicsit, mert hihetetlennek tűnik, de tényleg van ilyenkor még tartalék energiánk, mert a testünk okos, nem hagyja teljesen kifingatni magát, inkább folyamatosan azzal bombáz a mérőmókus, hogy hú-de-elegem-van, mikor még messze szó sincs erről. Szóval tőlem szokatlan módon kihajtottam magam, a piros zónába toltam, ahol csak lehetett, a célba érés után vagy öt percig csak ültem egy sörpadon és azt hajtogattam: most nagyon elfáradtam. Közben meg nem fájt semmim, nem voltam eléhezve, nem vesztettem körmöt, nem dörzsölt ki semmi (ja de, az a rohadt össze-vissza működő mellkaspánt megint egy négyzetet égetett a szegycsontomra), nem ért utol Lemúr Miki, és idén se pisilni, se kakilni nem kellett megállnom.

4:51, 28. hely, jó volt. Nagyon szép az érem!

Nezumi, neked milyen volt? Elhitték otthon, hogy erdőben futottál így, hogy össze sem saraztad magad? :)

Ja Lemúr Miki ment 5:12-t alig-alig edzésből, ami jobb, mint az én korábbi legjobb időm, mégis azt írta a végén, hogy "#sohatöbbet".

lemur.jpg

 

Nezumi:

Olyan kevés rossz volt, hogy azzal kezdem: kétszer kibomlott a cipőfűzőm, arra nagyon dühös voltam :( zavart, hogy elcsúszkált a cipő nyelve, hogy nem volt kamáslim és telement a cipőm... vérzett is a bokám. de ennyi volt az összes rossz. Kamásli nélkül soha, a gyorskecske nevű cipőmnek meg levarrom a nyelvét, ha nem marad nyugton.

Talán még annyi rossz volt a rajt előtt, hogy vagy tízen rámszóltak, hogy csak maraton? Hát valahol nagy a baj, ha a maraton az “csak” :) nehogymár a futásban legyen olyan, hogy csak!

El is mentem melegíteni!

Minden más tökéltes volt, az idő se hideg, se meleg, se napos, se borult, a végén erőlködött az eső, de most nem jött neki össze. Az volt a terv, hogy futok egy utolsó hosszút a Balaton Szupermaraton (BSZM) előtt. Ugye, azért tudtam elmenni a VTM-re, mert évek óta először nem egyszerre rendezik őket, hála ezért mindenkinek! Plusz közben kiderült, hogy jövőre sem lesznek egyszerre, viszont akkor a BSZM lesz az utolsó baromi hosszú a VTM előtt!

Az volt a terv, hogy sérülés nélkül végigmegyek, ahol tudok, futok, csak beérek a maratoni távon 5 óra alatt (B terv: 5:15, C: 5:30).

Mint nyilvánvaló, a menők emlékezetből lenyomnak egy BSZM-et (négy nap, 196 km a Balaton körül), és ugyan nekem is megvolt már háromszor, de én a gyengék fegyveréhez nyúltam, a jó öreg rendszeres edzéshez, a BSI 30 hetes edzéstervével - közben egy mocsok kis rotátorizom-sérüléssel is birkóztam. Az volt a kérdés, hogy fel tudok-e készülni a 196 km-re úgy, hogy közben azért padlógázzal nem lehet tolni, viszont muszáj mindennap erősíteni-nyújtani (nyugodtan hívhatja gyógytornának, aki akarja, a Moove-ban kaptam a diagnózist meg a gyakorlatokat).

Tudtam, hogy hülyebiztos a szalagozás, mint mindig, meg itiner is lesz nálam, azért én szokás szerint bemagoltam a jelzéseket, jelzésválásokat, szinteket, kanyarokat... hány km után jön az ellenőrzőpont... erre minden húzós részen irányítók álltak :)

Rögtön az elején: milyen már, amikor futócelebek küldik be az embert az erdőbe?

Utoljára 2012-ben futottam a VTM-en, életen első terep-félmaratonját. Mesés volt. Ilyen:

579413_10150885931234455_1177260208_n.jpg

Viszont akkor nem jártam a Mária-szurdokban! Félelmetes és gyönyörű! Jól teletobálták fatörzsekkel, nem nagyon volt idő gyönyörködni :)

53698438_2196342743781807_2964062475495931904_n.jpg

Mivel én nem a csúcsdöntésre mentem, ahol tudtam, dumáltam, boldogan válaszoltam az olyan kérdésekre, hogy mekkora is a táv és milyen messze a frissitő :)

Tudtam, hogy jól megyek, időben vagyok, figyeltem, fáj-e a csípőizom... és most egy teljes héttel, némi izomlázzal és további ötven kilométerrel később végre le merem írni, hogy  négy hónap erősítés és folyamatos edzés után egy hegyi maratont meg se érzett a rotátorizom :)

Persze kétség maradt: majd a BSZM-en két nap után is ilyen jó lesz? Vagy csak az volt, hogy nem az aszfalthoz csapkodtam oda a lábamat, hanem a puha erdei talajhoz? Vagy hogy volt benne pár kilométer mászás? Kiderül...

De egyelőre csodálatos érzés!

13 km-től félóránként kajáltam, amit az asztalról fölszedtem, tudományosan izotóniás savanyú uborkát, sajt, tuctucot, jóreggelt-kekszet. A csokit továbbra se tudom, hogy lehet futás közben megenni... megint megpróbáltam, na majd az őzek föllegelik.

7 óra volt a szintidő, 5:15:42 alatt beértem, ragyogott körülöttem minden...

Az öltözőben öröm volt látni, hogy minden körmöm megvan, nem erre számítottam :) jó, hát szerdára az egyik meggondolta magát! De nem ez volt a vicces. Hanem hogy még a bokám körül se lettem poros! Se sár, se por, nem csúszkáltam havon, nem ázott át a lépő, egyszer se estem hasra! Fenékre se!

Egy dolog viszont eldőlt: a remek Nathan ivós hátizsáknak ez volt az utolsó útja. Vége. Hónapok óta kerestem a neten az utódját, meglett, elmentem fölpróbálni, bele is szerettem, de á, minek az nekem... ja, mert a másikból elszállt a lélek. Elszakadt hátul két helyen. A telefon kinőtte az egyszem zárható zsebét. A két pici elülső zsebbe alig fér valami, a hátsó nagyhoz én nem férek, csak vetkőzéssel :( és az is igaz, hogy imádtam a háti ivózsákból inni nyolc éven át, de elegem van abból, hogy kétévente tuti kilyukad a szelep és ömlik a lé a hasamra. Persze a hátsó szelepnek is annyi, akkor meg a fenekemre folyik, és másodszor nem cserélek hidrapakkot, inkább jön ő!

Egy új világ!

Már megvan, teszt hamarosan :)

2 komment

2019.02.23. 11:00 rrroka

Szerda esti autós konfliktus

Címkék: autós konfliktus fényvisszaverő mellény

labak.jpg

Mint minden szerdán, most is 18:30-kor találkoztunk az érdi futócsapattal, meg akartam nekik mutatni a hétvégi futónagykövet találkozón kapott klassz kék futómellényt, így legkülső rétegként azt kaptam magamra a decathlonos fényvisszaverő futómellény helyett. Realizáltam, hogy így a szokásosnál kevesebb ezüstös sáv szelvényezi a felsőtestem, de gondoltam nem lesz belőle baj, hisz az Emberi Erőforrás Minisztérium logója mellett van rajta azért pár milliméter fényvisszaverő csík is, valamint a bokámra felpattintottam két kék világító szalagot, az egyikbe még elemet is cseréltem. (Kék csősálat húztam a fejemre, és a csukám is kék, ami remekül harmonizál a többi fekete cuccal, de most a divatmakiságom taglalásában nem megyek mélyebbre).

A szokott 10 km-es dombos útvonalon indultunk el, ami részben közúton, részben aszfaltozott mellékutakon halad, és alig egy kilométert távolodtunk el a Pelikán elvtárs sétány találkozópontjától, amikor beütött az AUTÓS KONFLIKTUS.
Egy dombon haladtunk felfele, elvileg kétsávos, gyakorlatilag jelzésnélkülivé kopott műút, kis forgalmú, párhuzamos a 7-es főúttal, tényleg nagyon kevesen járnak rajta, ezért, ahogy azt kell, a járda helyett a nem létező forgalommal szemben futottunk.
A KRESZ szerint a gyalogos haladhat az úttesten, ha a járda gyalogos forgalomra alkalmatlan, és hát Érden sajnos ez elég sok helyen előfordul, mert vagy szar a járda, vagy egyáltalán nincs, még a frissen felújított nagy forgalmú utak mellett sem.
Szóval beszélgetve haladunk felfele, balról elsőbbségadás táblás bekötőút, nagy ezüst kombi érkezik, jobbra, felénk indexel, egy méterre sincs, a sofőr elnéz balra, jön-e autó, nem jön, indul tovább, minket észre sem vesz, 35 centire vészfékez.
Nem verbális társas érintkezésbe kezdek vele, ez egy úgynevezett "játszma", a tranzakció egyértelműen feltétles negatív sztrók Szülői -> Gyermeki irányba, mutogatom neki, hogy elsőbbségadás háromszöged van, talán alaposabban körbe kéne nézned, de  akkor látom, hogy fél kézzel vezet, telefonál, erre elhagyja a számat egy "te fasz", amit biztos le is tud olvasni ilyen közelről.
Haladunk tovább a futókkal, de a fickó a kanyar után kinyitja az ajtót és utánunk kiabál, hogy valami fényt magunkra tehetnénk, akkor talán látszanánk is.

forgalmi.jpg

Tudom, hogy rajtam, most nincs fényvisszaverő sáv oldalt, hogy derékszögből érkezve is lásson, de megszámolom, négyünkön hat lámpa (egy fejlámpa, három piros villogó karon, az én két kék szalagom), és még két fényvisszaverő sáv van.
A konfliktus nem mélyül tovább, de levonom a tanulságot: egy telefonáló autós négy megfelelően, ha nem is alaposan kivilágított futót sem vesz észre, ha nem várt irányból érkeznek. Annyira nem vesz észre, hogy reklamál a kivilágítatlanságunkért, ami ugyan szó szerint nem helytálló, de nagyon jó visszajelzés arra, hogy ez a mennyiségű villogó bizbasz és fénysáv kevés egy esti futáshoz, ha kialakul egy cinkesebb forgalmi helyzet.

Szóval: bár lassan fél hatig is világos van, vegyetek föl magatokra olyan fényvisszaverőt, ami oldalra is visszaver. Legyen rajtatok lámpa. Figyeljetek a szokatlan forgalmi helyzetekre. 
Nem számít, hogy szabályosak voltunk és igazunk van, ha átment rajtunk egy frusztrált, kapkodó, figyelmetlen autós.

Olvasd el korábbi posztunkat a ninjának öltözött futókról és a valódi láthatóságról!

fenyvisszavero_futomelleny_1.jpg

79 komment

2019.01.07. 16:35 nezumi

Ahol összeér a hómező és a szürke ég

Címkék: maraton gútai vízkereszt maraton

img_20190105_131553.jpg

Nezumi:

Vigyázat, ez már az ötödik gútai poszt, volt 15-ben, 16-ban, 17-ben és tavaly is - ám sose ugyanaz! Mert januárban lehet 15 fok, mint tavaly, de -14 is, mint két éve, vagy pusztító orkán, mint 15-ben. Most egyik se, helyette nagy pelyhekben szakadó hó, pár óra múlva havas eső. aminek a sunyi kis éles szilánkjait az arcomba fújta a szél, aztán az is elállt.

A 42 kilométerből 31-et végtelen hómezőben futottuk a szürke ég alatt, aztán valahol messze a kettő egymásba olvadt. Elég riasztó annak, aki világörökségi helyszínekhez szokott (Spar Budapest Maraton, ilyenek), vagy körbe akarja maratonozni a világot.

Én meg szeretek visszajönni pár nappal újév után ebbe a tízezres szlovákiai (és nem felvidéki :)) magyar városba, hogy lássam, tudok-e "csak úgy", minden különleges készülés nélkül maratont futni. A szervezés  eddig is kifogástalan volt, az "üdítőpontokon" víz, mindig forró tea, aztán vigyázat, nem kóla, hanem kofola, banán, szőlőcukor, csoki, süti és fáradhatatlan önkéntesek. Ott, a hómező közepén. Az időjárástól én mindig félek - de ez is milyen butaság, mindig kimegyek futni és sose az időjárástól lett bajom :) Csak jégpáncélon nem futok, szél, hó, hideg, eső... mind volt már.

És nagyon kellenek a hosszúk, egyedül nekem a 30 kilométer is kihívás, hát nem is voltam sokszor ebben a kilenc évben... Rossz időben könnyen rövidítem az edzést, ezer jó duma van hozzá :) Na, ha elfutok a Vágfüzes utáni fordítóig, akkor hiába a duma, ugye, valahogy vissza kell jutni Gútára.

Ehhez képest a tegnapi szakadó hóban, szépen visszavéve a száraz aszfaltos utazósebességből olyan vidáman értem a 24. kilométernél lévő fordítóhoz... és utána át a falun újra, ráfordulni a töltés melletti útra, kutya bajom nem volt, tele volt a fejem olyan dolgokkal, amiket szépen összeírtam, hogy ezeken fogok tipródni. Elhagytam a 30-at és fáradt se voltam, a gyomrom is tökéletes, a kedvem is, még csak nem is untam... és akkor 31 és 32 között egy irdatlan nyilallás a csont mellett, ami három éve eltörött... és nagyon megijedtem. Fél perccel visszavettem a tempót, tojtam rá, hogy mi lesz a vége (amúgy a legjobb maratonok egyikének ígérkezett addig), már remegtem a félelemtől, hogy elszakad az izom, vagy ami tényleg tragédia, újra eltörik valahol a csont... mert ugyanott fájt és ugyanúgy. Aztán még egy nyilallás ugyanabba az izomba pár kilométerrel arrébb... és több nem volt. Jó lassan, elég ijedten - de beértem.

Hazafelé talán nem is fájt annyira, itthon már inkább, a forró víz jó volt, de alváshoz kellett egy cataflam. Reggel úgy ébredtem, hogy kutya bajom, az izom nem fájt, nagyon kellett erőltetni, hogy valami kis rosszat kicsaljak belőle. Oké, futni talán nem lett volna jó ötlet... biztos tudtam volna, de sok ráció nem lett volna benne.

És annyi maradt csak a tegnapi napból, hogy végtelen volt a hómező, összeért a szürke éggel, nem baltáztam el a frissítést, 31-ig tökéletesen bírtam, még ha utólag tudom is, hogy a csúszkálás azért sokat kivett mindenkiből... nyilván nekem se tett jót. Örülök, hogy egy kis csepp izomlázam sincs, a gyomrom - ritka dolog - tökéletes, attól meg sose féltem, hogy megfázom.

Én erre a maratonra nem készültem semmilyen edzéstervvel, a BSZM-program, amit követek, 32-t írt tegnapra. Na, addig jó is voltam :) Azt látom, az edzettségem rendben van, nem bánt az se, ha havas esőt fúj a szél a szemembe, az se, ha az olvad hópocsolyák teljesen átáztatják a cipőmet és már nem érzem a lábujjaimat, tudom, hogy a ropogós havon megszárad a cipő és bemelegszik a lábam :)

A szervezők - a száznál többszörös maratonista Zsélyi Zoltán és Zsélyi Katalin legújabb jófejsége a korosztályos díjazás. Fú, hát tényleg szinte szégyellem, de ahogy visszamentünk a versenyközpontba és már száraz ruha volt rajtam, csak még indulás előtt meg akartam kóstolni a pazar finiserkaját, hallottam a nevemet és hogy első. Úristen, de zavarban voltam!

img_20190105_151103.jpg

Komolyan, semmi érdemem, csak annyi, hogy még mindig futok és a nők ennyi idősen már nagyon nem. Na de ezért nekem kupa, bor, rózsaszál, puszi?

A finiserkaja idén megint jobb volt, mint tavaly, a levesek Szent Grálja, a gulyás, amiből akkor is jóllaksz, ha nem vagy húsevő, és ha ügyesen kerülgeted a komponenseket, elég mentes is lehet. Plusz egy világbajnok csupamazsola túrós batyu. Sör, tea, kofola, természetesen.

Valamint olyan finiserérem, aminek egyik oldalán az eddigi abszolút győztesen nevét lehet olvasni. Kíváncsi leszek, mint hoz 2020 vízkeresztje :)

44255895_1598309650315946_589203224485953536_n.jpg

 

rrroka:

Évszaknak megfelelő időjárás (hózápor, nem takarított utak), senkinek nem megfelelő forgalom az M1-en (vendégmunkások mentek vissza), izgalmas utunk volt kifele Gútára, elakadt hókotrót  kellett kerülni, a határhíd közepén pedig figyelmeztetett a navigáció, hogy "straight ahead!", ki gondolta volna.
Nagyon szeretek Nezumival és Tomival menni bárhova, maratonra tél közepén meg különösen, hisz elég ritkán futunk össze, és ilyenkor nagyon jókat tudunk olyasmin nevetgélni, hogy Simonyi Balázs különös vonzódást érez a tapadós futóruhái iránt, meg hogy tök jó, hogy UTMB-n már saját tányér kell, nem adnak papírból készültet sem, ez különösen fontos ballansz pont egy olyan versenynél, ahova a résztvevők nagyja több száz tonna kerozin elégetése árán érkezik repülővel.

Naszóval én nagyon nem készültem erre a maratonra, a Vadlán óta nem futottam félmaratonnál hosszabbat, 120 km körüli hónapokkal tengődtem, és szép lassan +4 kg úszógumi is kialakult a karácsonyi Stühmer szaloncukrok fogyasztása miatt, így nem igazán csodálkoztam azon, hogy az első 3-4 km-en 155 körüli pulzust mértem Keratomival beszélgetve. Neki is kb. ugyanennyi volt, így egymásra licitálva lassítottunk mindaddig, míg Tomi rá nem jött, hogy a rajt előtt konkrétan 3 perccel elfogyasztott kávéja, nem csak a pulzusát pörgette fel, és egy benzinkútnál félrehúzódott. Nevetve mondtam neki, hogy lehet, hogy az órám eddig az ő pulzusát mérte, de aztán 20 méter múlva láttam, hogy baszki tényleg, egyből visszament 140-re. Ilyen nincs! :D Miért nincsenek ezek kódolva? Azért mert kínai olcsó darabok? Nem hinném!

img_20190105_115516.jpg

A verseny Vág melletti szakaszán konkrétan 10 km hófehér tájban kell futni (és ez még csak az odaút!), ami semmilyen szempontból nem szórakoztató, de szerencsére volt beszélgetőtársam, a győri futónagykövet srác, akinek minden története úgy kezdődik, hogy "Találkoztam egy gyönyörű futólánnyal...". A 20 km-es "üdítőpontig" beszélgettünk, ott mondta hogy ő lassítana, én meg mondtam, hogy kicsit fázom (egy hosszú felső elég volt ebben az időben is), szóval gyorsítanék, majd a fordító után pacsizunk. Így is lett, a Vágfüzes utáni 10 km aszfaltos locspocs részt kicsit tempósabban tettem meg, miközben a hószállingózás elállt, majd jött egy kis havaseső, jégdara, szél, Ford tranzit, ami beborít latyakkal, de nem volt baj, mert bekapcsoltam a zenémet, gondolataimba merültem, és az okos kis testem hőtermelése védőburkot vont körém.

Na aztán jött a 30 és 40 km közötti rész, visszafele a gát mellett, ami újból nagyon-nagyon-nagyon kalandosnak és látványosnak ígérkezett, egy elképesztően látványos fotót ide is teszek nektek róla. Döbbenetes színek, dinamikus mozgás!

img_20190105_124720.jpg

Valahogy azért kibírtam, és az utolsó 2 km-en a településen belül, már gyorsan elrepült, sittysutty beértem.
Nézem az órámat, 3 óra 52 perc... Végig direkt nem néztem semmit, csak a pulzust, nem számolgattam teljesítést, így egy kicsit elkenődtem. Oké, volt benne egy félmaratonnyi nagyon havas rész, ahol minden lépésből ellop a csúszás 20 centit, de két éve -12 ºC-ban húsz perccel jobbat futottam, és tavaly is 3:36 lett, igaz 10-el magasabb pulzuson. Szóval kicsit elkényelmesedtem.
Jó volt ezt most, az év elején realizálni, lehet kicsit felpörögni, mert hogy lesz ebből UB párban?

Keratomi:

Nem volt olyan rossz, mint lehetett volna. (Lásd Nezumi bevezetőjét.) Mivel fent már minden leíródott, én csak annyit tennék hozzá, vagyis inkább jegyeznék meg, mintegy magamnak, de mégis mindenkivel megosztva; ha úgy tetszik tanulságként, ha meg úgy, akkor közhelyként: egy maraton vidám lefutásához kell, hogy időnként legyenek 20 km-nél hosszabb futások is.

1 komment