Hosszútáv blog

Péntek este résztávoztunk egyet a Duna-gáton, és én kábé soha többet.

Rrróka blogtársról tudni kell, hogy félprofi futó volt az ellenállásban, edzőbácsik egzecíroztatták edzőtáborokban, meg ilyenek, és nagyon tudja, hogy milyen egy eredményorientált felkészülés. Péntekre 10 km futást talált ki, úgy, hogy a középső 5 km-t résztávozva futjuk, azaz kb. 700-1000 m-es szakaszokon vágtázunk, rápihenünk 2-3 percet, majd ismét vágta. Mindezt hatszor, s a végén visszacsorgunk az alaptáborba.

Jött velünk Dobzse is, aki kivonta magát a szorgalmi feladat alól, két hosszt futott jó tempóban, oszt' szevasz. Mi szigorúan tartottuk magunkat az elképzeléshez, és ezek a részidők születtek:

Régi és új

Sok becsületben végigfutott kilométer után nyugdíjba vonult Saucony Progrid Omni 8-as cipőm, hogy átadja helyét az új generációnak, a Saucony Progrid Omni 10-nek.
A 8-as verzióból két párral is elhasználtam, talán emlékeztek, hogy az előző sarka 850 km után kopott el, és jó kis csonthártyagyulladást okoztam magamnak azzal, hogy ezt nem konstatáltam időben. A második jobban bírta, vagy én voltam beosztóbb, 1142 kirit tettem meg benne, és csak mostanában tűnt fel, hogy mintha kicsit jobban kopogna, kevésbé tompítana. Ahogy az futócipőhöz illik a felsőrészének kutya baja, egy mosás után úgy nézne ki, mintha vadi új lenne. A sarka sem roggyant meg, mindössze a talp és a sarok külső éle kopott majdnem radiálra.
A forgalmazó szerint a cipő nem nagyon módosult, leginkább dizájnbeli a változás, ez látható a fenti képeken is, tök más a szövet és a talp mintája is. Végre egy cipő, ami nem piros-lila-narancs, hanem egyszerűen kék, fekete és szürke! Na meg persze ezüst, azt ki nem hagynák.
A cipőt ma fogom avatni a délutáni résztávos edzésünkön.

Kedd délutánra terveztünk Lemúr Mikivel egy lendületes hosszút a gyorsítások után, de aztán a pajtinak sok dolga akadt így egyedül kellett nekivágnom. Betáraztam a New Order - Get ready albumát, ritka pillanat hogy külföldi zenére futok, és nekivágtam egy jó nagy körnek. Futottunk már erre, elején fel a Fundokliába, aztán Parkváros legkeletibb utcáin lefele. Jó nyugis útvonal, szinte semmi forgalom, földutak, jó állapotú műút. Úgy döntöttem abban a tempóban futom, ami éppen a hajtós-fárasztó előtt van, de azért lendületes, nem kényelmes. Vitt a zene rendesen, ez Get ready egy igazi futáshoz való lemez (pl. Crystal című szám).
A táv első fele végig emelkedő kisebb-nagyobb mértékben, itt mindig szoktunk kicsit kinlódni, mert a legsunyibb fárasztást a futónak az olyan enyhe emelkedő viszi be, amit alig érzékelni, csak azt veszed észre, hogy a síkon megszokott sebesség fáraszt. Aztán ezt visszakapja az ember a lejtőn, csak bírja a térde. A pályán van egy kb 5 kilométeres szakasz végig a jóféle enyhén lefele vezető szakaszból, itt bőven 5 perces tempón belül mentem, most jól jött volna Lemúr Miki szuperszoftvere, ami regisztrálja a szakaszok tempóját és pöpec grafikont rajzol belőle az elemzős beállítottságú futók nagy örömére. Végül 5:11-es átlag lett a körön, a pálya végén van még két nagyobb domb, de olyan jól ment a futás, hogy ezek sem fogtak meg. Nem fulladtam ki, de jólesően elfáradtam. Ez az idő nagyon jó ahhoz képest, hogy nem purcantam ki.

Már máskor is észrevettem, hogy ha kb fele útvonal emelkedik fele meg lejt, akkor kb ugyanazt a tempót tudom teljesíteni, mint síkon, de a második szakaszra eső lefele miatt sokkal kevésbé fáradok ki. Tudom, hogy az elején kell tolni neki, fárasztó meg minden, de mégiscsak fele távról van szó, azt ki lehet bírni, hiszen utána jön a pihentető lejtő.
Nektek mi a könnyebb? Ugyanaz a táv síkon, vagy fele dombon, fele lejtőn?

Idő: 01:40:02
Táv: 19.25 km
Tempó: 05:11

Nagyon szorgalmas voltam futás szempontjából, olyannyira, hogy le is maradtam az edzésnaplózásban, ezért most kettő az egyben következik.

Pénteken reggel csak kilencre kellet mennem melózni, így volt reggel 6-kor egy órám futni. Sárd utcát már sokszor láttam mostanában, a dombok felé viszont nem jutottam el, ezért utóbbiak felé vettem az irányt (egy órába a Duna-gát nem fér bele). 30 percet toltam felfele, nem egy Kékestető déli sípálya, de azért meredek, éppen ezért remek edzés a félmaratonra (Lemúr Miki, csináljunk majd dombos edzést is!). Végül 28 perc körül fordultam, mert pont eljutottam egy jól térképezhető kereszteződésig. Hazafele már sűrű volt a forgalom, ugrálhattam félre az autósok elől akik reggel még nem tudnak kormányozni, különben is köcsög futó, mit rohangál reggel, menjen dolgozni, erre bezzeg van pénz. Nem is ragozom tovább, kényelmes reggeli futás volt, nem annyira fárasztó, hogy ne tudjak utána dolgozni, de azért megmozgatott, felébresztett.

Idő: 55:15:00
Táv: 9.8 km
Tempó: 05:38:15
Zene: Mátyás Attila - Mélyen

Szombatra a fáccsén szerveződött egy Nike futás, a Fuss Csepel. Bevallom őszintén nem olvastam el rendesen a hosszú emailt, amiben visszaigazolták a regisztrációnkat (Áronnal jelentkeztünk), csak annyit tudtam, hogy kora este fogunk a csepeli gyárterületen futni. Így aztán a 18 órára szervezett regisztrációra még korábban is érkeztünk, ami Áronnal egy csoda, ő olyan, hogy tavaly a maratonon már eldördült a rajtpisztoly, amikor én a cipőjét kötöttem, a lányok meg a rajtszámát tűzték fel, ő pedig közben vigyorogva ezt mondta: "Végülis ideértem, nem?" Nem lehet rá haragudni ilyenkor. :D Szóval volt még egy óránk, vettünk túrórudit, csokit, vizet, majd felszálltunk a külön HÉV-re, ami csak a Nike futókat vitte Csepelre. Aztán le is szálltunk, mert rohadt meleg volt, inkább a padon ülve beszélgettünk a marketing hatalmáról és mérhetőségéről, és arról milyen irdatlan pénzt költenek a Nike-hoz hasonló cégek reklámra. Közbe ismerősöket szpottingoltam, láttam pl. Angelday Józsit a futóblogról, meg Jakab Ágnest, aki sokszoros magyar bajnok volt pályaversenyeken tini korában, amikor még a BEAC-ban edzettünk, ő ET-nél, én meg Pásztor Zsolt tanár úrnál. Biztos nyert felnőttként pár versenyt, most ha jól tudom edző a Nike egyik futóklubjában. Aztán elindult a HÉV, egy ellenszenves hangú csávó próbált poénokat nyögni hangosbeszélőn, de nem ment neki, ha megszólalt mindenki elhallgatott és értetlenül nézett a vagonunkban. Leszállásnál láthattuk, hogy a képe sem rokonszenves túlzottan, harsány volt és flegma, nem tudom miért ő lett kiválasztva az est házigazdájának. Később pl. DaMartian lelkesítette a rajt előtt az összegyűlteket, ő közvetlen, barátságos, és könnyed, sokkal jobb lett volna vezérhangnak, csak nyilván nem vágyott rá.
A HÉV-től bevonultunk a gyárba, és rövid regisztrálás után megkaptuk a pólót. Nagyon frankón néz ki, a fenti logó van egy szürke dry-fit felsőn. Egy fél óra ücsörgés és ácsorgás közben nem messze ment el tőlünk Angelday Józsi, ráköszöntem, bemutatkoztam, dumáltunk néhány szót az új futóblog pólóról, meg az esküvőkről (röviden előbbi nem jó, utóbbi jó. :D).
Aztán eljött a rajt, bevetettük magunkat a gyártelepre. A táv amúgy alig 4 káem volt, amit hat perc körüli tempóban teljesített együtt a csapat (nem tudom mennyien lehettünk, 200-an talán?), és kifejezetten nem verseny volt, hanem együtt futás. Közben a Nike részéről velünk együtt futó STAFF pólós fiatalok figyelmeztettek, hogy most sín jön, gödrök, macskakő, biohazard hordóba vegyianyagot fejtő vegyvédelmiruhások, parkour-ös srácok, stb. Kifejezetten érdekes volt a telepen futni, én még egy órát legalább elkanyarogtam volna benne. Féltávtól Angelday-jel együtt futottunk, panaszkodott, hogy sokkal kevesebb ideje jut futni, mint szeretné, így neki ez kicsit gyors, de állta a sarat, ránézésre nem tűnt nagyon elnyüttnek a 4 kiri után, szóval Józsi, menni fog az a _pont_ 30 perc szigetkörön! ;)
Kaptunk szendzsót-üccsit, végignéztük az örülten ugráló srácok parkour bemutatóját, aztán hazaindultunk Áronnal. Kifele még izgisebb volt a hely, elhagyott gyártelepről a lerobbant rehabilitációs városrészbe értünk, és több más futóval együtt vártuk a HÉV-et. A legtöbben maradtak, későbbre zenés-táncos mulatságot szervezett a Nike, de nekem menni kellet haza, és még azt terveztük, hogy a Lágymányosi Rákóczi hídtól elfutunk a Szivárvány közig Pilinszky János közig, mert keveseltük a 4 kirit. Így aztán lepattantunka HÉV-ről és viszonylag tempósan visszakocogtunk a HQ-ra, közben igen jót beszélgetve.
Tetszett a rendezvény (nem mellesleg teljesen ingyenes volt), állat jó a póló, kafa a hangulat, még a megafonos srác is belejött a végére. Megyek is nevezni a Nike félmaratonra! Nike cipőt azért még nem veszek. :)

- 10,4 km futás
- 47' 43" alatt
- st: Lionize - Destruction Manual

Tegnap délután Rrróka nem ért rá, így magányos edzésre készültem a töltésen, végül úgy alakult, hogy két gyönyörű hölgy társaságában mentem le a Dunához. Nem akartam őket nagyon feltartani, az eredetileg tervezett 15-20 km helyett csak két körre szántam rá magam, de gondoltam, ha már, akkor húzzunk bele.

A töltés aszfaltos részét két kapu három részre osztja, és a Rrróka korábbi ötletét alkalmazva minden második résztávon kicsit gyorsítottam. Az átlagsebesség az eddigiekhez képest viszonylag gyors, 4'35"/km lett. Gyakorlatilag ez a maximum, amit a dolgok jelen állása szerint ki tudok hozni magamból 10 km-en.

A saját béndzsa amatőr szintemen ez talán nem rossz, de Sneci futóidő-kalkulátora szerint meg se közelítem vele a tervezett félmaratoni időmet, Rrróka 1h 39'-es rekordját. Szeptember 4-ig már egy hónap sincs hátra, hátha addig a frusztráció miatt szét is hajtom magam, s akkor felszed a záróbusz, amint az út szélén vörös fejjel hányok. Lám, mit tesz a férfivirtus és a teljesítménykényszer! Le kéne lassítani, és átgondolni az életet.

Augusztusi talpalávalónkat BGy, alias Babosi kolléga szállította: "Egylemezes együttes, a Telegram. Nekem nagyon tetszett, bakelit lemezen természetesen meg is van. :)))"

A neten sok infót nem találtam róluk. Annyit lehet tudni, hogy "a zenekart Hirleman Bertalan dobos (ex-Edda, Bikini, Beatrice stb.) hozta létre 1988-ban", a Rossz hír című, egyetlen albumukat pedig 1989-ben adták ki. Azt is írja az interweb, hogy eleinte Marathon névre hallgattak, később lettek Telegram! Kell ennél több? Hadd szóljon!

Mozgalmas hónapon vagyunk túl, ketten együtt 247,4 km-t futottunk júliusban, soha még ennyit. Látszik, hogy komolyan vesszük az őszi versenyekre való felkészülést. Élményfutások is akadtak, Rrróka a Mátra, én Erdély szépségeiben merültem el, közben tekintetünk szárnyat repesve bontott, s átöleltük a hullám-horizontot! 

Én nyolc edzésből hoztam össze 125 km-t, Rrróka szorgalmasabb volt, ő tíz alkalommal nyúlcipőzött, 122,4 km-t talpalva össze. Pannonfunk, hogy állsz?

És persze itt a szokásos ronda grafikon:

- 11,2 km
- 57' 2" alatt

A tegnap délutánom vad gyomlálással telt, siettem, hogy este még jusson idő egy gyors gátazásra. Felbiztattam Rrróka blogtársat is, aztán mikor összefutottunk az Ücsörgő nevű kocsma előtt, indítványoztam, hogy ezúttal inkább alkossunk rövidebbet. Valahogy nem ment a dolog. 

A töltésből így lett Sárd utca, ami nem annyira jó, mert figyelni kell a gépjárművekre, de legalább rövid. Ki voltam nyiffanva, talán a gyomozás miatt, de lehet, hogy valami fronthatás dolgozott (milyen nyár ez, bazmeg?!), mert Rrróka sem volt a toppon. Pedig ő el is buccant a délelőtt. 

Azért bujkált benne a kisördög, szólt, hogy akkor harmadoljunk megint, ami szaknyelven annyit tesz, hogy a közepét húzzuk meg. Nem voltam túl lelkes a harmadolás miatt, ötöltem-hatoltam, de végül is nekem nyolc, mondtam. Megkettőztük lépteinket, és kb. 4:10-es tempóval száguldottunk el az egykori Chinoin előtt. Kétszer. 

Eléggé kikészültem, meg is jegyeztem, hogy ha mi is pólót nyomatnánk, mint mgergoo (nem tervezünk), akkor nem azt írná rajta, hogy "Dagadt köcsög", hanem hogy "Lankadt pöcsök". Ebben megegyeztünk.

Nagyon szorgalmasak vagyunk, pénteken is toltunk egy 15 kiris gátas futást, ráadásul harmadolóssba, mert mondtam Lemúr Mikinek, hogy a vicc kedvéért nyomjuk meg a közepét a gáton. Ezzel együtt lefele is elég jó tempóban haladtunk, de maradtak tartalékok a gátra, ahol 4:40 alatti tempót vettünk fel és stabilan tartottuk is. Ilyenkor felfüggesztjük a dumálást, próbálunk levegőhöz jutni, ha mégis valami fontos közlendő támad, akkor azt csak nagylihegve lehet elővezetni, ezért volt fura, amikor Lemúr Miki többször is olyan nyugodtan válaszolt, mintha 5:30-as tempóban kocognánk. Lehet, hogy ezzel csak mentálisan próbált megrendíteni, a lényeg, hogy nagyjából új világrekordot állítottunk be a 23:15-ös oda-visszával és szerintem maradt bennünk még annyi, hogy le lehet ezt vinni 23 perc alá alkalomadtán. Utána persze beesett szemmel ittunk a közeli gyógyforrásból, ami most nem tűnt olyan melegnek, ellenben maradt rohadtul tojásszagú. Szemben a kocsmánál italozó férfiak elég furán néztek ránk. :)
Hazafele már nem nagyon nyomtunk tempót, én kifejezetten kértem, hogy csak kényelmesen vezessünk le. 58 percnél kezdtem érezni egy kis bizsergést  a lábujjaimban ajobb lábamon, mondtam is, hogy mindjárt itt a 1:10-es lábujjfájás, amely menetrendszerűen meg is érkezett. Mostmár biztos vagyok benne, hogy ez attól van, hogy elzsibbad a lábujjam, mert nem megy bele rendesen vér, nem pedig a cipő nyomja meg a köröm szélét vagy hasonló. Nem tudom mitől van ez, próbálkozom majd különböző cipőbekötésekkel, meg körbekérdezek.

Idő: 01:11:45
Táv: 14.3 km
Tempó: 05:01

Áronnal már nagyon rég nem futottunk együtt, ma reggel meló előtt végre szakítottunk rá időt. Elkísért minket  kutyája Malőr, aki lelkes jószág, bírja tempót, de még nevelni kell, így nem egyenletes tempóban futottunk, hanem illedelmesen megálltunk minden kereszteződésnél, ahol Malőrnek le kell ülnie, és csak azután haladhatunk tovább biztonsággal. Megálltunk még más kutyákkal ismerkedni, galambokat üldözni, csövest szaglászni, pisilni és kakilni, ezért a 7 perc körüli tempó. Amikor futottunk, akkor jól haladtunk, sőt a végén egy jót hajráztunk is.
A reggeli kiváló testmozgás után mi lelkesebben dolgoztunk, Malőr pedig nyugodtan és szerintem fáradtan heverészett. :)

Idő: 00:44:00
Táv: 6.3 km
Tempó: 06:59