Hosszútáv blog

- 20,8 km
- 1h 39' 13" alatt

Mivel régóta téma köztünk a szeptemberi Nike félmaraton, ráadásul Rrróka 2005-ös 1 óra 39 perces rekordja olyan Damoklész-kardként függ fejünk fölött, amelyet nem kezd ki az idő vasfoga, úgy döntöttünk, szembenézünk önmagunkkal, és szombaton futunk egy felmérőt a gáton. A gátról tudni kell, hogy az aszfaltos rész oda-vissza alig több, mint 5 km, ezért alkalmas arra, hogy a négy körből álló futás közben könnyen nyomon követhessük az iramot és a részidőket.

Pulzusmérőt egyikünk sem vitt, épp elég lesz az aszfalttal küzdeni, nem idegesítjük magunkat azzal, hogy mikor robban fel a szívünk. Laza bemelegítés a minaret irányába, majd ráállunk a startvonalra és kilövünk a horizont felé. Igyekszem lazán futni, elég gyors a tempó, nem tudom, melyikünk húzza a másikat, valószínűleg mindkettőnket egyformán az a fránya férfivirtus. Az első kör 24' 40" alatt van meg, ezt a távot még soha nem futottam ilyen gyorsan, kicsit feszes ez így. Úgy érzem, tartjuk az iramot, sőt, de nem, a második körben már 13 mp-et lassulunk. 

10 km-nél ismét bebizonyosodik, hogy Rrróka az okosabb, úgy dönt, nem ma fog meghalni, szól, hogy vágtázzak, ha bírom, ő egy kicsit visszavesz a tempóból. Én nem bírom, de vágtázok, a harmadik körben így is tovább lassulok, hajszálra 25 perc alatt van meg. A harmadik forduló a legnehezebb, legszívesebben kiköpném a tüdőmet és visszaülnék a kocsiba, ebben a sorrendben, de szóba se jön, túl sok kutyasétáltató bámul a parkolóból, kemény dolog ráfordulni még egy körre, hadd ámuljanak. A hülyegyerek-sapkám simléderéről csöpög az izzadtság, ezért hoztam. Nagyon elegáns lehetek benne a vörös fejemmel.

Az utolsó körbe beleadok apait-anyait, főleg apait, így 24' 40"-nel zárom, jöhet a fogalom nélküli zihálás. 4' 46"/km-es átlaggal futottam, de oxigénhiányos állapotban is könnyű kiszámolnom, hogy ez bizony még mindig túl van az 1h 40'-es félmaratoni időn, nem beszélve Rrróka blogtárs rekordjáról. Apropó Rrróka, hamarosan befut ő is, vidámabb, mint én, nem hajtotta szét magát. A legendás 1 óra 10 perces lábujjfájása viszont papírforma szerint jelentkezett, nem segített a cipőújrakötés sem, az utolsó körön muszáj volt belesétálnia. 

Alapos nyújtás, értékelés (kilók, évek, papírkutyák), sóhajok, lemegyek hídba. Az utolsó döfést a pékségben vásárolt üdítő viszi be, ettől -- meg az erőfeszítéstől -- mindkettőnk gyomra kikészül, ma is fél szelet pirítóst reggeliztem.

Megvan viszont a tervem a félmaratonra: az első 5 km-t kényelmes 5 perces tempóban teljesíteni, majd a középső 10 km-en bekapcsolni a gyorsítást, kemény, feszes iramban tolni, de úgy, hogy fenntartható legyen a fejlődés. Az utolsó 5 km-en pedig már nem számolgatok, nem taktikázom, csak futok, ahogy bírok, s meglátjuk, hogy adja ki. A Futóblogon bekerültem a táblázatba, hogy 1h 40' alatt szeretnék végezni, remélem, nem égek be. Nagyon.

Egy hetet nyaraltunk a Mátrában, ezalatt háromszor futottam a turistautakon. A Mátra vulkanikus eredetű röghegység, így joggal számíthatunk arra, hogy egy futás alkalmával némi szintkülönbséggel találkozunk. Az útvonal megtervezésében sokat segít, ha beszerzünk egy turistatérképet, ami a színes útvonaljelzések mellett az útszakaszok hosszát és adott irányba a szintkülönbséget is jelzi, így nem ér meglepetés, ha egy egy kiris szakaszon 200 méter dombra kell felkaptatni sziklás ösvényen szerpentinezve.
A Mátraháza környéki turistautak egyébként nagyon szépek, az ösvény általában széles, jól karban tartott, árnyékos, szúnyogmentes. A csoszogós futó hamar megtanulja kicsit jobban emelni a lábait, hogy a kiálló gyökereket elkerülje, és akkor már attól sem kell tartani, hogy elnyalunk. Telefont azért érdemes vinni, mert hogyha elfekszik az ember egy vízmosásba nyílt töréssel, akkor jó sokat várhat más arra túrázókra. Csak kevés emberrel találkoztam a futások közben, de vészhelyzet szerencsére nem alakult ki. Ha mégis sziklákkal akarjuk emberi vázunkat komfrontálni, akkor előbb azért győződjünk meg arról, van-e az adott helyszínen térerő. A legtöbb helyen egy-két pálcikányi akad, de a 112-t felejtsük el, épp tegnap olvastam egy fórumbejegyzést arról, hogy ott csak szarakodnak előbb magyar és angol robotüzenettel, aztán flegma kezelő jegyzi fel pontatlanul a kialakult vészhelyzetet. Szóval ha baj van egyből 104 mentők, vagy 105 tűzoltók.
Elég szép időt fogtunk ki, a időjósok a betondzsungelekre hőgutát prognosztizáltak, olyan UV sugárzással ami még árnyékban is negyed óra alatt szénné éget, itt 7-800 méter magasan az erdőben kifejezetten kellemes árnyékos, legalább 10 fokkal hűvösebb volt.

Ez lehetne egy ifjúsági regény címe is, nem? Persze csak arról van szó, hogy miután Lemúr Miki visszatért Erdélyből, én meg a Mátrából, összefutottunk futni, és arra mentünk, ahol lemúr még nem járt, vagyis a Sárd utca és a Chinoin Gyógyszergyár felé.
A mátrai futásoktól (3 edzés, 30+ km, 1000+ m szint, beszámoló hamarosan) még eléggé be volt állva a combon és a térdeimet is éreztem, így kértem Mikit, hogy ne toljuk nagyon, csak kényelmesen fussunk. Az égen szivárvány virított és úgy látszott pont az útvonalunk végén ér földet az egyik lába, így 3-4 km után kicsit tempósabbra váltottunk, hiszen mindenki tudja: a szivárvány tövében kincs van. De lehet, hogy csak el akart hallgattatni a jóember? Mindegy mert nem sikerült, felvettem a tempót. Kell a félmaratonhoz az 5 perces edzés. 
Az őszi félmaratoni csúcsjavításhoz és esetleges maratonhoz egyébként nagyon óvatosan állok hozzá, már előre találok kifogásokat és kibúvókat, hogy ha (amikor) Lemúr Miki lefut, kéznél legyenek. Ja igen, azt hiszem lesz őszi maratonom. De át kell még ezt gondolni.

Idő: 00:56:03
Táv: 10.46 km
Tempó: 05:21

A szivárvány tövében egyébként tényleg valami rettenetesen csodálatosat találtunk! Meg is mutatjuk nektek a hajtás után. :D

- 17 km
- 1h 42' alatt

Egyelőre lejárt a kalandozások kora, megtértem a komfortzónámba, jönnek az unalmas beszámolók a Fundokliából meg a gátról. Péntek este azonban még futottam egyet a Kolozsvár melletti dombokon, ismét arra, amerre a múltkor, csak kicsit hosszabban.

Az idő meleg volt, a futás eseménytelen és persze csodás. Se állatot, se embert nem láttam, ami azért fura, mert ez ideális futóterep, ha itt laknék, biztos sűrűn előfordulnék errefelé. Vagy ennyire nem futnak szaladnak* Kolozsváron? Pedig az idén még maratont is rendeztek. 

Egy szép tő kakukkfű fotójával zárom az erdélyi beszámolók rövid sorozatát, háttérben a város:

- 15 km
- 1h 31' alatt

Kolozsváron a Grigorescu negyed végében vagyon szállásom, így kedden kézenfekvő volt, hogy ismét nyugatnak induljak futni. Hasonlóan a kalotaszentkirályi portyához, most sem gyilkoltam magam sportból, inkább ráérősen bámészkodtam és fotózkodtam. 

Az utca végén mérsékelt kaptató vezet fel a Hója-domb végébe. Egy idő után elfogynak a házak, s csak a magányos futó marad a gondolataival meg a bamba juhnyájakkal. A baljós hírekkel ellentétben kóbor kutyák nincsenek, elvadult/elvakult, ridegtartott őrzőkutyák viszont igen, úgyhogy minden pásztornak már messziről köszönök, captatio benevolentiæ. Lelkesen intenek vissza, nem tudom megállapítani, hogy az ámokfutónak kijáró ősi, babonás tiszteletből, vagy egyszerűen csak örülnek a küszöbön álló shownak. A show végül elmarad, a kutyák ugatnak, de nem harapnak, egyedül egy kis fekete korcs próbál egybeterelni a nyájjal, elkószált báránynak néz. Vagy szamárnak.

Magam mögött hagyom a Hóját (nyomasztó a gondolat, hogy nem messze innen lett öngyilkos 1976-ban Szilágyi Domokos költő), átfutok a magasfeszültségű vezetékek alatt, és a dombtetőn caplatok tovább. Balra lent, a völgyben Szászfenes, jobbra pedig hamarosan megpillantom a szucsági templom tornyát. Közben repülőt is szpottolok, a Kuala Lumpur-Szamosfalva járat egész közel ereszkedett, a földig már lépésben (szemfülesek az utolsó fotón fel is fedezhetik). Szinte egyvonalban vagyok a nemrég átadott autópálya (42 komoly km) kezdetével, ami messziről úgy néz ki, mint a kőröshegyi völgyhíd kicsiben, aztán fordulok, és szép nyugisan hazakocogok. Pénteken jövök ismét.

- 14 km
- 1h 20' alatt

Kalotaszentkirály túlnyomó többségben magyarok lakta, kb. 1100 fős Árpád-kori település Erdélyben, Kolozs megyében. Ha már ide vetett a jó sors a múlt héten, nem hagytam ki az élményfutást sem, szombat délután derék Sauconymba bújva nyugati irányban (csakis!) kivágtáztam a faluból.

Kifejezetten nem teljesíteni indultam, csak felfedezni a környéket, és menet közben gyakran megálltam fotózni a gyönyörű kalotaszegi tájat. A terep itt még dimbes-dombos, az igazi nagy kaptatókig nem jutottam el, pedig kis nagy ambícióval innen fel lehet szaladni az 1836 méteres Vigyázó- (Vlegyásza-) csúcsra. Hát én nem voltam ennyire nagy legény, még a közeli Magyarókerekéig sem futottam el, csak elporoszkáltam a megművelt földek közt az erdőig, majd egy kis balos kitérő után elfogyott az út, úgyhogy inkább jobbra, fel egy dombtetőre, katt, és vissza a faluba, a jól megérdemelt temesvári sörhöz.

Előtte azonban kis kitérőt tettem a XIII. sz.-ban épült református templomhoz, ami többek között arról nevezetes, hogy Adyt, aki gyakori vendég volt Szentkirályon, az ide igyekvő falusiak ihlették A Kalota partján megírására:

Pompás magyarok, templomból jövet
Mentek át a Kalota folyón
S a hidat fényben majdnem fölemelte
Az ölelő juniusi Nap.
Mennyi szín, mennyi szín, mennyi kedves
És tarkaságban annyi nyugalom
És fehér és piros és virító sárga,
Izgató kék és harcos barna szín
S micsoda nyugodt, nagyságos arcok,
Ékes párták, leesni áhitók.
Papi beszéd kemény fejükből csöndben
Száll el s nyári illattal vegyül.
Mily pompás vonulásuk a dombon,
Óh tempós vonulás, állandóság,
Biztosság, nyár, szépség és nyugalom.

(a teljes szöveg itt)

Kalotaszentkirály alig több, mint 100 km-re fekszik a határtól, az emberek barátságosak és profi vendéglátók, érdemes ide ellátogatni, s ha már itt vagyunk, fussunk egyet a határban, ezeken a dombokon:

 

Júniusban én futottam többet! :D

Na jó írok többet is, szóval Lemúr Miki háromszor húzott futócipőt, ezekből 61,2 km-t futott össze, én pedig messze megelőzöm a hat futásból gyűjtött 77,9 kirimmel. Azt mondta ilyen többet nem lesz, úgyhogy most gyorsan örülök. Még mindig félszáz kilométerrel jár előttem, de én nem irigykedem, csak futok, ahogy jólesik.

Pannonfunk kihívott minket pár hónapja, azt állítva, hogy egyedül többet fog idén futni, mint mi ketten. Az úr nagyon szorgalmas és első maratonjára készül, mi meg folyton lógunk, így kiegyenlítettek az esélyek, még akkor is, ha mi kétszer annyian vagyunk. Havi bontást nem csinálok, mert tényleg üt a megtett kilométereinek száma, de megmutatom az első félév eredményét: hajszállal vezet pannonfunk!
Bele kell húzni Lemúr Miki! :D

Bagolybagoly írt nekünk egy tömör és velős beszámolót a 8. EON Délibáb Sportfesztiválról, ahol a félmaratonon indult. Az edzésonline.hu cikke szerint 38 fok volt, ami új rekord. Minden tiszteletem annak aki ilyen hőségben mert nekiállni a futásnak, én vasárnap este nyolckor futottam egy tempós tizest és megdöbbentem, mennyire ömlik  rólam az izzadtság.

"A meleg, por, tűző nap valóban embertelen.

Már tavaly is az volt. És úgy gondoltam, nem normális, aki egynél többször eljön ide. Múlt héten meg az jutott eszembe, hogy mi lenne, ha ez lenne az első olyan verseny, amire másodszor is elmennék, hogy megnézzem, mennyit sikerül javítani a tavalyi időmhöz képest.

Nos, ennek ellenére, 7 perccel rosszabb lett (1.55, 2.02) De nem nagyon haragudhatok magamra, mert idén sokkal melegebb volt, vagy legalábbis úgy érződött. Nem is barmoltam el az időt feleslegesen. Szerintem. Egyszerűen muszáj volt minden frissítő pontnál szinte zuhanyozni. És még így is úgy vártam minden következő frissítőt, mint valami megváltást. Hamarabb elpárolgott rólam a víz, mint hogy megéreztem volna a hűvösségét.

Az fel sem merült bennem, hogy belesétáljak, hiszen csak annál többet kéne napon töltenem. Vizsont amíkor befejeztem a köröket az arénában, háááááát jó nagy volt a kísértés, különösen, hogy még szpíker is olvasta a neveket, hogy xyz meg mzperx kiáll. Nehezen tudtam magamnak megmagyarázni, hogy miért kéne nekem továbbmennem.

A végén persze óriási élmény volt, és nem bocsátottam volna meg, ha feladom. Az idővel meg a körülményekre való tekintettel (a 4 órás alvás se tett jót valószínűleg) lehetek elnéző. Arra esélyem sem volt, hogy olyat fussak, hogy valami izomláz félét begyűjtsek. Lassan jártam, hogy tovább érjek.

Még az is lehet, hogy jövőre is megpróbálom. Hátha, akkor tényleg jobb lesz.

A fénykepzővel pedig a klasszikus börleszk jelenet játszódott le. Megbeszéltük, hogy majd lefényépezzük ezt is, meg azt is, meg mindenfélét. Aztán ő azt hitte, hogy én hozom, én meg úgy gondoltam, hogy náluk lesz, ők meg nem tudtak az egészről, így aztán az ég világon semmit nem fényképeztünk, csak a hivatalos fotók vannak.

bagolybagoly"

Én a magam részéről nagyon gratulálok! :) 

Egy pár fotó a futanet oldaláról, még több képet itt a Délibáb futás képcsarnokában találtok.

"Fontosat vinni, ügyesen kell" mondja az Óriás zenekar Példa hullámokra című új albumán, amit betáraztam a vasárnap esti futáshoz. Hát tempósat futni is ügyesen kéne, nem pedig úgy, hogy az este nyolckor is agyonütő 35 fokban 4:45-ös ezrekkel kezd be az ember, akkor sem, ha új rekordot akar a Sárd utcai pályán beállítani. Szóval odafele volt délceg mozgás, lendületes léptek, kőkemény hozzáállás. Szerintem ezeket mind kiizzadtam, mert a fordulónál már lassítani kellett, sőt szándékosan álltam lassú tempóra, mert éreztem, hogy ezt alaposan elfutottam: 24:23 alatt értem le. Visszafele ez képtelenségnek tűnt, így mondjuk azt, hogy azt gyakoroltam hogyan kell elfutott kilométerek után rápihenni. :) Ez olyan alaposan sikerült, hogy hazafele több mint 3 perccel lassabb voltam, ami 5 kirin elég szép tempóváltásnak tekinthető, viszont összességében így is meglett az új csúcs, igaz a remélt 50 percen belüli teljesítés elmaradt, mindössze 21 másodpercet javítottam.
Szóval ha elfutjuk az elejét, akkor tudatosan lassítsunk, ezt tudom tanácsolni. A lassulás nagy legyen, legalább egy perces tempókülönbség, mert ebben az állapotban gyakorlatilag pihen az ember az előzőhöz képest, így viszonylag hamar új erőre lehet kapni. Ne próbáljuk tartani továbbra is az erőnket meghaladó sebességet, lássuk be ha nem megy. Nekem elég volt 2 kiri, hogy valamennyire kipihenjem magam, és egész szépet tudtam hajrázni a végén.

Idő: 00:52:16
Táv: 10.2 km
Tempó: 05:07
Zene: Óriás - Példa hullámokra
 

Úgy alakult, hogy a szokásosnál később indultunk tegnap futni Lemúr Mikivel, a számomra késő éjszakainak számító este nyolc órai időpontban. A fundoklia felé vettük az irányt némi naplemente reményében, de a nap jóval előttünk járt, sehogy sem tudtuk utolérni. Jó tempót mentünk, hiába élcelődött Lemúr, hogy 10 perc alatt értem át hozzájuk, valójában 5 perc volt, és ezt a remek sebességet tartva vágtáztunk fel a dombokon. A beszélgetés a szokásos csapongó témákat hozta fel, a közös rendelésről, a nyaralásról a politka felé tettünk két mondatnyit, majd áttértünk arra, hogy jó a menza Lemúr Miki melójában, utána a repedt bögrék hőátadásáról értekeztünk (miszerint a mai bögrék a forró teától megrepedeznek, ezért mikróban melegítve a bögre forró lesz  a tea meg hideg marad, őrület), megcsodáltuk a parkvárosi jómódú negyedet (a gmapon szinte minden kertben van egy kék kör vagy négyzet...), ahol kocsma is alig van és az előtt sem állnak autók (bezzeg az Ücsörgőnél!), megemlítettem egy fura telek bizniszt (az új tulaj állítása szerint nem vette észre hogy műút megy telkén, mert este nézte meg az eladó parcellát, és évekre visszamenőleg szeretne pénzt az önkormányzattól a telekhasználatért) és szóba került a még furább óvoda kisajátítós ügy is (a máv kisajátítja az ovit, hogy duplázza a sínt Székesfehérvár felé, és annyi pénzt ad helyette, hogy nem tudnak belőle újat építeni, mert az ingatlan a becslő szerint nem ér sokat, hisz ott megy a vasút közvetlenül a végében...).
Mire ezt mind megbeszéltük majdnem besötétedett, ekkor kezdtek a futók előbújni vackaikból. Ez a jobbára nyári estéken aktív élőlény kisebb csoportokban, vagy magányosan rója útját, a szembe jövő fajtársat hellóhajrával üdvözli. A szuszógó aljában még Derrick kollégával is összefutottunk (Lemúr Miki szerint annyi futó van ilyenkor, hogyha felfordítasz egy követ, akkor alatta egy futót találsz, aki épp a cipőjét köti), ő akkor kezdte a második tizes körét, csak valamit cserélnie kellet, azért kanyarodott vissza hazafele. Hogy gatyát, pólót, vagy elemet arra nem tért ki, pacsiztunk és mentünk tovább. Még megjegyezte, hogy nem szoktunk ilyen későn futni.
Tényleg nem és ennek jó oka van, mégpedig az, hogy ha elvileg 04:00-kor kel az ember  (oké, bevallom, 4:40 körül szoktam kimászni ténylegesen), akkor az esti felpörgető futás-nyújtás-zuhany-kaja kombó után este 11-kor még nem álmos, másnap reggel viszont nagyon. Jó volt este futni, jól esett, jól is ment, de reggel nem volt öröm kelni.

Idő: 01:16:06
Táv: 13.92 km
Tempó: 05:28