Első Orfűi Félmaraton
Orfű, 2010.04.11.
Kicsi feleségemmel korán keltünk Pécsett, hogy időben Orfűre érjünk. Izgultam. Én ilyen hülye izgulós vagyok. Minden futóverseny előtt összeszorul a gyomrom. 7:30-kor start a szállástól, Mecsek-rally, jobb kanyar, Orfű.
Nyolckor már ott álltunk a parkolóban, én meg elégedetlenkedtem, hogy alig van itt valaki. 8:20-kor még csak az asztalokat rakták ki a szervezők. Dehát 9-ig lehet nevezni és 10-kor rajt, ez meg hogy lehet? Na mindegy, gyorsan kiperkáltam a tetemes helyszíni nevezési díjat, 5 ropit, úgy kell nekem, miért nem neveztem 3 rugóért előre.
Tízig még sok az idő, elmentünk szedni egy kis medvehagymát az erdőbe.
Visszaérünk, már gyűlnek a népek, de sehol egy rajtkapu vagy ilyesmi. Mi a fene van?
Jé ismerősök! Attila és Sanyi, velük a tókörön is találkoztam. Attival évekig a Csepel SC-ben együtt edzettünk, bár nem egy edzőnél. Kérdezem mit terveznek a félmaratonon, Sanyi 1:50 körülit vall be, Atti pedig szerényen két órán belül. Később kiderül, hogy húsz perccel belül… Én már két napja azon filózom, hogy egyénit kéne futni, vagyis 1:38-on belül. Mondom is nekik, furcsán néznek a hülyére, de nem szólnak semmit. Kérdem melegíteni nem kéne? 20 perc múlva rajt. Mármint egy óra húsz perc múlva, úgy értem? Mi? 11-kor van a rajt? Akkor már mindent értek… :D Szóval kicsit korábban érkeztünk. Nem baj volt idő legalább ráhangolódni.
Beszélgetünk, sztorizunk, aztán elfutunk egy saroknyit bemelegíteni. Nem szabad túlzásba vinni… Kicsit hűs az idő, én már alig várom, hogy futhassak és kicsit átmelegedjek.
Közben persze lett célkapu, óra, chipszőnyeg, jól felszerelt frissítő és viszonylag sok futó is.
A rajthoz 100-150-en sorakoztunk fel. A félmaratonon kívül váltóban és körönként is lehetett indulni. Visszaszámlálás és RAJT! Négy kör a dombos pályán, forduló Tekeresdnél, az oda-vissza útvonal közös, így láthatjuk egymást végig a mezőnyben, ami jó dolog.
Nekiesünk a távnak. Tolom neki, ahogy kifér, pedig a dombok nem jók. Se föl, se le. De azért tolom neki. Megy is szépen, bár kicsit féltem a lábikóimat. Sanyi és Atti valahol mögöttem, az egyik dombon úgy mentem el mellettük, hogy nem is láttam őket. Tolom egyedül. Ez később hibának bizonyul.
A pálya folyamatosan hullámzik, három nagyobb emelkedőn kell felverekednünk magunkat és ezen az sem segít, hogy az ősi futó szabály szerint ahol fel kell menni, ott le is kell jönni. A tó északi végénék levágtázunk Tekeresd sétányára, majd egy pár méteres igen meredek kaptató után fordulunk a falu főutcájára, ami egyben az egyetlen utcája is. Egyébként nagyon szép falu, "idilli". A fordulás után frissítőállomás. Taktikai okokból úgy döntöttem, hogy a frissítőket kihagyom, inkább kulacsövből frissítek. Így nem kell lassítani és nem öntöm a pohárból az orromba az isoitalt. Kicsit ugyan lötyög az öv a dombokon lefelé és igazgatni kell, de nem vészes. Visszafele keservesebb a domb, mert hosszú az emelkedő, és hirtelenek a lejtők. Az út széléről feleségem kereplőzik, bíztat és fotóz egyszerre. Vigyorogva integetek neki, de érzem, hogy a futással gondok lesznek. Leteperek a fordítóig, frissítőt köszi nem, chipszőnyeg, stopper. A tókörre lemerült órám valahogy összeszedte magát és teljesen jól működik, ami furcsa, de örülök neki.
24:09 perc. Osztok, szorzok, súlyozva azzal, hogy ezt így nem fogom bírni. és búcsút intek az egyéni csúcsnak. Lassítok. Atti, Sanyi jön szembe, pacsizunk. Egyre jobban lassulok. Megelőz egy lány… Jó, hogy ő az első, de azért… értitek? (A felségem szerint ez egy fallokrata kijelentés. :D )
Folyamatosan lassulok, de igazából nem tör le, érzem, hogy ezen a pályán ennyit bírok. Pedig hogy mondtam a srácoknak, hogy én Érden is dombokon edzek, mit nekem ezek a buckák! Forduló, kínosan zakatol a fejemben, hogy még kétszer. Visszafele a legmeredekebb domb aljában feltűnik Andi fotózva, kicsit bohóckodok neki, kitárt karokkal repülök le a meredeken. Hol a kereplő?! Kerepel, megnyugodtam. Két domb, forduló. 26:54… Atti közvetlenül mögöttem a fordító túloldalán, mutatja, hogy teperjek. Csak legyintésre van erőm. Sanyival összepacsizunk. Lassulok. Két domb után ott vár Andi, kereplő, fotó, odaszaladok egy pusziért. Atti és Sanyi itt egyszerre ér utol, ahogy lefele haladunk meg is előznek, miközben a tókerülő kisvonat jön szembe, az utasok pedig lelkesen szurkolnak. Mondom a srácoknak, hogy rápihenek kicsit, menjenek csak. Hamar el is húznak. 
Holtpont következik, sokan előznek meg. Visszafele majdnem lépkedésig lassulok egy-egy domb tetejére. A lejtők se jók már, meg is jegyzem egy szembejövő srácnak, aki nagyon nekidől az emelkedőnek, hogy "Lefele is szar!" ,"Főleg már ilyenkor!" válaszolja. Összevigyorgunk.
Andi jelenti, hogy mindjárt utolér az első, de nem nagyon bánom. Mondom, hogy egyénitől már messze elmaradtam, én ugyan mennék gyorsabban, de a cupákjaim máshogy gondolják, be vannak merevedve. A célig vezető egyenesben ez mintha kicsit oldódna. Pont itt ér utol a felvezető motoros, majd az első helyen futó. Jól nyomja, hogy váltóban sem szorították meg… A célban nagy tapsot kap, én is megtapsolom ahogy elhúz mellettem, egyszerre fordulunk, ő jobbra el, én neki egy újabb körnek, az utolsónak. 28:26. két perc lassulás. Vagy inkább pihenés? Sanyi nincs is nagyon messze előttem, és érdekes, mintha lépésről-lépésre tűnne el a lábamból a fáradtság. Egyre felszabadultabban és vigyorogva futok. Egy nagyon fújtató lány ér utol, majd marad le ahogy érezhetően gyorsulok a lejtőkön. Felfrissültnek érzem magam. A kulacsokból minden elfogyott, odaadom az övet Andinak. Mondom is neki, hogy megy jól, mindjárt jövök. :) 
A frissítés ennyivel a vége előtt már nem szükséges, ennek köszönhetően Sanyit utol is érem, innen együtt futunk beszélgetve, de érzésem szerint egyre gyorsabban. Meg is állapítjuk, hogy jó hülyén elfutottam ez elejét. Mondom, hogy a terv az volt, hogy úgy futok végig, de ez nem az a pálya, ahol új egyénit fut az ember. Innen könnyű dolgunk van, húzzuk egymást, még előzünk is. Utolsó lejtő, kanyar és be is értünk. 1:46:30. Nem is rossz. Nyolc perccel elmaradok ugyan az egyénitől, de vagy öttel jobbat futottam annál, amire a harmadik körben számítottam.
Vigyorgunk a srácokkal, eszünk-iszunk (sportszelet rulez!). Kár hogy a chippet egyből visszakérik, alig tudok lehajolni és gondot okoz a cipő kikötése is. Azért megoldom. Kivánszorgunk a célzónából Andihoz és nyújtunk egy kicsit. A parkoló túloldalán virslit osztanak a félmaratonistáknak, el kéne odáig vánszorogni, de előbb átvedlünk civilbe, mert kezdett hideg lenni.
A virsli jó és a polgármester-asszony osztja egy nagy bográcsból. :) Ez jól esik, minden értelemben. Hamar megesszük, majd visszacsámpázunk a célba, ahol éppen ekkor ér be az utolsó teljesítő. Nagy tapsot kap. Jön az eredményhirdertés, korcsoportonként kiosztják a trófeákat és érmeket, mi meg szerzünk egy kis vizet magunknak.
A rendezvény véget is ért. Megbeszéltem Attival és Sanyival ,hogy hűséges hosszútáv blog olvasók lesznek ezentúl, és hogy egyeztetünk további versenyekről, ahol összefuthatunk.
Autópályán 130-al haza eleget tenni állapolgári kötelességünknek.
Majd júniusban jövünk vissza Fishing On Orfű, és akkor a tavat is körbefutom.
idő: 01:46:31
táv: 21.09 km
tempó: 05:03
edzesonline.hu edzésnapló a versenyről
 |
| Első Orfűi Félmaraton |
Utolsó kommentek