- 52' 06" alatt
- st: Sepultura - Chaos A.D.

A történelem ismételte önmagát, tegnap megint felhívtam Rrrókát, nem megyünk-e futni, de sztahanovista barátom inkább a munka mezején vágtázott öles léptekkel, így egyedül indultam a gátra. Igen, hosszúnadrágban. Most nem ment olyan lazán, jólesően, mint legutóbb, kicsit lomhábban, dühösebben futottam, az elejét akaratlanul elnyújtva, a végét akaratosan meghúzva. Max Cavalera végig üvöltött a fülemben, azt hiszem, megvan a decemberi erőnóta. 

A vége felé kapart a torkom, mintha a fagypont közeli levegő megártott volna neki, nem csoda. Azt tanácsolják az okosak, hogy csak az orromon keresztül vegyem a levegőt, de micsináljak, ha egyszer nem megy, pár km után légszomjam van, muszáj kinyitnom a számat ("ha én egyszer...!"). A télre muszáj rendszeresítenem valami sálat, maszkot vagy effélét. Ötlet?