Ha azt mondom 5:30-as átlaggal ment a 33,9 km, akkor az nagyon jól hangzik, de ha kifejtem, hogy az első kör 5, a második 5:30, harmadik 6 perces tempóban ment, akkor látszik, hogy nem sikerült tökéletesen beosztani az erőmet.
De nagyon előreszaladtam, fejtsem már ki.

Augusztus 10-én kicsi feleségemmel és két unokatesómmal ellátogattunk a Szelidi-tó partájra, ahol 1-2-3 körös versenyen vehetett részt a nagyérdemű, körönként 11,3 km távval, sok frissítéssel, barátságos hangulattal, kezelhető mennyiségű indulóval, befutónál csodálatos zsíroskenyérrel. A verseny a maratoni felkészülésem része, csak kicsit magasra tettem a lécet az edzéstervhez képest, igazából 80-90 perc futással be kellett volna érnem, de végül a lehűlt időre való tekintettel bátran nekivágtam a három körös távnak.
A rajtszámfelvétel gond nélkül és barátságosan zajlott, a rajt helyszíne a tóparti strand területén volt, kicsit furán jött ki, hogy emiatt a strandbelépőt meg kellett vennie annak is, aki mondjuk csak szurkolni, fotózni szeretett volna a befutókapunál. Nekünk ez nem volt gond, mert mi strandolni is akartunk, bár az idő kicsit szeles és hűvös volt a víz hívogatóan langyos maradt. Összefutottunk Saabyékkal, nagyon örültünk egymásnak, beszélgettünk, bohóckodtunk kicsit a fotók kedvéért. A rajt előtt szokásos zenés bemelegítés, kicsit suta visszaszámlálás, és már loholhattunk is több mint négyszázan "megkerülni a kígyó farkát", ahogy a verseny jelmondata mondja.

Jól esett a futás, próbáltam beszélgetős zónában tartani a tempómat, de persze vitt a verseny hangulata, így 57:34 alatt megkerültem elsőre, és ez az öt perces tempó túl gyorsnak is bizonyult, visszavettem belőle. Hamarosan utol is ért Zsolt, a Yourstrully 25 kilométeres futásaink visszatérő résztvevője, elkezdtünk beszélgetni, ő könnyedén bírta, én lassan elfáradtam, a második kör 1:01 lett, 5:30-on belüli tempó, marha jó volt még ez is, de éreztem, hogy a lábammal bajok lesznek. Kaptam ugyan Saaby feleségétől egy 500 mg-os magnéziumot a futás előtt (a sajátomat otthon felejtettem persze, ahogy a kulacsokat is), de ezt felemésztette már rég a szervezetem, a lábaim pedig félmaraton körül szokták követelni az utánpótlást az efféle matériákból.

A harmadik körre jöttek a gondok, le is maradtam Zsolttól, és már nem esett annyira jól a futás. A frissítőnél banán ettem, kólát ittam, szőlőcukrot rágtam, közben a zsibbadó lábujjaimba próbáltam életet lehelni, ittam még egy kólát, szóval mindent megtettem, hogy húzzam az időt, de csak tovább kellett menni. Tulajdonképp az utolsó 3 kiri már elég lassú volt, végig azt nézegettem, hogy belül leszek-e az 5:30-as tempóval tervezett 3 óra 6 perces célidőn, és megnyugtatóan láttam, hogy bőven, így az utolsó métereken a szokásos Lemúr Mikitől ellesett hajrázást is be tudtam mutatni. 3:04:42 lett az összidőm, ami 5:27-es átlag. 

Így belegondolva jó maratoni teszt volt, hiszen még 8,3 km-t kibírtam volna, maratonon nyilván nem futom el az elejét ötpercessel, többet frissítek, viszek vmi Ca-Mg kombót is, kulacsokat sem hagyom otthon, szóval nem aggódom, de azért jó lenne kevesebb kínlódással végigvinni a távot.
Verseny után nagyon jól esett a zsíroskenyér, szép befutóérmet kaptunk, jól esett a starndolás (melegebb volt a víz, mint szélben kicsit csípős levegő) csak annyi baj történt, hogy mezítláb mászkálva beletalpaltam egy darázsba, és amikor felkaptam a lábam, akkor még be is görcsölt, szóval kínlódva fetrengtem pár percig, ettől aztán napokig fájt a vádlim, és még mindig viszket a csípés helye. Jó volt összetalálkozni az ismerősökkel, Csiripiszlivel a második körben futottunk össze, ő a térd gondjai után a 11 kirinek vágott neki bátran, Saabyval a befutó végén is tudtam még egyet pacsizni, Szancsurra pedig a verseny után leltünk rá egy padon relaxálva, nem volt túl jó színben, de azért összevigyorogtunk, váltottunk pár szót.
Szerintem megyünk jövőre is.