Valahogy megint magához vonzott "a tág, a szabad éjszaka, illatos ege, színes csillaga" és oktalan félelmeimet félretéve most én beszéltem rá Zsuzsit, hogy vegyünk részt újra egy éjjeli futáson, ezúttal a Verőce éjszakai trailen. 27 km, 800 szint, nem vészes, este nyolckor rajt, kilenckor leoltják a fényeket, még bő két óra zseblámpázás, kergetőzés a vadakkal, aztán éjfél előtt az 50 km-es táv rajtjára beérünk, ahol majd szurkolunk Szilvinek a rajtnál, meg átadjuk friss tapasztalatainkat, utána célkaja.

Logós fotók: hegyfutas.hu FB oldala
Többi saját.

Még sosem voltam Verőcén, tetszett nagyon, hogy a rajt terület közvetlenül a Duna partján van, a szúnyogoknak pedig az tetszett, hogy pár száz futó és kísérő érkezik önkéntes véradónak. Kicsit aggódtam, hogy kis feleségemet megeszik, mire mi visszaérünk a futásból, de aztán bepermeteztük magunkat riasztóval és így méréklődött a támadók száma.
A parkolás elég rosszul megoldott volt, az étterem kertjében kb. húsz hely, utána az út szélén lehetett megállni, ami okozott pár nehéz pillanatot egyeseknek, láttam saját szememmel futót szembe forgalommal, útra félig kilógó autóval leparkolni, később korrigálta.

Rajtszám a szokásos, de az időmérő egy bokára csavarható puha szivacsos és saras izé, használt, nem steril, pandémia ide vagy oda, bokán csak nem kapjuk el.

A rajtnál érezhető volt a távolságtartás, mondjuk nem két méter, de nem álltunk egymás nyakára. Vagy én legalábbis nem törtem előre. Zsuzsival megbeszéltük, hogy a komfortérzet érdekében együt futunk, egyikünk sem lekesedik különösebben a koromsötét, idegen erdőben, ismeretlen pályán egyedül kavargásért, végülis ez a Börzsöny széle, a Börzsöny pedig nem viccel, bármikor feltűnhet egy éhes medvedisznóember.

A pálya 20 km-ig tök jó volt, egy bazi nagy dombbal kezdtünk, a tetején még bőven volt kilátványra alkalmas világosság, közben pedig világosban gondolom csodaszép ösvényeken haladtunk, de így majd 3 óra sötétben haladás után kevés látványos részletet tudnék kiemelni. Inkább a hangulatot mondanám, mikor előtted is, mögötted is fel-feltűnnek a fejlámpák kósza fényei, néha kiáltás, nevetés sodródik feléd. 

Marha jól haladtunk, sokkal gyorsabban mint előre terveztük, de így is volt olyan futó félpályánál, aki emelkedőn úgy tűzött el mellettünk, majd veszett bele a sötétbe, mintha a frissítőponton banán és iso mellett egy speed-kúpot is vételezett volna.

A jelzések tökéletesek voltak, új órám pedig úgy mondta fel nekem a tracket, mint kisiskolás a talpramagyart. 16 km-től a Nagykő-hegyről bitang suhanós lejtőt kaptunk, hogy még Zsuzsi finnyás IT szalagja is csettintett a nyelvével, tovább nem tudom fokozni ezt a képzavart.

Jó, hát 20 km-től, a második frissítéstől volt egy csomó aszfalt, nem tudom miért nem erdőben ment az útvonal, gondolom fennállt a lehetőség, hogy az éjfélkor induló 50 km-es táv futóival szembeforgalomba keverednénk különben és kiégetjük egymás retináját a fejünkből áradó 5 millió lumenes fénycsóvákkal.
Mivel nem bokánk után harapó gyökerekkel borított ösvényen haladtunk, volt időnk lekapcsolni pár másodpercre a lámpákat és felnézni a fényszennyezés mentes csillagos égre, ami mindig érdekes tapasztalat a városi lámpákhoz szokottaknak. Koromsötét lévén fotó nem készült, de képzeljétek ide a Cassiopeiát és Nagy Göncölt. A C/2020 F3 (NEOWISE) jelölésű üstökös sajnos nem volt látható, de 5000 év múlva újra erre jár, a FB-on pedig már kiírták erre az időpontra is az aktuális Verőce éjszakai trailt.

Kicsit még elkavartunk a legeslegvégén a track alapján (a jelölő is benézhette a végét, vagy franc tudja), hiába, ez van, ha okosfej helyett csak az okosórára figyel az ember, és a nagy pink célba vezető nyilakat összekeveri az első szakasz nagy pink dombra vezető nyilaival.

Aztán nagy mosollyal befutottunk 3 és fél óra móka után, pont volt időnk száraz gúnyába bújni az 50 km éjféli rajtja előtt és bíztatni Szilvit. Ez a biztatás olyan jó sikerült, hogy harmadik helyezett lett, bár ehhez nyilván ő is hozzátette a magáét, többek között azt a részt, hogy nem bercizik éjjel egyedül az erdőben.
Közepesen finom húsos rakott tésztát kaptunk befutó kajának, az étteremben kedves volt a kiszolgálás, szemük sem rebbent a büdi lábú futók láttán.
Lehúztam egy citromos sört üvegből, asztalra csaptam a palackot, kézfejemmel letöröltem a habot a számrúl.és azt mondtam, ejj ide el kell jönnünk jövőre is!

De előtte be kéne járni vmikor nappal is!