Hat maraton több-kevesebb sikerrel történt lefutása után egyre inkább foglalkoztat, hogy mi van a nyúlon túl. Sebességben fejlődni nem szeretnék, a 3 és fél órás legjobb maratoni időmet felakasztottam a dicsőségfalra, és nem akarok már megfeszített izmokkal, levegőt kapkodva kilométereken át haldokolni, elég volt.

A terepfutás sem igazán az én műfajom (ellentétben mondjuk Rrróka blogtárssal), így logikus lépésnek tűnt, hogy a táv növelésének irányába fejlődjek tovább. Az elhatározás örömére be is neveztem a május 17-i paksi ULTRAmarATOM 6 órás versenyére, ahol jó lenne úgy 60 km-t bekarcolni a futónaplóba. 

Nagyon érdekelne, hogy milyen tanácsaitok vannak egy magamfajta, szintlépésre készülő hobbifutó számára? Milyen felkészülést igényelnek az ultratávok? Mire számítsak a 42,195 km után következő, számomra szűz terepen? Mi legyen a versenystratégiám? Reális-e a 60 km 6 óra alatt? Meg fogok halni? Tele vagyok kérdésekkel. 

Egy kis közvéleménykutatást is szeretnék végezni, hogy ki mekkora maximális távot futott már, hány maratonista, ultrafutó olvassa a Hosszútáv blogot. Legyetek szívesek klikkelni. Természetesen nem csak a rutinos ultrafutók véleményére vagyok kiváncsi, minden input jól jön.

Most szólok, hogy a felkészülésem távol áll majd az ideálistól, jelenleg hetente egyszer jutok el futni, ami egyébként is, egy ilyen távhoz meg pláne tragikusan kevés. Akárhogy is alakulnak a dolgok, a 6 órás verseny mindenképpen tanulságos lesz. A tapasztalatokról majd beszámolok, addig is maradjatok velünk!