Vasárnap a Hosszútáv blog szerkesztőbigottsága teljes létszámban vett részt a Velencei-tó körbefutásán (idei hivatalos nevén a IX. Böllhoff Tóparti-Futópartin). Nincs időm tisztességes beszámolót írni, ezért be kell érnetek pár kósza gondolattal, hátha Rrróka blogtárs még kiegészíti őket. Kiegészítem ilyen szép dőlt betűvel - rrroka.

- gyakorlatilag végig sikerült abban a napsütötte sávban futni, ami a komfortzónám és az idő előtti nagyhalál határán húzódik. Kb. 4:45-ös km-ekkel indultunk, és úgy 10 km körül Rrróka kezdte pedzegetni, hogy lassítsunk, mert nem lesz jó vége. Elfutottuk az elejét, bakker, ekkora két amatőrt! Én viszont úgy éreztem, hogy ebben az iramban ki tudnék szaladni a világból, ráér visszafogni a tempót, ha majd muszáj lesz. Be is jött a dolog, Rrrókánál hál'istennek elmaradt a 20 km körüli hagyományos mélypont, és szépen behúztuk egymást a célba. Az időnk 2:14:10 körül volt, ami -- ha szigorúan 28 km-rel számolunk -- átlag 4:47 min/km utazósebességnek felel meg. 
Engem az lepett meg, hogy az utolsó öt kirin még gyorsulni is tudtunk. Elment mellettünk pár fiatal futó, erre méltatlankodni kezdtünk, hogy nem ér ezt tenni fáradt öreg emberekkel, majd tempót váltottunk és leléptük őket. Nagyon jó érzés volt. :D

- megint mi vittük az indítópisztolyt, és nagy megkönnyebbülésre idén se lőttek szájba vele senkit, pedig politikus is volt a közelben.

- az első km-eket leszámítva szinte folyamatosan előzgettünk. Volt olyan futó, aki még Velencénél hagyott le minket, hogy aztán az utolsó km-en érjük utol. Nyilván rengetegen értek célba előttünk, és valahol a középmezőnyben végezhettünk, de a menet közbeni előzgetéseink azt mutatják, hogy sikerült tartanunk a kemény tempót, sőt, a végén még gyorsultunk is. Jó érzés volt.
Javítottam hat percet a legjobbamon, azt mondtam már?

- felújították/megcsinálták a bicikliutat a tó körül, nagyon jól lehet rajta haladni, talán ennek is köszönhető az egyéni csúcsdöntés. Lehetnének gyakrabban is választások! Menet közben ez a rigmus született: "Olyan, mint a rekortán,/ meg is lesz a rekord tán!" Mire egyikünk (na ki?) benyögte, hogy "Kösz, Orbán!"
Nagyon hálás voltam az utolsó kilométereken a teljesen sík útért, ilyenkor már rosszul szokott esni, ha ide-oda bicsaklik a lábam. Szerintem a bringaút csíkjait narancssárgára kellett volna festeni, hogy tényleg mindenki megértse.
Voltak tényleg jó beszólásai is Lemúr Miki barátomnak, Sukorón például azt találta mondani egy építkezésen embermagas sitthalmot lapátoló melósoknak: "-Szép a sziklakert! ... De legalább próbálkoztok." Azóta is vihogok, ha eszembe jut. :D

- a frissítőpontok ideális távolságban, kb. 5 km-enként követték egymást, és mindenfélét kínáltak, mi szem-szájnak ingere. Rég esett olyan jól a kóla, mint a harmadik-negyedik asztalnál! A forgatókönyv mindegyiknél a következő volt: egy pohár kóla bedöntése, közben egyik kézzel belemarkolás a földi javakba; a zsákmány pofazacskóba tömése ész nélkül, közben a másik kéz megragad bármit, amit el lehet vinni (a mobilt azért észrevették!); végül Rrróka idegeire menés azzal, hogy 10 méterről hevesen gesztikulálva kiabálok: "Gyere már, *&#$@!!"
Én megálltam az 21 kiriig a firssítőknél, mert nem szeretem orron át a _kólát_, nem vagyok én rocksztár. Az utolsó frissítőn átszáguldottunk lassítás nélkül, csak pár bringás sráccal kellett kicsit kiabálni, hogy ne álljanak meg közvetlenül előttünk. Remélem nem rémültek meg, mondjuk meg is köszöntem neki.

- az utolsó másfél km-en páran visszaelőztek, erre Rrróka vérszemet kapott és gyorsítani akart, de jeleztem neki, hogy korai lenne, nem bírnánk az iramot. Aztán hamar rájöttem, hogy mégis, úgyhogy kiléptünk, és ez Rrrókának annyira jól sikerült, hogy nem csak másokat, de engem is lehagyott. Rátapadtam, amennyire tudtam, de nem bírtam lecsökkenteni a köztünk levő kb. 20 métert -- egészen a célegyenesig, amikor szembenéztem küszködő önmagammal, és feltettem a kérdést: maradt még energiatartalék egy végső hajrára? A válasz egyértelmű igen volt, így sunyin megközelítettem Rrrókát, és a befutókapu előtt elhúztam mellette. Jobbról, csakis. Így utólag is bocs, Rrróka! Vörös fejjel, levegőt kapkodva csak annyit hörgött oda, hogy "kapd be", és milyen igaza volt! 
Elvből sosem szoktam hátranézegetni befutónál, hát most kellett volna! :) Kapd be! :D

- Sz.Lacc külföldi munkáját hagyta ott pár napra, hogy némi alkoholtartalmú szeszesitalt hozzon nekünk Agárdra, ami feltette a koronitát erre a jóleső futásra. A befutóérem is kitűnőre vizsgázott, mint sörnyitó. Kösz, Laci! Jövőre veled ugyanitt? A sört legközelebb mi biztosítjuk!
Ebben teljesen benne vagyok! A sör nagyon jól esett ebéd után, köszi Laci! :)

- DK Gergő lazán befutott utánunk pár perccel. Ki érti ezt? Szép volt, Gergő!
Mondtam Gergőnek, hogy szerintem sokat fogyott mióta legutóbb találkoztunk, azt mondta, hogy inkább izmosodik mostanában. FB-on azt írta, hogy "Jövőre meglesztek (ha lassulnátok egy kicsit az sokat segítene)", ezt megígérni nem tudjuk, de ahogy ismerem Lemúr Mikit most sem fog pár száz kilóméternál többet futni addig. A magam részéről legjobb formámat hoztam, fogytam 6 kilót némi kajálásváltoztatás mellékhatásaként (fogalmam sincs honnan, és miért, rengeteget eszem), keményen fekvőtámaszozom (2 hónap alatt 30 helyett 100 megy egyben), kicsi feleségem nordic-walking edzéseinek és a futócsoportnak hála pedig magamhoz képest sokszor futok, megvan már az idei 500 km, pedig ezt valamikor nyár közepén szoktam elérni.