Megint egy ócska szóvicc a posztcímnek, és megint terepfutás? Mi van már ezekkel a hosszútáv blogosokkal? :)
Nem változtunk terepfutás bloggá, bár tény, hogy mostanában többször versenyeztünk erdőkön-dombokon, mint aszfalton, bár ez leginkább csak így alakult, azért az évi legnagyobb kihívás a Spar Maraton lesz idén is (leszámítva persze Lemúr Miki ultrafutás világába tett első párszázezer lépését...).
Szóval elmentünk nyaralni kis feleségemmel a Bükkbe, idén sem maradt otthon a futócipőm, de most csatlakozott hozzá a túracipő és a nordic walking bot is, hiszen marha jó túra-formában vagyunk, bele is tettünk a felszerelésbe vagy 50 jó szintes kilómétert, hiába esett az eső néha.
A Bükk-fennsík erre kiválóan alkalmas, hiszen bármerre indulva meredek lejtőkkel majd persze emelkedőkkel találjuk szembe magunkat. Kedvencem a Bükkszentlászlóról felfelé vezető sárga útvonal lett, ahol nagyjából 250 métert lehet emelkedni 3 kilométer alatt. Ezt az utat először túrázva tettük meg, utána vicc kedvéért visszamentem másnap futva, megtoldva azzal az elhatározással, hogy max 150-es pulzussal megyek majd a körön, hát mondanom sem kell ehhez a határértékhez nem futás tartozik ezen a nagy emelkedőn, akkor sem, ha a nordic botokkal segítek rá a haladásra.
A Bükk tele van energiával. Többször suhantam széttárt karokkal az ösvényeken, hogy áramoljon át rajtam a csí vagy mi a csuda ami itt található, és egészen konkrátan érezhető. Persze suhanni csak óvatosan, rövid szakaszokon lehet, mert mindenhol mészkő buckák bukkannak elő a talajból, és széles mosollyal, valamint átszellemült arccal lehet elnyalni bennük, de ha eközben nem találunk el egy említett kőkoloncot, akkor legalább puhára esünk.
A Bükk tele van mindenféle jószágokkal is, futás közben kétszer is találkoztam őzekkel, parkoltak a dombokon tehenek és szamarak, valamint él itt karámban két láma is (nem a tibeti féle), sőt egyik reggel egy ezüstszürke, kutyaszerű, és -termetű lényt is láttam elsuhanni a nyaraló kerítésén belül, utóbbit nem merném farkasként azonosítani, de azért gyanús!
Ne felejtsük el a Boldogasszony gyógyító köveit őrző vérmókust sem.
Ja és persze gombák. Millió-millió gomba, mindenhol.
És a végére egy panoráma kép:
Utolsó kommentek