A Hosszútáv blog szerkesztőbizottsága (kiegészülve logisztikai menedzserünkkel, Rrróka feleségével) teljes létszámban rajthoz állt tegnap az agárdi strand parkolójában, azzal az ambícióval, hogy szervezett körülmények között körbefussa a Velencei-tavat. A kellemesen családias esemény reggel 10-kor vette kezdetét, előtte azonban mindenki betárazhatott az összebatyuzott táplálékokból és -kiegészítőkből. Külön köszönet a forralt borért!

A startot jelző nájlonzacskó pukkanására kb. 50 lelkes futó indult beleveszni a ködbe. Készülve arra, hogy Rrróka barátom beszélgetni szeretne, az mp3-as lejátszót otthon hagytam, elhoztam viszont az új Aldi gazdaságos futókesztyűmet, ami aztán a termékteszten kitűnőre vizsgázott.

A szerkesztőbizottság befut a célba

A mezőny hamar bolyokra szakadt, és Rrrókával rövidesen az egyik boly élén találtuk magunkat, nyakunkban érezve négy futótárs párás lehelletét. Ambivalens dolog ez, jó elöl vágtázni, de kicsit olyan is, mint amikor tolnak az autópályán. Valószínűleg ennek köszönhető, hogy önkéntelenül is a szokottnál gyorsabb tempót vettünk fel, és a pulzusom hamar felkúszott 160-ra.

Az első frissítőpontnál jöttem rá, hogy kár megállnom, ui. pillanatok alatt rámhűlt az átizzadt melegítőfelső -- a hideg pedig az emésztéssel összefüggő élettani folyamatokat szokott beindítani nálam ("ereszkedik bennem a gané", mondaná találóan, ám kevésbé cizelláltan keresztapám). Igyekeztem hát folyamatosan mozgásban -- és melegen -- maradni. A pálya felénél, azaz 14 km-nél még csak 1h15'-et mutatott az óra, és Rrrókával meglepődve konstatáltuk, hogy kb. 5'20"-as idővel teljesítünk, vagyis az eredetileg betervezett kényelmes 6 perces tempónál lényegesen jobban!

A táv második felében az oxigénhiányos állapot miatt kezdtünk hülyeségeket beszélni, amihez hozzá vagyunk szokva, így nem bántuk. A pulzusom már alulról karcolta a 170-et, majd tartósan fölé is ment, de nem foglalkoztam vele, mert nagyon úgy nézett ki, hogy egyéni pályacsúcsot futok. A cél előtt fél km-rel megelőztünk két sporttársat, akiket korábban hosszú km-eken keresztül üldöztünk, majd egy végső nekirugaszkodással 2h32'28"-cel a start után besuhantunk a célba. Három Fél perccel javítottam az áprilisi időmön, de ez eltörpül Rrróka fantasztikus teljesítménye mellett, aki 20 15 egész percet faragott le a legutóbbi idejéből!

Alapos nyújtás, némi forralt bor elégedett benyelése, viszlát, és már úton is voltunk otthon hagyott, aggódó szeretteink irányába. Délután levezető edzésként még volt egy kis anyagmozgatás (konkrétan szekrénycipelés), de ez már egy másik, nem kevésbé sikeres történet.