Kicsit sűrűn volt meló mostanában, aludni is nyugtalanul aludtam és a munkán gondolkodva ébredtem. Rossz a sztresz tűrőm, ezért most annyira be voltam pörögve, hogy napi második kávét rendszeresen elfelejtettem meginni. Délutánonként a kertben a kerítéssel tettem-vettem, ha éppen nem a romos kocsi miatt voltam ideges. Péntekre azonban minden kezdett rendbe jönni, a jó öreg Lancia Deltát meggyógyították, az új kipufogója vígan kipufog, az aksiját is regeneráltam, mostmár stabilan indul reggelente. A meló is jól haladt, a nagy dolgok megfelelően kialakultak. A kertítéshez a fuvarosok meghozták a sódert és a cemenT. Nem volt más dolgom, mint hogy a heti stresszt lefussam.

Látkép Érd-Parkvárosra a Fundoklia bejáratától (fotó: Kubassek János)
forrás: Dr. Kubassek János - Érd földrajza

Így kora délután, háromkor, még napsütésben nekivágtam egy könnyű lelkes futásnak. Felhívtam előtte Lemúrt, de éppen Hűvösvölgyben villamosozott. Felénk ellenben egyáltalán nem volt hűvös, sem lent, sem fenn a fundoklián, így az póló+hosszúujjú póló kombó, a hosszúnacival bőven elegendőnek bizonyult, nem volt melegem. Ugyanazt a 10 kiris távot terveztem, amit Lemúr Miki múltkor olyan rosszul esően futott végig. Óvatosan vágtam neki, a hosszú pihenő után el vagyunk kicsit tunyulva. A remek időben azért elragadott lendület és legnagyobb meglepetésemre a fundoklia alján már igen szomjas lettem. Azért megmásztam a lépcsőket (lépcsőn se föl, se lefele nem szeretek futni, fárasztó is és fosok, hogy elnyalok) és elloholtam a végéig, ahol a lemenő nap sugaraiban tekinthettem meg a bjutifull szitiszájgtot. Hazafele simább volt az út, lejtő, ugye.
Útközben valahol észrevétlenül kioldódott  a stressz, ezt az a pár kóbor kutya sem hozta vissza akikkel útközben találkoztam. Ja és volt visszafele egy egész birkacsorda is, pár kecskével, egy pulival és egy igen koszos juhásszal. :)

Idő: 00:54:54
Táv: 9.5 km
Tempó: 05:46