Lemúr Miki új cipője számolásra késztetett, osztottam-szoroztam és kijött, hogy már 1150 kiri van az én Saucony Progrid Omni 10 futócipőmben is, ami elég sok, figyelembevéve, hogy sokszor dombokon is futunk, úgyhogy gyanítom a múltheti sípcsont melleti fájás sem csak izomláz volt, hanem a megkopott sarokrész jelzése is. Fura, mert még mindig úgy gondolok erre a cipőre, mint "új" cipő, pedig 10 hónapos. Az elején keményen bántam vele, a sarokrész belseje szét is szakadt,de szerencsére garanciálisan javították. Múlt héten aztán pont a Saucony bolt felé volt dolgom, és kicsi feleségemmel megegyeztünk, hogy nézünk cipőt, a weboldal szerint van egy régebbi Progrid Omni 6-os jelentős árkedvezménnyel 15 rugó körüli áron, és pont a méretembe. Szokásos kedves eladósrác, kedélyes de szigorú kiszolgálás. Próbánál megjegyzi, hogy szerinte a Progrid Omni sorozatból az USA 9-es méret kicsit nagy, hisz majd másfél centi ráhagyás van, és érdeklődik van-e még lábujjkörmöm, igenlő válaszomra pedig szerencsésnek nevez. A leszállított árú csukából persze nincs féllel kisebb méret, jöjjön a Progrid Omni 9-es verziója, a 10-től elment a kedvem a sarok gond miatt, bár ami a polcon van, annak rendesen rögzítve van a bélése sarkához, nem mint az enyémnek volt, megállapítjuk, hogy az akár gyártási hiba is lehetett, ahol fát vágnak ugye, ott hullik a forgács.
Nade az Progrid Omni sorozat USA 8,5 mérete (európai 42-es) szorít, mert keskeny a kaptafa, nem kényelmes, nem kell, a 9-es meg tényleg nagy, és bár eddig nem volt belőle gond, hátha kitolja pár perccel a lábujjfájást a fél méret különbség. 8,5 félbe milyen típus van ami jó nekem, ha nem is annyira stabil? Phoenix 5. Hm. Mintha csiripiszlinek lett volna ilyenje, ráadásul ez fiú színekben nem is ronda, mint a préselt bagoly, szürke-ezüst, meg fekete-UV-zöld. 8,5 méretben felpróbálva megfelel, csing-csing, kassza, 22990 HUF.
Péntek reggel el is vittem futni. 500 méter után meg kellett állnom, mert fájt a jobb lábam boltozata, nem is kicsit. Szorít a cipő? Vagy ennyire hiányzik a támasz? Túl szorosra kötöttem? Kilazítottam, mentem tovább, de végig diszkomfort a jobb lábon, nem örültem. A bal viszont meg se szólalt, most ebből milyen következtetést vonjak le? Majd meglátom következő futásnál, de már előre törtem az agyam hogy vajon cserélnek-e vissza ilyen esetben, vagy vaterázni kell féláron. 
Szombaton mentünk a Brutálfutásra, mondom Lemúr Mikinek, hogy milyen gondban vagyok, alig várom, hogy mehessek megint tesztelni, ha időben hazaérünk és nem leszek hulla fáradt, akkor este megyek futni, mert kétségek közt hányódom, mint egy szappanopera hősnője, de én nem akarom hatvan részen át húzni. Időben haza is értünk (a Brutálfutásról versenybeszámoló hamarosan, addig érjétek be lenti sokat sejtető promóképpel.), és éppen megbeszéltem családdal hogy napszáltával megyek futni, amikor látom futócuccban Dobzsét az utcán. Szóltam neki, hogy nézze meg a fotókat aztán menjünk együtt, első szóra rá is állt, így a fülig dagonyás Lemúr Miki portfólió megtekintése után a sóskúti kőbánya felé vettük az irányt egy laza tizes futás reményében, azzal a fenntartással, hogy én bizony visszafordulok ha fáj, a cipő és persze a lábam kímélése érdekében.
A cipő azonban kényelmes volt, én pedig megnyugodtam, hogy csak a túl szoros kötés okozott sokkot a talpamnak, nem kell se reklamálni, se vaterázni.