BGy már réges-régen elküldte nekem a Terep Ötvenes (Pilisszentlászló – Visegrád – Pilisszentlászló – Lajosforrás – Csobánka – Pilisborosjenő – Pesthidegkút; 1770 m szint) beszámolóját, szégyenszemre kicsit elfelejtettem, de jobb egy poszt később, mint soha, a nyári kánikulában biztos mindenki szívesen olvas a hűs erdőben terepfutásról.

Közel hat évet megélt blogomban megígértem, hogy nem írok több beszámolót (Mindenki egyszerre: :((( - rrroka), mert minden évben ugyan azokon a versenyeken veszek részt, sok javulást nem mutatok. Az idei Terep 50-rõl viszont szeretnék pár szót írni, mert egy érdekes kérdés merült fel bennem, a válaszra ismét egy évet kell várni.

Sajnos nincs már annyi időm futni, mint 1-2 éve, de azért próbálom magamat szinten tartani, ügyelek arra, hogy vállalható eredményekkel jelenjek meg az eredménylistákban. Nem is voltam elszontyolodva egészen a Terep 50 befutójáig. Áprilisban a Mátrabércet erõm teljében nyomtam végig, bár a felétõl iszonyatosan fájt a csípõm, de kontrolálható fájdalom volt, nem terített le, nem lettem a Mátra hõsi halottja. A Mátrabérc Trail szintideje 10 óra volt, nekem 9:44 alatt sikerült végigtolni a TT-t, végig elõzgetve a gyalogosokat. A szintidõn belüli teljesítés után fejben elég nagyra szabtam a lajbimat, amit a Terep 50-en akartam viselni. Egy szép májusi reggelen meg is jelentem Ágival a Terep 50-80-100 gyülekezõhelyén. Megnéztem, mi az öltözködési trend a terepfutóknál, kell-e valami újabb kiegészítõt vennem, legalább a külsõségek stimmeljenek. (Növeszd vissza a szakállad! - rrroka) A terepfutó cuccok számomra mindig is egy enyhe homoerotikus felhanggal vannak megspékelve, óvatosan válogatom õket össze. A szakállamat egy hétig növesztettem, mert tavaly még divat volt. (Stimmel. :D - rrroka) Conchita óta ezzel is csínyán kell bánni! Szóval, a gyülekezõ helyszínérõl csak a T80 és T100 rajtolt. Megnéztük az indulásukat.

Sokan kilõttek, hátha az elsõ 100 méteren gyûjtenek annyi elõnyt, ami kitart a hátralévõ 99,9 km-en. Sajnos én is ezt tettem, de errõl egy picit késõbb. Az 50 km rajtjába, ami a népszerû Kisrigóban volt, egy negyvenöt perces buszozással juttattak fel. Mellettem ült a tavalyi T80 gyõztese, kicsit elemezgettük a dolgokat. Szóba elegyedtem DagadtK Gergõvel. Azért írom így ki, nehogy egy lapon szerepeljen a nevem Fletó partizánjaival. (Hányszor kapom fel a fejem egy egy hírre, hogy a DK-sok így vagy úgy! De sosem Gergőékről van szó, csak szokásos szar politika. - rrroka) A Kisrigóban a fûben heverészve eltöltöttünk cirka 40 percet, aminek örültem, mert nem szeretek a kocsiból kiugrani és rögtön a rajtgépbe beállni. A start elõtt öt perccel, elmentem bemelegíteni. Éreztem, hogy fázni nem fogunk. Jópofiztam mindenkivel, egy évig nem látjuk egymást, mert a Facebookon már nem osztom az észt, nincs kapcsolatom szinte senkivel. Gergõnek a blogján azt javasoltam, hogy az elsõ 10 km-en, ami Visegrádig tart, menni kell, ahogy a csövön kifér. Ezt annyiszor elmondtam, hogy komolyan vettem én is és az indítás után magamhoz képest elég gyorsan elkezdtem futni. (Üdv a klubban. El kellett volna olvasnom ezt mégy egyszer a Gerecse előtt... - rrroka) Olyan embereket elõztem meg, akikrõl tudtam, hogy egy órával biztosan jobbak nálam az 50 km-s távon. Hûha! Rám is szóltak, hogy ne fussam el az elejét. Na, itt merült fel bennem a kérdés. Meddig tart az eleje? Majd meglátjuk! Visegrádig szépen haladtunk a Bükkös-patak völgyében. Egy emelkedõ volt csak, amit tavaly is megfutottam, amit pszichikai hadviselésnek nevezek az ellenfelekkel szemben. Ha nem látta volna senki, felgyalogoltam volna. A tetején meg kellett állnom egy pillanatra, mert a pulzusom nagyon felment. Nem jó jel. (Kaptam kis feleségemtől előszülinapra egy pulzusmérős Timex órát, a legjobb funkciója, hogy lebénít, ha bizonyos szint fölé megy pulzusom, és addig nem enged mozogni, amíg vissza nem lassul. (nem) - rrroka)

Vágta tovább egy rét (kaszáló?) szélén, ahol már tûzött a Nap. Itt éreztem elõször, hogy a meleg sokat fog kivenni belõlem, meghúztam a kulacsomat, bekaptam két gumicukrot. Visegrádig a dugókaadatok szerint 5:45-ös ezrekkel haladtam. Az ellenõrzõpont után a Kálvárián kellett felmenni. Tavaly bele-bele kocogtam, most bele-bele álltam. Nem értettem, mi a bajom, gyengének éreztem magamat. Félúton volt egy oltár, vagy kápolna, a biztonság kedvéért megsimogattam és behúnytam a szememet, egy két másodperces imát mormoltam. Tulajdonképpen erõt kértem. A várhoz elég nehezen értem fel, elkezdett fájni a csípõm. A vár elõtti parkolóban fingom sem volt, merre kell menni, egy üveges szemmel bámuló csajszit kérdeztem, látott-e erre futókat. Nem látott. Akkor már ketten vagyunk, mert én sem. De aztán észrevettem a felfestett nyilat. Egy fejben elég hosszú aszfaltos rész következett, amit utálok, de az ott bandukoló, osztálykiránduló, zsenge fiatalság erõt adott. Õ elõttük nem lehet sétálni, mert beszólnak, az tuti! Az aszfaltút végén egy csajszi biztatott, hogy jók vagyunk. Ó, miért kell ámítani embereket? Végre bevettük magunkat az erdõbe és elkezdõdött egy egészen jól futható hullámvasút. Rendeztem a soraimat, egy fenntartható utazósebességre álltam rá. Közben ettem-ittam a kulacsövembõl (Én mostmár mindig kulacstartó övet mondok, mert mindenki vigyorog, ha így mondom. - rrroka). Egy komolyabb emelkedõ felénél éreztem, hogy ha O2 palack lenne rajtam, azzal sem bírnék felmenni megállás nélkül (Jogos, az egy nehéz vas tartály. - rrroka). Hátranéztem, elég sokan feljöttek rám. 18. km-nél jártunk. Fruzsit elõreengedtem, mondván álljon helyre a világ rendje. Utána volt még annyi eszem (biztos, hogy volt?), hogy rátapadjak. (Egy lányt dombon előre engedni, majd beállni mögé... BGy, te öreg kujon! :) - rrroka) A 24. km-nél lévõ ellenõrzõpontig mentem mögötte látótávolságban. A Kisrigóhoz (24. km) fél órával hamarabb értem vissza, mint tavaly. Ha idáig tart a verseny eleje, akkor tényleg elfutottam. Az ellenõrzõponton megállapítottam, hogy szar az izó és kilöttyintettem. A lány, aki adta, meg is lepõdött, mert más a fél karját odaadná az izóért. Meghagytam nekik az én részemet. Innen ismét egy 2 km-s lejtõ jött, amit megnyomtam, ahogy tudtam. Jött egy szélesebb út, elindultam azon. Aztán egy elágazás, ahol semmilyen jelet nem találtam. Ez lett gyanús. Ha itt nincs jel, akkor egy ideje rossz úton jövök. Visszamentem az utoljára látott jelig, ahol éppen egy csapat ment el elõttem. Fasza! Ez 3-4 perc pluszban, az tuti! Na, emelkedjünk akkor! Lajos-kútnál elindultam a K+ -on. Az itiner szerint itt a Z+ -on kellene menni. Elkezdtem visszafelé sétálni, de jött szembõl K. Anikó, aki megnyugtatott, jó felé megyek. Hát, oké, de ez a sok idõveszteség csökkenti a lelkesedésemet. (Szar volt az itiner, vagy mi? Együtt haladó túrautak? - rrroka) Anikó elhúzott, én kocogtam a saját tempómban, emelkedõkön kínlódtam a csípõmmel. Egy klassz, kétnyomos úton haladtunk, ami egyszercsak lejtõbe csapott át. Na, itt toltam ismét, de 3 perc után újra gyanús lett, hogy nincsenek jelzések. Elkezdtem mászni visszafelé. Ha itt ki lehetett volna szállni, durcás fejjel megteszem. (Jó trükk, hogy a tempós lejtőkbe tesznek be a szervezők nem túl jól jelzett elágazást, ezt felírom magamnak a "cél előtt még egy bazi nagy emelkedő legyen" mellé, ha szivatós terepfutóversenyt rendeznék egyszer. - rrroka) Alig bírtam visszamászni a helyes útra. Itt 10 perc biztos, hogy elment. Két emberrel keresgéltem ezután, merre kell menni. Majd az út szélén két bokor között fityegõ szalagot vettünk észre. Ott kellett bebújni egy keskeny ösvényre. Itt teljesen elment a kedvem az egésztõl. Csobánkáig elevickéltem az anyázásokkal tarkított gondolataimmal. Ott összeszedtem magamat és egy lengyel csajjal megmásztuk az utolsó hegyet is, erõsítve ezzel a két nép évszázados barátságát. Ha-ha-ha! Az utolsó 2 km lejtõ és sík, ezt már illett futva teljesíteni. 20 percet rontva a tavalyi idõmön, 7:11 alatt értem be.

Szeretem ezt a versenyt, a magyar terepfutás seregszemléjének tartom. Ha a bennfentesség egy kicsit hátrébb lenne szorítva, akkor még jobb lenne.
(Szólj jövőre, és akkor mi leszünk a bennfentesek, megbeszélünk előre pár belső poént, és félszavakat, amiken nagyokat nevetünk: "Tarzan fut!" vagy "Vigyázz, vértájfutó!", ilyesmik. - rrroka)

Gratulálunk BGy! És még egyszer bocs a késésért. :) A bennfentességet fejtsd ki légyszi kommentben! :)