Nyáron tudatosult bennem, hogy őszre nem neveztem egyetlen futóversenyre sem. Gyorsan beneveztem a novemberi siófoki félmaratonra, mivel arra már egy ideje minden évben ellátogatok. Aztán arra gondoltam, hogy kellene terepen is futni valamennyit; meg is néztem a Vadlán Ultra Terep versenykiírását, de mivel későn kapcsoltam így már csak nagyon borsos áron lehetett nevezni. Le is mondtam az őszi terepfutásról, amikor Róka megosztotta a Nulladik Balaton Trail-es kalandjaink leírását azzal a kommenttel, hogy sajnos sem ezt sem a "Dömösről jöttünk" saját fejlesztésű rendezvényünket nem tudjuk idén megfutni. Óvatlanul válaszoltam, hogy végül is egy lazára vett Dömösről jöttünk-et futhatnánk valamikor. Ebből az lett, hogy Róka rajzolt egy tracket a budaiba, főleg a Budai Kilátások útvonalán, de kiegészítve azt 25 terepfutós kilométerre, ami persze 27-et jelentett a valóságban.
Vasárnap reggel találkoztunk Rókáékkal a Normafánál. Régen láttuk egymást, így jól elbeszélgettük az időt: többek között öltözködési tanácsokkal segítettek (a csíkos galléros póló tényleg öreges?!). Aztán ketten elindultunk futni, a feleségeink meg sétálni. Rókának sikerült egy olyan helyeket érintő tracket csinálnia - kilátókkal, sok magaslattal - ahonnan Budapest a szebbik arcát mutatta: a dombok és fák közé épült házakkal, a napfényt visszaverő Dunával és hídjaival. Nagyon érdekes volt így és innen látni azt a várost, ahol a mindennapjaink telnek, és egészen máshogy néz ki közelről.
Szerintem egészen jól haladtunk, futottunk, beszélgettünk, fotózkodtunk. Ettünk, ittunk. A pálya nagyrészt futható volt, azért néha belesétáltunk. Egyszer direkt eltévedtünk, csak hogy átvághassunk egy kis csapáson az erdőben. Láttunk felszállni vitorlázó repülőt. Én nagyon megörültem mikor láttam, hogy kiugrik belőle egy ejtőenyrős, de csak addig lelkendeztem, míg Róka nem közölte, hogy az csak a kötél amivel felhúzták a légi masinát a levegőbe. Leszállni is láttuk a vitorlázó repülőt. Meredek sziklára másztunk fel és le - persze csak vigyázva a testi épségünkre. :) Többször kereszteztük a gyermekvasútat felülről, és a Libegőt alulról.
Négy óra tizenkét perc alatt értünk vissza a kiindulási pontra.
Utolsó kommentek