Hosszútáv blog

A Jesus Jones nevű bandát - szégyenszemre - csak most fedeztem fel magamnak. A rádióhallgatást megunva az iTunest szoktam randomra rakni, így néha a véletlenszerűség olyan meglepetéseket böfög fel nekem kicsi feleségem albumaiból, amikről életemben nem hallottam, hiszen a zenei ízlést formáló fiatal éveimet egy barlangba zárva töltöttem, egy Akai kazettára másolt Kontroll Csoport koncert kalózfelvételével. Legendás zenei műveletlenségem azonban kiváló ízléssel párosul (aki itt megköszörüli a torkát, az halál fia), így azonnal felismerem a jót, a Jesus Jones pedig nagyon is jó. Az elektronikus alapokat keverték rockos dolgokkal már  a  '90-es évek elején, ez a mixtúra nekem nagyon bejön, és futáshoz is remek tempós, flow alapot ad. Ehavi talpalávalónkat a Perverse című 1993-ban megjelent albumról választottam (ez volt az első olyan rockalbum, amit teljes egészében digitális technológiával vettek fel), viccesruhás klip tartozik hozzá, de ettől eltekintve remek szám.
Fussunk hát szaporán a Jesus Jones Zeroes And Ones című számára!

- 14,5 km futás
- 1h 30’ alatt

Vasárnap ismét elindultam futni, azzal a szándékkal, hogy nagyjából feltérképezem a magasles utáni erdőt, ahol nemrég az emlékezetes 35 km-es kocogás nagy részét töltöttük. Az Google Maps ugyan remek szolgáltatás, de az egész erdő (a Biai-erdő, mint később megtudtam) egy nagy paca rajta, az utak fölött nyilván összeborulnak a fák, madártávlatból semmi sem látszik.

Úgyhogy nagyon elmésen beszaladtam pár tíz métert az összes ösvénybe, ami keresztezte az utamat a magaslesig és azon túl, abban a reményben, hogy a GPS által rajzolt ábrából lehet következtetni valamiféle struktúrára, és ez alapját képezheti a további változatos útvonalú futásoknak. Így is lett, íme:

Egy helyen, kb. 2,5 km-nél kénytelen voltam egy kicsit tovább futni, mert alig fordultam rá az ösvényre, egy félmeztelen, izzadt sporttárs lihegett velem szembe, és elég fura lett volna, ha azonnal sarkon fordulok, és elkezdem követni.

A magaslesnél láttam, hogy nemrég szórtak ki friss kukoricát a helyi faunának, ez egy kicsit elgondolkoztatott, de végül haladtam tovább az eredeti elképzelésnek megfelelően, és igyekeztem a legkevésbé hasonlítani egy vaddisznóhoz. Elsunnyogtam a Dobogó-hegy lábánál (kemény 321 méter, elég komoly hegy), és kb. a volt légvédelmi rakétabázis előtt fordultam vissza (a helynevek tekintetében azóta vagyok ilyen okos, amióta szert tettem egy Budai-hegység térképre).

Összességében klassz volt, megyek máskor is futni.

Hétfőn hasonló jó élményben volt részem, elzarándokoltam a Vasas Pasaréti Sportcentrumhoz, a Cardio-Control Kft.-hez komplex terheléses vizsgálatra. Azért ide, mert a tavalyi maraton (vagy a Tóparti Futóparti?) befutócsomagjában lapult egy ide szóló 30%-os kupon. A vizsgálat szerencsésen lezajlott, nem haltam meg a futópadon, és a jófej doki (dr. Kováts Ákos kardiológus, megérdemli, hogy leírjam a nevét) megnyugtatott, hogy jó kondiban vagyok, és -- ami a legfontosabb -- koszorúér elzáródástól sem kell tartanom. Semmi akadálya hát, hogy induljak az októberi maratonon.

Fussatok ésszel ti is!

Minden apropó nélkül, csak úgy eszünkbe jutott Lemúr Mikivel, hogy ezen a hétvégén fussunk egy 35 kilométeres kört. Igen-igen, kéne a maratoni felkészüléshez hosszúkat futni, de ez se volt elég indok, mi ezt csak úgy futottuk.
Én rápihentem, egész héten nem futottam (lógtam), Lemúr Miki a szokásos heti edzését teljesítette (0 km), úgy hogy bátran vágtunk neki a vadászlesen túli világnak. Tesómat és kisfiát megkértük, hogy kísérjenek el minket bringával, hű fegyverhordozóként szállítva a frissítést. Az időjárás is kedvezően alakult, reggel még csepergett kicsit, de délutánra babakék felhőtlen égboltra váltották a wallpapert a desktopon. Ideális futóidő.

Szombaton megvolt az idei helyiérdekű verseny, az Érd utol, és büszkén jelentem, hogy a Hosszútáv blog még nagyobb diadalt aratott, mint tavaly: Rrróka megbízhatóan hozta az első helyet 5 km-en a 31-50 évesek korosztályában, én meg nagy meglepetésre ugyanezt műveltem a 10-esen (vagyis, Rrrókával ellentétben két helyet javítottam :) ). Dobzse szintén 5 km-en indult, ő harmadik lett!

A 10 km-esek indultak először, lehettünk olyan kemény 15-en. :) Az Esztergályos utcából volt a rajt, és északnak futottunk, eleinte ismerős terepen. A mezőnyből hamar kivált egy gimnazista srác, rettenetesen elstartolt, és egy darabig pislangatott hátrafele, mintha nem hinne a szemének, hogy senki nem bírja tartani vele a lépést. Aztán elhúzott, nem is láttam többet. Könnyű ezeknek a fiataloknak, még jó, hogy nem vagyunk egy korosztályban. Én hamar megszereztem a második helyet, és az első 2 km-en behozhatatlannak gondolt előnyre tettem szert. Már a győzelem biztos tudatában vágtáztam, mikor Biatorbágy üdülőtelep köves utcáin olyan útelágazódáshoz értem, ahonnan se jobbra, se balra nem vezetett útvonaljelzés. Előreszaladtam abba az irányba, amelyik sanszosabbnak tűnt, de jelzés sehol. Leállítottam egy szembe jövő autóst, hogy nem látott-e futót előttem, azt mondja, nem.

Újabb és újabb módosításokat kell eszközölnöm az edzésterven, ugyhogy lassan már csak annyi marad az eredetiből, hogy "heti 3-4 futás, kedden résztáv", mert a múlt héten borult, és a héten megint borulni fog.

augusztus 30. csütörtök 15 km
Ugyanazt a Duna-gátas útvonalat futottam, mint előző csütörtökön, de már nem volt olyan hőség, így aztán négy perccel jobbat futottam, és alacsonyabb pulzussal. Micsoda meglepetés. :)

augusztus 31. péntek 10 km felmérő
Reggel már elképzeltem milyen jó hosszút fogok futni, hiszen azt terveztem, hogy előrehozom a vasárnapit, mert jó kis kertiparti volt kilátásban szombatra, fröccsel-pálinkával, ami után a vasárnap sanszos, hogy kimarad, amikor látom ám, hogy erre a hétre teszt futás van előirányozva, méghozzá 10 km. Maratoni felkészülésnél ez kevésnek tűnhet, az is, de ugye egy félmaratonit írtam át, és benne maradtak ilyenek, de hát mit tehet az ember, ha oda van írva, akkor azt kell csinálni, nem? Viszonylag sok dolgom volt futás előtt, így már este 7 volt mire leértem a gátra, ahol a felmérést terveztem, lévén a gát majdnem pont 5 km, így jól tudok majd résztávokat viszonyítani egymáshoz. Olyan rendes voltam, hogy még bemelegíteni is elkanyarodtam (pisilés), nem csak úgy belecsaptam tempó futásba. Aztán egy fél perc fókuszálás, mély levegő, és gyerünk!
Felvettem egy komfortzóna felső határát kicsit meghaladó tempót, chifutós apró lépéses mozgást, acéltű-vatta-szem a láthatáron, ami csak kell, és futottam. Az első hossz 11:47 lett, az remek idő, bőven öt perces tempó alatt jártam. Visszafele kicsit lassultam, 11:58, az se rossz. Éreztem, hogy megy ez, de könnyen áteshetek az "elfáradtam, elegem van" határon, így próbáltam megint csak fókuszálni, mozgás, lépés, gondolkodás legyen rendben. Feltámadt a szél a hossz végére, így kicsit kicsúsztam a 12 percből, 12:05, de nem baj, gondoltam, mert ha szembe szél van itt a végén, akkor hátszél lesz visszafele! Az utolsó fordulótól elkezdtem gyorsítani, eltűztem két görkoris mellett, éreztem, hogy nagyon egyben van a mozgásom, a lépések gördülékenyek, a tüdőm is bírja, így aztán toltam, ahogy csak bírtam, talán még kicsit hajráztam is. 11:20 lett az utolsó táv, így végül 47:10 a két gát kör, amit 10,2 kirinek számolva 4:37-es tempót kapunk. Az nem rossz. Visszakerestem az edzésnaplómban, utoljára 2009-ben futottam ilyen jó tizest Kiskörén a Tisza-gáton (44:37, 4:28-as tempó, van még hova PB-t javítani!), úgy látszik a  folyóvizek jót tesznek a  tempónak. 164 átlag, 175 max pulzus, ez alapján nem is volt ez olyan megerőltető.

szeptember 2. vasárnap - kimarad
Nem voltam nagyon másnapos, de futni azért nem mentem.

szeptember 4. kedd - 8x600 résztáv
Nagyon korainak tűnhet a hajnali hatos résztáv, de nem olyan vészes, igazából csak megfelőlen horror korán kell felkelni hozzá, mondjuk 4:00-kor, akkor hatra már a reggelin is túl van az ember.
A bemelegítés után éreztem, hogy nagyon jó erőben vagyok, a vasárnapi kihagyás-pihenés remekül regenerált. Az első 800-on éreztem ugyanazt a frankón hatékony futómozgást, amit a 10 kiris felmérő utolsó hosszán, a lépések gödülékenyek voltak, meglepően könnyen ment 2:52-re. Hoppá. Következő 2:51, harmadik 2:53. Itt éreztem hogy végem, lassítani kell, ezt a tempót nem bírom, negyedik 2:58. Beértem, térdre támaszkodva hörögtem a két perces pihenőidő első 30 másodpercében, de erőt vettem magamon és sétáltam (résztávok nem szabad megállni, sétálni, mozogni kell, hogy ne merevedjen le az ember), így a pihenő végére éreztem, hogy menni fog, csak azt akartam, hogy legyen meg ez is 3 percen belül. 2:59, hurrá! Mindig az utolsó előtti a legnehezebb. Az utolsó már hajrázva ment 2:57-re, de utána vagy egy percig támasztottam a villanyoszlopot, és mintha kis pöttyök is lettek volna szerteszét a levegőben... Néztem edzés után a pulzusmérő adatai, hrmax 212. Ööö. Az kicsit soknak tűnik. Az átlag a bemelegítéssel-levezetéssel-pihenőkkel 146, az nem rossz, de az a 212 nagyon kiugrik. Gyorsan körbekérdeztem facebookon és futóbolondoknál, mindenhol mérési hiba végső következtetés, amit vagy a mintavételezés anomáliája, vagy valamilyen külső hatás, pl. a villanyoszlop vezetékei okozhatnak.
Én csak azt tudom, hogy aznap nem kellett kávét innom.

- 22 km futás
- 2h 9' alatt

Szombaton rendeztem meg az idei érdi félmaratont, amin 1 indulóból első lettem. Nem félmaratonnak indult, csupán az volt a terv, hogy a Fundoklián keresztül elvánszorgok az Esztergályos utcáig, majd vissza. Elég nyögvenyelősen ment, nem volt nagy kedvem mozogni, vártam már, hogy elérkezzek a rakétasiló bejáratáig. Itt egy kicsit rázogattam a lábamat, igyekeztem lélegezni, majd erőt vettem magamon, és elhatároztam, ha már itt vagyok, megnézem a magaslest, rég láttam, az még 3 km.

Itt már könnyebben rugaszkodtam el, a zöld környezet valahogy jó hatással van rám. A magasles, jelentem, még megvan, fel is másztam rá. A lesből láttam, hogy valaki nagyon nem szeretné, ha az ember továbbmenne az úton, mert száraz ágakkal barikádozta el az ösvényt, így: 

Nyilván nem hagyhattam annyiban, muszáj voltam megnézni, mi van odaát, hátha az igazság. A keskeny utat választottam, mint a jó keresztény, áttörtem magam az akadályon, és behatoltam az ismeretlen területre. 

Az igazságot továbbra sem láttam, csak az erdőt, de lehet, hogy az volt az.

Futottam, futottam, s amikor a telefonomra pillantottam, láttam, hogy jó egy órája tolom. Akkor még futottam egy kicsit, majd visszafordultam. 

A magaslestől gyakorlatilag hazáig tart a lejtő, csak hagytam, hogy vigyen a lábam. Ez már sokkal könnyebben ment, kocogtam szépen a komfortzónám határán, ezt a részét már kifejezetten élveztem. S miközben így szaladgáltam, rájöttem, hogy nemcsak első, hanem második is lettem az idei érdi félmaratonon.

Mert legyőztem önmagamat!

Fussanak maguk is, jól.

- 15.5 km futás
- bruttó 2 h alatt

Szombat óta adós vagyok egy laza futásunk bevésésével az edzésnaplóba. Szóval az úgy volt, hogy Rrrókával délután négykor, rekkenő hőségben elindultunk, hogy megmásszuk az Esztergályos úti rakétasiló objektumait. Rrróka szerint 42 fokot mutatott a hőmérő, amikor távozott a családi házból, ennek megfelelően folyamatosan a hőháztartásom miatt aggódott: Fekete pólóban, biztos? Ittál elég vizet? Hoztál elég vizet? Lesz ott fent kút? Meg ilyenek. 

Laza 5 perc feletti tempóban kapaszkodtunk fel a múltkori portásfülkéig, ahova végül nem másztunk fel, Rrróka motiválatlansága miatt (ott fent még melegebb van!). Azért beszivárogtunk az elkerített területre, felfedezni a többi létesítményt, és hamarosan egy leeresztett sorompóba ütköztünk. Látszott, hogy lakják, virág az ablakban, vörös, naná, hogy ittfelejtettek valami kiskatonát az oroszok, mint Onoda Hirót a japánok a Fülöp-szigeteken. Meg is pillantottuk Igort, aki épp az őrházba igyekezett egy német-juhásszal (?!), úgyhogy jobbnak találtuk feltűnés nélkül lelépni.

Rrróka, látva a csalódottságomat, felajánlotta, hogy megmutatja a bunkereket. Messziről így néz ki az egyik (az éles szemű látogató a képen felfedezheti a korai Holdat is):

Kicsit módosítanom kell majd az edzésterven, mert úgy számolom, hogy a szeptemberi hétvégék olyan elfoglaltak lesznek, hogy nem tudok majd minden vasárnap hosszút futni, és ezek azok az edzések, amiket legkevésbé kéne kihagyni a maratoni edzésterv megvalósításából. A módosított haditerv szerint előrébb kerülnek a hosszú futások, így kedd résztáv, csütörtök 12-15 km, péntek hosszú, vasárnap 14-18 km lesz a ritmus, vagy nem, persze. Lehet hogy úgy lesz, mint a múlt heti hosszúval, de csak sorjában. Tehát:

augusztus 21. kedd - résztáv
6x800 méter, 2 perc pihenővel. Kivételesen nem reggel futottam, úgy jött kia  lépés, hogy hat után tudtam menni futni, amikor már kicsit enyhült a kánikula. Elég keményre sikerültek a futások, 3:00, 2:55, 3:02, 3:02 volt az első négy (kb. 3:45-ös tempó), a negyedik után már kicsit szédelegtem, és nagyon rövidnek tűnt a pihenőidő, a kiritkus utolsó előtti ötödiket jóval lassabban tudtam csak teljesíteni, 3:13 lett, de így is azt gondoltam, hogy dobom az utolsót és hazakocogok, de aztán kivártam a pihenő végét, és úgy találtam menni fog az, meg is lett 3:06-ra. Látszik, hogy kifáradtam, a felszabadult utolsó futás mindig a 3-4 ideje alatt szokott lenni. Nem vagyok még olyan jó formában, mint tavaly, akkor 3 percesekre sikerült mindet megcsinálni, de ezek elhanyagolható különbségek, meg ugye öregszem is, viharos gyorsasággal. Meg kb. 30 fok volt és hülye úr nem vitt vizet.

augusztus 23. csütörtök - 15 km
Tombolt a kánikula, ötkor még bőven a 30 fölötti régiókban mozgott az átlaghőmérséklet (hőségriadós ON). A résztávhoz elfelejtettem feltenni a pulzusmérőt, pedig már jó egy hete cseréltettem benne elemet, és Izmitomi és iramszarvas pulzuskontrollos tapasztalatai alapján nagyon kíváncsi voltam, mit mutatta ketyegő a ketyegőmről. Rossz napot választottam, vagy túl gyorsan futottam, mindenesetre 145 körül értem le a gátra, a gáton stabilan 150-160 volt az ütem, hazafele az enyhe, de folyamatos emelkedőn pedig többször 165 fölé ment a ritmus, sőt egy nagyobb dombon sikerült a 176-os maximumot prodkálnom, úgy, hogy mindössze 5:53-as tempóban mentem, igaz ebben benne van két alapos közkutas ivás, mosdás, de akkor is.

Idő: 01:28:09
Táv: 15 km
Tempó: 05:53

augusztus 25. szombat - 17 km
Erősen módosult az edzésterv, a pénteki kimaradt, mert megint 35 fok volt, mi meg este ZP-be mentünk, és délután fél 4-kor ugyan időm lett volna futni menni, de bátorságom már nem (vagy eszem igen, nézőpont kérdése), így ezt az edzést szkippeltem. szombaton viszont Lemúr Miki jelentkezett, hogy irány a fundoklia és a  doberdó, és mivel a társaságban futás magasan az edzéterv betartása fölött áll prioritásban, első szóra ráálltam, hogy a vasárnapi hosszút és a kimaradt péntek helyett szombaton másszunk fel még egyszer a portásfülke tetejére. Végül nem másztunk (Lemúr Miki ír majd talán részletesebbet, ha ideje engedi), de volt részünk kalandokban, és bár végül nem futottunk 20 km fölött, ahogy azt terveztük, mégis 2,5 órát csalinkáztunk.

Idő: 01:43:26
Táv: 16.8 km
Tempó: 06:09

augusztus 28. kedd - résztváv
Tegnap reggel hajnali hatkor már a pályán voltam (háztömb), és ebben a hihetetlenül korai időpontban egy egészen jó 3x1600 méteres gyorsító edzés hajtottam végre. A három ismétlést pszihésen sokkal könnyebb elviselni, mint a hatot, így különösebb para nélkül, viszonylag egyenletes tempóban, könnyen sikerült végigfutnom őket, amit úgy kell érteni, hogy a hrmax elérte megint a 176-ot, de a három perces pihenőkkel, bemelegítéssel, levezetéssel mégis 133-as átlag volt mindössze, ami összességében ijesztően alacsonynak tűnik, vagy a korai hűs időre reagáltam ilyen jól (15 fok, hosszú felső!), vagy nagyon jól regenerál a három perc pihenő. Minden estre örömtánc, hallaleuja: 6:32, 6:21, 6:24, ami 4:01 perc/km átlagtempót jelent. Látható, hogy az első távot kicsit még el is óvatoskodtam. Jöhet két hét múlva a 4x1600.

- 15 km futás
- 1h 29' alatt

Míg Rrróka sporttárs tiszteletre méltó elhivatottsággal készül az októberi maratonra, én jóval ritkábban jutok el futni. Nincs is nagyon mit írnom, csak gyorsan bevésem ide az edzésnaplóba, hogy szombaton elrohantam az Esztergályos utca végén lévő rakétasilóig, aztán haza. 

Ha valakit érdekel, hogy milyen a kilátás a portásfülke/őrszoba tetejéről, hát ilyen: