Még pénteken indultunk el Dobzséával futni, az eredeti terv szerint 15 kirit. A közelgő viharfelhőkre azt mondtuk ugysem érnek ide.
Ideértek.
3 kiri után már nagyon villámlot és igencsak úgy tűnt, hogy néhány a közelünkben be is csapódik. Aztán eleredt az eső, beálltunk pár kisebb cserje alá, aztán egy csendesebb pillanatban úgy gondoltuk elrohanunk a főútig, ahol van egy téglából épült retró-buszmegálló. Mire odaértünk nagyon zuhogott, aztán még jobban rákezdett. Pár perc múlva ez kicsit erősödött. Úgy negyed óra ácsorgás után elkezdtünk fázni, és úgy tűnt lassan alábbhagy az ömlő zivatar, így a 15 km tervét 9 és félre redukálva elindultunk haza. az úton több centi víz hömpölygött, de azért lehetett haladni. Mire átértünk Érdre alig esett, és azt láttuk, hogy a gödrökben sem áll víz, vagyis itt nem volt olyan ordas zuhé, mint alig két kilométerrel arréb. Mivel ezt szóvá is tettük, az égiek úgy döntöttek, hogy behozzák a lemaradást, és újabb heves esőt zúdítottak ránk.
Rommá áztunk.
Otthon egyből be a forró zuhany alá, mert utálnék nyáron megfázni, közben hallom, hogy erősödik az eső dobolása a tetőn. Ezután több, mint két órán keresztül esett, és olyan sűrűn villámlott, hogy szinte nappali világosság lett, közben folyamatosan dörgött, illetve a közeli menykőcsapásokat robbanás szerű dörrenés követte. Elég ijesztő volt, jó, hogy nem futottunk tovább.

Idő: 00:48:39 Táv: 9.5 km Tempó: 05:07