Kicsit hosszabbra és tempósabbra terveztem a tegnapi futásom, amit a ragyogó napsütésben toltam, de a címben említett kutya kísérete miatt rövidítésre és módosításra került sor.
Az ebbel az ötödik kilométerem környékén futottam össze. A kutyákkal való találkozás során én először mindig barátságos "mi van pajti?"-val kezdek, és várom a reakciót. Kis barátom ezt biztatásnak vette és követni kezdett, így kénytelen voltam kicsit figyelni rá is, mert útvonalam jelentős része viszonylag forgalmas műutakon illetve azokon keresztbe vezet. A blöki jött utánam, és nézett rám barátságosan, ki tud ennek ellenállni. Visszafele megálltam a találkozásunk helyén, hátha belebotlunk vmi ismerősébe (nyakörves kutya volt), aztán kicsit keményebben is próbálkoztam, bíztatva majd utasítva, hogy maradjon , tovább ne kövessen. Ennek csak annyi eredménye volt, hogy 40-50 méterrel lemaradva jött utánam az út közepén a forgalommal nem törődve, ekkor voltam kénytelen lemondani a műútról és betérni a mellékutcákba. Majdnem tíz kirit jött velem a kutyus, ez egy ilyen közepes termetű jószágtól szerintem szép teljesítmény. Már kezdtem azon gondolkodni, hogy mihez kezdek, ha teljesen hazajön velem, de aztán a pékség mellett elhaladva teljesen lemaradt, gondolom a szimata meg lett bombázva a friss pékárú illatával.
Így hát nem lett kutyánk, pillanatnyilag a kerítésünk állapota miatt ezt nem is tudnánk vállalni (majd tavasszal), az utolsó egy kilométert pedig meg tudtam kicsit tolni. Ez az útvonal egyébként marha erős, az elején felfele akkora domb van benne, hogy a tetején 180-as pulzussal majd kiköptem a belem. Visszafele kárpótol, legalább két perccel gyorsabban érek vissza, mint fel, persze ez nem kíméli a térdet és a cipőt. A pulzusmérőt kiváncsiságból csatoltam fel, azt mondja, megnyugtató 150-es átlagpulzussal toltam az 5:40-es tempót. Remek.
Remélem a kutyakispajtás is hazatalál. Kicsit furdal a lelkiismeret, hogy sem elküldeni, sem befogadni nem tudtam.

Idő: 01:28:48
Táv: 15.7 km
Tempó: 05:39