Vasárnap délelőtt még az autósok miatt nyafogtam (Vigyázz futó! Minden autós el akar gázolni!), azóta pár kilométer belement a lábamba és akad más nyírmognivaló is. Már vasárnap sem ment olyan gördülékenyen a 13km futás, a tizedik kiri környékén kezdtem érezni, hogy fáradt vagyok, a térdem is érzékeny volt. Nem fájt, de a fájás előtti utolsó pillanat.
Hétfőn jött az áldott pihenés, két heti masszív és szorgalmas edzést követően már nagyon jól esett. A lábaim tiltakoztak a lépcsőzés ellen, egzotikus helyeken volt izomlázam, és bevallom kedden nem nagyon hittem, hogy jól fog esni a dombos edzés. 4-5 hosszú (4-600m) domb volt a tervben, de nekem nincs ilyen hosszú emelkedő kéznél, a Szuszogó 300m, de viszont elég meredek, itt csináltam meg a hat ismétlést, lefelé nagyon óvatosan, lassan, térdrevigyázósan kocogva. Kicsit éreztem az IT szalagom és a jobb térdem, de megintcsak nem fájdalom volt, hanem az amikor kíméli az ember, de működik rendesen. Azért némileg aggódtam, szerencsére szerdára csak 6,5km volt, elhatároztam, hogy könnyen és domb mentesen fogom lefutni. És hogy soha, de soha többet nem futok többet, mint az edzéstervben szerepel, és nem futok dombon, ha nem ott kell (bár ez Érden nehezen megoldható). Szerdán korán, szép napsütésben el is indultam, kockás mozgással, nyikorgó térdekkel, fájó mindennel. Aztán 5-6 perc után minden bajom elmúlt, szépen bemelegedtem, elmélkedésbe merülve teljesítettem a viszonylag rövid távot.
Tegnap kicsit később, már sötétben indultam a tizesemre, a kocka mozgás és fájások enyhültek, a bemelegítő 5-6 perc után megint csak kellemes gondolkodós futásra váltottam, néha rángatott csak ki ebből a kellemes lebegésből a para, hogy a sötétben elgázolnak, pedig ki voltam világítva, fényvisszaverőzve, mégis inkább kitértem amikor jöttek szembe, nem kerestem a bajt. Fogok szerezni még egy villogót, vagy egy világítós karpántot, akármilyen hülyén néz is ki.
Most buzgón kenegetem a lábam mindenféle varázskrémmel, ami frissít és regenerál. Remélem, hogy ezek a fájdalmak nem valami sérülés előjelei, hanem mindössze a napi futástól elszokott izmok és izületek acélosodásnak.