Nem lett semmi bajom, ne ijedjetek meg! :) Csak szerdai futásom alkalmával nem vett észre egy jobbról kiforduló kombis, szemüveges hölgy, és lendületesen rámkanyarodott, így kénytelen voltam a motorházra támaszkodni és eltartani tőle magam. Nézett bután, meg sem kérdezte lett-e valami bajom, csak kikerült és továbbment. :/ Igazából láttam, hogy jön jobbról (mellékútról) és volt egy megérzésem, hogy nem fog észlelni, de azt nem gondoltam, hogy ennyire nekem jön. Tapasztalat: erre többet nem futok (Sárd utca) amíg ilyen sötét van, és ma edzés helyett bementünk kicsi feleségemmel a budaőrsi Decathlonba, ahol az új úszósapka és szemüveg mellé kaptam egy szépséges golyóálló Kalenji fényvisszaverő mellényt 3000 Ft értékben. UV zöld lukacsos technikai anyag, két nagy ezüst csíkja van, és az van ráírva, hogy max 20-szor lehet mosni. Én nem is gondoltam rá, hogy mosni kéne...! :)))
Amúgy csak egy laza nyolcas volt az edzés, 5:15 körüli tempóban kényelmesen ment, nincs róla más mesélni való.
Időben visszafele haladva: a keddi résztávos edzés jól sikerült, 6x800 volt, 2 perc pihivel, és most figyeltem arra, hogy az utolsó előtti ne legyen kirívóan lassú a többihez képest. Végül mind meglett 3 percesre, öröm és boldogság!
Hétfő szünnap volt, kellett is a vasárnapi hosszú után. Akkor 22 km volt tervezve, reméltem, hogy Lemúr Miki velem tart majd egy magasleses útra, de nem ért rá sajnos, így egyedül futottam az erdőbe, csak néhány túrázóval és egy cross motorossal találkoztam, no meg a családdal, akik kirándultak levendulásba, és miközben anya a kislánnyal sétálgatott, apa megrakta a Land Rover Discovery hátulját levendulatövekkel. :/ Na és kivel találkoztam még? Hát persze, hogy a Lábujjzsibbadással! A magaslesnél köszönt rám 58 perc körül, akkor még egy cipőkötéssel távol tudtam tartani, de aztán rám szállt, és mire a Fundokliából jöttem lefele, már rohadtul fájt, nem segített az újból kötés. Elborult az agyam, kezdtem úgy futni, hogy szinte trappolva csaptam a jobb lábam, és szándékosan gördültem a marhára kínzó nagylábujjamon át minden lépésnél. Ez az én minimális fájdalomküszöbömmel nagyon nagy hőstett, fura mód mégis bevált, gondolom a vérkeringés indult be újra, és 2-300 méter alatt egészen tűrhetővé csökkent a zsibongás.
Otthon a futótérképen összevetettem az utat Lemúr Miki régebbi GPS-es útvonalával, amire a kütyü akkor 22 kirit mért a házuktól, de most nekem is 22 km lett itthonról, pedig 800 méterre lakunk egymástól. Hol az igazság? Mindegy, beírtam a 22-t, 1:53:22-re. Igen ez így is 5:09-es tempót jelent, és tök simán ment. :) Egyre bizakodóbb vagyok.