Péntek éjféltől vasárnap reggel 9:40-ig futottunk az érdi Duna-gáton, ez 2030 perc, a 2030 (mi úgy mondjuk: húsz-harminc) pedig Érd irányítoszáma. Minden percben legalább két futónk volt a pályán, de leginkább több, sőt reggelre összejöttünk vagy harmincan.
Rendesen kitelepültünk, az önkormányzattól (Nagyon köszönjük, köszikösziköszi a szervezést Karcsi!!! :) ) kaptunk egy nagy sátrat, két toitoi WC-t, a vízművek hozott lajsot kocsit, a polgárőrség pedig a biztonságunkra ügyelt, aztán az Ultrabalaton szervezőitől még egy sátor érkezett. Batyus bulit szerveztünk, a terülj-terülj asztalkámra mindenki hozott valamit, pogácsa és banán hegyek, sütemény és házi műzli halmok, csokik, szőlőcukor rogyásig, víz, iso, citromos-alkoholmentes sörök, kóla.

Éjfélkor stratoltunk, a rajtot T. Mészáros András polgármeste úr lőtte el, aki összeállt velünk a szokásos cipő fotóra.

Fejér Zsuzsinak volt egy kis dolga szombat délelőtt, ezért ő már péntek délután héttől futott - egészen szombat reggel hétig. A polgárőrök elkerekedett szemmel mondták a hosszú órák után: az a lány, még mindig fut. Kota Józsi szombat este tízre érkezett, ő is 12 órát tervezett, mindketten UB egyéni teljesítésre készülnek.
Temesi Panni futónagykövet társam párosban indul az UB-n, ő 100 km fölé tervezett, de sok kisebb részletben, ezt végül még túl is teljesítette, nekem így sokkal nehezebben menne, fáradtan újra meg újra nekikezdeni, ahhoz hatalmas lelki erő kell. A szomszédos Battáról érkező mezitlábas Ibn Rashya (nekünk csak Tibi) egyben hat órás éjjeli etapot tolt. Az UB csapattagok rendre túlteljesítették az UB-ra jutó távjukat, a nem ultrbalatonozók közül is sokan jöttek le akár csak egy-egy szakaszra, végül kb. 1815 km jött össze, bár bevallom, nem vezettük túl aprólékosan a futott kilométereket, mert így elsőre inkább arra törekedtünk, hogy mindig kint fusson valaki. Így aztán megmaradt jövőre az a cél, hogy a teljesített kilométerek száma is meglegyen a 2030-as irányítószám.

Nappal rohadt meleg volt, 14-15 óra között pirosra égtem, lehámlott az orrom.

A nordic walking csapat is csatlakozott szombat kora este a futókhoz, utána meg ittunk egy fröccsöt a lilahagymás zsíroskenyérre, a szakágak közötti jó barátság jegyében.

Éjjel aztán fokozódott a buli, 23 órakor pl. kivonult a világító szemű zombihadsereg. Én a magam részéről szundiztam egy jót, túl voltam már 70 km-en 20 órán belül.

Reggel aztán újra összegyűltünk egy végső rohamra.

Frissen-fitten-vidáman gyülekeztünk a gátőrháznál.

Tényleg vidáman. :)

Húsz-harminc perc után befutottunk a célba.

Sokan voltunk és ez csak a vasárnap reggeli csapat!

Egymillió kilométeres mosoly

Én nem bánom, hogy a 2030 km nem lett meg. Az csak egy szám. Jövőre meglesz, de akkor csak kicsit kerekebb lesz, nem jobb. Ugyanígy vagyok a futott 96 kilométeremmel. Nem lett 100, de ennek nincs jelentősége, mert elég lazán ment volna.
Azt hiszem sokan érzik ez után a váltófutás után azt, amit én, hogy sokkal könnyebben ment a napon belül többször futás, mint gondoltuk. Nem volt probléma és fájdalommentes, de egyáltalán nem volt kínlódás. Egy pár vízhólyag, napégés, IT szalag berozsdásodás megvolt, de amúgy nem probléma.
Még az is elhangzott egy-két embertől, hogy ez jobb volt, mint az UB. Hát ha nem is jobb, de máshogy jó, nem igaz? ;) Jó mulatság, csapatmunka volt!