Érdi futótársam, Györgyi nemrég chi futás alapképzésen járt, én pedig megkértem, hogy írjon róla pár szót, mert nagyon kíváncsi vagyok a tapasztalataira. Régóta szeretnék már egyszer eljutni egy alaptanfolyamra, a könyv sem rossz, de biztos vagyok benne, hogy egy oktató által irányítva és a fókuszokat gyakorlatban kipróbálva sokkal világosabb lesz, hogy miről is szól a sérülésmentes futáshoz vezető út.Általános (rossz) vélemény, hogy a futótechnikával csak akkor kell foglalkozni, amikor sérülés lett valamilyen futótechnikára visszavezethető dolog miatt. Én ezzel nem értek egyet, szerintem mindenkinek foglakoznia kell a helyes mozgássa, a profi ultrásoknak is, de a kezdőknek még inkább. Nekik sokkal könnyebb már az elején a helyes tartás ismeretében futni kezdeni, hiszen így nem kell majd kínlódva átalakítani a rosszul berögzült mozgást.
Már nagyon vártam ezt a napot.
Idestova 6 hete nem futok talpi bőnye gyulladás miatt.Valahogy el kell sajátítanom a helyes testtartást, a középtalpas futást, mert a problémák csak sokasodni fognak.
Szombaton szakadó esőben indultam el itthonról, tudtam nem lesz gond, mert Malatinszky Szofi a Chi Running magyarországi oktatója tájékoztatott korábban, hogy van fedett pálya rész is. Szuper, hogy nem új jártam, mint többiek a Balboán.Utána a megfelelő dőlés, a csípőforgatás, a láb felemelése a földről, majd ezeket kombinálva a Chi Walking, amit kicsit az elmélet alapján gyakoroltunk. Egyenes felsőtest, majd a dőlés, lépés alatt kicsit mozgó csípő úgy, hogy a felsőtest stabil maradjon. Ezután jött a felsőtest, ami fontos szerepet játszott egész idő alatt. Bizony gyönyörűen tartani kellett, nem összegörnyedve, hanem törzsből megtartva, ehhez pedig szükséges volt a megfelelő karmozgás elsajátítása.
Minden pontot mindig alaposan végigvettünk, gyakorlatban is kipróbáltuk.
Egy nagyon fontos dolog volt még, ami új sok futó számára, az a metronóm. (Róka: egy-két-há-négy-öt-hat-hét-
Nos ugye ez arra szolgált, hogy az állandó lépésritmust fenntartsuk, ne a lépést növeljük ha gyorsulni akarunk. A metronómot az alap témakörök után, folyamatosan használtuk.
Valamikor félúton tartottunk egy laza ebédszünetet. Finom volt. A kecskesajt hiánya kicsit problémát okozott, de végül elhárítottuk :-)
Amikor már minden megvolt részleteiben, akkor össze kellett rakni futássá az addig gyakoroltakat. Erre a teremben egy kb. 100 méteres pálya ált a rendelkezésünkre, hol egyedül, hol párban gyakoroltunk. A teremben végzett futó gyakorlatok után ki tudtunk menni szerencsére a szabadba a 400 méteres pályára. Itt több kört lenyomtunk, gyakoroltunk lassítani, gyorsítani, még jobban gyorsítani, visszalassítani és ez így ment egy darabig. (A chi futásban lényegében a dőléssel szabályozzuk a tempót. Ilyenkor a lépsszám marad 180 körül, de a nagyobb dőlés miatt a lépéshossz növekszik, vagyis gyorsulunk - rrroka) Tanultuk, hogy fontosabb a törzsizom, mint az izmos láb, hogy miképp is próbáljunk meg együttműködni a testünkre ható erőkkel.
Dőlés. 
Elvégre ha kettős térdszalag szakadás után, tudok újra síelni és helyesebb technikával, mint 10 éve, akkor ez is sikerülni fog. Ez lesz az 5 éves tervem!! (Hajrá! Futunk mi még együtt, mint a chi! :D - rrroka)
P.S. Róka remélem egész nap csuklottál, mert bizony mondogattam magamban, hogy bizony ezt is mondtad, meg ezt is, meg stb.stb.stb. (Nagyon örülök, hogy nem beszélek teljesen sületlenségeket... :) - rrroka)
Közben egyébként Simonyi Balázs ultrafutó blogján egészen érdekes beszélgetés alakult ki Lőrincz Olivér edzővel a futótechnika témában: http://nemaze.blog.hu/2016/02/09/interjum_lorincz_oliverrel_2resz
Utolsó kommentek