Érdi futótársam,
Györgyi nemrég
chi futás alapképzésen járt, én pedig megkértem, hogy írjon róla pár szót, mert nagyon kíváncsi vagyok a tapasztalataira. Régóta szeretnék már egyszer eljutni egy alaptanfolyamra, a könyv sem rossz, de biztos vagyok benne, hogy egy oktató által irányítva és a fókuszokat gyakorlatban kipróbálva sokkal világosabb lesz, hogy miről is szól a sérülésmentes futáshoz vezető út.
Általános (rossz) vélemény, hogy a futótechnikával csak akkor kell foglalkozni, amikor sérülés lett valamilyen futótechnikára visszavezethető dolog miatt. Én ezzel nem értek egyet, szerintem mindenkinek foglakoznia kell a helyes mozgássa, a profi ultrásoknak is, de a kezdőknek még inkább. Nekik sokkal könnyebb már az elején a helyes tartás ismeretében futni kezdeni, hiszen így nem kell majd kínlódva átalakítani a rosszul berögzült mozgást.
Már nagyon vártam ezt a napot.
Idestova 6 hete nem futok talpi bőnye gyulladás miatt.
Ez idő alatt volt időm átgondolni, hogy min kellene változtatni, hogy fordítsunk időt a prevencióra is, ne csak az újabb idők és versenyek hajszolására.
Valahogy el kell sajátítanom a helyes testtartást, a középtalpas futást, mert a problémák csak sokasodni fognak.
Szombaton szakadó esőben indultam el itthonról, tudtam nem lesz gond, mert
Malatinszky Szofi a Chi Running magyarországi oktatója tájékoztatott korábban, hogy van fedett pálya rész is. Szuper, hogy nem új jártam, mint
többiek a Balboán.
Odafelé a Hungária körúton a rádióban megszólalt nagy kedvencem Sting Englishman is New York száma, tudtam jó úton vagyok :-)
09:55-re volt megbeszélve a találkozó, szerencsére mindenki pontos volt, így azonnal be tudtunk menni a Honvéd pálya végében található csarnokba. (Na itt ért nagy pofonként, a nagy magyar valóság: a teremben omladozó, penészes falak fogadtak, fotó készült is. Na de ne politizáljunk, jó hogy Felcsúton szuper a focipálya és Akadémia is van...)
Kilenc jelentkező volt, ebből nyolc lány, egy férfi, Sanyiiiiii. Az ő megismerése nagy élmény volt, 62 éves, pici gyerekkel, a buddhizmus irányába mozogva... csúcs egy arc.
A jelentkezők közül ketten totál kezdők voltak, ketten-hárman futottak már félmaratont, a többiek valahol a kettő között tartanak, tehát vegyes volt a felhozatal.
Bemutatkozás és a Chi Runing ismertetése után kezdetét vette a gyakorlati és elméleti oktatás.
Szofi mindig elmagyarázott valamit, amit utána gyakorlatban próbáltuk ki.
Az első a helyes testtartás volt, a váll, a törzs tartása és a csípő megfelelő pozíciója. Bizony a nyári plank edzések nagyon jól használtak most, de van még mit fejlődni.
(Plankból és törzserősítő gyakorlatokból sose elég! - rrroka)
Utána a megfelelő dőlés, a csípőforgatás, a láb felemelése a földről, majd ezeket kombinálva a Chi Walking, amit kicsit az elmélet alapján gyakoroltunk. Egyenes felsőtest, majd a dőlés, lépés alatt kicsit mozgó csípő úgy, hogy a felsőtest stabil maradjon. Ezután jött a felsőtest, ami fontos szerepet játszott egész idő alatt. Bizony gyönyörűen tartani kellett, nem összegörnyedve, hanem törzsből megtartva, ehhez pedig szükséges volt a megfelelő karmozgás elsajátítása.
Minden pontot mindig alaposan végigvettünk, gyakorlatban is kipróbáltuk.
Egy nagyon fontos dolog volt még, ami új sok futó számára, az a metronóm. (Róka: egy-két-há-négy-öt-hat-hét-nyolc, a fejemben zakatolt a már ismert tempó). (Ez ugyanaz a szöveg és ritmus, mint a tánclépéseknél, ezt szoktam magamban elmondani párszor, amikor igazítani akarok a lépésszámon. Próbáljátok ki, tök egyszerű igazi WOW pillanat! - rrrroka)
Nos ugye ez arra szolgált, hogy az állandó lépésritmust fenntartsuk, ne a lépést növeljük ha gyorsulni akarunk. A metronómot az alap témakörök után, folyamatosan használtuk.
Valamikor félúton tartottunk egy laza ebédszünetet. Finom volt. A kecskesajt hiánya kicsit problémát okozott, de végül elhárítottuk :-)
Amikor már minden megvolt részleteiben, akkor össze kellett rakni futássá az addig gyakoroltakat. Erre a teremben egy kb. 100 méteres pálya ált a rendelkezésünkre, hol egyedül, hol párban gyakoroltunk.
A teremben végzett futó gyakorlatok után ki tudtunk menni szerencsére a szabadba a 400 méteres pályára. Itt több kört lenyomtunk, gyakoroltunk lassítani, gyorsítani, még jobban gyorsítani, visszalassítani és ez így ment egy darabig.
(A chi futásban lényegében a dőléssel szabályozzuk a tempót. Ilyenkor a lépsszám marad 180 körül, de a nagyobb dőlés miatt a lépéshossz növekszik, vagyis gyorsulunk - rrroka) Tanultuk, hogy fontosabb a törzsizom, mint az izmos láb, hogy miképp is próbáljunk meg együttműködni a testünkre ható erőkkel.
Ezután jött a való világ :-), Szofi ugyanis mindenkiről egyesével videót készített, amit a terembe visszaérve, egyesével normál és lassú ütemben is kiveséztünk.
Azaz, hogy hogy is futunk valójában, hol van hiba, hol kell javítani. Itt is a törzs, váll, karok szerepét néztük, nem csak a lábak mozgását.
Utolsó kommentek