Van itt egy gyönyörű vár, csaknem tíz hektár területű arborétum, gyógy- és wellnessfürdő és még jópár látnivaló. Ja, és az Országos Kéktúra is keresztül halad rajta. Persze ezeket csak a Wikipédiáról tudom, látni nem láttam egyiket sem. Na jó, a Nádasdy-várat kívülről. Viszont minden kavics, aszfalt repedés, útmenti bokor és fa pontos helyét, méretét és alakját meg tudom mondani a Várkerület utcában. Múlt hét végén Sárváron voltam 12 órát futni.
Egy 1030 méteres körön kellett szaladgálni hat-tizenkettő-huszonnégy órát. Idén semmi komoly tervem nem volt, fussam végig, lehetőleg 100 km fölött, és közben ne haljak meg nagyon. Ez nagyjából sikerült, próbáltam futómozgást végezni hét percen kívüli tempóban, figyelni a pulzusra, az evésre-ivásra. Igazából egy hosszú edzésnek fogtam fel. Persze az ember nem minden edzésén szaladgál együtt a magyar ultrafutás élvonalával, itt meg testközelből figyelhettem a 24 órás OB-n résztvevők csatáját. Ez ad szárnyakat, nem a Red Bull. Egy ideig szórakoztam azzal, hogy számoltam hányszor köröznek le. Már a második 1030 méteremen elment mellettem a teljes férfi élmezőny, és a nőire sem kellett sokat várni. Elég jó tempóban haladtak.
Az első körökben
Az időjárás nem csak Érden volt szélsőséges, itt is elég változékony volt, délelőtt napsütés és meleg, delután eső és szél, éjszaka meg még durvább eső és szél és hideg. Ekkor már én nem futottam, de nem irigylem azokat, akik igen. Rövid nadrágban és két rövid ujjú felsőben indultam neki, ez maradt rajtam végig, bár melegben kicsit sok volt, az esőben meg kicsit kevés, de átlagban kijön. Egy cipőt vittem, a Vomerot, bár meg sem merem nézni, hogy mennyi km van benne, de ez a legkomfortosabb cipőm hosszú futásokhoz. Mint kiderült volt eddig, mert három és fél óra után beköszöntött a talpfájásom, ami ebben a puha talpú cipőben nem szokott. Igazából nem is a talpam, hanem a jobb lábam nagylábujjának az oldala/alja fáj ilyenkor, kicsivel jobban, mint az elviselhető, de még síráshatáron pont innen. Nem kellemes, de nem tudok vele mit csinálni, tudom, hogy 20-30 perc és elmúlik. Aztán pár óra múlva előjön majd megint. Mondjuk most kicseleztem, mert a második tali előtt bementem a pálya mellett lévő vendéglőbe meginni egy búzasört. Ha lenne olyan listám, hogy "életem leghasznosabban elköltött ezer forintja", akkor ez a tétel torony magasan vezetne. A sör is jól esett, meg mire visszamentem a pályára az eső is. Nem zavart, mert dolgozott bennem az alko.. az adrenalin.
A sörön kívül azért ittam-ettem mást is, mert bármiyen menő is lenne, sajnos csak sörrel nem tudok futni ennyi időt. Mondjuk nem is próbáltam még, szóval lehet, hogy menne, de most nem kockáztattam, és inkább ettem magokat. Sós kesudió, mogyoró és napraforgó volt a menü, ezen kívül csináltam gyümölcs turmixot narancsból, almából és banánból, amit két fél literes flakonba osztottam szét. Az egyikbe tettem még kávét, ezt ittam félidőtől, a koffein rám ilyenkor jó hatással van. Óránként megittam legalább fél liter vizet, és ha kívántam alkoholmentes gyümölcsös sört. Minden rendben is volt a gyomrommal, és az energiámmal is. Egyszer kellett csak meglátogatnom a WC-t, kb kilenc óra körözés után, és olyan megkönnyebbülten tértem vissza az aszfaltra, mintha nem is csak fél kilóval lennék könnyebb. Innentől másfél-két óra flow volt, pedig a búzasör hatása már biztosan elmúlt. Nem tudom, hogy mi történt ebben az idősávban, de azt éreztem, hogy végre nem vánszorgok, hanem futok, bár utólag megnézve a tempómat ugyan annyival mentem, mint előtte.
Itt valamit nagyon kerestem a földön
Az utolsó órában azért még előjött a talpfájásom, de akkor már mindegy volt, tudtam, hogy mindjárt vége a fájásnak és a futásnak is. Szerintem pont ugyan ott ért a 12 órás sziréna, mint tavaly, pont ugyan annyira fáztam, mint tavaly, és pont nyolc km-rel futottam kevesebbet mint tavaly. 104,78 km lett a vége (és a hatvanadik körben nem vágtam le a pályát, azzal szemben, amit a GPS track mutat).
Ami meglepett, hogy vasárnap már egészen emberszerűen tudtam járni, leülni meg felállni, kocsiba ki-beszállni. Ennél ezért több időt szokott igénybe venni a regenerálódás, bár tény, hogy nem hajtottam ki magam. Hétfőn reggel azért még kihagytam a legújabb keresztedzés felfedezettemet, a Barbár edzést, de kedden reggel már kocogtam egy kicsit, és nem voltam gázabb, mint máskor.
Egyébként meg:
- Mit csinált egy csomó ember Sárváron a vár körül?
- Túró, hagyma, pirospaprika?
- Igen.
- Akkor körözött.
Utolsó kommentek