Ma, ki tudja hány év után újra végignéztem egy teljes foci meccset. Magyarország játszott Izlanddal a foci Euróba Bajnokságon. Ennek kapcsán jutott eszembe néhány gondolat.

Bár nem szeretem a focit, azért az EB előtt sokat olvastam a magyar csapatról, esélyekről, statisztikákrtól, találgatásokról. Akkor még teljesen hidegen néztem ezeket, egyrészt, mert nem értek a focihoz - tízmillió honfitársammal ellentétben -, másrészt, mert nekem is feltűnt, hogy ebben az országban valamiért a football olyan szinten kiemelt sportág, mintha Brazíliában lennénk. Pedig nekünk azért van még néhány eredményes - sőt, mi több eredményesebb -  sportágunk. Azután azonban amit ma láttam, (illetve az osztrák meccs második félidejének egy részében láttam), már nem érdekel többet hogy ki hány stadiont, vagy milyen politikát lát bele a fociba. Mert a sport nem erről szól. Amit ma láttam a pályán lévő emberektől az a küzdés, a győzni akarás volt. Most éppen döntetlen lett az eredmény, de ez nem minősíti azt, hogy a pályán hogyan viselkedtek a focisták.

Tegye mindenki a szívére a kezét: mindannyian odaállunk a rajtvonalhoz egy fél vagy teljes maratonon, egy 6-12-24 órás futáson úgy, hogy, hogy nem sok esélyünk van a dobogóra. Mégis ott vagyunk, csináljuk, nem adjuk fel, megyünk, és küzdünk  magunkkal, a távval, az idővel. Ma pont ezt láttam a focistáinkon. Harcosok voltak, akik vert helyzetben sem adták fel, küzdöttek, mentek. És innentől kezdve engem nem érdekel, hogy melyik őrült hány stadiont épít fel, azt gondolva, hogy majd ettől jobban megy a sport, de nem érdekel a Népszava féle médiumok elleségeskedése sem, akik politikai tiltakozásul drukkolnak a magyar csapat ellen. Ők ugyan olyan idióták, mint az, aki a stadion építésekben látja a magyar foci jövőjét. Mindeközben pedig az a néhány srác ott kint Franciaországban sport történelmet ír, és ez nem azért van, mert itthon ilyen vagy olyan a politika, hanem mert akarnak, küzdenek, mindent megteszenk a sikerért. És ez az ami igazán számít. Ettől lesz a sport nemes, irányzatokon, történelmen, időn felüli. Ahol nem számít bőrszín, vallás, politikai beállítottság. Cak az, hogy mindenki tegye meg a tőle telhető legtöbbet a sikerért, a jó eredményért.

És aki ebben többet lát, mint nemes küzdelem, versengés, az ugyan olyan olyan beteg, mint az a rendszer, ami mellett, vagy aminek ellenében kardoskodik.