Az UTH Szentlászló Trailre készülve nagyon fontos mérföldkőnek éreztem az 50 kiris VTM ultrát, szerettem volna 5 óra alatt beérni, jó ötletnek tűnt 11 perc javítást tervezni, hiszen kemény vagyok, bátor és fényes a szőröm.

Csak nem futottam eleget. Meg valami keresztbe tett a gyomromnak. Tipp: a sportcsarnok csapvize. Feljegyzés későbbi versenyekre: otthoni vizet tenni a zsákba vagy ásványvizet. Most már mindegy.

Szóval 33 kilométerig tök jó voltam, 3 óra 20 alatt megtettem a táv nagyobb felét, a még fagyott földön futni még tök jól lehetett. Mária-völgy, Várgesztes, Vérteskozma a zsebemben, nem voltam friss, de tök jól tudtam menni fel is-le is, sőt 32 km körül utolértem, majd egy ideig együtt futottam a méltán híres Lubics Szilvivel (gondolom könnyű edzősversenyt futott. :)).

Hatperces tempóm ekkor változott nyögvenyelőssé, kicsit meg kellett állnom beljebb az erdőben egy koponya mellett.
Dermedt izmokkal, fázva meg kellett másznom azt a rohadt köves, kanyargós vízmosást.
5 km alatt 120 méter szint nem sok, de az addigra felolvadt sumák sárban kínlódtam a kapberek-pusztai pontig, ahonnan "már csak lejtő" és alig több, mint tíz kiri. Éhes voltam, miközben vadul kanyarogtak dolgok a hasamban. A pocak-rally odáig fajult, hogy a hasamhoz intézett "nem hiszem el bazmeg, hogy nem bírsz ki még fél órát" kijelentés után megtudhattam, hogy az ember kb. ugyanazt a pontot választja az erdőben vécézésre, mint a szarvasok.
Dermedt izmokkal, fázva le kellett kocognom a maradék lejtőn.
Az utolsó 3 km már egészen jó volt, újból megelőztem pár erejével elkészült, vagy fájdalommal küzdő, sérült futót, akiket épp negyed órája hagytam el, remélem arra gondoltak, hogy csak eltévedtem kicsit.

A célban ment a szokásos buli, a már beérkezett futók és a közönség szenvedélyesen szurkolt, a célkapuban vidám és szervezett rendezők precízen célidőt dugókáznak (5:29, annyira nem rossz, de hol van az öt órás tervhez képest?!), érmet adnak, visszaveszik a mérőeszközt és adják a letétet KP-ban, hibamentesen és barátságosan. A csarnokban már várt a coca-cola, ami ilyenkor életmentő, az öltözőben volt meleg víz és még papucsot sem felejtettem el hozni (tusfürdőt igen), és felfrissülve kanalazhattam be a  gulyást teljes kiőrlésű kenyérrel amíg futotársamat és fuvarozómat Csempát vártam, aki pont hat óra alatt teljesítette első terepultráját. Ehhez gratulálok, a fuvart meg itt is köszi szépen!

Na és akkor most a maradék hét hétben alaposabban és tervezettebben kell az UTH-ra készülnöm, mégiscsak 84 km vár rám, bár ott már nem kell sietni, azon a terepen nemhogy hat, de nyolc perces tempó is szép lesz.