Múlt heti (egyetlen..) futásomat résztávnak neveztem ugyan, de az a  szó klasszikus értelmében nem volt igazán résztáv.
A klasszikus pálya táv a 100, 200, 400, 800, 1500, 3000, 5000, 10000 méter. A 400 méteres rekortán pályán megrendezett versenytávokra való felkészülés egyik része a résztávos edzés. Ez nem jelent mást, mint hogy a távval, vagy annak részeivel (innen résztáv), több ismétlést végzünk, közte meghatározott pihenőidőkkel.
Elmesélem hogy nézett ki egy ilyen résztávos edzés, amikor még 800-1500 méter volt a számom. Egy héten általában hatszor összejött a futócsapat. Hétköznap suli után 4 óra körül, szombaton reggel 7 és 8 között volt edzés. A csapatban változó számban voltunk jelen, a kemény magot 5-6 ember alkotta, ehhez jött mindig a néha lemorzsolódó utánpótlás. Mi alapvetően közép-hosszútáv futók voltunk, így a pályaszámok mellett a mezei és az utcai versenyekre is készültünk, de a fő célok a 800-1500-3000 méteres versenyek voltak. Nekem szerencsére a 3000 méter kimaradt, helyette 1500 méter akadályon indultam, ami egy kicsit külön történet.

Szóval összejött a csapat, lányok-fiúk vegyesen.
A résztávok előtt a bemelegítés könnyű futás, repülőzés és nyújtást. Általában 2-3 km közötti futással melegítettünk, és 6-szor vagy 10-szer 100 méter repülővel vagy fokozóval. Utána nyújtás 5-10 perc. Az edző kiosztotta az edzésadagokat, ahol a táv, ismétlés, pihenő és a célidő lett meghatározva, egy durva edzés pl, 6x1000 méter volt, 3:20-ra , 3 perc pihenővel. 2-3 fős csoportokban kaptuk ugyanazokat a feladatokat. Én alapvetően inkább gyors voltam, mint kitartó, így a mi csoportunk a rövidebb, de tempósabb edzéseket kapta, 200-400-600 méteres távokkal. Gyorsító időszakban az egyik legemlékezetesebb edzésem volt a négy darab 300 méter maxra. Ha jól emlékszem a harmadik után hánytam kicsit a légszomjtól. :)
Az alapozás időszakában lassabb tempóval, nagyobb számú ismétléseket végeztünk, a verseny körül pedig versenytempós vagy gyorsabb résztávot futottunk. A futásokat egyenletes tempóban, visszaszámlálós futóórával végeztük, úgynevezett csipogóval, a legtöbbször szöges cipőben. A résztávos szögesnek nem nagyon van sarka, így csillapítása sem, de ennél a tempónál nem nagyon érkezik az ember sarokra. A  csipogón beállított idő száz méterekre vonatkozott és nagyon nagy segítséget adott futás közben. A 20mp/100m volt a lazább tempó (3:20-as ezer...), a 16mp/100m már igen keménynek számított, de rövideket 14-esel is futottunk.
Előkerítettem egy régi edzésnaplót 1992-ből. Komoly edzésnaplót igazából sosem vezettem rendszeresen (ez az edző dolga, nem? :) ), de néha két-három napig lelkesen blogoltam. Itt éppen Franciaországban, Saint Maloban voltunk kint egy versenyen és valamiért rám jött a naplózás. A versenyidőszak gyorsító felkészülését végeztük éppen.

Verseny, Saint Malo:
1992. július 26.
3km bemelegítő, 6x60, gimnasztika, 2x60
400m - 59,5mp

Hazajövetel után két nap pihenős edzés:
július 30.
22 kör a füvön 10x rövid egyenest meghúzni, 10 a hosszút. + 10x50 méter.

Aztán nekiláttunk edzeni rendesen. Elfelejtettem mondani, hogy nyáron napi két edzés volt, délelőtt délután. :)
július 31.
de:
3km bemelegítő, 6x60
1x500, 4x300 15mp-es csipogóval.
"Az 500 ment (1:15:56), de a 300-akra hisztis és fáradt voltam. Ja és álmos is."
du:
9 km

augusztus 1.
3km, 6x60, gimnasztika
1600 m 19-es csipogóval (5:04), 7x400 19-es csipogós 200-ra ami belefér.
"Az 1600 nem lett meg, a 400-akon viszont jók voltunk (nem nagyon)"

Ugrok picit. A kedvenc edzésünk napsütéses szép időben ez volt, szögesben, maxfutás ahogy kell, de sok pihenő és jó hangulat. Százon 12,7 körül volt  a legjobbam.
augusztus 5.
de:
3km, 6x60, gimn.
3x 60, 80 100méter
100 m: 13,62, 13,72, 14,17
"Nem tudtam pörögni, de nem is kellett."
du:
10x200 méter, 4x 15 csipogó, 6x 16-os.
"Az első négy elég jól ment, de aztán elfáradtam."

Tipikus teljes távú edzés:
800m 17-es csipogóval (2:16), 2:20 lett
"Kicsit lassan kezdtünk"
10x80, 10x60 maxra.

Még egy gyors edzés:
3x300, 1x200
300-ak: 43,5, 45, 45, 45,3 mp
200: 29mp

Azt hiszem ennyi elég az  edzésekből, kitörlöm a nosztalgia könnycseppjét a szememből és elmondom, hogy mi a lényege szerintem a résztávoknak, azon kívül persze hogy gyorsítanak.
A hosszú futásos edzések egy valamire nem tanítanak meg: a teljesítményünk határán futni újra és újra, kicsit pihenni és megint feltolni maxra. ez fájdalmas és küzdelmes. Egy hosszú futás edzésen ideális esetben ilyen helyzetbe nem kerülünk, de a versenyeken szükség van, lenne rá, amikor a holtpontokkal harcolunk. Láttam a futócimboráimon hogyan purcannak ki, amikor elérnek egy határt, és hogy milyen nehéz innen újból feljönni. A holtpont után a teljesítményünk mindig csökken. A résztávokkal meg lehet tanulni és hozzá lehet szokni, hogy fájok, fáradt vagyok, elegem van, de összeszedem magam. Erre a sima hosszú futás nem alkalmas, de még a fartlek sem.
Ilyen pszichés erőnlétet szerintem a résztávokkal lehet elérni. Kell néha hogy kipurcanjon az ember, hogy fájjon mindene, és hogy alig legyen levegője, mert csak így tanulja meg, hogy fog viselkedni a szervezete a verseny alatt, és hogy fog gondolkodni, amikor a teljesítménye határára érkezik.