Természetesen ismét egyéni pályacsúcsokat futottunk a Velencei-tónál! Beszéltük is Rrrókával, hogy gyanúsan jó volt a teljesítményünk ahhoz képest, hogy minimális rákészülés előzte meg a szaladgálást, és arra jutottunk, hogy az edzés, mint olyan, csupán a sportszergyártó konszernek által erőltetett tévhit, és nem hogy elősegítené, de egyenesen hátráltatja az optimális teljesítményt! Hát igen, nyilvánvaló üzleti érdekük, hogy kopjon a cipők talpa. Már fel is vettem a kapcsolatot a Hírháttérrel és Dr. Lenkeivel, hogy derítsenek fényt erre az összeesküvésre. (További teóriákért keressétek fel a blogajánlóból Witch naplóját. Bocs Witch mester, nem tudtam kihagyni! :) - rrroka)

Szóval. Negyedjére vettünk részt Pók Janóék legendás futórendezvényén, a Tóparti Futópartin. Az út Rrróka barátom hitvesének aktív támogatásával valósult meg, nem beszélve Rrróka bátyjáról, aki a kerékpáros kísérő szerepét is magára vállalta (igaz, kb. négyszer láttuk a teljes táv alatt, szerintem inkább csinos női hátsókra tapadt rá – de ez persze csak spekuláció (Szerintem is, és ez tapasztalat. :) - rrroka)).

A verseny indítása előtt megkerestem Pók Janót, és átadtam neki a riasztólövedékkel betárazott pisztolyomat, amivel aztán a mezőnyt indította (Érdekes milyen gengszter hangulat lesz egy kesztyűtartóban elhelyezett stukkertól. - rrroka). Gondoltam, inkább kapszaicintöltetet teszek bele, így garantált lesz a gyors start, de aztán letettem róla. Rrróka ráadásul le is tolt, mert nem kértem, hogy a pisztolykölcsönzés miatt a szponzorok között említsék meg a Hosszútáv blogot... (Szerintem, nagyon jól hangzott volna, hogy  "A startpisztoly dörrenése a hosszútáv blogból jön", vagy valami hasonló. - rrroka)

Kicsit haboztunk, hogy rövid- vagy hosszúujjú felsőben fussunk, de mivel nekem ez utóbbi nem volt, elég hamar eldöntöttem a kérdést. Erre persze Rrrókának is le kellett vennie a saját hosszúujjú technikai cuccát, nehogy már (DaMartian le is tolt, hogy nem futóblog felsőben futottam, őt meg rábeszéltem. Dehát 25 fokban, verőfényes időben ki fut hosszú felsőben? - rrroka). 28 km-en keresztül aggódtam, hogy ne fázzon meg, mert én leszek a hibás.

Gyorsan lepacsiztunk DaMartiannal, Zsolával, Winklerrel és más futóblogos ismerősökkel (Szilával. Vele és zsolával futottam itt először, tavaly áprilisban, 2:50 körüli időt. Akkor Szila sérült volt, zsolának meg nekem az első ilyen kör. Zsola azóta rendszeresen fut tókört, most is 2:17 alatt teljesítette. - rrroka), majd a Keserű Művek Viper 2.5-ös revolverének pukkanására lomha kocogásba kezdtünk. Úgy száz-kétszáz méter után Rrróka figyelmeztetett, hogy ugyan indítsam már be a stopperemet, amit gyorsan meg is tettem, és megegyeztünk, hogy kb. egy percet rászámolunk majd az időnkre. Kérdésemre, hogy az ő órája hol van, Rrróka elmesélte, hogy sikerült úgy letennie, hogy három napig a világítógombon feküdt, és az elem ma reggelre feladta a küzdelmet (Már tegnap feladta.. :( - rrroka).

Közepesen kényelmes tempóban indítottunk, és konstatáltuk, hogy többen vagyunk, mint korábban bármikor. Gond nélkül, itt-ott előzgetve haladtunk kb. 15 km-t, és az enyhe oxigénhiányos állapot miatt helyenként jól megráztuk a hülyeségbokrot. Ilyen épületes párbeszédek hangzottak el:

- Na, kezdődik a bolyozás!

- Ha lehet, akkor én inkább a görlözést választanám.

vagy:

- Figyelj, ha beérünk, rálógatom a szememre az érmet, és fotózz le, oké?

- Miért?

- Hogy feltehessem a facebookra és aláírjam, hogy "Szemérmes vagyok"! Érted...!

(Én ezektől teljesen lefáradtam. Lehet hogy ez vmi taktika volt a részedről?! 
Közben sok ismerőssel találkoztunk. Koszorús szerzőnk, bitliszbá, ez is tó, az is tó alapon a Balaton Szupermaraton után itt a velencei kerülésen is indult, ahogy elnéztem több más balatonkerülővel együtt. Találkoztunk eftomival iés rokalacival is az edzesonline.hu-ról. Előbbi panaszkodott, hogy hat hetet ki kellett hagyni a takonykór miatt. Mégis lenyomott minket vagy tíz perccel. Nekünk is takonykór kell legközelebb verseny előtt... Egy régi Csepel SC-s futótársammal is találkoztam, ő váltóban indult, 7 kiritől futott egy félmaratont. - rrroka)

A 20. km körül csatlakozott hozzánk O. sporttárs, akiről dőlt a víz és vörös volt a feje, mint a főtt homár. Mint kiderült, négy réteg vastag cucc volt rajta, mert "fogyni akar" (Öt, öt réteg! Alposan ki is melegedett. ;) - rrroka). Kérdeztük, hogy celofánnal is körbetekerte-e magát, de nem. Azért elég jól bírta, sőt, pár km után le is vált rólunk – a cél irányába.

A 21. kmt 1 óra 49 perces idővel haladtuk meg, ami közepesen decens félmaratoni idő. Erőt adott a vágtához Sneci (hangsúlyozottan nem bácsi!) látványa, akit kb. négy alkalommal előztünk meg, de a frissítőpontoknál mindannyiszor ismét elénk férkőzött.

(Snecivel végig kerülgettük egymást, a frissítést ő mindig kihagyta ("Ehhez a tempóhoz nem kell frissíteni." - mondta Sneci), mi meg megálltunk enni-inni. Rákattantam a csokira, szerencsére a következő frissítőponton volt vaniliás karika, és az is megtette. Sneci félmaratonnál begyújtotta rakétákat 4 perces tempóra, és 2:20 körül végzett. - rrroka)

Az utolsó km-ek során megegyeztünk abban, hogy a Tóparti Futóparti a félmaraton után kezdődik. Szokatlanul csendben futottunk. Rrrókának elmúlt a lábujjfájása, de kezdett merevedni a vádlija (És még kétszer előjött a lábujjfájás is, de már nem akartalak zaklatni vele, mert még rám fogod, hogy nyafogok. - rrroka). Ekkor még nem sejtettük, hogy ez a célban drámai következményekkel jár!

A célegyenesben ugyanis Rrróka lábikrájának állapota -- súlyosbodott! A beállt görcs miatt egyre nehezebbé vált számára a futás, és ráadásul nem csak ereje, de még a cimborája is cserbenhagyta. Történt ugyanis, hogy fáradtan, de a jó időeredményünk miatt lelkesen kocogtunk a cél felé, amikor kb. 50 méterrel előtte csatakiáltást hallunk egy hátulról támadó ismeretlen sporttárs szájából: "Előzzük meg őket!" Erre mindketten vágtába kezdtünk – volna, ha Rrróka nem marad le végzetesen a lábába beálló merevség miatt (Konkrétan felváltva görcsölt a két vádlim egy pár lépést. - rrroka). Így az ismeretlen sporttársat megelőzve, de Rrrókát galádul hátrahagyva a bolyból elsőként értem be a célba, ami miatt természetesen nem győztem elnézést kérni (Nincs harag, mentem volna, ha lépnek azok a cupákok rendesen! A szomorúbb az, hogy lehajrázott egy kislány rollerrel. :D - rrroka).

Az időnk – a kezdeti kb. egy percet rászámolva – kb. 2 óra 28 perc lett (azaz Rrróka esetében kb. 2 óra 28 perc 2 másodperc) (4 percet javítottunk, nem rossz! :D - rrroka). Előttünk ért be DaMartian, Sneci (természetesen), Zsola, újdonsült barátunk, O., valamint az ultramaratonos bitliszbá, akit legutóbb a cél előtt sikerült lenyomnunk. De mindez nem számított, mert jót időt jöttünk, rengetegen voltak még mögöttünk, ráadásul Rrróka nyert is egy Kropkó-könyvet azon a tombolán, amin nem is tudta, hogy részt vesz (Az összes induló között sorsoltak, és nagyon örülök a "Megtettem, mert elhittem" könyvnek. 20 év kb 100 versenye alatt soha semmit nem nyertem még sorsoláson. - rrroka).

Köszönjük, Janó, köszönjük, többiek, szeretünk, Agárd!

(Szőnyi Ferenc, tízszeres ironman világbajnok is indult a futáson, és sajnos későn jutott eszembe, hogy gratuláljak neki és legalább egy közös képet készítsünk vele. Az a srác egy hős, és nekem nagyobb megtiszteltetés lett volna szót váltani vele, mint az amcsiknak az elnökükkel. Tíz órával javította meg az addigi csúcsot egy olyan versenyen, ahol naponta egy ironman a táv! 10-12 óra alatt teljesítik az indulók a napi penzumot, szóval kilenc nap alatt teljesítette Feri azt, amihez eddigi legjobbnak tíz kellett.... Hihetetlen, fantasztikus, elképesztő. Ráadásul jó fej és szerény ember. - rrroka)