A futobolondok index fórumon találtam Elm átiratát egy klasszikus Monthy Python jelentre, a Régi szép időkre. (Eredeti szöveg magyarul erre.)

Vigyázat nagyon durva! :DDD

Régi, szép idôk

A helyszín egy alpesi hágó. Négy, futócuccba öltözött úriember a naplementében gyönyörködik. Lerí róluk, hogy hárman profik. Meg a Csanya.

Olivér: Hm. Szép ez a naplemente.
Csabi: És milyen finom ez az árpafűlé! Igaz?
Csanya: Úgy, ahogy mondod. Ki gondolta volna negyven évvel ezelôtt, hogy majd itt fogunk állni Green Magma-t kortyolgatva.
Olivér: Bizony senki! Akkoriban örültünk, ha egy pohár isostart ihattunk.
Csabi: Egy korty langyos felhigított isostart!
Csanya: Amiben nem volt se iso, se star.
Tamás: Se víz!
Olivér: És persze csorba volt a pohár.
Csanya: Nekünk poharunk se volt. Mi összecsavart Spuri újságból ittunk.
Csabi: Mi meg izzadt kompressziós zoknit ettünk vacsorára.
Tamás: De szegényen is jobbak voltunk. Jobbak mint most!
Olivér: Éppen azért, mert szegények voltunk. Apám mindig azt mondta, hogy a pénztől nem leszel gyorsabb fiam.
Csanya: Igaza volt! Én gyorsabb voltam, amikor semmim se volt. Egy romos kis pályán edzettünk. A rekortán tele volt lyukakkal.
Csabi: Nektek legalább volt rekortánotok. Mi huszonhatan edzettünk egy réten, salakpálya nélkül. A rét fele hiányzott, ezért mind egy sarokban melegítettünk, hogy le ne essünk.
Tamás: Szerencse, hogy volt rétetek! Mi egy sufniban edzettünk.
Olivér: Óh! Én arról csak álmodtam, hogy bárcsak egy sufniban edzhetnénk. Nekünk az sportcsarnok lett volna. Mi egy szemétdombon edzettünk. Minden résztáv végén ránköntöttek egy rakomány rothadó banánt, mazsolát, kekszet, aszalt gyümölcsoket, meg ilyen maradékokat. Rét, sufni? Hahh!
Csanya: Amikor azt mondtam: pálya, egy gazos ösvényt értettem rajta, és radioaktiv kohósalak volt a rekortán. De nekünk, az pálya volt!
Csabi: Minket elzavartak a rétünkről is. Attól kezdve egy barlangban futottunk.
Tamás: Mázlisták! Nektek legalább volt barlangotok. Mi viszont százötvenen edzettünk egy cipôsdobozban az út közepén.
Olivér: Montrail cipő dobozában?
Tamás: Igen.
Olivér: Micsoda kényelem! Mi három hónapig egy használt technikai felsőbe tekerve edzettünk. Hatkor keltünk. Kitisztítottuk az felsőt, ettünk egy darab száraz, két éve lejárt szavatosságú energia gélt. Napi tizennégy órát edzettünk a 3:30-as maratonért. Utána hazamentünk, és az edzőnk addig vert minket a camelbakje szívócsövével, amíg el nem aludtunk.
Csabi: Micsoda luxus! Mi hajnali háromkor kijöttünk a barlangból. Ettünk egy marék elázott szőlőcukrot. Húsz órát edzettünk a kilenc óra alatti K100-ért. Aztán hazamentünk, és az edző a fejünket, meg a nyakunkat verte teleszlópos Leki botokkal. Ha szerencsés napunk volt!
Tamás: Én minden éjfélkor kimásztam a cipôsdobozból. Tisztára nyaltam a margitszigeti futócsíkot. Ettem egy kevés hideg szilikagélt. Huszonhárom órát edzettem. És amikor hazamentem, az edzőm megfojtott egy polar pulzusmerő pánttal.
Csanya: Na jó! Én este tízkor keltem. Azaz fél órával azelôtt, hogy lefeküdtem. Ittam egy csésze hideg izét. Napi huszonkilenc órát edzettem egy UTMB teljesítésért. Aztán hazamentem, és az edzőm minden este hidegvérrel egy izével megizélt. Utána meg énekelve izélt az izémen. Izé.
Olivér: Ezek a mai fiatalok meg nem hisznek el nekünk semmit.
Tamás: Bizony nem!
Csabi: Nem!
Csanya: Bizony!