Érd, a Yours Truly 25 km-es futás napja, reggel fél 10. Mérsékelten felhős ég, szélcsend, a hőmérséklet fagypont körül, de inkább alatta. Az esemény ennek megfelelően egy kupica pálinkával kezdődik Rrrókáéknál, innen indul a két fős szerkesztő- és szervezőbizottság, plusz P. sporttárs kerékpáros kísérő és mozgóbüfé. A Thermál Hotel parkolójában újabb két fővel egészülünk ki, és a nemzetközi dimenziójú (és színvonalú!) esemény lokálisból regionálissá vált: B. sporttárs Budapestről, Zs. pedig Százhalombattáról csatlakozik hozzánk. Próbálunk még egy ismerős arcot begyűjteni, de 10 km-es edzése után az újabb 25 km kilátásba helyezése nem hangzik túl kecsegtetően, így maradunk 4+1-en. Gyors létszámellenőrzés, majd start. 

A tervvel ellentétben a minaret fele vesszük az irányt, a kultúrán jobb túlesni az elején, ha a végére maradna, talán a müezzint is hallanánk a kimerültségtől. Most nem, csak Rrrókát, aki évszámokkal dobálózik, kamuzik persze, de egy pillanatra turistafutáson érezzük magunkat. Innen konstansul emelkedik a terep, néha meredeken, néha alattomosan, egyik se túl jó, és az sem segít, hogy Rrróka mindegyik domb előtt megígéri, ez az utolsó. Zs. sporttárssal megbeszéljük, hogy tulajdonképpen lejtőn vagyunk, csak rossz irányból közelítjük meg, de ez sem nyújtja a várt morális támaszt. Zs. persze könnyen beszél, ő fekete öves Balatonkerülő ultrafutó, viszont B. barátunk eddigi leghosszabb futása 14 km volt, mégis bevállalta, mint Csernus, na ez a kemény.

Elsuhanunk Rrrókáék háza előtt, kint áll a szurkoló háznép, frissítés, fotó, mint egy igazi versenyen; a pálinka sajnos most elmarad. Elmaradnak mögöttünk a házak is, kóborkutyák, szeméthalmok, összegrafitizett betonfalak közt vezet az út, majd át az autópályán és jön az érdi Rózsadomb, kész szociotrip. Addig futunk, amíg az utolsó buszmegállóhoz érünk, ez már tényleg a senki földje, rituálisan megérintjük a táblát, fordulunk. 

Ismét keresztezzük az autópályát, próbálom rávenni a többieket, hogy mutassuk meg a holdvilágot az autósoknak, de túl fáradtak hozzá, vagy a humorérzékem sajátos. Valószínűleg az utóbbi, mert mindenki jól bírja, B.-nél sincs baj, pedig Rrróka igyekszik kisebbrendűségi érzést kelteni bennünk azzal, hogy néha bemondja a pulzusát (140 bpm). A legendás 1 óra 10 perces lábujjfájása is elmaradt, boldog.

A kertek alatt jutunk a Felsővölgyi útra, terepfutás-feeling van, kerékpáros kísérőnk is offroadozik egyet, sárpöttyök tarkítják a láthatósági mellény hátát. Megcsodáljuk az egymás után sorakozó 100+ millás palotákat és a híres sárkányfejes kovácsoltvas kaput, ami Mordoré is lehetne, vetünk egy pillantást a Kutyavárra, majd Érd egyetlen parkjánál megállunk szusszanni egyet. Innen már tényleg nincs sok, sőt, B. futótárs Nike számlálója szerint már célba is értünk. Lépés alapján kalkulál, mi meg lassan haladunk, kicsit aprózzuk, hiába, hosszú a táv. A battai versenyző kütyüje már pontosabb, a cél közelében bejelenti a 25 km-t, a Yours Trulynak hivatalosan vége, még pár száz métert kocogunk az autókig. Alig állunk meg, az eddig derekasan szolgált bicikli csomagtartója feladja a küzdelmet, a sok finomság a földre borul, de 25 km után az ember nem válogatós, bemajszoljuk mind, közben gratulálunk egymásnak, nyújtunk, vigyorgunk.

Az időnk 2 óra 50 perc lett, ez 6'45"/km-es tempó, ami elég laza ahhoz, hogy ne nyiffanjunk ki teljesen, de a terepviszonyok miatt így is garantált a másnapi izomláz. Élmény volt, mondja B. sporttárs búcsúzáskor, mindenki egyetért.

Nem tudom, a többiek hogy vannak vele, nekem határozottan jól esett utána a zuhany, a ebéd és a sör, nem feltétlenül ebben a sorrendben. Jövőre fussatok velünk ti is!