Már három napja mondják, hogy hétvégén jön a szar idő, ezért péntek délutánra időzítettem egy futást. Lemúr Miki sajnos megint nem tudott jönni annyi dolga volt, pedig ahogy hallottam a hangján a stressz szintjének jót tett volna. Remélem hétvégén lesz ideje tolni egy jó futást.
Már majdnem rövidgatyás-pólós idő volt, de azért nem kockáztattam felvettem a hosszú gúnyákat, és így indultam az Iparos utca felé a domboknak. Nagyon jól esett a futás, még a péntek délutáni csúcsforgalom sem zavart, nyugodtan ugráltam a padkáról az útszélére az autósok elől, akik értékelték ezt a gesztust, mindössze egy járművezető haladt el gépkocsijával az én ízlésemnek kissé közeli távolságban. Szóval nyugi volt.
A szokásos 44 perc körüli idővel fel is értem, fordultam, trappoltam visszafele. A Vad Fruttik - Egy éjszaka bohémiában albuma pörgött a walkmanként üzemelő telefonomban, a "stereo casette player" érzést erősítette, hogy a telcsire egy album fér rá, az album pedig 35 percnél csak kicsivel hosszabb, így harmadszor fordult mire hazaértem. Egyébként remek futózene, Likó Marci szövegei pedig kifejezetten elgondolkodtatók amellett, hogy humorral is átszőttek. "Óh, drágám rágd meg a szerelmemet, falatozz belőlem újra, s ha megemésztettél -a beleid mentén- eressz a hűs habokba."
Lefelé sikerült azt hiszem rekordot dönteni, hiszen 39:57 alatt értem haza. A térdeim bírták a lefele trappolás terhelését, csak a legvégén kezdett a térdkalácsom hegye fájni. Megjegyzendő: Nem szabad ennél gyorsabban jönni lefele, mert sérülés lesz a vége!
Idő: 01:24:31
Táv: 15.57 km
Tempó: 05:25
Zene: Vad Fruttik - Egy éjszaka bohémiában
Utolsó kommentek