- 10,3 km futás
- 50' 13" alatt

Rrróka erősen aggódott értem tegnap, mert könnyelműen elindultam futni a tornyosuló viharfelhők ellenére, ezúton közlöm, hogy jól vagyok, még csak meg sem áztam. A gáton futottam két hosszt, oda-vissza, oda-vissza. Többet terveztem, de elkezdett cseperegni és villámlani, s mivel egyedül voltam (naná, épeszű ember ilyen időben a tévé előtt ül), biztos voltam benne, hogy belém fog csapni az istennyila. 

Szürreális élmény volt a kihalt töltésen futni, hasítani az elektromosságtól izzó levegőt, a szél kavarta nyárfapihék közt, mint valami vízszintes hóesésben. Az állatok is megbolondultak, csigákat, békákat, gyíkokat kellett kerülgetnem a meleg aszfalton, sőt, egy növendék vízisiklót (Natrix natrix) szinte le is gázoltam, jól megijedtünk egymástól. 

Az utolsó km-en jól belehúztam, 4:30-as átlaggal rohanva a kocsiig (nem a kígyó miatt). A GPS ezúttal helyesen mért, és az is kiderült, hogy a gát aszfaltos része pontosan 2 577 méter.