Csörögtem Lemúr Mikire, mondta hogy öltöny-nyakkendő-borotválkozás, mennek esküvőre éppen, bizony nem tud jönni futni és holnapra nem prognosztizál futóidőt se az időjárás, se a másnaposság előrejelzés. Korrekt, holnap nekem se lett volna jó, családi muri, azért vágtam bele ma, mielőtt lecsapna ránk Pongrác a hidegfronttal. Ha ma 30 fok volt, holnap meg csak 15 fok lesz, akkor a statisztikusok szerint ez egy kellemes tavaszi hétvége, de a realitás azt mutatta, hogy a dombos útvonal jó ötlet volt, mert igencsak szükség volt a forduló felé a közkutakra, ugyanis addigra az isoital kifogyott (csokoládé nem is volt). Amikor visszafele megálltam a csapnál zenelejátszót igazgatni úgy folyt rólam a víz, mintha már megmártóztam volna a hűs habokban, pedig pont a telefonbeázást akartam megelőzni azzal, hogy ivás és lubickolás előtt rendezem a futó-setlistemet. Egy jó tanács ilyen izzasztó időkre: a csuklópánt nagyon jó a homlokunkból szemünkbe csurgó izzadtság törölgetésére, ellenben kellemetlenül meleg, így már otthon indulásnál vizezzük be, nem csurgósra, csak kellemes hűsítősre, tudjátok mit, 30 fokban akár csurgósra is. Én a futóórám szíját is  jól el szoktam áztatni, kellemesen hűsít, bár nem lehet belőle egy szorítással hűsítő vizet préselni napégette fejünkbúbjára, mint a frotír csuklópántból. Remélem ezek a csapok megmaradnak hosszú távon, nem áll elő az önkormányzat vagy a vízművek egy olyan ötletes magyarázattal, hogy ezek kihasználatlanok ÉS pazarlók egyszerre, azonnal le kell zárni őket.
Rég futottam a dombos útvonalamon, ez tipikusan egy személyes út, mert eléggé kell a forgalomra figyelni, és ketten egymás mellett futva már kellemetlen közelségbe kerülhetünk a járművekhez. Most ráadásul lomtalanítás is bonyolította a frogalmi helyzetet, gyökkettővel cirkáló utánfutós kombikból és kisbuszokból figyelték szakértő szemek, mit érdemes felmarkolni a lomhalomból. A magam részéről nagyon támogatom a lomtalanítást, mint az újrafelhasználás egy formáját, hiszen az adatok szerint a kitett cuccok legalább fele nem a kukásautókban végzi, ami marha jó arány. Azonban a fent említett szakértő szemek az udvarokba is betekintenek, nem egyszer megállnak, és kurjongatva, nagyon rámenősen zaklatják a lakókat, hogy ugyan már had vigyék el amit kiszemeltek, ez pedig nagyon kellemetlen, mert szinte levakarhatatlanok. Amit kitettek vigyék, de elégedjenek meg ennyivel. Szóval nagyon figyeltem nehogy átmenjen rajtam valaki, akinek érdekesebb a kirakott fél babakocsi és régi konyhaszekrény, mint egy hülye futó.
Az emelkedők tetejére érve, még az első csap előtt, de isoból kifogyva úgy éreztem, a környékre nem csak egy lomtalanítás, hanem egy dombtalanítás is ráférne, aztán somolyogtam azon, hogy Lemúr Miki biztos valami frappánsabb szóviccel állt volna elő, de könyörgöm harminc fok volt és másfél hete nem futottam, a domb pedig tényleg meredek.

Idő: 01:30:35
Táv: 15.6 km
Tempó: 05:48