Bitliszbá beszámolója közben sok kérdés merült fel a többnapos ultrafutóverseny technikai, szervezési és persze emberi oldalával a kapocslatban is. Most megtudhatjuk hol aludt, mit evett, hány körme maradt...

Egyebek 

Most a Bécs – Pozsony – Budapest Ultramaratonhoz kapcsolódó egyéb hasznos, vagy haszontalan dolgokat szeretném megosztani

A nevezés
Ezt közvetlenül nem én intéztem. Barátaim dobták össze rá a pénzt és leptek meg vele. A családom persze tudott róla. A nevezés után érkezett egy számla, de erre már nem volt szükség. Én a nulladik napi versenyértekezleten nem vettem részt, mivel egyből Bécsbe vonatoztam a kerékpárral, és nem szálltam le Győrben csak ezért. Így Bécsben kaptam meg a rajtszámot, a pólót – sima pamutpóló – és a karszalagot, aminek csak a gyúrásnál volt jelentősége. (Amikor láttam FB-on, hogy megkaptad a nevezést ajándékba, akkor azért voltak kétségeim, hogy ez mennyire öröm, hiszen mégiscsak egy ötnapos ultra-szívásról van szó. :) - rrroka)

Tehát ezeken kívül a nevezési díj tartalmazta a frissítőpontokon a frissítés lehetőségét, a kísérőknek matricát a kerékpárra vagy autóra, a beérkezés utáni gyúrást – az egyéni indulóknak elvileg elsőbbséggel. Az esti befutónál egy tányér meleg levest. És, persze az időmérést, az öt kilométerenkénti távolságjelzéseket, az orvosi felügyeletet (motoros és autós is). És a csomagszállítást is megoldották, bár emiatt kicsit izgultam előtte.

A felkészülés
Mivel fent említett barátaim augusztus 22-én adták át a nevezést, a verseny meg október 19-én indult, így szűk 2 hónapom maradt a felkészülésre (Na pont erre vonatkoztak a fenti kétségeim. :) - rrroka). Ez kb. 6 hét valódi felkészülést jelentett. Először is végig kellett gondolni, mit is akarok, hogyan kellene nekiesni. Először is az 1:30-as félmaraton, az őszi félmaratonok és a Sparon a 3:30 is kapott egy mínusz egyes prioritást. Aztán elkezdtem gondolkodni, hogyan csináljam. Eszementen feldobtam a Facebook-ra, hogy 200-250-es heteket akarok csinálni (Hé, ha heti két pihenőnapot számolunk, akkor az kb. napi egy maraton lett volna! - rrroka). Ezzel persze csak az állóvizet akartam felkavarni, és jöttek is a tényleg jó tanácsok. Nekem bejöttek a 3 hetes ciklusok (2 kemény és egy kicsit lazább) úgyhogy a tanácsokból is erre irányítottam az edzésmunkát. Fokozatosan próbáltam meg emelni a heti távokat, és a keményebb heteken 130 a lazán olyan 110 kilométert futottam.  Voltak gyors és lassabb edzéseim. A gyorsakat 5 és 5.30 közé a lassabbakat 6.00 körül próbáltam futni. Időnként akadtak persze gyorsabb 4.40-4.45 körüli futásaim is, amikor már nem bírtam a tökölődést. A hat hét alatt nagyjából 700 kilométert pakoltam a lábamba. Ment volna kicsit több, de nem kockáztattam sem a sérülést, sem azt, hogy elegem legyen az egészből. Tudtam, hogy ez úgyis csak tűzoltás. Forrest Gumppal szólva:  „Amikor fáradt voltam, aludtam. Amikor éhes voltam, ettem.”

Szállás
A késői nevezés miatt is nem nagyon akartam nagyon előre szállást foglalni, illetve fenn akartam tartani a lehetőséget a visszamondásra. Erre a Booking.com az ideális. A legtöbb szállásnál adott a lehetőség, hogy a foglalás időpontja előtt kb. a harmadik napig, mindenféle költség nélkül visszamondjam a foglalást. Az árak érdekesen alakultak, mert alig volt drágább mint a hivatalos szállás, ami kollégiumokban volt jellemzően. Bécsben egy apartmanszállóban voltunk a Práter mellett, ahonnan 10-15 perc sétával értük el a rajtot (a reggeli persze itt is benne volt az árban). Pozsonyban szintén kb. 10 percnyire a rajttól egy szállodahajón foglaltunk az ára ugyanaz volt, mint a kollégiumnak. Ráadásul a magyar pincér, a magyar szakáccsal külön főzetett nekünk és a szobába hozta a vacsorát (Ez nagyon derék dolog. - rrroka). Ezen a két helyen a fiammal szálltunk meg.  Győrben egy kis belvárosi panzióban, ahol szintén kedvesek voltak, Tatán szintén egy panzióban szálltam meg ahol a házigazdák nemcsak kedvesek voltak és érdeklődők – a férj-feleség tulajdonospárból a hölgyön Coca-Cola futógálás póló volt – hanem este egy sörre, és reggel meg egy fuvarra is jó voltam náluk, hogy jobban sikerüljön a verseny. A férj simán bepakolt engem az autójába, hogy elvisz a rajtig, hogy azt a pár perces sétát se kelljen a nagy csomagjaimmal megtenni (Ez is derék dolog. Jó látni, hogy ilyen van. - rrroka).

Kísérők
A négy nap alatt (amíg lehetséges volt a kerékpáros kísérés) mindig más volt a tapasztalat. Az első két napon fiam Marci kísért. Az első napon, amíg ment a dolog nagyon pozitívan állt a dologhoz. Amikor kezdett nem menni, akkor tartotta bennem a lelket vitt előre. Amikor szorultunk az időben hajtott, mint a hajcsár. Kiválóan teljesített. (Bár végig vacakolt anyukám kerékpárjának a pedálja. Marci kérésére vittük ezt, mert kényelmes városi bicikli, de ez hiba volt. (TODO egy majdani ultraversenyünk előtt: kísérőbringát nagyon átnézni, tekerni vele 50+ kirit. - rrroka)) A második napon már Marci is fáradtabb volt, ráadásul a bringa kitekergette az egyébként is sérülékeny térdét. Emiatt nem tudott nyomás alatt tartani, bár nem hiszem, hogy sokat tehetett volna abban az állapotomban.
A harmadik napon Peti kísért. Ő a lányom barátja, és mivel szinte egy utcában is lakunk, meg szokott is jönni velünk futni, amikor a feleségemmel futok (Fertőző vagy? :) - rrroka), így ő is jól ismer. Neki nem volt nehéz dolga, hiszen a nap nagy részében bőven látszott, hogy a szintidőn belül végzünk. Segített a fájós lábam kilazításában is. A végén azért kicsit próbált nyomni, ami sikerült is, mert nagyjából akkor piszkált amikor belülről én is magamat.
A negyedik napon a három kísérő szépen kiegészítette egymást. Cöge és Ulrik futótársaim, Évit Tatán ismertem csak meg. Cöge az út legalább 80 százalékában 5m-en belül bringázott. Ulrik szokása szerint megpróbált mindenre figyelni, és kisegíteni, amikor úgy érezte, hogy szükség van erre. És általában tényleg akkor volt szükség. Évi pedig a bringás rutinjával fényképezett, felderített és persze húzott rendesen. Mert ha már felért a hegy tetejére (és általában már ott volt), akkor mégse állhatunk meg a közepén… A szakasz végén egymást erősítve húztak, nyomtak be a célba.
Általánosan azt mondanám, hogy ha jól ellátjuk utasításokkal a kísérőinket, valamint a kísérőt nem személyzetnek, hanem harcostársnak tekintjük, akkor nagy probléma nem lesz. Azért a rutin, valamint egymás elfogadása nagyban segíti a közös cél elérését, hiszen ha elvállalja kísérésünket, akkor egyben a mi célunk az övé is lesz.

Köszönöm mind az öt kerékpáros kísérőmnek azt a kiváló teljesítményt amit nyújtottak közös versenyünk során!

Végül egy mondat csak a futós kíséretről. Az utolsó napon Ákos az egész távon, és István a felétől közösen adtak ritmust a futásomnak. Egy ilyen távon akár váltva is futva kísérni valakit nagyon kemény feladat, mert a kelleténél gyorsabb tempó akár végzetes lehet, a lassabb pedig máskén bosszulhatja meg magát. Talán ha esély van ilyenre, akkor egy autóból kiszálló régi futótárs, át tud segíteni egy-egy holtponton.

(Mondtam bitliszbának, hogy ez a szakasz nagyon tetszett. Amikor láttam FB-on, hogy kísérőket keres, felmerült bennem, hogy Lemúr Mikivel váltóban futhatnánk vele. Hamar jelentkezett sok bringás, és nekünk már nem is lett volna idő megszervezni, de fent ugye kiderült, hogy kísérőként egy harmadik napos teljestávos mellett ez nem is lett volna jó ötlet. Nem kísérőként viszont jó kihívás lenne 30+30 km. Mit szólsz Lemúr Miki, jövőre? - rrroka)

Kaja és frissítés
A reggeli az volt mindig amit elém tettek. Felvágottas kenyér, rántotta mindegy. Kávé nekem mindig kell. A reggeli magnézium és kalcium pezsgőtablettáim sem maradhattak el. Napközben próbáltam a frissítőpontok kínálatát igénybe venni, és tervezetten 2 óránkét egy High5 gélt bevenni, lehetőleg a frissítőponton. Sajnos a maltovit nevű energiapótló – ami a hivatalos iso italpor volt a versenyen – nekem nem jött be. Ugyanis bár ízetlen és teába és vízbe is tehető, ahányszor ittam belőle, engem 1-1,5 kilométeren belül elzavart a bokorba… ("Finom, csak fosat", hogy egy klasszikust idézzek. - rrroka) Sajnos más nem volt előre tervezve. Az osztrákoknál két ponton helyi bort is kínáltak (akár fröccsként is), én nem éltem vele (A bor rohadt savas, szerintem nem is lenne jó. - rrroka). A harmadik naptól volt már kóla és valahol sör is (de ez lehet, hogy csak magánkezdeményezés volt). Ezen kívül én is vettem kólát, a negyedik napon valamilyen energiaitalt, és a rendezői autóból alkoholmentes sört. A kajákból inkább az aszalt gyümölcsöket, az olajbogyót és a sajtokat eszegettem. Amikor fejben kicsit megfáradtam, vagy álmosság tört rám a Powerbar Shots segített. Ez egy koffeines gumicukor (Csanya ajánlotta először egy Special SZESZ-en a Vadállóköveknél – és nekem nagyon bejött), ami nagyjából azt tartalmazza, mint a gél csak más kivitelben. Este a leves és egy sör kiváló alvást biztosított. (Nekem ez marha kevés kajának tűnik. A maraton után két napig folyton éhes voltam, ez meg ötször annyi futás. Mennyit fogytál? - rrroka) A regeneráció legfontosabb eleme a futás utáni gyúrás volt. Erre nem sajnálták az időt, mindenkivel annyit foglalkoztak amennyit az állapota megkívánt.

Szervezés
Nekem a verseny előtt nagyon foghíjasnak tűnt a tájékoztatás a különböző versennyel kapcsolatos kérdésekben. Pl. csomagszállítás, rajtcsomag átvétele, kerékpáros kísérők stb. Nem tudtam, hogy mire készüljünk a frissítőpontokon. Féltem is kicsit ezektől. Azt kell mondanom, hogy nem alaptalanul, mert a rutin hiánya (Ez fura, nekem úgy rémlik, már 2000 előtt is volt BéBu verseny. Biztos lecserélődött a brigád. - rrroka) érződött számomra szervezőkön. DE. Mindent pótoltak a lelkesedésükkel és a versenyhez való pozitív hozzáállásukkal. Tényleg. Menet közben bővítették a frissítőpontok kínálatát, a rendezői autóból frissítettek, ha kellett. A csomagokat vitték-hozták. A kerékpárokat esténként elzárták, ha kellett. Szóval nem a 20 év rutinja, hanem a 2 év lelkesedése volt a verseny mozgatórugója. Az alap dolgok persze nagyjából rendben voltak. A felfestések túlnyomó többsége jó volt, de azért volt, aki elkeveredett. A frissítőpontokon még az utolsók is tudtak enni-inni. Kivéve persze a félmaratont, de azt leírtam ott.

Útvonal
Nem vagyok nagy szakértő az ultratávú futóversenyek szervezésében. Csak sima mezei kocafutó. És mint ilyen mondom el a véleményem. Az útvonal jó volt, csak ha falvakat szeretnék nézni, nem biztos, hogy futva teszem. Ha meg A-ból B-be kell eljutni, akkor a célszerűség nekem jobban bejön, mint az, hogy kerüljünk egy jót, hogy nagyobb legyen a táv. (Lehet, hogy arrafele is veszettül csatornáznak, mint itt felénk, és nem akrtak ultra terepversenybe átmenni. - rrroka) Nem értettem továbbá, hogy miért volt Győrben a befutó és a másnapi indulás egymástól 4-5 kilométerre.

Technika
Két cipővel futottam a versenyt. Az egyik a Nike Lunar Eclipse, a másik egy Pegasus 28 Breath. Az Eclipse jó puha, de lazán tartja a lábfejet. Hosszan futni igazán jó cipő. A Pegát bármilyen távon tudom használni, de hosszabbak után inkább pihentetem kicsit. Csak a 4. napon cseréltem le az Eclipset a Pegára. A félmaratont is a Pegában teljesítettem. Jobb tartására szüksége volt a lábamnak.
Karrimor kompressziós zoknikat használtam végig (5Ł/db). Teljesen jó volt.
Alsónadrágnak az Ebola által ajánlott Kalenji Shorty alsót használtam, ami nem olcsó, de nagyon bevált. (Már régóta gondolkodtam egy olyan cikken, hogy ki milyen alsógyatyában fut... :) Most gondoltam bele, hogy amikor egy könnyű huszas alatt égési sebek lesznek a combomon, akkor mi történhet 90 kirinél... Szerintem leég az ember lába tőből. - rrroka)
A nadrág Nike térdnadrág, felül Nike pólók, és ha szükség volt rá akkor Tschibo hosszú aláöltözet a póló alá.
Az időmet Garmin Forerunner 405CX mérte, általában 6-6,5 órát bírta. Ez tesztpéldányként kaptam kölcsön a versenyre a Navi-Gate Kft.-től. Nagyon rendben volt, sajnos a saját Garmin Forerunner 205-öm lassan kiszolgálja az idejét, és a verseny alatt nem is tudtam használni. (Azóta sikerült némi életet lehelni belé.)
Zenét fél füllel hallgattam a 3. generációs iPod Nano-mon, ami a NikePlus vevővel is végig birta az összes napot.

Sérülések
Az, hogy 4-5 körmöm bevérzett, nem lepett meg. Az, hogy a doki kiszurkálta a körmömet, hogy kifolyjon a vér alóla, az már igen. Volt egy két vérhólyagom is. (Egész olcsón megúsztad. - rrroka)

A bokám eddig sose fájt, de féloldalas lépésektől (a jobbra lejtő út miatt) a 3. napon a bal bokám megfájdult, és kb. 2 hét kellett ahhoz, hogy rendbe jöjjön. A jobb térdemet vitte magával, valószínűleg azzal próbáltam meg kiegyenlíteni… Persze az utolsó két napra már a másik térdemet is fájlaltam. A verseny után volt némi derék környéki elmozdulásom, de tapasztalatból helyreraktuk.
De hát erre mondják a közhelyskandálók, hogy „no pain, no gain”, de azért én egy kicsit kevesebbel is beérem a fájdalomból. Attól a dicsőség nem csökken!

Idők, eredmények:

Nos, ez rrroka kérte:

Én jól kicentiztem a szintidőket. Az élen meg futottak, mint a nyulak. De ugye tudjuk, hogy Bogár Jani 21 évesen már megnyerte a Spartatlont…  és itt „csak” második lett az idén… Ja, és ha befejeztem volna a második napot, akkor korosztályban Bogár Jani mögött a második helyen végeztem volna…

(Nem volt benne a napi beszámolóba, hogy mennyi volt a napi időd, és ez nagyon érdekelt. Megdöbbentem, hogy az élmezőny mennyivel teper - 4:30-al 300 kilométeren át, ezek nem normálisak. A 6:30-7 perc is durva ekkora távon, az valamennyire felfogható, de ez nem. - rrroka)