Sz.Lacc: "Talan kicsit tul ramenösnek hangzik, de mivel nös vagyok, igy nincs idöm az "udvarlasra", lenyegre terek! :-)
Hetvegen Bp-en leszek, jo lenne megismerni a hosszutavblogos közösseget, lenne valakinek kedve szombat de. egy közös futasra?"

Ilyen konkrét ajánlatra nem lehet nemet mondani, beindítottuk a riadóláncot, és nagyon hamar eljutott mindenkihez a hír: szombaton futás vendéggel! (= Felhívtam Lemúr Mikit.)
Ha valaki Érdre jön futni, akkor csakis a város legjobb arcát mutathatjuk meg neki: remek dombos útvonal, pár perc futással elérhető zöldterület, befejezett csatornázás, frissen aszfaltozott utak. Sz.Lacc ellen is ezt a merényletet terveztem, futónaplója alapján úgy néztem bírni is fogja az Anna-hegyi megpróbáltatásokat. Rövid egyeztetetés-szervezés után szombaton tízkor Lemúr Mikiék előtt álltunk, fütyülésemre előkerült a gazda, nekivághattunk a domboknak. Átbeszéltük az ilyenkor szokásos futás tematikájú kérdéskört, ki, mennyit, merre fut, néha közbeszúrtam egy-egy domb elején, a nyilvánvaló hazugságot, hogy ez az utolsó nagy emelkedő, illetve a ködbe vesző távoli dombokra mutatva közöltem, hogy kb. oda megyünk.

(Google streerview képek)

A városból kiérve aztán tényleg jött az utolsó nagy emelkedő, Lemúr Miki a szokásos könnyedségével felszökelt rajta, mi meg lépésre váltva mentünk utána, azt számolgatva hány karton ásványvízet kéne a fürge kolléga kezébe adni, hogy kiegyenlítődjenek az esélyek. Egyébként sokat, mert Sz.Lacc jó egy fejjel magasabb nálunk...
A dombok megmászása után vidáman beszélgetve értünk át az erdőbe, a kilátóhoz közeledve még néhány idősebb túrázóval is összetalálkoztunk, egy kocogó hölgy kutyája pedig csaholva kisért minket egy szakaszon. Az építmény tövében aztán Laci szétosztotta a megérdemelt Hanukánkat Hanutánkat, én isoitalt adtam, Lemúr Miki pedig vállalta, hogy felmegy és csinál pár fotót. A lépcsőmászásról Laci lemondott tériszonyra hivatkozva, én meg már jártam fent párszor, úgyhogy megvártuk Mikit, aki leérve közölte, minden irányba nagy a köd, kilátástalan a helyzet.

Lefáradva indultunk haza, szerencsére már végig lejtőn szedhettük a lábunkat. Nagyjából másfél óra alatt megjártuk, pontos időt és tempót nem tudunk mondani, mert Lemúr nem mérte, Sz.Lacc elfelejtette visszafele elindítani az óráját, nekem meg folyton lenyomódik a stopperem, amikor az orromat fújom...

Laci, gyere máskor is! :)

Idő: 01:30:00
Táv: 15.3 km
Tempó: 05:53
Szint: 275 m