Jó sorsomnak és kis feleségemnek köszönhetően indultam a New York-i maratonon. A fotók közül igyekeztem a kevésbé kínosakat beválogatni -- milyen lehet a többi!

A rajtcsomagot a Jacob K. Javits Központban lehetett átvenni (jegyezzük meg ezt a nevet!). Az óriási épületet betontömbök és marcona, gépfegyveres terrorelhárítók védték.

Itt még csak a rajtszámot lehetett felvenni... 74 000-ig.

A pólót nem csak úgy hozzánkvágták, de nem ám. Fel lehetett próbálni, melyik a megfelelő méret, aztán...

... itt átvenni.
Egyébként iszonyú mennyiségű, változatos korú és nemű önkéntes igazgatta minden lépésünket.

Rajtcsomag pipa.

Ilyen kis cetliken lehett köszönetet mondani és üzenetet hagyni a szervezőknek. Hogy mondják angolul, hogy nem volt papír a vécében?

Lapozzunk.

"Fogyassz! Herdálj! Szenvedj!"

Volt ám Saucony stand is.

Na jó, elég ebből, tényleg. Lássuk a verseny napját:

A Staten Island-i komphoz kellett jönnöm hajnali háromnegyed 6-ra. Nagyon élveztem.

A kilátás azért kárpótolt.

A komptól busszal szállítottak a rajthoz. 

Hogy startol el ötvenezer ember? Csoportokra bontva (kék, narancs, zöld) és 4 hullámban.

Nekem majd ide kell mennem. A szótár szerint a "corral" jelentése "karám".
Innen jut eszembe: "- József, korál nyakkendőtű, korál mandzsettagomb... Hát magának minden korál?" - "Nem, csak ha kiskegyeddel táncolok." :(

Mit keresek én itt? Nem röhög, a sapkát a Dunkin Donutsnál osztogatták. És szerintem, khmm, jól áll. 

Volt vécé sz*rásig.

Ezt a képet pókeres cimboráimnak küldöm! 

8-tól volt közös áhitat, de csak szinte mentem el. Helyette...

... éltem a lehetőséggel, hogy kutyákat lehet baszkurálni. A "Terápiás kutya sátor" fantasztikus intézmény, be kéne vezeti a budapesti futóversenyeken is.

Ez már a karám bejárata, a fölösleges ruhákat itt lehetett bedobni a jótékonysági célú ruhagyűjtő konténerekbe. Én nem tudom, hogy élnek ezek az amerikaiak, de teljesen jó cuccokat csak úgy eldobáltak!
Róka, ha ott lettél volna, annyi mindent el tudtunk volna hozni! Így csak három melegítőt, négy sapkát, egy alsógatyát és egy handbike pótkereket szereztem.

A karámból indulunk a rajtzónába. A hátam mögött a néni egyhén rosszalló, de alapvetően rezignált arckifejezéssel figyeli, hogyan próbálok -- sikertelenül -- értelmes fejet vágni.

És ez a rajtzóna, a Fort Wadsworthtól Brooklynba vezető híd Staten Island-i felvezető szakasza. Aki szemfüles, a képen felfedezhet a három csoportból kettőt, jól elkülönítve: a távoli zöldeket és a közeli narancssárgákat. A kékek elbújtak.

Elindultunk. Pillantás a hídról. A távolban Manhattan felhőkarcolói. Oda is elfutunk, sőt.

Legyen velünk! Egyébként a legváltozatosabb táblákkal bíztatták a jónépet a derék helyiek: "May the course be with you!", "Dad, if you really loved me, you'd run faster", "Grace: race!", "I'm sure it seemed like a good idea 4 months ago", "Speed it up, Shaun, we are getting tired", "Beth, is this your idea of a funday Sunday?", "You look awful, I think you should quit", "MetroCards sold here", "Uber to the finish only costs $40", "Smile! Remember: you actually paid for this", "Fuck this Kyle, let's grab a beer"

Toronyházak árnyékában futottunk volna, ha nem lett volna pocsék idő. Upsz, belóg a hüvelykujjam.

Ez már a vége. Mint valami bizarr szekta tagjai, bandukolnak a Central Park Westen a megfáradt futók, hogy szeretteikkel találkozzanak.

Jóccakát!