Hőségben nem futunk – fogadtam meg Róka tanácsát, szeptemberig nincs is nevezésem. (És már augusztusra is megvan a program... :D - rrroka) Logikus, hogy mentem velük Csolnokra futni a 35 fokban július 6-án, amikor napok óta olyan rohadt meleg volt, hogy nem naptej kellett, hanem a grillfűszer. Gondoltam, mégis több ott az árnyék, mint a Duna-gáton, miután megkaptam az útvonalat, benne a híres kinizsis Nagy-Getével, amin három éve már végigosontam, lefelé persze segítséggel, magyarul kézen fogva.
Nagy-Gete, onnan jöttünk (másztunk) le erre a keskeny ösvényre
Szokás szerint bemagoltam az útvonalat, hogy vannak az irányváltások, de titkon azért a szalagozásban is bíztam :) Mondjuk a kék szalag ruhán jól mutat, zöld lombon már véleményes, hogy mennyire szembetűnő… de ne akadjunk fönn minden tüskés szederindán, Róka minden kalandfutáson volt, miért ne bíznék bennük.
A hőség amúgy is régi kihívás, mindig tanulok róla valami újat. Most lefagyasztottam a két félliteres kulacsomat úgy, hogy még fért beléjük víz, reggel kivettem, rátöltöttem és bele a mellénybe! A szívem fagyott meg! Nyakba meg a régi hűtősál, attól meg a vér az ereimben, szóval indulásra kész voltam.
Persze utánaolvastam, hova megyünk, mert ugyan nagyon romantikusan hangzik, hogy bányász félmaraton, de ugye, mitől bányász. Meg hol van Csolnok. Hát a dorogi szénmedencében és német családok alapították, hogy ott bányásszanak szenet. Amúgy az útvonal is tárnák mellett vezet és nincs vége a romantikának, olyan helyek mellett visz a track, mint Csolnok XII. akna, Annavölgy, Sárisáp, de lesz Mókus-hegy is.
Csolnok messziről is gyönyörű, csupa bucka, a legnagyobbikon fehér templom, a falu közepén cuki tanösvény, a parkban ott a nevezés, rögtön kaptunk kerámia emlékplakettet, oklevelet, rajtszámot, a polgi helyettese lőtte el a rajtot, előtte megvizsgáltuk a kocsmát, a kávét (320 Ft volt a HÁROM kávé! A valódi vidéki kocsmahangulat azonban megfizethetetlen. - rrroka) és a mosdót, rendben voltak.
Balogh Tomi mutatja az irányt
Tudtam, hogy az eleje a Gete tetejéig emelkedik, nem is nyomtam nagyon, meg az UB óta nincs is minden rendben a futóművekkel. (Nekem meg az UTH óta. :( - rrroka) A faluhoz tartozik egy csodás parkerdő is, még mielőtt támadna a hegy, finom hűvös volt benne, bár a két fagyasztott kulacs hibernálva tartott.
A meredek viszont már a napon futott, a lábaink előtt az egész medence, csak nem volt erőm fotózgatni, kilégzés, belégzés, állj, tovább, újra, szóval mint mindig, elfogyott a levegőm. A Gete szereti a viccet, ott a tetőn a szép kereszt, mint a Szénáson, de azért még tud ám emelkedni egy kicsit. A föléréssel nem volt gond, lassú, ez van, a rettegés lefelé jött, már vártam. Meglepődtem, hogy volt, akit beértem. Mesélte, hogy neki tilos sietni fölfelé, pulzust kell tartani, vasat kap éppen. Á, a vas. Lehet benne valami… azóta se hagy nyugodni.
Akkor és ott persze nem tudtam érdemben kitárgyalni, mert éppen fenékre ültem és karizomból ereszkedtem a szakadék felé. Na itt beértek mások, bátrabbak, ők tudják… A borzalmas meredek után vízmosta lösszel folytatódott az ereszkedés, az csak nem gyors, a parának vége. És megtaláltam a balra fordulást is, szép lejtős széles erdei út… imádom! Legyőztelek, Gete!
Izgalmas köves lejtőt importáltak nekünk a Marsról
Hopp, egy tó. Lesz tó az útvonalon, persze, milyen szép. Csak a kék szalagok fogytak el nagyon. Nyomás vissza. Fölfelé. Aha, megvan, jobbra be kellett volna csapatni a dzsumbujba.(Pont ugyanitt mentem el én is rossz irányba a hat szalag és a felfestés ellenére. Franc se akar egy nagy széles ösvényről beugratni a dzsindzsába, ennek ez a lelki oka! - rrroka) Leszaladtam Anna-völgybe, de ott már tudtam, hogy nem fogom Rókáékat váratni, szépen átvágok tökön-paszulyon, visszasunnyogok Csolnokra, nice try, majd legközelebb megnézem a tárnákat.
És ott a frissítőponton meg is kérdeztem, ugyan hogy jutok vissza. Van-e busz, taxi, traktor, ló, csacsi. Ja semmi. Mondom, bárkit ismernek, aki elvisz? Na majd ő elkísér, amíg egyenes nem lesz az út. Ez egy meghatározhatatlan korú, kukásmellényes ember volt. És tényleg, jött velem, magyarázott, aztán mutatta, hogy arra van a falu, onnan futottam, egyszer csak Unbekannter Deutscher Soldat-sírok sora mellett vitt az út, már bent az erdőben. Hát ez a rövid táv pályája, szuper, ki is van jelölve, zúgtam le a faluba, visszaértem, megúsztam, Róka meg Zöldi Ati persze már túl is voltak rajta, gyorsan elhárítottam a gratulációkat, neeem, dehogy, ez csak 14 kilométer volt, de jövök még, a Gete állítólag megvár!
Utána is klassz volt, kocsmázgatni, tapsolni a dobogósoknak, dumálni a visszaúton meg tervezgetni a további marhaságokat. () A hőség mondjon le, de két órát gyönyörűen bírt a két jeges kulacs meg a hűtősál, egy szavam se lehet! (Én a végén azt mondogattam a tűző napon: Mit keres én itt délben, DÉLBEN?! - rrroka) Másnap izomláz a felkarban, én a lejtőn ugye bicepszre gyúrok, olyan nincs, hogy túl erős kar!
(Nekem ez lett a kedvenc csapat képem, mert nem nézünk a fotósra, de van rajta kistraktor, meg bolt hátulja! :D - rrroka)
Utolsó kommentek