Hosszútáv blog

Az orfűi tivornya és a tegnap esti 30Y üldögélős MÜPA koncert után, ma már muszáj volt futni menni. Egyszerűen nem halogathatom az edzéseket, mert be fogok megint szarni a maratontól. Muszáj lesz nevezni is hamar, mert ha húzom az időt, képes vagyok megint ellógni, pedig ezt idén meg kell csinálni!
Elvileg négyen indulunk a szeptember végi Spár Maratonon: Áron, Dobzse, Lemúr Miki és én, a Lem úr kivételével mind maratonszűzek vagyunk, így nyilván fosunk. Áron mostanában nem fut, ellenben sokat bringázik, Dobzse edz, ahogy ideje engedi (hogy állsz a titkos edzéstervvel? szerda reggel, hm...?), Lemúr Miki nagyon belecsapott a lecsóba. Rég volt olyan, hogy Miki többet fut egy a hónapban, mint én. A június nálam hagyományosan pihenő hónap, előző évben alig 32 kirit tettem a számlálóba némi sérülés és sok nyaralás okán, 2008-ban pedig egy métert se, igaz akkor a lagzival voltunk elfoglalva, utána meg ugye nászút, amikor nem kifejezetten sportol az ember... ;)

Sár

Középfölde stílusú kapu

Szóval ebéd után egy jó kávé, egy óra pihi, aztán kitaláltam, hogy Lemúr Miki fundoklián túli útvonalát tetézem egy felső-alsóvölgyi utcás visszatéréssel, közben pedig elkalandozok eddig ismeretlen területre is, a Tetőfedő utca felé. Miki, Dobzse, erre majd menjünk együtt is! Olyan helyeket láttam, amiket nem is gondoltam volna, erdő, mező, sár, hidroglóbusz, milkós kecók, kovácsoltvas kapu középföldéről és úttalan utak! Királyság!
A futásra alaposan felkészültem, két flakon isoital és egy decathlonos energiaszelet is volt nálam, telefon a zenéhez Ferenci György és Rackajam MR2 Akusztik felvételével betárazva, zsepi, csuklópánt, elszántság, komor tekintet.
A pia kevés volt, egy óra után elfogyott, a csokis-narancsos szelet iszonyú finom, és nagyon jól esett. A futás is, bár a szokásos egy óra tíz perces lábujjfájásom most majdnem fél órán át kínzott lefele, és végül meg kellett állnom kicsit megmasszírozni, és átkötni a cipőmet szorosabbra.

Nem is tudok többet rizsázni, 158-as pulzussal, 5:33-as tempóval toltam, a majdnem félmaratont. Ez a sneci féle versenyidő tervező szerint kívül van ugyan a 4 órás időn, de  ki a  fenét érdekel? :)
Jó volt, bákker! :D

idő: 01:56:00
táv: 20.9 km
tempó: 05:33
zene: Rackajam
edzésnapló: http://edzesonline.hu/edzes/401806
útvonal: amit ezennel elnevezek Fundokliás Nagykörnek

- 1h 19' 00" alatt
- st: Slash - selftitled; Soulfly - Omen

Rrróka barátom ma este is fesztiválozott ("motorhitel, felnihitel..."), így egyedül céloztam meg az érdi gátat (nagy előnye a Fundokliával szemben, hogy az aszfalton nincs sár). Mivel a tegnapi intenzív lapátolás miatt izomlázzal és általános erőnléti kihívásokkal küszködtem (1 teherautó = 106 talicska = 2332 lapát föld, ha valakit érdekel), csak három körre neveztem be, az éppen 15 km.

Az idők így alakultak:

- I. kör: 26' 45"
- II. kör: 26' 15"
- III. kör: 26' 00"

Látnivaló, hogy kb. a felétől begyorsítottam (kb. itt cseréltem ki a kellemesen rockos Slash-albumot a bestiális Soulflyra). Az átlag időm 5' 16"/km, ami nem rossz, given the circumstances. Előre a maratonig (és tovább)!

Bozót futakutya pajtását, most Sünire cserélte, és körbekísérte őt a Balaton körül 212 kilométeren át az Ultrabalatonon.
Levesfőzés, széntabletta, lánykérés (nincs összefüggés) és még sok minden más a blogján:

http://bozotfut.blogspot.com
"Megízleltem az UBit... jelentem finom!"

"Halandók kérdeznek néha, tipikus társalgás: Ez valami futóverseny? Aha, olyasmi Honnan jöttök? Tihanyból. Hova mentek? Tihanyba. (hatásszünet) És mikorra értek oda? Hol alszotok? Holnap délutánra. Nem alszunk (legyintés, fejcsóválás) Mennyit futnak? Kétszáztizenkét kilométert. Kétszer tizenkettőt? Majdnem..."

Mi pedig gratulálunk és jövő évre tervezgetünk...

A Fishing on Orfű fesztiválon a 30Y melllett a Qumiby koncertje volt az, amit mi a legjobban vártunk. Az időjárás idén kedvezett, nem volt eső koncert közben.
Az erre a hétre választott nótát a Megadom magam című dalt Varga Líviusz énekli, aki a zenekar kettes számú énekese, valamint a kongák és egyéb ütős hangszerek szakavatott felelőse is. A keresnyés-rekedt hangon előadott, lassú tempójú szám jó példája annak, hogy nem csak gyors dalok lehetnek erőnóták. 

- 2h 00' 25" alatt
- st: Prong - Power of the Damn Mixxxer; Van Canto - Tribe of Force

Amíg Rrróka Orfűn dorbézol, magányosan futkorászom az érdi dombokon. Most is észak-északnyugat fele vettem az irányt, mint legutóbb, de az út végén nem a biatorbágyi üdülőtelep fele tértem, hanem a felfedező ösztöntől hajtva végig az erdő mentén, a másik irányba. Végül egy tanyához lyukadtam ki, itt fordultam vissza, végigrohantam a Földmunkás utcán, majd az Esztergályoson jobbra, és innen már az ismert úton hazafelé.

Kellemesen hűvös, borongós idő volt, és szúnyogok is békén hagytak; az egyetlen gondot az irdatlan pocsolyák jelentették, amik helyenként az egész utat elfoglalták, árkon-bokron-tüskén keresztülgázolva lehetett csak megkerülni őket.

Kutyából is kijutott erre az alkalomra, a Fundoklia elején egy őrült fiatal vizsla gondolta úgy, hogy meg kell kergetnie, a visszafele úton pedig egy töpszli, lelkes jószág szegődött mellém jó fél km-en keresztül, és bezsebelt egy kis simogatást is.

Szinte másodpercre ugyanolyan tempóval haladtam, mint egy héttel ezelőtt, de a szívem nyugodtabb tartományban, 150 és 160 pulzusszám között verdesett.

Itt egy rövidke, telefonnal készített hangulatvideó:

Igen, nyaralunk Orfűn, tegnap érkeztünk, és nekem vmi azt súgta, hogy menjek este egy-két tókörre, mert lehet, hogy nem lesz alkalmam később...

Ma viharra ébredtünk és ezt mondják végig, szóval úszni nem fogunk idén sem a kissebbik tóban. A fesztiválon is elázunk, mint tavaly, de most van esőkabátunk, és bakancsunk. A futást majd meglátom.
Az edzés tegnap jó volt, nagyon párás-fülledt meleg, és dombos terep, de az IT szalag bírta. Én kevésbbé, majdnem lemondtam a második körröl, csak az tartotta bennem a lelket, hogy Lemúr Mikivel megbeszéltük, minimum egy órát mindig futunk, az alatt nem csinálunk edzést.
Az órámat az első körre elfelejtettem elindítani, de elég alacsony pulzussal sikerült teljesítenem, volt ahol 135 alatti értéteket mért, igaz úgy éreztem, hogy szinte botorkálok az emelkedőkön. A tempó végül nem lett rossz, 5:42, de nehezen ment.
Komolyabban kell edzenem úgy érzem.

Csütörtöktől fesztivál, inni nagyon nem fogok, ellenben futnék, szóval fujjátok a vuvuzelákat egy kicsit jobb időért!
(Hoppá éppen kisütött a nap...!)
 

Idő: 01:05:00
Táv: 11.4 km
Tempó: 05:42

Domesticdragontól kaptuk az eheti erőnótát.
A legutóbbi lemezétől eltekintve méltán népszerű Depeche Mode egyik legismertebb dalának az Enjoy the Silence-nek egy rockosabb reinterpretációja, amit a Linkin Park rapper-producere  Mike Shinoda követett el a DM 2004-es Remixes 81 - 04 tripla albumára. Jellemzően az amúgy elég langyi remixkorongokon ez a hármas számú album utolsó száma, pedig mind közül a legütősebb.

Egy amúgy is nagyszerű nóta, most felvértezve kemény rock hangzással, feszes nu-metál dobokkal és cell-shaded techikával készült videóklippel. Élvezzétek a  csendet! :)

- 2h 01' 00" alatt
- st: Megadeth - Endgame; Magtens Korridorer - Milan Alle

Rrróka barátom üdült, így egyedül vágtam neki szombat este az Érd körüli dombságoknak. A Fundoklia-völgyi tanösvény után (egyre több fiatalt látok itt üzekedni, eszembe is jutott, hogy ez igazából "kanösvény", de rögtön el is hessegettem a fejemből ezt a nem túl sikerült szóviccet), szóval átvágtam az M7-es fölött, végig a levendulamező mentén (nem tudom, kinek jut eszébe sok négyzetkm-en levendulát ültetni, ha valaki tudja, mondja meg), majd az elhagyott laktanya (?) előtt, az Esztergályos utcánál kénytelen voltam átmenetileg visszatérni a civilizációba. Ez nem tartott sokáig, az első lehetséges alkalommal letértem az aszfaltról, és ész nélkül futottam tovább északnak. Itt kezdtem fáradni.

A terv az volt, hogy egy órát futok, aztán fordulok vissza, és nagy volt a kísértés, hogy az egy óra leteltét a földön ücsörögve várjam be. Aztán összeszedtem magam, eszelősen hatoltam tovább az ismeretlenbe. Végül egy olyan részen csippant az egy óra, ahol jobb oldalt erdő, bal oldalt kertek voltak. Otthon megnéztem a térképen, azt mondja, ez már Biatorbágy üdülőtelepének a határa.

Nem időztem sokat, mert egyből megtaláltak a szúnyogok, térültem, fordultam. A pulzusom 162 bpm körül járt, teljesen jó, az út enyhén lejt, hajrá! Nem engedtem, hogy csábítson a lejtés, az előző tempót tartva, kiegyensúlyozott ütemben toltam hazáig. A Google Maps 9,96 km távolságot mutat egy irányba, de ez valamivel több lehet a szintkülönbség miatt. Végül itt egy fotó, amit a blog hűséges olvasóinak lőttem, hasonló jó futásokat kívánva. A címe: Levendulamező alkonyi fényben.

"Kaptam ideiglenesen egy edzőpartnert! Jó dolog, mert mégiscsak kellemesebb társaságban kocogni és nagyon ari a drága, mert még vissza sem beszél, hagy engem szóhoz jutni. Ő ugyanis egy kutya. Gazdája, a Kalamona kennel tenyésztője kért meg rá, hogy fussak az ebbel, nevezzük nevén, Bellával, mert a világkiállításra készülnek és ráférne a hölgyre egy kis kondíciójavítás meg egy kis fogyás-izmosodás. Kutyafitnesszelünk tehát, terepnek a környék homokos földútjait választottuk, kerülve a nagyon dzsindzsás részeket, egyrészt a kullancsok, másrészt Bella bundájának megóvása céljából. Nagyon rendes csajszi, nem húz, nem rángat, nem marad le, simán kocog mellettem. Igaz, most a hirtelen jött melegben az amúgy is lassú kocogásunk gyökkettőre redukálódott, de így legalább nekem garantálva volt az alacsony intenzitású edzés :) 

 

Íme Bella, a Berger de Brie vagyis briard vagyis brie-i pásztorkutya"

Megegyeztünk Lemúr Mikivel, hogy szerda délután megnézzük mi van a Fundoklia-völgyön is túl. A nagyobb emelkedőket elkerüljük, illetve én sétálom az IT szalag kímélés jegyében, de mindeképpen futunk legalább másfél órát, ez a terv.

Alaposan felszerelkeztünk, vittem négy adag isoitókát, Lem úr pedig a vadiúj egylövetű kulacsövét tekerte a has a köré. Mondtam neki, hogy a csípőre kell azt rakni ,akkor nem lötyög, de ő azt mondta, hogy a saját tapasztalatából szeret tanulni, hagyjam rá, mint a Tüskevárban Matula bácsi Tutajosékra, amikor a mérges szömörcében szerettek ücsörögni  Bütyökkel.
Azért még mondtam, hogy a cipőt illik kettőre kötni, mert ha azon múlik egy PB, hogy meg kell állni cipőtkötni, kétszer, mert persze nem egyszerre kötődnek ki, akkor az igen mérgesítő. Megint a tüskevárral jött, meg azzal, hogy az utolsó fűzőlukat kihasználó hurkolós kötési módszer nagyon bevállt, és nem lesz ilyen gondja. Oké. Akkor dombra fel.

Rögvest tapasztaltuk, hogy nyár van, hiába vártunk este hatig, nagy a forrróság, így a nézőközönség alacsony mennyiségére tekintettel hamarosan UV-B sugárzásnak tettük ki arányosan izmolt, karcsú, verejtékben fürdő felsőtestünket.
Az útvonal odafele végig emlkedő, ezt mutatta is a pulzus, most nem lehetett a  páratartalomra fogni, hogy 165-170 körülivel mengyünk felfele. A Fundoklián túl átfutottunk az M7 felüljárón, mellyel ismeretlen futóterepre érkeztünk. Elkanyarogtunk egészen az érdi hendikep pályájáig, ahol óriási ültett levendulás van (a sokatmondó képen átlósan haladó pöttyök sorai a levendula tövek), meg vad szamóca, az út pedig sziklás-földes, de az IT szalagom nem reagált erre sem. Végül 45 percet mentünk felfele, majd rövid pihenőt és frissítőt tartottunk, megtekintettük a növényvilágot, majd indultunk is vissza. Lefele persze sokkal könnyebb, 155 körüli átlagpulzussal haladtunk, immár vidámabban beszélgetve, mint felfele. Itt jegyezném meg, hogy a HAC-650 rendszámú, metál-világoszöld kombi volvoval egy egész utánfutónyi sittet hoztak ki, az egyébként védelem alatt álló területre. Szégyeljék magukat! Azért a három lapátos embert nem kértük számon...
Tovább lefele. IT szalag csendes, de azért  Fundoklia-völgy bejáratánál a lépcsőn csak sétáltam, hiszen jobb a békesség. Még egy meredek domb sétálva és már meg is érketünk a Lemúr-lakhoz, vigyorogva és elégedetten búcsúztunk, majd hazakocogtam.

Remek edzés volt, 1:42 perc futás (a fenti pihenővel), hatperces tempó. Jó érzés megint normálisan futni.

Idő: 01:42:00
Táv: 16.5 km
Tempó: 06:10