HTML

Licenc

Creative Commons License
Ezek a művek NezumiKeratomi, Lemúr Miki és rrroka, valamint vendégszerzők írásai. Ők ezen a blogon Creative Commons Nevezd meg!-Ne add el!-Ne változtasd! 2.5 Magyarország License alatt publikálnak.
A felhasználáshoz kérd az engedélyüket!

Havi talpalávaló

Ehavi talpalávalónk Lemúr Miki ajánlásával:



FUNKorporation: Hold on Through



 

fbcsoport.jpg

Kövess minket a Facebookon is!

 

erdifutovagyok.jpgÉrdi futó vagy? Én meg a BSI érdi futónagykövete! Ha szívesen futnál egy érdi közösséggel, akkor:

Csatlakozz a futócsoportunk FB oldalához!

Utolsó kommentek

Címkék

#blackhole (1) 10 km (1) 12 órás futás (1) 15km (1) 20 (1) 2011 (1) 2030perc futás (2) 2S (1) 3vulkán (4) 4up4down (1) 6 órás futás (1) achilles (1) achilles-ín (1) alacsony-tátra (1) Ambit (1) amorf lovagok (1) Anna-hegy (1) aonijie (1) Arberland Trail (1) arberland ultra trail (1) áron (1) Athén (1) Athén Authentic Marathon (1) átmozgatás (1) Auerhahn trail (1) aurerhahn trail (1) autós (1) a hátunk mögött (6) balaton (12) balaton maraton (5) balaton szupermaraton (10) Balaton Szuper Maraton (3) Balaton Trail (1) Balboa-kör (4) bánya (3) bátortábor (1) bécs-pozsony-budapest (6) bejárás (1) betegen futni (1) betegség (1) betonnt (1) beurer pm45 pulzusmérő óra (1) BGy (1) bitliszbá (10) blog (4) blogajánló (3) borvidék félmaraton (2) Börzsöny (1) Börzsöny Trail (1) bozót (1) Breaking2 (2) bringázás (2) BSZM (5) Budai Kilátások (1) budai trail (3) budapest (2) Bükk (3) camelback (1) chifutás (4) chifutás tanfolyam (1) Classic Balboa (1) Csobánc (2) Csobánc Vertical (1) csonthártyagyulladás (2) csősál (1) csúszásgátló (1) decathlon (2) délibáb félmaraton (1) dioptriás futónapszemüveg (1) diósd (1) dobzse (1) domb (7) dombos útvonal (47) Dömösről jöttünk (1) duna gát (68) dupla decaironman (1) dupla élmény (4) eBay (1) edzés (251) edzésterv (7) éhség (1) éjszakai futás (1) eliud kipchoge (1) elmaradt (1) első maraton (3) Eltévedés (2) endomondo (2) endorfin (3) érdekesség (1) érdifutóvagyok (1) érdi hendikep (13) Érdi szilveszteri futás (1) érdkörbe (1) Erzsébet-kilátó (2) európa bajnokság (1) fartlek (4) felkészülés (1) félmaraton (27) fényvisszaverő mellény (3) foci (1) fogyás (1) fotók (3) fotókutya (3) fundoklia (45) fuss csepel (1) fuss te is (1) FutaNyerges (1) futapest (1) futás (359) futas. (1) futás. (2) futócipő (18) futócipő app (2) futócipő mosása (1) futócipő tapasztalat (4) futócipő teszt (4) futócucc (19) futocuccok.hu (1) futódzseki (1) futófotó (2) futóiskola (1) futókutya (5) futónagykövet (1) futóparti (6) futottak már (1) Gánt Trail (1) garmin (1) gát (2) Gazdagréti Tavaszindító Futóverseny (1) generali futógála (1) gent (1) gerecse trail (2) gerinctorna (1) GPS (5) gpx (1) GTX (1) GTX futócipő (1) gútai vízkereszt maraton (7) hárosi-öböl (1) hátunk mögött (24) havi (1) havi powersong (15) hellotrails (1) hello fellegvár (1) hello pilis trails (1) hendikep (8) heti powersong (2) hideg (1) hipotermia (1) hírek (4) (3) Hogy sújt minket ez a gyönyörű kurvaélet. (1) holtpont (1) hőségriadó (3) hosszútáv (1) hosszutav (9) hosszutav. (2) hosszutav blog (1) humor (1) húszszoros ironman (1) ilovebalaton (1) ineos159 (1) instagram (21) interjú (1) intersport (1) it szalag (5) jazz (1) jótékonyság (1) jótékonysági futás (3) k100 (1) kalandfutás (3) kalenji (7) kalenji kiprun trail mt (1) Kalenji Protect 1000 (1) Káli-medence (9) Káli futás (3) karmelegítő (1) kékes (3) kékkút (1) keresztedzés (1) kihívás (1) kinizsi százas (1) Kiskör (2) kolozsvár (1) komáromi erőpróba (1) konfliktus (1) közkút (2) közösségi futás (1) kropkó péter (1) ktf20 (2) kutya (3) lágymányos (1) limonádé (1) linz (1) Linz Marathon (2) Lőrincz Olivér (1) magasles (4) marathon (2) maraton (48) maratoni felkészülés (18) maratoni tervek (5) maratonka (1) maratonman (1) maratonszűz (1) margitsziget (1) maszk (1) mátra (5) mátra trail (1) medvedisznóember (2) meztelen (1) mikulás futás (2) minimaraton (1) mp3 (1) muflon (1) Nagykör (2) nagytétény (10) nemmegy (10) night run (1) nike (9) nike+ app (3) nike alvord (1) nike futóklub (1) nike lunarglide (1) nike pegasus (1) nike vomero (2) nike zoom structure (1) nordic-walking (2) nordicwalking (8) Normafa (1) No pasarán! (1) Nulladik Balaton Trail (1) nyújtás (2) omni 10 (1) omni 12 (2) Optivita (2) optivita100 (1) optivita ultrafutó kua (1) orfű (1) orrszarvúbogár (1) Őrség (1) oruxmaps (1) őszibarack (1) p.o.d. (1) pannonfunk (3) peldakepeink (2) phoenix (1) phoenix 5 (1) phoneix 6 (1) piros85 (6) plandurance (2) polar (2) Polar RCX5 (1) polar rs800 (1) powersong (35) puki (1) pulzuskontroll (5) pulzusmérés (5) pulzusmérő (6) rádió (1) résztáv (7) Róka és a komák (2) Róka és a komék (2) Runners World (1) runtastic (10) saaby (1) Salomon Szentendre Trail (1) Salomon Ultra-Trail Hungary (1) sár (1) sárd utca (4) Sárvár (1) saucony (10) scorpions (1) sean conway (1) sérülés (6) siófok (2) Sopron Trail (1) sört adni ér (1) sóskút (1) sparmaraton (5) spar maraton (14) stabil cipő (2) staféta (1) Suhanj!6 (1) Süle Zsolt (1) süti (1) Suunto (1) szekszárdi borvidék félmaraton (2) szelidi-tó futás (3) Szénás-kör (7) Szentendre trail (1) szentivánéji futás (1) Szentlászló Trail (1) Szent Iván éj (1) szigetkör (1) szíjcsere (1) Szőlőskör (1) Tájékozódás (2) tajga trail (1) talpalávaló (57) talpbetét (1) talpi ín gyulladás (1) tapasztalat (1) tárnoki tófutás (2) tartósteszt (1) tátra (1) térdkoptatás (1) terep100 (1) terep50 (2) terepfutás (86) terepfutás.hu (1) terepfutócipő (2) terepfutó edzésterv (1) terepverseny (35) terep hétvége (1) terheléses vizsgálat (2) teszt (1) titkos edzésterv (3) (3) tókör (1) tóparti (5) tóparti futóparti (10) túra (1) turistafutás (3) tv műsor (1) Ultra-trail Hungary (2) ultrabalaton (22) ultrafutás (27) ultramaraton (10) ultratrail (5) UTH (4) UTH55 (2) útvonal (3) vacsora (1) vadlán (2) Vadlán Ultra Trail (2) váltó (4) városnézősfutás (1) vélemény (2) velencei (8) velencei tó (8) verseny (103) versenynaptár (1) Vértes (3) Vérteskozma RocknRoll (1) Vértes Terep Maraton (3) vertical (1) videó (2) vivicitta (1) Vonyarcvashegy (2) VTM (5) we were born to fly (1) withwind (1) wps (1) yi chi (1) yoloka (1) yourstruly (10) youth of the nation (1) yt25 (5) yt50 (4) Címkefelhő

Fuss, ahogy jól esik!

2020.07.05. 14:00 rrroka

Szent Iván-éji Szénás kör

Címkék: terepfutás éjszakai futás Szent Iván éj Szénás-kör

szena_sotet_555.jpg

Valamikor télen szalagoztam a hendikep futásunk pályáját péntek este sötétben és majd össze tojtam magam egyedül a koromsötét erdőben. Emberként nyilván én vagyok a legveszélyesebb vadállat egy erdőben, de a csillag- és holdtalan sötét, a csend, az, hogy mindössze fejlámpám sugarában látok, folyton arra késztetett, hogy hátra nézzek, és hogy igen gyorsan rakjam azokat a szalagokat. Nevetséges félelmeim vannak, jutott az eszembe és arra gondoltam nem egy női versenyző teljesítette már A Kör 150 kilométeres távját a Börzsönyben, és annak bizony a fele éjszaka, és nem ilyen kis ikeás játék erdőben, mint a hendikep köré, hanem rendes rengeteg.

Meséltem is a csapatnak másnap, hogy mennyire fura, volt, nyilván azt mondták, hogy OK, legközelebb menjünk sötétbe erdőbe, de aztán (szerencsére) ez elmaradt. Az UTH is elmaradt (sajnos), így idén eddig kimaradt mindenféle esti kalandozás a vadonban, mindaddig, míg UB csapattársam, Zsuzsi egyik nap át nem küldte az éjszakai Szénás kör linkjét, hogy "Mit szólsz?". Azt szóltam, hogy a 19 órai rajt nem is éjszaka, de azért az este fél 11 körüli beérés már az, szóval menjünk!

szena_rajt_555.jpg

A nyilvános eseményre meglepően kevesen jöttek el, Zsuzsi férje, Tomi csatlakozott az első szakaszra, a teljes távra rajtunk kívül még egy srác és maga az ötletgazda Kovács Gábor indult (25x teljesítő!). Perl Gergő szénáskör-gazda és cuki családja jött a rajtba látni a diliseket.

szena_rajtutan_555.jpg

Nem volt hideg! Ilyen ez a nyár. Még jó, hogy számíthattunk arra, hogy bő másfél óra múlva lemegy a nap. A Paprikás-patak völgyéből kiértve elköszöntünk Tomitól (pizzát és radlert ígért a befutóra!), a srácokkal pedig megegyeztünk, hogy rugalmasan elszakadunk tőlük, kicsit tempósabb saját ütemünkben haladunk tovább. Az ismerős útvonalon hamar elértünk a zenélő kútig és az Örkény telefonfülkéig, itt kicsit pacsáltunk a Für Elise dallamára meg Zsuzsinak kódoltunk is, mivel neki ez az aranyérmes köre volt éppen.

szena_kut_555.jpg

Kis feleségemmel nemrég túrázva beszereztük ezt a legfényesebb medált, szóval én most partizánban/ingyenélőben toltam a kört.
Nagyon fura dolog sötétedő erdőben lenni, megváltoznak a hangok is a fény csökkenésével, átvált a hallásod "mi-mozog-ott" módba, és csörtetésektől egyből ugrik a pulzus egy tizest, még jó, hogy nem hoztam erre az útra pulzuspánt. Mire a második kódhelyre értünk lement a nap, Szent Iván éj után pár napig ez 20 óra 45 perc körülre esik, nagyon szeretem ezt a hosszú nappalos időszakot, legszívesebben minden naplementekor még kint nyüzsögnék valahol a tájban és igazság szerint akár reggel hatkor kint szürcsölném a kávém a hűs nyári reggeleken. (Ideális esetben a kettő között pedig nem lenne 8 óra irodai munka.)
Elkészítettem a "Futónő kódol szürkületben" című nagyszerű fotómat (féltáv, 2 óra), majd felsétáltunk a nagy dombon a kilátóig, miközben elköltöttük zabszeletből, gyümölcspüréből és langyos vízből álló egyszerű, de ízletes, szénhidrátokban gazdag vacsoránkat. A kilátóban zajlott az élet, mások is kijöttek naplementét nézni, a második emeleten pedig épp felépült a bivaksátor. 

szena_kodol_555.jpg

Ennek az időszaknak a fényeivel a telefonok fényképezői nem tudnak sokat kezdeni, javaslom a szemünkkel tároljuk el a látványt ilyenkor, azért egy-két próbálkozást beszúrok ide.

szena_csergezan_555.jpg

szena_kilatobol_555.jpg

szena_lemente_555.jpg

 

Mire leértünk tök sötét volt, Zsuzsira felapplikáltuk a decathlonos "vasember" fedőnevű, brutál fényerejű lámpáját, én pedig fejembe húztam a Tikkát, ezzel a kettővel nappali fénybe tudtuk borítani a közvetlen környezetünket, így pikkpakk leértünk Nagykovácsiba. Kicsit hiányoltam a vadállatokat, elképzelésem szerint sötétedéskor megelevenedik az erdő, de csak macska szeme világított az árokban.
A legszivatósabb lassú emelkedős rész kellős közepén jött szembe egy terepjáró, tök rendesek voltak, megálltak, lekapcsolták a reflektort, mi is eltakartuk a lámpákat. Szinte hallottam a gondolatukat, "Hogy kerülnek ide ilyenkor futók!"
Egyik kedvenc elemem az egész pályán a "forgóajtó", olyan fura ilyennel találkozni az erdőben. Rögtön utána végre láttunk egy őzet, pár méterre tőlünk nyugodtan sétált a fejlámpám fényében. Néhány perc múlva jókora csörtetés hallatszott jobbról, de nem láttunk semmit, mindenesetre kicsit hangosabban folytattuk a beszélgetést, hogy legyen ideje a vaddisznóknak odébb állni, ha épp az ösvény mentén lenne dolguk.

szena_fa1_555.jpg

A Szénásra felfele a távolban tomboló vihart csodáltuk. Félpercenként egy-egy villám festette vörösre a felhőket valahol tőlünk 20-30 kilométerre Pest déli részén. Lekapcsoltuk kicsit a lámpákat, megneveztem mind a három csillagképet, amit ismerek, aztán lerobogtunk a harmadik kódhoz. "innen már csak lejtő!" - mondtam én. "Nem szeretem őket." - mondta Zsuzsi IT szalagja. Kicsit rányújtott és óvatosan ereszkedtünk a továbbiakban. Tomi jött elénk és világította meg a kékre bevezető ösvényt, amit sötétben be tudtunk volna nézni. Biztosított minket, hogy megvan a pizza! Egy fél óra múlva megesszük, mondtuk.

szena_panorama1_555.jpg

A meredek lejtőn óvatoskodva megbeszéltük, hogy lehet, hogy a Salomon Speedcross helyett egy jókora csillapítással rendelkező Hoka Speedgoat jót tenne az IT szalag problémáinak, de azt is megállapítottuk, hogy az egy igen ronda cipő. A pénteki edzésen mesélte Nezumi, hogy Lubics Szilvi az amerikai Bigfoot 200 versenyre külön vitt egy Hokát a 20 km-es lejtős részre. Látom már, hogy a jövő a változtatható talpú cipőké lesz!

A célban nem csak Tomi, radler és a pizza várt minket, hanem Perl Gergő is, gratrulált Zsuzsinak, átadta az érmet, a hozzá járó Multinavigátor kupont és a Dr. Steinberger multivitamin italt, nyomatékosan felhívva a figyelmet, hogy hazafele ne fogyasszuk el egybe, ezt naponta, decinként kell fogyasztani, tapasztalat.

szena_befuto_555.jpg

Bruttó 4:27, nettó 3:55 alatt mentünk körbe, és marha jól szórakoztunk! Próbáljátok ki ti is!
Mi már tervezzük ugyanezt a téli napfordulókor... :D

 

1 komment

2020.05.05. 11:00 nezumi

Szerepem a korona idején

Címkék: Hogy sújt minket ez a gyönyörű kurvaélet.

maradjotthon.jpg

Futsz most? Mennyit? Hogy megy?

Nezumi: Nem tudok nem futni. Edzéstervet kapok hetente, mostanában 60 kilométer körül vannak a hetek éppen. Minél melegebb van, annál rosszabbul megy, viszont olyan még nem volt, hogy untam volna.

Róka: Persze, hogy futok! Kell, most talán még jobban. Csak csökkent a mennyiség, heti 2-3 alkalom, egyszerre max 20 km, tempó, pulzusmérés nélkül. Ki az utcára, egy bazi nagy kör. Viszont hiányzik az erdő. :/ Én várom a meleget, mert nagyon szeretem.

Lemúr Miki: Most nem futok, hanem éppen ilyen kérdésekre válaszolok. Egyébként hétvégente úgy 10 km-t.

Keratomi: Minden második nap 20 km. Meg néha öt km-ek spinning helyett.

kert.jpg


Milyen versenyeket buktunk?

Nezumi: lett volna VTM, UB hármasban, UTH pontfőnökként, nyárra szigorúan csak a meleg, aztán az ősz… ki tudja.

Róka: VTM félmaraton, Blackhole, UB Nezumival és még egy érdi lánnyal, UTH 112… És nem tudtuk megrendezni a 2030 perces érdi váltófutást sem, pedig olyan szépen elterveztem, hogy most szombat reggel kezdünk és vasárnap naplementében fejezzük be…

Egyik nap elküldtem a polgármesternek a kérelmet, egy hét múlva visszavontam.
Szerintem év végéig nem lesz itt nagy versenyzés, mert ha vissza-visszatér eza  rossznyavalya, akkor nincs az az épeszű ember, aki több száz, több ezer embert össze akar trombitálni egy kupacba.

Lemúr Miki: Velencei Tóparti Futóparti, Tatai Tófutás, orfűi Spartan Race Beast…

Keratomi: Tóparti Futóparti, Crazy5K; egyelőre ennyi. Be vagyok nevezve a Suhanj!6-ra, de szerintem az is elmarad.

 

Mi lesz szerinted a következő verseny?

Nezumi: a híreken lógva nekem a januári gútai vízkereszti maraton tűnik reálisnak, de ne legyen igazam, én készülök a WizzAirre, a Sparra, az UB-re.

Róka: Ez egy nagyon nehéz kérdés, pedig én tettem fel. Olyan gyorsan változik minden, nem jelenthetünk ki semmit két hétnél hosszabb időre. Én nem bízom az őszi versenyszezonban, nem látom magam előtt, hogy bezsúfolódunk egy esős napon egy tornaterembe futás után gulyást enni.De optimista leszek: augusztusban vagy szeptemberben már lesz 3 Vulkán Kalandfutás!

Lemúr Miki: Remélem, az őszi budapesti maraton nem marad el. 2009 óta mindegyiken ott voltam, és nagyon szeretném, ha ez a sorozat nem szakadna meg.

Keratomi: Ősszel talán már lehet menni futórendezvényre. Vadlán, Piros85, Siófok Félmaraton.

 

Mi a véleményed a működő instant körökről, pl Szénás, vagy az új privátUB-ról?

Nezumi: Nem fér bele a #maradjotthonba. De komolyan, mit mondanék a gyerekeknek, ha én is elmászkálnék? PrivátUB: hát aki nem Pest megyei vagy budapesti, annak hajrá, a többieknek majd az országegyesítés után :)

Róka: Nekem sem fér bele, egyetértek Nezumival. Az érdi futócsapattól azt kértem, hogy ha mennek is futni, ne igazán tegyük ezt közzé. Nem tilos futni, nem is életveszélyes, de most nincs itt annak az ideje, hogy másokat is rávegyünk instantkörrel, vagy futásunk posztolásával arra, hogy kimenjen. Tényleg maradjunk otthon. Ez nem hiszti, ez egy jól átgondolt döntés. Mindenhol azt halljuk, hogy a helyiek nem örülnek, ha elmegyünk  a lakhelyükre futni, kirándulni. Ne tegyük, jobb lesz a hangulat.

Lemúr Miki: Ha autóval megyünk odáig és nem futunk át Nagykovácsin, akkor diszkréten belefér.

Keratomi: Ha végig autóval megyünk, és a négy fal között csináljuk, akkor nekem belefér. Komolyabban: eljárok futni most is rendszeresen, de szerintem sem ildomos ilyenekkel izgatni a helyieket.

10km_555.jpg


Mi az, ami kiakaszt vagy nem értesz egyet más futókkal, versenyekkel, szervezőkkel kapcsolatban?

Nezumi: Magánügy, hogy nem marad otthon, de legalább ne posztolja, tényleg. Amit soha nem fogok megérteni, az a futás közben, a városban torkomnak ugró pitbull - tudomtudom, staffi, és bébiszitter-kutya, a legnagyobb kár, amit okoz, hogy agyonhízeleg, mondja tízből egy pitbullgazda, aki pont menhelyi harcikutyát fogadott be. A többi meg… de hát tudod. Nem a kutya a hunyó. A gazdi, akinek van képe azt mondani, hogy csak játszik. Játsszon a gazdival az éhes barna anyamedve.

Róka: Nagyon mérges lettem, mikor ennek az egész szarnak az elején (van aki most is) lekezelően beszéltek azzal, aki tényleg otthon marad, vagy szól annak, aki mégis kimozdul, és bizonygatja az igazát, hogy de neki joga van és hülye aki nem. Ugyanígy zavar, aki kérkedik azzal, mennyire nem változtatott az életén.
Valamelyik nap egymás alatt láttam FB-on a pesti orvosok 12 óra műszak utáni portréfotóit a maszktól sebesre dörzsölt arcukkal, és Lubics Szilvit, ahogy merengve áll egy hosszú futás közben az erdőt nézve topban, shortban. Annyira disszonáns, hogy kinek mi jut ebből a mostani helyzetből. Nekem is kényelmes és biztonságos a helyzetem, de van futótársam, aki a László kórházban orvos, elképesztő higgadtsággal állja a strapát.

Lemúr Miki: Semmi köze a járványhoz, de ha már így rá lett kérdezve: ha bálványozzuk azokat, akik megszállott módon a fél életüket terepfutással, bringázással, hegymászással, ilyen-olyan versenyekre való fanatikus felkészüléssel töltik, ahelyett, hogy a családjukkal lennének. Ha nincs gyerek, akkor oké, lehet minden hétvégén reggeltől estig terepfutni meg lábprotézissel Himaláját mászni. Ha viszont gyereket vállaltál, ott a helyed mellette. Járvány idején meg pláne. Köszönöm, hogy elmondhattam.

Keratomi: ha valaki nem tölti a fél életét futással, bringázással, versenyre való felkészüléssel. - Na jó, bocsi Lemúr Miki, csak trollkodok - szerintem mindenki azt csinál, amit akar, amíg nem árt vele másoknak.

 

Otthon minden okés?

Nezumi: Nem gondoltam volna, hogy ilyen klassz itthonról dolgozni. Persze kert kell hozzá meg madárdal, nem mondom :)

Róka: Van pár év homeoffice rutinom, elkezdem és befejezem itthon a munkát időben, sima ügy. Többet alszunk! Nekem a társaság hiányzik, tudjátok mennyit beszélek... 

Lemúr Miki: Hát, elrepedt a szifon a fürdőszobában és csöpögött a víz a földre, de sikerült meghekkelni, úgyhogy most már igen.

Keratomi: Én elvagyok a szobában a munkával. Persze hiányzik sok minden a járvány előtti életből, de előbb-utóbb ennek is vége, és lehet menni megint mindenfelé.


Környezetedben mit látsz?

Nezumi: Pár utcán futok a közelben, hát őszintén soha ennyi futóval még nem találkoztam, de rollerossal, bringással, görkorissal, kutyással, babakocsissal se, engem nem zavar, sőt elkezdődött valami érdekes: eddig ebben a kis agglomerációs városban nem volt olyan, hogy az emberek köszönnek. Most a járvány összehozott minket, látom a tétova mosolyokat, a szándékot, és már elég jól megy, köszönünk, akik most együtt vagyunk egyedül.

Róka: Én nagy köröket megyek eddig ismeretlen mellékutcákon, néha frekventáltabb helyeket keresztezve, ahol furcsálom a tömeget, amikor 3-4 ember is együtt van. Pedig dehogy tömeg! Csak most fura. Nagyon jó utakat fedeztem fel, alig várom, hogy majd megmutassam az érdi csapatnak.
Nekem is tetszik a köszöngetés, szerintem tök jó, hogy barátságosabbak lettünk egymással, megkérdezzük mizu, megyek boltba, hozzak-e grízt?

Lemúr Miki: Kevesebb az autó, szuper!  

Keratomi: A boltok valamiért állandóan tele vannak. Mármint vásárlókkal.


Hova mentél volna nyaralni?

Nezumi: a járvány előbb jött, mint a tervek. Nekem ez most olyan, mintha hat hete nyaralnék :)

Róka: Kővágóőrsre mentünk volna vmikor április végén, UB körül Füreden töltöttünk volna pár napot. Nyáron egy hét mátra, pár nap sátrazás Balatonon… Ősszel Horvátország. 

Lemúr Miki: Azt terveztük, hogy valahova Mediterrániába, de nem Horvátországba. Így most megspóroltunk egy csomó információgyűjtést meg szervezést, ez is szuper!

Keratomi: Még nem volt konkrét terv. Én azért reménykedek, hogy nyár végén-ősz elején lesz még pár hét amikor el lehet menni belföldön valahova.

 

Többet eszel, iszol főzöl otthon? Súlyod tartod?

Nezumi: Az elején pánikoltam, hogy összeomlik a világ, alig bírtam enni. Azóta viszont iszonyat sokat főzök, de futok is, semmi nem változott, csak minden sokkal finomabb :)

Róka: Én ne tudnék enni? Folyamatosan kajálok! :D Napi hétszer szerinte. De a súlyom marad, szerintem fogyogat az izom és jön fel vmi puha, de egyelőre nem látszik. Többször főzünk, jó kajákat eszünk, és van egy csomó húsvétról elraktározott szilvás-marcipános étcsoki tojás…

Lemúr Miki: Igen, de a súlyommal soha nem volt problémám, most sincs. :)

Keratomi: Sajnos többet eszek,viszont a mérleg ezt szerencsére egyelőre nem mutatja.


Vettél új cuccokat online?

Nezumi: Futósat nem vennék a netről, sőt semmit se akartam venni, mert járvány idején hogy néz ki az. Lett így egy táska, egy nadrág, egy szoknya, egy blúz... ezek csak magamnak, mert muszáj volt, plusz a gyerekeknek, amit kértek :) Nem múlik el nap, hogy a kis zsákutcánkba be ne hajtana egy futár csomaggal.

Róka: Belefutottam a deka weboldalán pár akciós zokniba, komolyan! :D Vettem vagy hat télit, jól jön majd. Egy rövidgatyát rendeltem, olyat ami már van, h legyen nyárra váltás. Tartós kaját rendeltünk egy-két kilót, eláll a bulgur meg a barnarizs. Ja meg kickstarteren két cserélhető szűrős maszkot, júniusban talán meg is érkezik. Ha nem lesz rá soha a rohadt életben szükségem, akkor érte meg legjobban elkölteni azt a húsz rongyot!

Lemúr Miki: Megrendeltem a Madárbarátok nagykönyvét, akciós volt. Most ún. “B” odút készítünk, már csak le kell festeni.

Keratomi: Puzzle-t, ipari mennyiségben. Ugyanitt: kirakott puzzle valakinek nem kell esetleg?

 

Van valami amin tudsz nevetni mostanában?

Nezumi: Naná. Ennyi mémet nem láttam még a barlangrajzok óta :)

Róka: Jaja, Lemúr Miki rendszeresen küld nekem szarszóvicces képeket, muszáj nevetnem. Nezumival meg trollkodunk chaten napirajzból kivágott képekkel. :D “Hogy sújt minket az a gyönyörű kurva élet.”

Lemúr Miki: Persze, a tumblren annyi kreténség szembejön, hogy minden napra jut egy extra adag eszement baromság. Gondolom, az emberek ülnek otthon és kínjukban elvetemült hülyeségeket gyártanak.

Keratomi: Sokmindenen: Bödőcs Tibor például egy csomó videót tesz ki mostanában Facebook-ra.

 

Minek örülsz, hogy még a karantén előtt sikerült elintézned?

Nezumi: Idén negyedszer kaptam érmet a gútai maratonon és ami még jobb, ötödszörre is sikerült a BSZM. Ami maga a csoda, előtte egy nappal találták meg az első két fertőzöttet, miután hazajöttünk, már tíz volt, egy hétre rá kijárási korlátozás. Örülök, hogy megvettem még előtte az idei első futócipőmet és egy új futózoknit :)

Róka: Nagyon örülök, hogy a futónagykövet találkozó Siófokon még minden veszély nélkül lement, állati jó buli volt! Március 8-án mentünk egy Mókus kört a csapattal és most visszanézve nagyon örülök nem lett belőle baj. Egy pár napig paráztam, mert nem volt a legjobb ötlet akkor már összerántani egy csapat ember, akik között van nagy irodában dolgoóz, tanár, kamionos, orvos, területi képviselő… Értitek, ha ott valaki már tünetmentes fertőzött, akkor szétszórjuk több tucat rokonunknak, munkatársunknak.

Lemúr Miki: Egy Mókus kört jól elintéztem még a kijárási korlátozás előtt.

Keratomi: BSZM.

 

Mit sajnálsz, hogy már nem?

Nezumi: Kellett volna még két futós top meg egy térdig érő futónaci, a réginek a sok eséstől csupa lyuk a térde, most hiányzik, hogy ezen spóroltam a BSZM előtt.

Róka: Lejárt a forgalmi és sárgán világít vmi a kocsi műszerfalán. Ja meg téli gumi van fent. Az adóbevallásom is visszajött javítandókkal, utálom.

Lemúr Miki: Rendeltem egy elektromos ceruzahegyezőt Kínából a gyerekeknek a céghez, ahol dolgozom. Meg is érkezett, de nem tudom átvenni, mert bezárt a recepció. De nem baj, mert úgyis távoktatás van, és nem ellenőrzik a ceruzahegyeket.

Keratomi: későn kapcsoltam, hogy kell új futócipő. Sajnos az összes beszerzési forrásom zárva van. Végül sikerült egy akciós párat kifognom, nem is túl messze a lakóhelyemtől, személyes átvétellel.


Mi lesz az első, amit a karantén után teszel a futással/sporttal kapcsolatban?

Nezumi: Futok két órát az érdi ófalusi gáton. Hiányzik :) jobban, mint a Szénás :) rögtön utána kétszer körbetekerem a Velencei-tavat.

Róka: Megyünk egy Mókus kört ugyanazzal a bandával…

Lemúr Miki: Ráveszem Rókát, hogy menjünk el a Rókás körre.

Keratomi: újra megyek majd spinningre.


A elmaradt versenyeid pót-rendezéseire elmész, vagy hagyod már idén, és majd inkább jövőre?

Nezumi: egy ilyen van eddig, az UB, megyünk!

Róka: UB. ha lesz, megyünk, naná! Borvidék félmaratonra is szeretnék, Öcsi nagyon kedvesen meginvitált, mert a Blackhole előtt, mikor még nem tudtuk, hogy elmarad, beszélgettünk arról, hogy, hogyan lehet biztonságosan megoldani a frissítést. (Mire jó pár év a SOTE Mikrobiológia Intézetben!)

Lemúr Miki: Amire csak tudok, megyek!

Keratomi: én is tervezek menni.

 

Szerinted a BSZM szervezői honnan tudták, hogy karantén lesz a szokásos verseny időpontjukkor (március vége)? (Idén ugyanis valamiért március elején rendezték meg a versenyt, ha a szokásos időpontban lett volna, akkor már nem lett volna.)

Nezumi: Azóta is ezen ámulok.

Róka: Nem tudom, vannak különleges képességei a BSI embereinek!

Lemúr Miki: Jugoszláv békaemberek hozták az infót, ürgebőrbe varrva.

Keratomi: Ezt majd meg kell kérdezni a Kocsis Árpitól!

 

Részt veszel valamilyen karantén specifikus futós kihívásban (erkélyen maraton futás, kertben/szobában/kanapé körül futás)?

Nezumi: Ha romlott volna a helyzet, körbe-körbe a kertben, így csak szent borzalommal csodálom, aki csinálj

Róka: Nem, és nem is teljesen értem miért futott pl. egy lány a kocsibeállójukon maratont. 

Lemúr Miki: Dehogy. Gyerekkoromban sokat kergettek az asztal körül, rossz emlékeim vannak. 

Keratomi: Én sem, pedig jó poén lehet egy gyufásdoboz körül 24 órásat futni.

 

Csinálsz otthon valamilyen fitness tevékenységet, akár a futás helyett, akár azért mert a kiegészítő sportos fitness helyed most zárva van? (valamilyen appal, online pl.)

Nezumi: Maradt a heti egy közös gyúrás Paule Timivel és a futótársakkal a messenger videóhívásán, akár naponta jó lenne :

Róka: Melóból hazafutás helyett csokit eszem hétfőnként! Péntek Szent Kondinap Timivel. online, ha hétfőn is lenne csokievés előtt, kibírnám. A céges meetingeken állva veszek részt, az számít?

Lemúr Miki: Némi saját testsúlyos edzést, hátha mégis lesz előbb-utóbb Spartan Race.

Keratomi: Semmit. :(


Fedeztél fel új - mindenkitől távoli - futóhelyet a korlátozás alatt?

Nezumi: Nem, mivel nem volt képem kifutni a faluból máshova, körözgetek itthon. Viszont jó játékokat találok ki közben, autórendszámok betűiből képzek szavakat, tippelek, hogy az épülő monstrumokba hány család költözik be, ilyesmi :)


Róka: Igen! Érden bejártunk sétálva egy csomó érdekes, meg elszomorító helyet (ld képek), rettenetesen gazdag villákat és totálisan szegény kunyhókat láttunk. Nagyon bejött, hogy nem a szokott széles műutakon futok, hanem a párhuzamos mellékutcákon, szinte terepfutás, jó szintes, nem aszfalt, és jó a kilátás.

rodli_555.jpg

sitt_555.jpg

eger_555.jpg

Lemúr Miki: Nem. :(

Keratomi: Nem új, csak régebben ritkán futottam arra, most viszont minden alkalommal.

 

Ajánlj egy talpalávalót!

luzer.jpg

Nezumi: A világért ne hallgassatok rám, lécci, én nem hallgatok zenét futás közben. De mást igen :) hírműsorokat például, a BBC podcastjait, olasz meg német híreket, megsemondom, milyen nyelvtanfolyamokat a YouTube-ról, de magyar rádiókat is, ha érdekel, amiről beszélnek. Igen, a vírusról az a helyzet, hogy mindent… még karanténnaplót is, mondjuk azt Bresciából, ott tényleg durva.

Pl. Simonyi Balázs féle Büntetőkör:

"Az adások sok platformon hallgathatók, klikk ide: iTunes, Spotify, Mixcloud. Letöltés pedig itt: HearThis. Osszátok meg, értékeljétek, kövessétek a különböző felületeken a műsort, hogy másoknak is feltűnjön és sokakhoz eljusson az adásfolyam.

 

Róka: Én egy három tagú dalcsokrot szedtem össze, mint énekórán általánosban. :D Nekem mostanában tetszik a Babossy Brothers, a “Van egy ház” jó kis tempófutás alá való!


Herceg Flórától a “Tévóva” beindulós része! Az milyen mikor a népi zene keveredik a maival? Szeretem. :) Ráadásul rókák szaladgálnak a klipben.

És akkor legyen még egy népies pop dal, aminek beindulós hegedűs refrénje van. Bár tudjuk Lemúr Lócitól, hogy “A pop az lúzer!”, azért csak kiáltsuk együtt hangosan, hogy “Dézsmája, nem jutalma!” 
Szabó Balázs Bandája - "Dézsma”

 

Lemúr Miki: Thy Catafalque: Embersólyom . Egy Kaláka-szám altmetál feldolgozása a zseni Kátai Tamástól. Meg itt egy kis jammelés a Trónok harca fő motívumára olyan arcokkal, mint Tom Morello, Nuno Bettencourt és Scott Ian.

 

Keratomi: Már megint én vagyok a retró, de Black Sabbath: Paranoid



Veletek mi a helyzet? Jöhet kommentben!



Szólj hozzá!

2020.04.02. 14:00 rrroka

A versenyző, aki túl kevesett tudott - Blackhole

Címkék: verseny ultrafutás #blackhole

"Ismeretlen, bizonytalan, titokzatos, nehéz, unortodox, redukált – mindez a Black Hole ultraverseny."

bh-nagysemmi.jpg

Szombaton hajnali fél hatkor depóznék be a rajtba az első Blackhole versenyen, amiről nem tudunk semmit és jól is van ez így. Idén már nem is fogunk tudni, remélem a szervezők száján lakat lesz jövő évig, a kínaiak pedig nem esznek előtte pár hónappal taknyos denevért nyersen, hogy aztán a világra uszítsanak megint valami nagybetű-szám kombinációs homeoffice generátor kis szart.

Lebegett a szemem előtt egy 12 órás száz kilométer, aszfalton tudtam 2017-ben (jajj de szép időszak volt az...!) 10 órát százon, azóta öregebb lettem, de kicsit erősebb is, és fényesebb a hajam, vagy legalábbis ezüstös, szóval a Bakony bércein 12 óra alatt csak meglett volna a száz, még akkor is, ha közben tócsából kell inni, meg hideg salakot enni, mert ugye ennek a purista versenynek az lett volna a lényege, hogy a ruházatodon, meg a kulacsodon kívül nem vihetsz magaddal mást, csak ami fejedben, meg a szívedben már benne van.

Nem tudtuk a távot, 55 vagy 122, valahol közte, biztos lett volna ebben is egy olyan csavar, hogy Márkus Öcsi és Simonyi Balázs elégedett főgonosz kacaját halljuk a távolból. Frissítőasztalokon habzsi-dőzsi, de utána ugyanúgy pucéron kellett volna elhagyni , ahogy érkeztünk, és csak azt az információt kaptuk volna meg, hogy mennnyire van a következő pont. Nem szép gondolat? :)
Csak mi, meg a futás.

Nagyon kevés dolgot csinálunk már csak önmagáért, a legtöbb tevékenyésgünkbe belopta magát az érzés, hogy ezt meg kell osztani a közösséggel, kigondolunk a teendőnkből, mérlegeljük, ki-mit reagál majd rá, nem nézünk tájat, nem veszünk virágot, nem építünk legó kalózhajót és nem futunk úgy, hogy ne gondolnánk közben néha arra, hogy meg kellene mutatni ezt az élményt másnak is. Nincs ezzel baj, de fura belegondolni, nem?

Nekem legtöbbször flow a futás, mondjuk ha egy téli hétfőn már sötétben kilépek az irdaházból, rajtam a világ összes fénylő és fényvisszaverő cucca, fülemben egy jó kis playlist, van GPS, van pulzus (nyilván), irány haza, 10 perc múlva már nem gondolok tudatosan dolgokra, csak kavarognak fel-felbukkannak gondolatok, cselekemények, érzések, emlékek, néha rágódok vmi kis történeten ("Harminc regruta bajvívó", mostanában éppen ez a cím bukkant fel vagy  százszor a fejemben, még nem tudom mit akarnak tőlem), de a legtöbbször csak vagyok, létezem, mozgok, teszi a kis testem, amit szeret, és ilyenkor kell nagy mázli, hogy ki ne lapítson a  133E bus a nagytétényi Campona körforgalmainál, és hogy ne nyaljak el patkáról fel meg le pattanva.

Szóval elengedtem a nagy futásokat idénre, helló Balckhole, helló UB, helló UTH, helló közös futások, helló futótársak úgy egyáltalán.

A futás megmaradt, nem tűnt el az eseményhorizont mögött.

3 komment

2020.03.14. 09:02 Keratomi

Négy nap harmadszor

Címkék: balaton ultrafutás BSZM Balaton Szuper Maraton

Idén már harmadszor voltam a BSZM-en, megírtam az első kettőt is (itt, és itt), illetve írtam róla úgy is, hogy biciklis kísérőként voltam jelen (itt). Hát megírom az ideit is. Mostanában szokás rövid futás beszámolókat írni, van annak is előnye, pl belefér egy tweet-be (vagy egy SMS-be). Ez kicsit hosszabb lesz, de végül is erről fog szólni: reggeli-rajt-futás-cél-vacsora-alvás; négyszer ismételve. 56 karakter.

20200307_104151.jpg

A részletek viszont fontosak, ezért megosztok párat: nekem tetszik ez a fajta futunk, aztán pihenünk, majd megint futunk jellegű dolog; van benne kihívás minden nap, viszont van idő egy kis regenerálódásra is. Engem a hangulat is vonz ide, annyira, hogy a verseny előtt azt terveztem, hogy most egy darabig majd nem megyek a BSZM-re, de aztán a negyedik napon megmásítottam a véleményem, és most már szeretnék ott lenni. Jó találkozni a futótársakkal, akikkel szinte csak ilyenkor látjuk egymást; van idő beszélgetni, és közben telnek a km-ek. A Balaton még így kora tavasszal is nagyon szép, és ekkor még turista tömegek sincsenek. A nagyon rossz idő szerencsére elkerülte a versenyt, borongós nap, szél volt, minimális eső, de többnyire futáshoz ideális körülmények voltak.

20200308_085156.jpg

Idén hárman terveztünk menni: ketten futni, meg egy biciklis/autós kísérő, de aztán ketten maradunk a kísérővel, mert a másik futó lebetegedett. Szállást mi magunknak szoktunk foglalni, nem bízzuk a BSI-re, a már bevált első két éjszaka Fonyód, harmadik pedig Balatonfüred taktikát követtük. Most nem késtünk el sehonnan, egészen új élmény volt. :)

20200306_122142.jpg

20200307_104151_m.jpg

A futás jól ment magamhoz képest. Most nem készültem "profi" edzéstervvel, csak magamnak raktam össze mindig valamit, ami kb arról szólt, hogy ezeken a napokon megyek futni, ennyi km-t. A bal térdem még januárban elkezdett fájni futás közben, ettől tartottam kicsit, de végül kezelhető maradt a fájdalom mind a négy napon. Azóta nem fáj, mondjuk nem is futottam. Meg persze kíváncsi voltam, hogy mire lesz elég az a mennyiségű és minőségű futás, amit télen csináltam. Sem mennyiségileg, sem minőségileg nem vittem túlzásba, kb a blog mottója volt az enyém is. A frissítést most kikísérleteztem a két Yours Truly futás alatt, végtelenül egyszerű, de nekem bevált: 20 km környékén egy energia csoki, 30-nál egy Vitatigris, 40-nél egy zselé. Közben ittam bőven a frissítő asztalról, illetve ettem is apróságokat, főleg csokit és ropit. Néha a km-ek kicsit eltolódtak, de nagyjából ez ment mind a négy napon. Volt még nálam Aldis energia cukorka néha azt szopogattam még.

Legnagyobb meglepetésemre minden nap jobb időt futottam, mint tavaly, így a végén egy órával lett jobb, mint 2019-ben (22:06:20 és 21:05:02).

20200308_143450_m2_1.jpg

1 komment

2020.03.03. 09:00 rrroka

Hello Pilis Trail, Hello Fellegvár, helló, szuper forma - "A Vörös-kő a Sombokorhoz képest az Operaház lépcsője!"

Címkék: terepfutás terepverseny hellotrails hello pilis trails hello fellegvár

cel.jpg

Kicsit korán kellett kelnünk 4:00, el sem hiszed, hogy vasárnap ilyenkor csörög a vekker, kávé, reggeli, még egy kávé, teszem-veszem, és 5:45-kor el lehet startolni a ház elől, hogy a csodálatosan néptelen fővároson keresztül alig egy óra alatt Leányfalu Duna-parti sétányán rámoljuk kifele a csomagtartóból a cuccainkat: hátizsákok futáshoz, túrához, váltocuccok, kaja, Büdi lábú futó plakát, egy nagy doboz mese, kempingasztal, nordic walking botok.
A kedves házigazda szervezőknek szemük sem rebbent ennyi szirszar láttán, adtak még két pakk rajtcsomagot ráadásnak. Noémi és Balázs szimpatikus emberek, a futók között amúgy is elég megszokott az egymás felé nyitottság, itt sincs másképp, sőt, napközben legalább tízszer érdeklődtek, hogy minden okés-e, hogy pörög a biznisz. Megkaptuk a standunk helyét a fő teremben szemben a futocipoteszt.hu kirakodóvásárjával (azonnal vettem két akciós sóskaramellás trutyit a futásra), és "Norbi, a magyar hang" speeker pultja és a befutókajás asztal között. 
Reggel 8-kor rajtolt a nagy táv, volt még bő fél óránk, a futónépek izgultak a rajt miatt, szemük ilyenkor éppenhogy csak végig fut a kirakott cuccokon, ezt már megszoktuk, a Büdi lábú óriásplakátja nem váltott ki sem mosolyt, sem felvont szemöldököt egyelőre, de tudom, hogy páran elrakták, az "utána megnézem" rekeszbe.
A faluház fütött, jók a klotyók, van öltöző, van becsületkasszás büfé kávéval és teával, Norbi bemondó pedig folyamatosan és kedvesen kezeli a közönséget.

Amikor eljött a rajt ideje kint topogtunk a ház előtt, Andit magára hagytam a "Hello Vörös-kő"15 km rajtjáig. Janek Noémi szuperfutólánnyal beszélgettem, azt mondja 5 órán belül számol a teljesítéssel, ő mindig szerénykedik vagy pesszimista, nem tudom, de már láttam magam előtt 4:45-nél beérkezni. Azt dünnyögtem, hogy oké, te tudsz futni az emelkedőkön is, szóval akkor nekem 5 óra 30 a reális, pedig eddig hat órával számoltam, ez tök jó hír. Ránk sötétedni nem fog, hello tavasz, ma már 17:30-kor lesz naplemente!
Megjelent Losoncz Timi rövidnadrágban, pólóban ÉS kesztyűben, kérdem tőle, mi ez a szerkó, azt mondta fázós a keze. Hülye kérdés volt, belátom. Decemberben a Budai Trailen önkénteskedtünk együtt, terepfutás.hu merchandise-sal láttuk el a terepfutókat, de arra egyáltalán nem terelődött a szó, hogy ő milyen piszok jó futó. Nem árulok el nagy titkot, ha elmondom, hogy ő is bent volt 5 órán belül, már átöltözve sétált, mire én bedöcögtem a célba. A két lány abszólútban is harmadik és negyedik helyen ért be. Ennél parádésabbat eddig csak akkor láttam, amikor a Vadlánon Vincze Zsófi rommá verte a férfi mezőnyt is.

Nagyon-nagyon jól ment a futás. A rajt után kicsit elvitt a lendület, de hamar visszavettem, mert tudjátok már, nekem nyugisan kell kezdeni, hogy aztán a végén is erősen tudjak futni. Vagy legalábbis ne lassuljak be.
Nyár vége óta rendszeresen végzünk kis feleségemmel és az UB csapatommal erősítő edzéseket egy kőkemény spartan edző, Paule Timi vezényletével, és azt kell mondjam, hogy 18 éves korom óta nem voltam ilyen erős, pedig két éve eljutottam odáig, hogy egyhuzamban 100 fekvőtámaszt le tudjak nyomni (60 most is megy).
Most azonban olyan funkcionális tréningben van részünk péntekenként, hogy néha nem tudom eldönteni, hogy hazafele a kocsi kormányát nehezebb tekerni, vagy a gázt nyomni, de mindezt úgy, hogy az aznapi fáradtság után másnap semmi bajom, tudok futni, még ha néha erre-arra van is izomlázam. A házifeladat hasizom gyakorlatok pedig eléggé meglátszanak rajtam, van is öröm itthon. :) Pont olyan részekre edzettünk most pénteken is, amik UTH-n nagyon fájtak, ez most crossfit jellegű intenzív erősítés volt, a hűs edzőteremben először folyt le tócsányi izzadság a képemről, épp csak megakadva széles vigyoromon. Nagyon szeretem ezeket az edzéseket, tökéletes lázárásai a munkahétnek. Ha hétfőre és péntekre be tudtok rakni egy-egy edzést, akkor sokkal jobban kezdődik és záródik a hét, próbáljátok csak ki.

hello-uth.jpg

UTH és Hello Fellegvár Trail track. Van átfedés., ismerős volt az útvonal egy része.

Szóval nem éreztem eddig magam soha ennyire stabilnak és erősnek, mint most az első 30 kilométeren. Visegrádig nagyon sok jól futható rész volt, az UTH-ról ismerős Spartacus ösvényen és utána a zöld jelzés szintútján kb. úgy tudtam mozogni, mintha aszfaltos félmaratonon vettem volna részt.

spartacus2.jpg

Nem botlottam, bizonytalankodtam, bénáztam, hanem vagy hat cimbit lehagytam, mint a szél, kérdés nem volt, hogy jönnek-e a tempómban esetleg.

spartacus.jpg

Oké, utána a Fellegvárra felfele nagyon lazsáltam, valahova ide rakattam ki egy "elég" táblát a fejemben élő mérőmókussal. Elég nagy hiba ez kétharmadnál. Visszaelőzött egy srác, aki olyan kérlelhetetlen előrehaladással nyomta az emelkedőket, hogy csak lestem, semmi perc alatt látótávolságon kívül került, ami szerencse, legalább nem kellett a könnyedségét látnom.

visegrad_3.jpg

Ettem, ittam, sóskaramelláztam, hátha jobb lesz, de tudtam ám, hogy mi hiányzik: a kávé délben. Kemény dolog a függőség és a megszokás.
Jött egy olyan domb, ami nem volt rajta a térképen viszont sosem akart véget érni. Nem értettem mi van, nézegettem a rajtszámon az itinert, hát azon bizony szerepelt, csak valahogy átugrott a szemem azon a huplin. Nem volt mit tenni, fel kellett mászni rá.

hid.jpg

A túloldalt a jó kis szerpentin lefele sem ébresztett fel, viszont kifogytam a vízből, így a Tahitótfalu határában lévő frissítőponton őszinte örömmel mondtam a srácoknak, hogy rég ittam ilyen finom vizet, mint amit ők adtak. Dobtam rá két kólát is, biztos, ami biztos. A fogorvosok nem ajánlják, de kérdezz meg pár ultrást, biztos azt fogják mondnai, hogy igyál kólát 4-5 óra után, jót tesz.
Hat kilométer volt még hátra, benne egy Vörös-kő megmászással. Egy ismerős irányító lány mondta, hogy kis feleségem nemrég haladt el, gondoltam most megy felfele, biztos szájára szalad egy-egy cifrább káromkodás, pedig próbáltam elmondani, hogy olyan lesz, mint a Mátrában a Sombokor, csak hosszabb.
Utóbb megbeszéltük, hogy bár tényleg nagyon meredek a sárga pötty jelzésen felfele a Vörös-kőig, de mindig vannak szikák és gyökerek, amiket szabálytalan lépcsőként tudunk használni, viszont nincsenek a Sombokorhoz hasonló meginduló görgeteges, kapaszkodó nélküli több tíz méteres szakaszok, így saját bevallása szerint a tényállás az, amit az alcímben is kiemeltem: a Vörös-kő a Sombokorhoz képest az Operaház lépcsője! Felfele. Lefele azért lehettek volna problémák.
Felmásztam, elfáradtam, pacsiztam a fotózó Andrew-val, legurultam a  túloldalon egy újabb szerpentinten és valóban ott botozott kis feleségem vidáman és kipirult arccal. Mindig mondja, hogy őt nem várja senki a célban, úgyhogy előre spuriztam és nagy tapssal vártam.

vorosko_1.jpg

Jól elfelejtettünk lenyújtani a kávé, öltözés, kaja Bermuda-háromszögben elveszve, szóval még mindig olyan izomlázam van, hogy alig tudok lépcsőzni, de persze a farizmaimban megint semmi, hiába mondtam nekik a nagy emelkedőkön, hogy most ti jöttök, emeljetek, vigyetek fel, nem tettek semmit, lusta banda, megmondom Timinek, hogy legközelebb nyírjon ki titeket valami predátor gugolás - burpee - kick through kombóval.
Pénteken végetek lesz.

48km@1800+ 5 óra 20 perc, 7. hely.

20 komment

2020.02.07. 17:27 Lemúr Miki

Februári talpalávaló: FUNKorporation - Hold on Through

Címkék: talpalávaló powersong

Hangulatos muzsika egyenesen Kolozsvárról!  

Szólj hozzá!

2020.01.10. 07:43 nezumi

Egyszer az igazi, emberközeli, kézműves maratonokat is megcsapja az elgépiesedés szele

Címkék: gútai vízkereszt maraton


rajt_3.jpg

Nezumi:

Újra Gúta, de minden változik, szóval érdemes tovább olvasni! Aki elég sokáig jár Gútára év elején maratont futni, és panaszkodott már szélviharra, hóra, fagyra, valamint 15 fokos kánikulára, az legnagyobb meglepetésére egyszer csak ideális állapotokat talál: 5-7 fok, a nap néha kisüt, az aszfalt száraz (csak egyre kátyúsabb, szétrázza a tengelyt sajnos), néhol egy kis szellő, szóval nincs kifogás, nevezünk a 42,2 kilométerre.

Hurrikán esetén bővel elég lett volna a félmaraton.

A második meglepi: itt chipes időmérés lesz! AZ ott mögöttünk egy klasszik rajtkapu! Sehol a megszokott kockás füzet... szerencsére a többi kézműves kellék maradt, a varrott, megkötős örökrajtszámok, a friss, forró tea a büfépontokon, a házisüti meg a kempingasztalok.

chipes.jpg

Ágyúdörrenésre indultunk mindig, és hiába tudtam, mégis, mint mindig, rohadtuk megijedtem. Aztán rögtön a főtéren újabb meglepetés: lila és szürke füst, ezmegmiatök? Róka mondta is jó hangosan, hogy na ez kéne végig az útvonalon! Mert a képen látszik, hogy szép színes, de pokoli bűze is volt! Mondjuk ennyi volt az összes kellemetlenség, most se tudom, mi értelme volt, mikor a Föld túlsó oldalán éppen porig ég a kontinens, na mindegy.

Én idén is csodásan éreztem magamat, már negyedszerre. 30 kilométerig. Aztán már fájt, de másnapra elmúlt, csak a szép kupa maradt, a vagány városcímerrel díszített jubileumi érem, a rózsaszál meg a pezsgő, mert a szervezők annyira jó fejek voltak idén is, hogy adtak korosztályos díjakat, és ugye én még mindig futok, ami idén egy kis második helyet, sok puszit meg ezeket a klassz ajándékokat hozta:

aji.jpg

A sportértékét hagyjuk, mondjuk inkább diszkréten, hogy készülök a BSZM-re és ez egy hosszú edzés volt. Valamint annyit, hogy jövőre is jövünk!

Róka:

Én most olyan jó kis maratont hoztam össze, hogy nagyon bizakodóan nézek a tavaszi nagy kihívások, úgyismint Blackhole, UB, UTH elé. 3:34-es maratonból már lehet építkezni, a sebesség megvan, stabil törzsizmokkal, nem sérülő, erősödő lábakkal nem lesz gondom a 100 km körüli versenyekkel, vagyis 2017-ben nem volt, de idén miért lenne másképp, ugye.
A kedvező időjárás megdöbbentő meglepetése számomra, hogy a Vág folyó gátja mellet aszfaltos az út, én erre nem emlékeztem, mindig csak végtelen havas, jeges, fehér egyenesként jelenik meg a fejemben.
Keratomival futottam az eslő 10 kirit, régen találkoztunk, megbeszéltük a világ dolgait, és nekem mostanában ez a harmadik verseny, ahol nagyon is bejön az erősen visszafogott kezdés az első kilométereken, igaz most ez majdnem tízig tartott, 58 perc körül jártunk félmaraton felénél, ott egy pisiszünet után tempóváltással benéztem, majd bent is maradtam az 5 perces kilométerek alá. A végére már szenvedősen, de stabilan ment ez a sebesség, nem fájt semmim, tudtam enni, inni, négy vitatigrist fogyasztottam el 5 km-enként adagolva, az szinte semmi, szokatlanul kevésnek is mondhatnám, gondolom karácsonyról volt egy kis maradékom itt-ott.

Keratomi:

Én is visszajáró vagyok Gútára, mert hangulatos, családias. Jó a pálya is, bár hosszan megy a Vág folyó töltése mellett, de foruló után már kevesebb a táv, mint odafele volt, hála a kezdeti városban szaladgálásnak.

Én idén (sem) vártam túl sokat magamtól itt, mert egy több, mint két hetes, karácsonnyal és szilveszterrel terhelt nemfutás után érkeztem meg a városba. Most sikerült időben odaérni, hála egy csincsillának, de ezt inkább homályban tartanám itt, ha valaki részletekre kíváncsi majd egyszer futás közben elmesélem. Szóval bejgliktől és egyéb hagyományoktól elnehezülve álltam a maraton rajtjában kicsit túlöltözve, kellemes négy és fél órára készülve. Róka mondta, hogy az első pár km-en jön velem, mert neki mostanában jót tesz, ha nem futja el az elejét - ha velem futsz ez tuti hogy így lesz, gondoltam a hétköznapi futásaimon 6:00-6:14-es átlaghoz edzett testemben. Végül 10 km-t tettünk meg együtt, és tök jó volt beszélgetni. Róka aztán elsprintelt, én pedig haladtam előre a végeláthatatlan töltés mellett.

Tulajdonképpen nem is lett volna semmi baj, ha 21 km-nél nem görcsöl be mind a két vádlim. Nem tudom, hogy mitől, egyik pillanatról a másikra történt. Volt nálam magnézium, vettem be belőle, elmúlt. Aztán 3 km múlva megint. Akkor megint vettem be magnéziumot. Ekkor találkoztam a visszafelé tartó Rókával, aki azt tanácsolta, hogy igyak sokat a mindjárt lesz fordítónál. Így is tettem, és egészen 29 km-ig vagy nem, vagy csak mérsékelten görcsölt. Innentől azonban görcs-magnézium, görcs-magnézium kombóval haladtam tovább, az utolsó tablettám pont másfél km-rel a cél előtt fogyott el, onnan már bedöcögtem a célba. Négy óra huszonvalahány perc lett az időm, volt már jobb is, lesz még rosszabb is.

Jövőre remélem nem görcsölök rá ennyire.

guta30.jpg

Szólj hozzá!

2019.11.30. 18:00 rrroka

Két férfi, egy esett

Címkék: terepfutás Szénás-kör Nagykör Kiskör

Próbáltam meggyőzni Lemúr Mikit, hogy három és fél óra erős áztató eső után a Szénásról lefele vezető ösvényen még gyorsan nyaljon el ő is, hogy kihozzuk döntetlenre, és lehessen a poszt címe "Két férfi, mindkettő elesett", de nem mutatott együttműködő magatartást. Azt meg már csak nem játszom el, hogy véletlenül meglököm, elég lökött ő már. Az első QR kódozásnál, a beszélő telefonfülke kagylójába belehallgatva például kijelentette nekem, "Eh, Örkényuralom!".

Ez is közrejátszott abban, hogy megpróbáltam lebeszélni arról, hogy a reggel hattól szakadó esőben (természetesen abban a percben kezdett szakadni, ahogy kiszálltunk Solymáron a kocsiból) nagy Szénás Kört fussunk 75 kilométer 10-12 órányi teljesítésével, de  a valós oka az, hogy bár esőben futni jó (már-már elcsépelve annak kettős jelentését, ismét blogunk szlogenjére utalok: "Fuss, ahogy jól esik"), ha tempósan szedi az ember a lábát, valójában olyan 3-4 óra után kezdi eléggé vágyni a száraz váltóruhát és forró italt.

rajt_555_3.jpg

Egy óra alatt bőrig áztunk vízálló esőkabátban is, nem tudnám megmondani, hogy belülről kifele izzadtam össze a dzsekimet, vagy szimplán beázott a varrások mentén, de arra gondoltam, hogy ilyen időben kellene tesztelni azt a SZÁZEZER forintos  Salamon dzsekit, aminek egyik legnagyobb flexelése, hogy a derekadra tudod kötni, és Nemmaratonman Peti olyan lelkesen ír róla a blogjában, hogy az ember azonnal szeretne szaladni venni egyet.(Könyörgöm szponzoráljátok!)

Lemúr barátom végül akkor adta be a derekát, hogy ne menjünk nagy kört, mikor rájött, hogy csak én ismerem az útvonalat, én pedig megtagadtam, hogy nagykörre menjünk. Ő valahogy nem terepre termett, még navigációval a kezében, nyomtatott itinerre a zsebében is el tudna tévedni saját bevallása szerint. Abban viszont megegyeztünk, hogy hazafele minden Aldiba benézünk, hátha van még Harry Potteres ágynemű.
Ekkor jött szembe velünk a pátyi félisten Csanya és futótársa, nagyot nevettünk a találkozón, pacsi, összevigyorgás, ti sem vagytok normálisak, jól van, nekem két órája nem száraz a lábujjaim köze, pedig vastagon bekentem lanolinnal.

megazva_555.jpg

Mondtam Lemúrnak, hogy a legtöbb terepen egyébként nagyon egyszerű az útvonal, elágazásnál menj mindig felfele, ha nincs felfele, akkor keresd a nagyobb dzsuvát. Baj nem érhet. 

Terepcipőkről beszélgettünk a Csergezán-kilátótól lefele, mikor galád gyökér vetett gáncsot nekem, és szépen elhasaltam, ahogy kell, két kéz előre, fej felemel, mellkas kifeszít. Miután a nevetést abbahagyta, futótársam elmondta, hogy pont úgy repül Superman, ahogy én a csúszom a sárban. Nem ütöttem meg magam, válaszoltam ki nem mondott (fel sem merült) kérdésére.

elnyalt_555.jpg

A Szénás előtt behúzódtunk egy épülő garázsba, dobtunk egy SMS-t Perl Gergőnek, hogy nagy helyett kis körre váltunk, át tudná-e migrálni menet közben, sajnos ilyen nem lehetséges, annyi baj legyen, mondtam Lemúr Mikinek, hogy én odaadom neki valamelyik korábbi érmemet szívesen, de aztán erre nem volt szükség.

szenasalatt_555.jpg

Nem is nagyon történt semmi, beszélgettünk, ahol lehetett futottunk, felfele sétáltunk, ezer éve nem voltunk együtt sehol reggeli 12 perces vonatutakat kivéve, szóval már eléggé hiányzott barátom hülye humora, meg is ígértem neki, hogy alkalmasabb időpontban a nagy kört le fogjuk futni.
Kérdeztem is, hogy hogy jött neki a maraton után, hogy egyből nagy szénást akar futni, mire ő azt mondta, hogy neki eszébe sem jutott, szerinte én mondtam, hogy menjünk. Így derült ki, hogy egymást rángattuk bele, még jó, hogy sikerült tisztázni és nem 10 óra rommá ázós, kihűléses futás után merült ez fel, mert lehet csak egyikünk jön le a dombról a maradék távon.

tocsa_555.jpg

Így csak szépen nyugodtan 4 óra 20 perc alatt visszaértünk a startba, a tájház udvarán átöltöztünk, a cukrászdába vettünk egy kávét meg tortát, Lemúr Miki kiskör bronzérmet is, majd felkerekedtünk Hedviges ágyneműt venni, de mindenhol csak Griffendéles  vagy Roxfortos volt.

Pár nap múlva frissítésemre utalva ezt külte nekem.

77404959_2193242647442285_8569337410612101120_n.jpg

Szólj hozzá!

2019.10.23. 15:00 rrroka

Az élmezőnnyel futottam, elkerültem a muflonrudlit

Címkék: mátra muflon terepfutás mátra trail terepfutás.hu

matra_felfele.jpg

Na, hogy ne lódítsak, mint képviselő, ha a kólafogyasztásról kérdezik, egyből bevallom, hogy mindössze az L táv második helyezettjével, Veres Gáborral futottam két km lejtőt az én kis M távom közben. Volt fél óra meg 10 km előnyöm ugye. De attól még öt percen belüli tempóról van szó kérem!
Ez a teljes igazság. Kifejtem.
Szóval az M-en indultam, eredetileg nem terveztem gyors futást, de némi noszogatásra aztán csak sikerült tempót váltanom felfele, elkerülve egy kutyafogatot, meg a negyven jószágos muflon csordát. Előbbiek csak vonyítottak, utóbbiak előttünk, fölöttünk ugráltak át, szerintem mind az októberi 25 °C-os hőmérséklettől volt megkergülve. A mezőnynek szerintem jól esett, én legalábbis nagyon szerettem ezt az ajándék rövidgatyás-pólós időjárást, pláne hogy kis feleségemmel a verseny előtt-után néhány bónusz napot töltöttünk a Mátrával szomszédos Cserhát lankáin.
Az első pár km-en beszélgettem az érdi lányokkal, ezeken a dús emelkedőkön úgysem lehet menni rendesen, csak szorosan kutyagolunk egymás után kapkodva, mint egy marhára stresszes túracsoport lennénk. Na aztán jött a repülő rudli, itt 4 km környékén kezdtek kipurcanni azok, akik túl gyorsan kezdtek mert elragadta őket a rajt heve. A Mátra Trail pályái kifejezetten lassan, sétálva kezdősek, mert minden táv második felén tudunk rettentő nagy sebességi előnyt produkálni, ha nem nyiffantottuk ki a combizmainkat azzal, hogy fölöslegesen produkáltuk magunkat az első 5 km 500 méteres szintemelkedésén. Ezt kérem tessék elfelejteni, senki sem tud itt tempót futni, se bot nélkül, se bottal, se bottal a hátizsákján. (NEM kérdezem meg, hogy mikor akartál botozni, ha nem a 10%-os emelkedőn, te dolgod. Szerintem egyébként kényelmetlenül sűrűn voltunk ahhoz, hogy itt most bottal variáljunk.)

matra_kozben.jpg

Szeretem a Mátra Trail M pályájában tudatot, hogy az elején csak fel kell tempósan sétálni jó magasra, aztán meg végig lejtő. Semmi perc alatt ott voltunk a hat kilométeres fordítónál, aztán lehetett végre futni, csak emelni kellett a sarkat, meg néha azt kiabálni vigyorogva, hogy juhú!

matra_szembol.jpg

A mátraházi frissítőponton Nezumi kérdezi, hogy kérek-e valamit, ugyan van nálam minden, de megállok, mert beleférne egy üccsi, de aztán azt mondom kedves kóla kínálására, hogy "ööö nem", és nem fejtem ki, hogy "hülye vagyok, most jut eszembe, hogy a hátizsákom nagy rekeszébe csomagoltam a poharam, ahelyett, hogy kéznél lenne." Erre azt mondta, hogy "akkor meg menj, mire vársz?" és én futottam, csak egy szép képet lövök nektek előbb.

matra_lefele.jpg

Innen jött egy nagyon technikás rész, itt tudja porrá törni magát az ember, ha nagyon pattogtat, de azt csinálják a muflonok.
Ha a Hatökörura nevű helyig eljutunk eltaknyolás nélkül, akkor onnan lazul a terep, patakátkelések és jópofa ösvények jönnek, persze nem nélkülözik a Mátrára oly jellemző kiálló köveket sem, ezeket át kell lépni ügyesen, aztán jön egy emelkedő, amire nem is számítottál... Mert nem nézted meg rendesen a pályát... Meg nem emlékszel, pedig hatszor jártál itt. Meg is érdemlem.

matra_oldalrol.jpg

Itt ért utol Szabó Gábor Gebre, az L táv első helyezettje, szépen elslisszant a kőtengeres emelkedőn, örömmel láttam, hogy óvatosságból vagy hatékonyságból ő sem futott felfele végig. Aztán pont a köves domb tetején ért mellém Veres Gábor, L táv második, nekem meg nem tudom honnan, de bekattant, hogy mindig is szerettem volna megnézni, hogy fut az élmezőny, és itt a remek alkalom, enyhe lejtő, nézzük meg mi történik, ha hirtelenjében 9 perces hegymászásból 4:30-as tempóra váltunk. 
Először is Gábor megnézte, hogy milyen rajtszámom van, aztán szerintem elkezdett tesztelni, hogy lelkes hülye, vagy kitartóbb lelkes hülye vagyok-e. Előzékenyen mutatta, hogy itt most balra, itt vigyázzak a fejemre, hoppá egy kis szikla. Én meg szedtem a lábam, tök jól ment, esküszöm nem futottam ilyen sebességgel évek óta versenyen. Tudtam tartani a tempót, nem fájt semmi, nem éreztem nehéznek, volt levegőm, mondjuk a pulzusértékemet megnéztem volna, de nem raktam fel a pántot.

matra_veresgabor.jpg

A sásátói egyenesen le is fotózott minket érdi futótársam férje, az én buldogképűvé válló arcomon szerintem látszik, hogy mennyire koncentrálok. Itt rájöttem, hogy nem fogom bírni és kerestem a lehetőséget, hogy méltósággal leszakadjak, amit a csippantó pont, az úton átkelés, az utána következő nagyon köves szakasz biztosított is.
Ilyen besavasodott lábbal esélyem nem volt úgy átszökdelni a köveken, ahogy azt az élmezőny tagja tette, így szépen lemaradtam, de nem lassítottam nagyságrendileg, továbbra is mentem, ahogy csak bírtam. Így lett a 16. kilométerem is 5 percen belüli, aztán a kis köves kanyargáson 5:30-ra lassultam, hogy a végső szakasz meredeken lejtő műútján begyűjtsek egy 4 percen belüli kilométert... Ilyen se volt még.
Tényleg igaz, hogy lefele a szar is gurul, de 4 perces alatt, csak az, amelyik kemény!

matra_tempo.png

Kis feleségem a célban várt, neki is biztos fura volt, hogy percekig csak lihegni és korlátba kapaszkodni tudtam. Mint kiderült a 16. helyezett lettem a 2 óra 3 perces időmmel, meglepett, hogy ilyen elől értem be.
Vagy két órát kempingeztünk a célban az érdi csapattal, befutó gulyást kanalazva, sztorizgatva, nevetgélve, igazán jó hangulatban, amit megkoronázott, hogy volt még melegvíz, de nem volt sár az öltözőben.

 

Programajánló a Cserhátból

Hollókő! Nagyon tuti a palóc ófalu és szépen felújított a vár. A kéktúra útvonala pazar és tele van erdei tehenekkel! :D

matra_holloko.jpg

matra_tehenek.jpg

Nem messze van Szécsény, itt van egy kastély, egy ferde tűztorony, rendezett angolpark és nagyon olcsó kaja. A város szélén az Ipoly holtágban lehet kenuzni, meg kalandpályán csúszkálni, önsanyargatóknak spartan pályán tesztoszteron huszárkodni.
Pár kilométerre igen látványos a Páris patak szurdokja, alig fél km, de igazán különleges, megéri azt a 20 perc autózást.

matra_szurdok.jpg

1 komment

2019.10.12. 20:00 rrroka

Eliud Kipchoge 2 órán belül maratonon!

Címkék: maraton nike Breaking2 eliud kipchoge ineos159

eliud_unofficial_555.jpg

Ma délelőtt csodás dolognak lehettünk tanúi, "Emberek, Holdra léptünk!" mondják a hírek, de azért nem arról van szó, hogy egy mai futóóránál butább számítógép elvitt három vakmerő őrültet 384000 kilométerre egy idegen bolygóra és vissza is hozta őket épségben, egy olyan fémkaszniban, ami ugyanabból az anyagból van, mint a modern palacsintasütők.
Arról van szó, hogy a zseniális hozzáállással és tehetséggel megáldott, 35 éves kenyai Eliud Kipchoge felállított egy nem hivatalos maratoni csúcsot, 1 óra 59 perc 40 másodperces idővel első emberként teljesítette két órán belül a távot.
2017-ben már próbálkozott ugyanezzel, ennél sterilebb, mogorvább körülmények között ugyanígy váltott iramfutókkal, idealizált pályán, felvezető autó mögött. Akkor 25 másodperccel maradt el a két órától, és meggyőződésem, hogy ebben vastagon benne volt az is, hogy egy szurkolóktól elzárt Forma 1 pályán futott, nem úgy mint most, egy parkban, szinte végig a neki szorítók sorfala között a bécsi maraton előtt pár órával. Ez az ember, nevet, mosolyog 2:50-es tempónál! Nem futhat elzárva, hisz biztos vagyok benne, hogy plusz erőt adnak neki a bolondozó, vele futó szurkolók.

eliud_sapka_555.jpg

eliud_hajra_555.jpg

Plusz erőt ad neki még a Nike új szuperfutócipője is, amelyben szénszálas lemez emel kb 0.005%-ot  a teljesítményen, ami valójában az elit elitjén kívül senkinek egy másodpercet sem jelent kilométerenként.
De milyen kilométerek voltak ezek! Halálpontos 2:50-es ezrekkel mentek még a 35. kiri környékén is, olyan elképesztő futómozgással, hogy helyes futómozgás fanatikusként szinte le nem tudtam venni a szemem a lendülő lábukról.

eliud_egyenletes_555.jpg

A befutónál aztán megláthattuk milyen kedves fickó is ez a Eliud, mosolygott integetett, majd azt is megláthattuk, hogy milyen erős, hiszen a befutás után szó sem volt arról, hogy picit ledől pihenni, hanem vigyorogva szaladgált mindenfele és akit csak tudott ölelgetett, meg szelfiztek.

eliud_mosoly_555.jpg

Ilyennek kell lennie egy olimpiai bajnoknak. Nemde?
Neki szurkolok is, hogy a következő olimpián maradjon a csúcson, legyen övé a dobogó teteje.

eliud_finish_555.jpg

3 komment